(#2864) 2016. március 22., kedd

Na, tegnap megírták a legények a számpéldás dolit, aminek az előkészítésével annyi dolgom volt. Bosszant a hozzáállásuk. Az egy dolog, hogy a képleteket nem tudják fejből, ezt talán mire élesben kell, megtanulják. A lustaság azonban nem múlik el. A nemtörődömség a „beleszarok az egészbe” hozzáállás, az nem múlik el. Nem mindenki, de elkeserítő, hogy legalább az osztály kétharmada még csak nem is töri magát! A téma ismerős, hetek óta ezt csináljuk. A példa is, pontosan ezt csináltuk meg (más számadatokkal). Kitétettem a telefonjaikat óra előtt, szerencsére van még tantárgy melynek óráján ez a bevett gyakorlat ez tehát ment különösebb zúgolódás nélkül. (Csak zárójelben: mind okosteló, nem lehetett egyik-másik olcsó, na ehhez képest olyan flegmán vágják az asztalhoz, hogy csak néztem. Nem sajnálja…?) Számológépe viszont alig felének volt a csapatból. Még nem javítottam ki, de ahogy dolgoztak, alig láttam teljes, annak tűnő megoldást. Végtelenül elkeserítő, hogy sokan hozzá sem nyúltak a papírhoz, mivel névre szóló volt még a nevüket sem kellett felírni, a képletre nem emlékszenek, számológépük nincs, hát bele sem kezdtek! Fogalmam sincs, mihez kezdjek velük, azt hiszem az hogy ezeket a dolgozatokat (is) elteszem, csekélyke elégtétel számomra…