Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Ales

(#2961) 2961--ales

ÖMT-vel kapcsolatos tájékoztatást beszéltem meg jó pár hete egy toborzótiszttel. Ma hívott vissza, egyeztetni. (Jól tette, befelé kerekezve jutott eszembe, mikor is lesz az? Nem írásban csak szóban egyeztettünk…) Ma hívott vissza de nem ő hanem egy alezredes – már ha jól értettem a rendfokozatot. Csak negyven éve, hogy sorállomány voltam (rendfokozatlan,m mindvégig), talán ezért roppan fura nekem hogy magával egyenrangúként tárgyal – ez de másként volt – és még: nem alezredes elvtárs, hanem úr… Változik a világ!

12 Strong

(#2961) 2018. március 10., szombat

A magyar címe: 12 katona… Az Aréna pláza mozijában láttuk, ráadásul VIP teremben. Ez utóbbit akartuk, ehhez választottam ezt a filmet – semmit sem tudtam róla, mielőtt el nem olvastam volna a leírást. Meg kell mondjam, a szinopszis alapján nagyon nem voltam elragadtatva. A film rácáfolt szerencsére erre. Megtörtént eseményt dolgoz fel. Röviden: egy igényesen megcsinált – toborzófilm, legyen ez (hogy toborzófilm), pozitív vagy negatív. Sok a kettősség a filmben… Roppant realisztikus egyfelől, ahogyan elpusztulnak a harcolók – de eléggé hihetetlen, hogy sorozatlövő kézifegyverek golyózáporában a főhősök (kevlár mellény ide vagy oda) nem sebesülnek. Realisztikusak az AK-k (az amerikai fegyverek nem tudom, mennyire azok), de elég durva hiba (talán csak a fordítás vétett), amikor T-72-eseket emlegetnek, mivel a filmben csak T-55-ösök tűnnek fel. amik harckocsik… De ezek talán annyira nem is fontosak… A leginkább zavaró kettősség az, ahogyan a harcokhoz állnak a szereplők. Persze és természetesen nagyon hazafiak, hazafiasak, ezzel együtt (természetesen?) rengeteg öniróniával, vicceskedéssel szólalnak meg a szereplők a legdurvább életveszélyben is. Ez nagyon arra hajaz, amit egy amerikai háborús filmtől el lehet várni (pedig és feltehetően életveszélyben egészen más lehet az ember.) Sablonos elemekkel sem fukarkodtak azok, akik a filmet írták. A rosszak (tálibok) vezetője talpig feketében, saját kezével lő agyon egy már addigra is félholtra vert (tanító?) nőt és emlegeti fennhangon: lányt nyolc éves kora után nem szabad tanítani, így jár aki megteszi. Azzal hogy a döntő összecsapás forgatagából menekülni próbál, nem csak a rossz, de a hitvány megtestesítője is lesz – akit persze a másik oldal főhőse kézifegyverrel öl meg (nem, nem az amerikaiak, hanem a helyiek – valószínűleg ennek is van üzenete.) A nem kevés sablon mellett, ellenére értelmes szavakat is ad a szerző a szereplők egyikének (Dostum tábornoknak) szájába: az amerikaiak ha maradnak, ellenségek lesznek, ha mennek nyúlszívűek… Egészében mit is lehet a filmről mondani…? A film lekötött, nem nézte közben az ember az óráját… Profi munka, ez vitán felül áll. Szerintem egy film milyenségének az egyik, ha nem a legfontosabb legfontosabb mércéje, hogy megnézné-e az ember még egyszer vagy többször. Ezt még egyszer talán – többször azért biztosan nem.

Értekezlet

(#2960) 2018. február 17., szombat

Szabatosan: tagintézmény-vezetői értekezlet (egyszerűbben igazgatói értekezlet, de hát igazgatók a centrumba szervezés óta nincsenek). A főnököm beteg volt, Laci is - hát maradtam én, mint aki elmegy majd. A Centrum a Bánkiban van, szóval elkerekeztem a körútig, azon végig a Nyugatiig utána a Váci úton ki a világ végéig. (Na jó annak aki a környéken lakik, annak persze, hogy nem az - és az útvonaltervező szerint sem volt 10 km-nél sokkal több, bár esőben azért „kellemes” volt.)

