(#2903) 2017. március 25., szombat

Tegnap este háromnegyed kilenc körül értem ki az Árpád hídi Volán busz „végállomás”-hoz. (Szégyen: egy állomásépületük volt ott, letarolták és évekig semmi sem volt ott, most az elkerített rézen már munkagépek vannak, lehet, hogy már csak pár évtized és megint lesz állomásépület?) Azt hiszem öt automatából lehet jegyet venni: három pénzt és kártyát, kettő csak kártyát fogad el. De ez csak a felszín, ezek nem jegykiadó automaták, hanem azokat a senkiháziakat kell ezekkel megszívatni akik – busszal akarnak utazni és jegyet akarnak venni! Három automatával próbálkoztam.

Az első szépen elfogadta a távolság beállítását, kiválasztottam, hogy kártya, betettem, aztán… Semmi. Hatásosabban mondva: semmi. A képernyőn nincs változás, a kártyám a gépben, kivenni persze nem lehet mert zárolj blokkolja vagy mi a fene. Hosszú perceket kellett várni mire a gép kijelentette azt, hogy kapcsolat nem lehetséges. Érdekes, a bank SMS-e máris megérkezett, hogy a jegy árát levonták.

Fasza. Jegy persze sehol…

A mellette levő gépet próbáltam – hiszen akármennyire is megszívatnak, a buszra csak jeggyel szállhatok fel; ez a mai utolsó előtti járat, ha ezt és netán az utolsót is lekésem, mard a gyalogtúra, akkor meg csak hajnalban kerülök ágyba… Szóval egy automatával odébb próbálkoztam… Közben felhívtam az automatákon mindenütt szereplő számot, hogy bejelentsem a hibát. (Nem is olyan régen jártam már hasonlóan, akkor is bejelentettem, erről mindjárt…) Miközben az udvarias ügyfélszolgálatosal beszélgettem, megint tettem kísérletet jegy vásárlására. Állomás, fizetési mód – ez OK. Bedugni a kártyámat? Anyátok, soha – marad az érintős játék. Rendben a dolog, kiírja, hogy OK, a pénzt levonta. (A bank.) Az automata azonban semmi többet nem csinált. Jegy? Nyomtatni kellene? Ugyan! Toll a fülébe a hülye lúzer utasnak, ne akarjon mindent!

Na itt már kezdtem kicsit nyűgös lenni. Közben beszéltem az ügyfélszolgálatossal, tudom ő csak egy alkalmazott akinek a szarlapátolás jutott, nem is akartam, nem is akarom bántani de bosszantott a rizsa amit tolnia kellett. A pár hónapja bent ragadt jegyárammal sem csináltak semmit, miért lenne most más. Ezt el is mondtam neki. Udvariasan szabadkozni kezdett, mire megkérdeztem, rögzítik-e a beszélgetést. A nemleges válasza után letettem. Minek – csak magamat szívatom…

A harmadik automatánál – igen, az a hal a legszívósabb, a remény, ami a legutóbb hal meg, a remény hal meg legutóbb – valami tévedés miatt minden működött. Be lehetett ütni a célállomást, elfogadta a kártyát (érintős, nekem ne szippantsa be), és… És… Hatás szünet! A piacvezető Volánbusz automatája… Megint hatás szünet. Jegyet nyomtatott! Igen, komolyan!

Hogy a jó fene nem eszi meg azt a céget, ami a mi pénzünkből szopat minket! És de mennyi szavam lenne még erre, de egyik sem szalonképes.

Nem, nem ez a vége, lehet fokozni. Felszállok a buszra, a vezető jópofi: nahát, előre váltott jegy, csak nem működik valamelyik automata?

Ezek szerint tudnak a hibáról. Ezek szerint tudják, szarok az automaták, de ezek szerint semmit ellene nem tesznek. Ez azért elég nagy szemétség a részükről!