(#2907) 2017. május 13., szombat

Tegnap este hulla fáradtan értem ki. A tegnapi azaz a pénteki az egy olyan csoport volt esti foglalkozáson akik nagyon akarnak: és nem csupán a Word-ben bekezdést igazítani, hanem Excel-t! (Két KKV-s csoportunk van akik szépen elkülönülnek ami a nyelvoktatást illeti, de a szerdai és a pénteki informatika foglakozásra mindenki azon a napon jön, ami neki a legalkalmasabb.) Szóval tegnap este csak táblázatkezelő volt, konkrétan Excel. Ez a nekik tanítani rendelt legrafináltabb alkalmazás (bár tervezek majd velük adatbázist is kezelni de az nincs a tananyagukban, azt csak úgy „miért ne, jó is az” alapon… Kíváncsi vagyok, az SQL-hez mit szólnak majd...) Úgy szoktam csinálni, hogy mind a három (inkább négy) alkalmazáshoz, amit nekik használniuk kell, veszünk egy-egy feladatot. (A szerdai csoporttal nem is mindig elég az idő a három feladatra, a pénteki csoporttal viszont szokott menni a négy feladat is, ekkor vagy a táblázatkezelés vagy a prezentációkezelés dupla feladattal szerepel a táncrendben.) Hát tegnap kérte az egyik hallgató (alig negyvenes, ő könyvelő a Porsche Hungáriánál utálja a munkahelyét, ezért állásváltás előtt van és az állásinterjúkon állítólag a táblázatkezelő alkalmazását, ismeretét kérik számon – na ez a motiváció fő oka), szóval ő kérte azt, hogy tegnap este csak Excel-lel foglalkozzunk. Hát legyen, ezért és mert nem erre készültem, a feladatok közreadása során improvizálni kellett – nem igazán kedvelem az improvizálást, ha óra előkészítéséről vagy megtartásáról van szó, de tény: olykor kell –, ez volt az egyik ami miatt a tegnap este elég fárasztó volt nekem. A másik az „osztott üzemmód”. Hárman voltak, az előbb említett könyvelő hallgatón kívül még egy egészen fiatal nő, ő nem régen csatlakozott a csoporthoz, ő éppen aznap volt doktori iskola felvételijén és nagyon ismeri a táblázatkezelőt. Pár bonyolultabb függvény kapcsán azért sikerült neki újat mutatni. Kicsit később érkezett egy szintén negyvenes hölgy aki jogász és a NAV-nál dolgozik és szinte semmit sem ismer az Excel-ből! Becsületére legyen mondva, hogy ott volt – ebben a képzésben gyakori, hogy ami nehezebb, azt egészen egyszerűen nem csinálják – szóval ott volt (bár utóbb több alkalmat is kihagyott), és nagyon igyekszik! Mivel ennyire kevesen voltak, mindenki egyéni tempóban végezte a feladatmegoldását. Mindig zavar, ha az a tempó amit én diktálok, nem megfelelő: az is baj, ha túl lassú mert akkor az aki tudna gyorsabban haladni, unatkozhat, de az még nagyobb baj, ha nem tud követni és lemarad! Ezért találtam ki, hogy mindenki megkapja a feladatlapot papíron és a forrásokat elektronikusan, végezze a feladat megoldását és ha kell, kérdez, vagy ha nem ő kérdez hanem én találok valamit fontosnak elmondani megteszem. Ha nincs nagy aszinkronitás a jelen levők munkatempójában, akkor van amit mindenkinek lehet címezni, ezt mindenkinek mondom el vagy a kivetítőn mutatom meg, azonban sokkal gyakoribb az egyéni megjegyzés. Így viszont ez elég strapás előadói szempontból, hármuknak háromféleképpen instrukciókat adni. Azért igyekeztem, és remélem mindenki a saját előismereti és lehetőségei szerint tempósan dolgozhatott!