A jelenlevők egy részét ismertem, a többséget nem. Felteszem, engem szinte senki. Nem baj, nem szövegelni akartam csak figyelni és jegyzetelni. (Más nem hozott gépet…)

A helyszín nagyon szép, frissen kialakított konferencia központ. Ez is, a Centrum irodái is sokkal-sokkal szebben kialakítottak, mint - az iskolai folyosók vagy tantermek. Ez azért elég szomorú!

Az első és leghosszabb napirendi pont a Kréta volt. Az NSzFH részéről jött előadó hosszan ecsetelte, milyen jó a Kréta, milyen nagyszerű riportokat lehet kérni, milyen sok minden látható, értékelhető központilag, ami a sulikban történik. Hát - neki legalább tetszik! (Azt majd el kell a mieinknek mondani, hogy ha nem megfelelő időben írnak be jegyeket, ha nem megfelelő számú a jegy ami alapján minősítés történik - na az a Centrumban is látható! Csak egy ügyes riport kérdése, és máris: magyarázkodhatunk!) A hozzászólások nagyon kritikusak és pikírtek voltak - ezek szerint másnak is az enyémhez hasonlóan negatív a véleménye a Krétáról, mondjuk más ezt hangoztathatja is, mondjuk abban a kőrben persze hogy igen…

Elhangzott még pár dolog - ezeket nem biztos, hogy publikálnom szerencsés dolog lenne - jegyzeteltem ezerrel, aztán a szöveget átküldtem Edinának. Hja, ami még fontos: a szendvicsek kimondottan finomak voltak és nagyon sokáig a móka nem tartott, olyan kettő tájt már indulhattam is vissza. A Váci úton piszok rossz kerekezni: nem a forgalom miatt (az van mindenütt), hanem a bálnák csapatai miatt: nincs metró, a pótló buszok kettesével hármasával tolják és nem valami türelmesek. Ráadásul - ellentétben mondjuk a Soroksári úttal - a Váci úton nincs is formailag a buszsávban a kerekezés megengedve.

Megvolt ez is, ha nem tévedek nagyot akkor egyhamar ilyenre nem kell mennem.

Hatalmas Aphrodité

(#2959) 2018. február 17., szombat

A Madách Színházban láttuk a „Hatalmas Aphrodité” című darabot, ez a premier volt. Valló Péter rendezte. Woody Allen forgatókönyvét vitték színpadra. A főszereplő őt alakítja: Szente Vajk ennek tökéletesen megfelel, nem csak ahogyan kinéz de ahogyan a remek szöveget interpretálja - telitalálat! A történet előbb kissé tekergősnek tűnik, azután úgy az első felvonás vége felé már egy irányba mutat. Érdekes megoldás a klasszikus és a korszerű vegyítése: a kar görög istenekből áll (ha istenek - de miért görögök, azt a csuda tudja), Szerednyey Béla jól alakítja a karvezetőt, a szöveg a sok laza kiszólásával az időmértékesnek tűnő verselés modorosságát gyorsan és alaposan oldja. A darab alapvetően prózai, az hogy a kar dalra fakad - nem is kevésszer - lehet, a prózaisághoz, a woodíellen-es szöveges csűrcsavarhoz nem vagy nem igazán illik… Végül is a darab egységes egész, még a finálé más darabra kikacsintásával is. Jó darab, jó szórakozás, érdemes megnézni!

