(#2921) 2017. június 27., kedd

Első alkalommal ezen tanév első féléve után, azaz ezen naptári év elején kellett ilyet csinálni. Valami baromi hosszú neve van, mindegy is mi mert az egész úgy marhaság ahogyan van. Valaki, akinek van rá hatása és szereti a statisztikát, keresztülnyomta, valakik akik csak a szép szavakat értik de a mögöttes tartalmat nem, jóváhagyták, na ettől kezdve évente két alkalommal ezzel foglalkozni kell.

Kis statisztika. Olyan, mint az októberi és nagyjából pont annyi is az értelme. Nem általában a statisztikát tartom ostobaságnak, mert ha pontosan körülhatárolt adatokból pontosan megadott szempontok szerit végzünk feldolgozást, abból okosság is kisülhet. Csak hát sajnos nagyon egyszerű összeadni az almát a körtével, csábító a lehetőség, hogy értelmezzük és értékeljük azt hogy 42, de ez akkor is egy színtiszta marhaság, munka feleslegesen, értelem nélkül.

Mindegy, a nehezével megvagyok. Az iskolastatisztika alapján kellett mindenféle hülyeségeket felvinni. Nem a célt hanem a módszert tartom ostobának és feleslegesnek. (Persze csak akkor felesleges, ha nem az a cél, hogy a vizsgaidőszakban naplopással és unatkozással foglalkozó intézményvezető helyettesek kapjanak már valami munkát – na erre pont jó!) A lemorzsolódás, a korai intézmény elhagyás, a végzettség nélküli kilépés valós probléma. Nem vagyok elég képzett ahhoz, hogy kitaláljam, mi lenne a jó stratégia ennek csökkentésére (de meg nem is fizetnek meg hogy ezen agyaljak). Az biztos, hogy egy vagy több dolgot nekünk is másként kellene csinálnunk, mivel ha így megy tovább, el fog fogyni a gyerek! Valaha 800 fölött is volt a létszám, most lassan a félezret sem fogja elérni. Ez persze még így is soknak hangzik, de a tendencia nagyon aggasztó! Baromi jónak, baromi okosnak definiáljuk magunkat, közben olyan legénykék, akiket talán empátiával, talán egyéni bánásmóddal, talán korrepetálással, talán… Talán nem is tudom mivel itt tarthatnánk, elmennek olyan suliban ahol nem mondják, hogy ők baromi jók és kőkemények, de a gyerek akkor is ott van. Persze értem én, a színvonal engedése hosszabb távon visszaüt. De abból is baj lesz (nem lehet, lesz), hogy és ha a léc ilyen magas. Akkor – hogy ne kalandozzak el – félévről félévre lesz lemorzsolódás, korai iskolaelhagyás. És akármi csicsás statisztikát is készítek, ettől semmi de abszolúte semmi sem változik!

Na ez a legbosszantóbb abban, hogy ilyennel kell foglalkozni!