(#2883) 2016. május 28., szombat

Tegnap Kecskeméten voltam a 14.G osztállyal. Osztálykirándulás volt, előbb a Főiskolán voltunk, azután a Mercedes kecskeméti gyárát néztük meg.

Indulás nyolckor a suli elől. Egy kisbuszt béreltek, az osztály kis létszámú, elég is volt ez. Az M5-ösön elég hamar ott voltunk – Zoli azt írta az összefoglalóban, hogy 45 perc az út, persze személyautóval lehet, de a busz nem mehet 130-cal :)

Kecskeméten a először a főiskola volt programpont… Ez valaha a GAMF volt (Gépipari és Automatizálási Főiskola), de más főiskolákkal azóta kibővítették és ezév július egytől a szolnoki főiskolát is hozzácsapják és Pallas Athéné egyetem lesz… Horváth Tibor fogadott bennünket, ő egy rövid ideig nálunk is tanított. Végigvezetett a főiskola – járműtechnológiai – szaktantermein, a motor fékpadról sokat beszélt. Ez a Michelberger épületben van, érdekes, inkább: furcsa volt látni misel képét és emléktábláját: ő tanított engem, vizsgáztam nála, és azt hiszem dékán is volt akkor amikor ott dolgoztam (amikor rektor, azt hiszem akkor már nem voltam ott).

Ezután másfél óra városnézés következett amit szabadon abszolvált a társaság. Én csak a fő téren bóklásztam, fotókat készítettem amíg le nem merült a fényképezőgép akkuja, innentől a telefonnal… Most utóbb nézve a képeket, meglepően jókat készít a telefon is.

Délután a Mercedes gyár... Előzetesen és röviden: nekem lenyűgöző volt! Ilyet eddig csak TV-ben láttam de más ami a világ másik részén van és más ami itt…

Egy magam korabeli nagyon vékony hölgy kalauzolt. Profi módon, mindig tudta mit akar elmondani és hogy, egy percre sem volt tanácstalan. A látogatóközpontban előbb egy Daimler-es filmet vetítettek le – na ennek semmi információtartalma nem volt, a szó legrosszabb értelmében amerikai stílusú magafényezés, a Daimler csoport feltehetően sokkal többet ér ilyen vacaknál –, azután a kecskeméti gyár létrejöttéről egy kisfilm amit megnézhettünk, ez kicsit informatívabb volt. Érdekes volt látni, hogy Bajnai szerződött a Daimler-rel, de később már Orbán feszít a protokollon…

Ezután megkaptuk a füleseket, a látogatókártyát és a „kukás” mellényelet, és indulás… A hölgy elég sok érdekeset elmondott a gyárról (azzal együtt is hogy természetesen a dolgok árnyoldalát nem emlegetheti, biztosan vannak olyanok is).

A gyár hatalmas! Busszal vittek, vittek volna, de a busz – nahát, Mercedes-Benz gyártmány :) – nem tudta bezárni az első ajtaját ami miatt állandóan sípolt a figyelmeztető jelzés. Így gyalogoltunk is egy sort, nem volt veszélyes, de az látszott, hogy hatalmas a gyár alapterülete. A konkrét számokra nem emlékszem, az arányokra igen: a Daimler csoport akkora területet vett meg (vett bérbe?), aminek a harmadát telepítette be, azaz még legalább kétszer akkora területük van. Pedig a mostani sem kicsi…

Az első a présüzem volt, amit megnéztünk vagy majdnem… A présgépek közül egyet sem láttunk működésben, a nagyobbakat a hangjuk miatt nem mutatták, a kicsi meg nem üzemelt. Állítólag nagyon ritka, hogy nem németországi üzemben van ilyen, itt van. Horganyzott acél és alumínium lemezeket dolgoznak fel, és roppant bonyolult présszerszámokkal roppant bonyolult karosszériaelemeket alakítanak ki. A présszerszámok karbantartása is nagyon összetett feladat, jó nagy alapterületen foglalkoznak ezzel.