BME

(#2958) 2018. január 18., csütörtök

Göntér Ábel még karácsony előtt, amikor az iskolában járt, említette, hogy a Gépjárművek tanszéken, a Közlekkaron egy oktató távozott, keresnek valakit. Elküldtem az önéletrajzomat a tanszékvezetőnek majd vártam. Ábel január elején hívott, hogy a tanszékvezető nem kapta azt meg, na akkor elküldtem ismét (ugyanarra a címre). Tegnap, amikor az okmányirodában várakoztam, volt egy hívás egy kijelzett de számomra ismeretlen (vonalas) számról. A tanszélvezető úr volt, megadta egy kollégája nevét, aki keresni fog. Negyed óra múlva hívott is, akkor megbeszéltük a mai napot. Háromra mentem. Fél háromig órám volt, aggódtam, hogy nem érek át. Átértem, három előtt öt perccel a J földszintjén voltam. (Szembe velük, valami karbantartó csarnok vagy hőközpont van, most tele bicikli lelakatolására alkalmas támasszal.) A J nem sokat változott, bár a bejáratnál már nincs meg a büfé, oktatói szoba lett. Az ötödikre mentem; az, akivel beszélnem kellett, már várt. Fiatalember, de ahogy az ajtófeliratot nézem, docens. A tanszékvezetőnek is be akart mutatni, de voltak nála. Háromnegyed órát voltam ott, elmondta mi az elképzelésük. Az látszott, látszik körvonalazódni, hogy gépjármű erőátvitel és futóművek tárgyból lenne foglalkozásom, heti kettő és kettő óra, tizennégy héten keresztül. A javadalmazás nem valami fergeteges, de hát nem is számítottam ilyesmire. Ahogyan elmondták – egy kollégájával is beszéltünk aki ha jól értettem, a foglalkozások heti rendjét, az órarendet fogja készíteni, a másik kolléga nem volt a helyén – szóval ahogy elmondták, oktatási segédanyagok vannak. Majd meglátjuk – ez új terület nekem, itt sokat-sokat kell majd foglalkozásról foglalkozásra készülni, de érdekesnek hangzik, nagyon is. (Nem tudtam nem megtenni: tettem visszafele egy kis kitérőt az L épület felé. Csak két szobában volt világos az emeleten és egyben a földszinten, ott ahol valaha a számítógépszoba volt. Csináltam képet – még nem sötétedett – és toltam fel Instá-ra...)

Betűtípus

(#2956) 2017. december 18., hétfő

2956--betutipus

 

Egy kameravezértő program, CMS szoftver leírását töltöttem le: a DOC állományt megnyitva elég rondácskán nézett ki: teletype betűkkel... Aztán nézem, miért is: a betűtípus kimondottan furcsa nevű :)

Korai tavasz

(#2957) 2018. január 7., vasárnap

A kép egy nappal vízkereszt után (!) készült... Hóvirág (Galanthus nivalis)

74013

 

A Viszkis

(#2955) 2017. december 17., vasárnap

Ma láttam a Campona-ban. Előre bocsátom: tetszett, jó film. Nem vártam messze ennyit tőle. A sajtó annak idején, amikor ez napi történés volt, elkéesztő sok hülyeséget leírt ezzel kapcsolatban. Attól tartottam valami silány bulvárkodás lesz, rózsasándorosra veszik a figurát. Nem ezt tették. Tetszett részben is, egészében is. A történéseket feldarabolták, a nyomozói kihallgatás, a nyomozó és Ambrus párbeszédei fűzik ezeket fel. Mozaikszerű lett ettől a film, ami jót tett neki Az egyes (rövidebb) történések hangulata eléggé eltérő. Nyomasztóan sivár az első pár történés és nem lesz sokkal vidámabb az sem, ami követi. Az alkotók megpróbálják a történések lelki megalapozásával kissé felmenteni a főhőst, nem is sikertelenül, hiszen a film vgi üldözéses jeleneteknél legalábbis nem egyértelmű, kinek drukkol(jon) a néző. Érezhették azonban a szerzők is, hogy fals dolog ez – a második részben igyekeztek oldani ezt, és remek ötlettel a címszereplő, az igazi címszereplőt használták erre akinek az első szava (van több is), ez: „Lehet, hogy a Viszkis?” A moziban kacagás tört ki erre. Jó film, még akkor is ha a szereplők nem mentesek a sablonoktól. Sok rejtély nincs például a bűntárs figurájában (Klem Viktor), a főszereplő barátnője (Móga Piroska játssza, túl sok feladata nincs), sem túl meglepő szerepet alakít, a nyomozó (Schneider Zoltán alakítja) pedig kimondottan sablonos. Oszter Sándor a biztonsági őr szerepében sem kell túl nagy szakmai kihívásnak megfeleljen. Csuja Imre Miki bácsi szerepében jól hozza a korrupt, beképzelt belügyi hivatalnokot, bár árnyalásra, dimenzionálásra szükség itt sincs. Ennyit azonban elbír a film. Jó film, érdemes megnézni!

Migráls

(#2933) 2017. november 27., hétfő

Már írtam korábban bejegyzést ilyen címmel (vagy tárggyal). Akkor az F2 adatkezelő rendszer (mi e-napló programnak szerettük volna használni, valamiért nem jött össze) és a Magiszter nevű rémálom adatkapcsolata volt ilyen migrálás dolog. Akkor az orbitális szívás volt (nekünk), de hát az már a múlt. Most nem erről lesz szó.

