(#2900) 2017. január 25., szerda

A kis szoba egyik ablaktáblája éppen napra kettő hete tegnap este üvegtelen lett, így szerda reggel azzal kezdtem, hogy üvegest kerestem. Hol másutt, mint a net-en…

Az ember azt hinné, ez gyerekjáték. Keresni igen, de találni is…? Nem egyszerű olyan iparost találni aki el is végzi a munkát.

Az első akit találtam fel sem veszi, a megadott telefonszám kicseng, kicseng és kicseng… A második eset egyszerűbb: „… a megadott számon előfizető nem kapcsolható.” A harmadikat felveszi egy unott hang, majdnem én kértem elnézést, hogy zavarom. Még nem volt rutinom, ezért előbb elmondtam mi lenne a munka, és csak utána azt, hogy hol… Nem, mondja a másik oldal, csak Budapestre jönnek ki. (Azt meg sem kérdezte, Üröm milyen messze van).

A harmadik felveszi, de nem is hagy szóhoz jutni, közli: „...betegek vagyunk, most nem dolgozunk!”

A negyedik felveszi, nem hajt el Üröm neve hallatára. „Csak” azt kéri, hozzam én be az ablaktáblát. Hja, biciklivel: szóval ez is ugrott…

Az ötödik – érdekes, véletlenül jó sorrendben hívtam őket – sem nem zavar el a község neve hallatán, sem nem akarja hogy házhoz menjek. Ennél alaposabb. Fotózzam le az ablaktáblát, küldjem el a képet e-mail csatolatban, elkészíti és majd visszaküldi az árajánlatot. Remek! Addig a -10 °C-os éjszakákon csak hűljön a lakás!

Még volt pár próbálkozásom (már nem emlékszem melyik miért pattintott le engem), a tizedikre sikerült értelmes iparost találni. Őt nem zavarta, hogy Üröm, nem akart komplett közbeszerzési eljárást lefolytatni, beteg sem volt: a címet kérdezte és azt, aznap kora délután megfelel-e… Naná hogy igen, el sem hittem, hogy ilyen szerencsém lehet… Az ember telhetetlen, erre fel kérdeztem az árról, nagyjából olyat mondott, amit azok, akikkel előtte beszéltem (és eljutottam odáig, hogy az ár szóba került).

Remek, a dolog sínen van… :)

Aznap korán jöttem el a sulisból, kettőre már itt voltam. Roppant szokatlan világosban látni a falut! A pasi fél három előtt kicsivel jött, erre még egy jópontot bevarrtam neki! (Jöhetett volna késő este is!) Az a fajta szakember volt, akinek a mozdulatain látszott, nem levelezőn nyerte a szakmunkás bizonyítványát: semmi felesleges mozdulat, minden amit csinált rendben volt. Kipucolta az ablakkeretből a törött üveg cserepeit, szépen leszabta az új üvegtáblát – na ez nem semmi! Ha túl nagyra szabja nem fér bele, ha túl kicsi, akkor ugrott egy tábla üveg. Valami karcolóval (gondolom ez az ipari gyémánt betétes üvegvágó – végighúzta, majd egy apró de erős mozdulattal ami nem kell, letörte. Utána kis fémháromszögeknek az ablaktáblába verésével rögzítette az üveglapot. Ezután kellett a gitt. Ez addig az előszoba fűtőtesten volt hogy lágyuljon. Szépen körbe benyomogatta ami kell, a felesleget meg egy spakli szerű – annál kisebb – valamivel szépen leszedte. Elég hamar meglett. Most a külső és a belső ablak is a vastagabb üveggel van beüvegezve.

A fizetésnél gondolkodott kicsit – gondolom ez a marketing része –, majd mondott egy nem kerek számot, amit persze a következő ezerrel maradék nélkül oszthatóra felkerekítve fizettem. Nem sok borravalót kapott, de tőle nem sajnáltam, mert gyorsan jött, jó munkát végzett és a többiek árajánlatai alapján még csak nem is dolgozott drágán.