Utána jött a karosszéria üzem. Talán ez volt a leglátványosabb. Itt „Keller Und Knappich Augsburg” robotok, egyszerűbb nevükön KUKA robotok dolgoznak. Egy hatalmas gyártócsarnokban több „cella” van berendezve, ebben hat-nyolc robot fogja közre a munkateret. Mind narancssárgára van festve. A sok csuklók érdekes manővereket hajtanak végre egy-egy munkaütem során. A cella egyik bejáratánál egy munkás a soron következő karosszéria elemet a platform bevezető pontjára igazítja, aztán lezárja az ajtót. (Állítólag ha nem jól illeszti vagy nem jó elemet, akkor az ajtót sem zárhatja, nem indul a munkafolyamat). Utána jön a robotok balettje, ami tényleg lenyűgöző: a pontosan megtervezett munkamozdulatok során az elemek egymás mellé kerülnek, a megfelelő robotkar elemet cserél, a szívókar helyett ponthegesztéshet való fejet vesz fel és összeillesztés után összehegeszti az elemeket. Lenyűgöző látvány ahogy a szikrák pattognak – a munkásokat egy múanyag, átlátszó függöny védi ezektől. Ha az elemekből kész karosszéria kész, megy a sorra, viszi az automatika és kezdődik a dolog elölről.

A következő a szerelő csarnok volt. Mostanában olvastam arról, a robotika mennyire elveszi majd az emberek munkáját. Ez símán zsurnaisztikai marhaság, jelenleg ez nem reális. Lehet, lesz amikor az lesz, de ma még, feltehetően a technológia fogyatékosságai miatt nem az. A szerelő soron öt robot dolgozik (a szélvédők beillesztése előtt a ragasztóanyag felvitelét végzik), szemben a karosszéria üzem nagyjából 150 (!) robotjával… Azaz ahol figyelni is kell a munka végeredményére, mint a szerelő soron, ott a robotok nem váltják ki a munkásokat. Opsz, kimaradt (mert ide nem mehettünk be a nagyon szigorú tisztasági előírások miatt) a fényező üzem: erről filmet mutattak, miként jön létre a sok rétegű alapozó, köztes, fedő és díszítő bevonat a karosszériákon. Nem mondták, nem kérdeztem: az ennek során használt rengeteg, feltehetően igen káros és mérgező anyagok kezelésére vajon milyen stratégiája van az üzemnek?)

Szóval a szerelői soron alig van robot, annál több a munkás. Ahogyan a hölgy elmondta: eddig óránként 30 gépkocsit szereltek össze, azaz a soron egy állás ciklusideje 2 perc volt, de ezt óránként 33 kocsira növelték! A szerelői soron hat-nyolc fős csoportok dolgoznak, tíz ilyen csoport vezetője a művezető. Az egyik álláson az üléseket, a másikon a kormányt, a harmadikon a műszerfalat teszik be, és így tovább. Három műszakban dolgoznak itt (a présüzemben négy műszakban, mivel ez az üzemrész más gyáraknak és más megrendelőknek is dolgozik), egy műszakban kettő pihenő összesen ötven perc van. A műszakváltás nem jelenti a sor leállítását (a pihenő igen), csak egy kézfogást. Erős…

Végül egy szubjektív megjegyzés. Elmondta a hölgy, hogy ők csak megrendelésre készítenek kocsit. Más szavakkal: amikor a lemez bekerül a présüzembe, már megvan, kinek a kocsija lesz ez! Pedig nem népautót csinálnak, nem az alja népnek csinálnak ilyen olyan vacakot, a legolcsóbb modell 9 millió forint, a legdrágább pedig 24 millió forint. OK, a világ minden pontjára innen szállítják pl. a CLA modelleket és ezek nem az egyszerű nép autói… Érdekes, megdöbbentő, hogy még így is három, hat hónapot kell a vásárlóknak a kocsijukra várni. Az elmondás szerint meglehetősen munkásbarát a gyár. Elmondta a hölgy, hogy a munkaruhák mosatása ingyenes, az ebédlőben 400 Ft egy menü. Elmondta, hogy a gyárnak saját bölcsődéje és óvodája van. Azt is elmondta, hogy a tesztautókat a dolgozók elvihetik rövidebb vagy hosszabb időre, ez díjmentes (bár a tapasztalatokról jelentést kell leadni), elmondta azt is, hogy 13..25% kedvezménnyel vásárolhatnak a gyár által készített gépkosiból és hogy a kedvezmény nem beosztástól hanem a gépkocsi típustól függ.

Egészében…? Roppant érdekes volt bár nem tudnám egy mondattal összefoglalni...