A feladatelrendelő levél ma érkezett. Az érettségi nyilvántartó rendszerbe 1998-tól szerepeltetik az érettségi bizonyítványok adatait. Ez derék dolog… 2005-től van kétszintű érettségi, azt hiszem attól kezdve lettek az érettségi bizonyítványok elektronikusan (is) nyilvántartva. (Akkor még más munkakörben voltam, nem volt a dologra rálátásom). Szóval az adatbázis 1998-tól tartalmaz adatokat, felteszem az 1998 és 2005 közöttieket valami trükkel külön fel kellett vinni..

Azaz valamit migrálni kellett. Nem tudom mit, nem tudom honnan és nem tudom miként. Az viszont tény, hogy a fenntartón keresztül – mire is jó a fenntartó – kaptunk egy levelet, nagyon udvarias levelet, miszerint a migrálás során egyes karakterekkel gond volt: Ő, Ű, Í és pont, pont és pont… Átküldtek három adatlapot, amikben a vizsgázók nevében Ö (tehát nem a neuralgikus Ő vagy Ű) betű íródott el Í betűre (ja, azzal is gond volt?), ezekkel kapcsolatban kértek helyesbítési kérelmet. (Az most technikai részletkérdés, hogy miért kérik ezt a Centrumon keresztül, akkor még Centrum nem volt).

Nem volt vele igazán gond, a kolleginák előkeresték a hajdanvolt jegyzőkönyveket, nosztalgiáztunk egy sort majd a kapott űrlapot kitöltöttük. Pecsétet, aláírást már a Centrum tett rá. Amiért az egészet leírtam: milyen már, hogy egy komoly informatikai rendszerben – remélem, az érettségi nyilvántartás az – ilyen előfordulhat! Nem tudom elképzelni, hogy akár a küldő akár a fogadó adatbázist (ha tényleg migrálás), ne lehessen erre felkészíteni. Olyan mint ha még mindig a kalapos ő betűk idejét élnénk, amikor a nyomtatóban (persze hogy tűmátrixos) eprom csere kellett. Hogy hogy egy ekkora rendszerben (feltehetően nem két fillérért csinálja aki csinálja) ezt nem lehet megoldani? (Nem, nekünk nem sok munka csak olyan abszurd ez az egész… Az adatainak ilyen szakértelemre bízzuk? Ez, ez ami roppant ijesztő!)

Betörő az albérlőm

(#2932) 2017. október 27., péntek

Madách színház… „Betörő az elbérlőm ”. Nem tudtam semmit a darabról korábban, pedig 2013-ban volt a bemutatója. A WEB-eb elérhető anyagok között szereplő videóHalász Juditot mutatja Mrs. Wilbeforce szerepében, mi Hűvösvölgyi Ildikóval láttuk. Egészében jó, szórakoztató darab, remek komédia. A története nem túl bonyolult (a szinopszis ittvan), egy szünettel két részben játsszák. Jók voltak a szereplők is, Mucsi Zoltán sok szöveges szerepe Marcus professzorként az egész darab gerincét adja. (Érdekes, a Színház lapja szerint ez idő tájt neki ez az egyetlen szerepe.) Erre a karakterre, szerepre kerül felfűzésre a négy idióta gonosztevő (inkább csak piti figura) szerepe. Ezek magukban nem akkora feladatok azt hiszem, de akik a szereplők bőrébe bujtak, hozták amit kell és összeállt belőle a darab ami olykor kimondottan kacagtatóra kerekedett. Szerednyei Béla a digó maffiózó szerepében nem rossz, Magyar Attilaaz Őrnagy szerepében kicsit egyszerűen alakítja az ostobát, Hajdú „Steve” István szerepe, Egymenet sem túl árnyalt (de jól alakítja). Az ostobaság Csimborasszója a negyedik jómadár, Nagy Sándor egészen a végletekig elmegy a bohóckodásban a szerep életre keltése során. A négy, illetve Mucsival az öt szerep együtt lesz az ami, igazi komédia. Az öreglányok vagy az őrmester szerepe - utóbbi mintegy keretbe foglalja az egészet és lehetővé teszi, hogy bár végül minden pénz Mrs. Wilbeforce tulajdona lesz, azért őt ne kelljen bűntársnak éreznünk – szóval az öt szerep nem valami váratlan, nem valami bonyolult figura, egészében nagyon jó darab, és ami a színészek érdeme, nagyon jó előadás kerekedik ki belőle. Jó szórakozás volt, érdemes volt megnézni!