(#2835) 2016. január 14., csütörtök

Tegnap tehát az első órában megírattam velük… Nem csináltam tavaly ilyet, nem volt témazáró. A szintfelmérő miatt (is) azonban célszerű, szokják, hogy papíron és hogy egy elég nagy anyagrész kérdéseit kell dolgozatban megválaszolniuk. Szerencsére fegyelmezettek voltak – amúgy is jó csapat –, és nem okozott gondot, hogy az A meg a B feladatlap csak két kérdés sorszámában tért el. (Ennek egyik oka csak hogy a minimális munkabefektetéssel akartam megcsinálni: komolyabb ok, hogy ugyanazt a kérdéssort akartam mind a kettő csoportnak, ne mondhassák azt, hogy ennek vagy annak nehezebb volt.) Viszont nem tölti ki a dolgozat megíratása az egész órát… Nem sürgettem őket, akkor szedtem be amikor már mindenki végzett, de így sem kellett 30 percnél több a 28 kérdés megválaszolásához. Egy A4-s lapra viszont egészen egyszerűen nem fér fel ennél több kérdés. Ez tehát az egyik tapasztalat… A másik az, hogy a kiegészítős, a megválaszolós kérdések jóval nehezebbek, mint a feleletválasztásosak. Az megvolt előtte is hogy nehezebbek, de ennyivel…? Egy kiegészítős volt, azt csak az a kettő tanuló tudta megválaszolni akik amúgy félévkor ötöst kapnak, egyiküknek csak ötöse van a tárgyból és mindketten ezt a dolgozatot is ötösre abszolválták (egyikük maximum pontszámmal). Szóval ha a választ le kell írni, az sokkal nehezebb. Tehát több ilyen kérdés kell, még az évközi kis dolgozatokba is. A harmadik tanulság az, hogy ha elég sok a kérdés és van egy pár tényleg könnyű is (voltak képfelismerősek is de azokat fél pontra áraztam csak be), valamint ha a ponthatárok a közismereti érettséginél szokásosak (25%-tól nem elégtelen, a 75%-os sáv pedig négy egyenlő részre osztott), akkor szinte lehetetlen elégtelent írni. (Azért voltak erős próbálkozások, a legkiemelkedőbb például az, hogy Amerikát James Cook fedezte fel…). A lényeg a lényeg, elégtelent senkinek sem sikerült... Nagyon remélem, ez majd visszaköszön három esztendő múlva is, amikor ezek a legények ebből a tárgyból érettségiznek. Sok a kettes, a hármasok és a négyesek száma majdnem azonos és ketten írtak ötöst. Ez nem jó mert nem is hasonlít a Gauss-görbéhez, de jó mert nincs elégtelen.

A dolgozat javításával ment el az egész nap, de legalábbis a nagyobbik része. Lassan haladtam vele… Ezt is egy táblázatba írtam be, kérdésenként a pontszámokat azért, hogy majd esetleg a kérdések nehézségét is értékeljem. Aztán rájöttem, hogy mivel nem tartom nyilván ki melyik csoportos, és bár a két kérdéssor eléggé hasonló, az eltérő két kérdéspár miatt ez nem fog túl sokat mutatni. Ott persze, ahol azonos sorszámmal azonos kérdést kaptak, ott igen. Gondoltam, ha nagyon gyenge az eredmény, akkor a pontszámhatárok kreatív kezelésével majd csak kialakítom a Gauss-görbét. Aztán mást gondoltam, ha már a kérdések alakja hasonlatos az érettségihez, legyen az értékelés is olyan mint az érettségin. A táblázatkezelő csodákra képes, „csak” a kérdések pontszámait kellett bevigyem, a többi ment magától.

Beírtam az e-naplóba, örömmel konstatáltam, hogy senki sem bukik. Egyetlen helyen kellett csak a matematikai kerekítéstől eltérni – ezt elmondtam a legényeknek is korábban, hogy az átlagszámítástól nem akarok eltérni, a jegy az nem kegyúri ajándék, az az eredményeik összefoglalása lelkizés nélkül –, mert hát miért fájjon az nekem, ha 3,42-re a legény nem a matematikai kerekítés hármasát hanem négyest kap? Szóval a négyből egy osztály ezzel rendben is van, elegendő a jegyük is, senki sem bukik, illetve ami a legnagyobb pedagógiai mítosz: a jegyeik a teljesítményükkel (nem feltétlenül a tudásukkal) arányos. Vagy nem…