Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Impress

(#2755) 2015. március 4., szerda

Ott kezdem, hogy nem fikázni akarom ezt a programot. Nagyon régóta használok Microsoft Word-öt és Excelt-t (PowerPoint-ot nem olyan régóta és Access-t sem), amikor a Word-del elkezdtem foglalkozni még Windows 3.1 volt (még nem is 3.11), akkor még DOS-os programok voltak és a Word sem volt wyswyg… Régen volt… A Word-del sok mindent csináltam, azt hiszem kicsit többet megismertem belőle, mint egy átlagos felhasználó – habár a funkciók többségét azt hiszem sem nem ismerem, sem nem használtam soha, egészen egyszerűen egy ilyen bonyolultságú programnál nem lehet mindent ismerni. Hogy ismerem valamennyire, azt tehát mondhatom hogy igen, hogy szeretem-e, hát ez már nem olyan egyértelmű… Volt amikor nagy dokumentumokat kellett vele szerkeszteni és megmagyarázhatatlan hibákkal okozott nemegyszer adatveszteséget, na akkor kimondottan gyűlöltem.

Jó ideje viszont – nem ezért – amit lehet, LibreOffice-szal csinálok meg. Semmivel sem rosszabb, sőt... (Egy infó tanári levlistán valaki kimondottan vacaknak jellemezte – nem semmi azért, hogy aki ennyire szűklátókörű, na az az tanítja a gyerekeket), szóval nagyon tetszik, nem több program konglomerátuma mint a Microsoft Office hanem tényleg egyetlen program, irodai program. Jobban kézre esnek egyes funkciók, bár a megszokott billentyűkombinációk itt-ott hiányoznak (Shift-Ctrl+P és lehet betűméretet állítani, na itt nem mert itt ez felső indexet csinál – de hát ez megszokás kérdése). A frissítéseket letöltöm a Libreoffice-hez és telepítem is és használom is egyre többet, komoly gond nem volt vele. (Csak zárójelben: tegnap egy fenntartói adatszolgáltatást xlsx kitöltésével kellett teljesíteni, persze hogy Calc-ban nyitottam, lementettem ODS-sé és így töltöttem ki, de mivel a másik oldal feltehetően ezzel nem tud mit kezdeni, mentéskor xls-t kértem tőle. Itt jött a meglepetés, figyelmeztetett arra, hogy a munkalapon jelszóval zárolt dolgok vannak, ennek a mentése problémás, akarom-e megváltoztatni a jelszót. A kérdés meghökkentett de miért ne, persze hogy akartam, a semmi lett a jelszó, szépen elmentette xls-sé, amit aztán az Excel már úgy nyitott meg hogy híre hamva jelszónak vagy zárolásnak nem volt. Ennyit az Excel lapvédelméről…)

Szóval a LibreOffice, konkrétan pedig az Impress… A múlt nap a 4.4-es sorozatról olvastam, ahogy már írtam is, letöltöttem és telepítettem – majd jól pofára estem vele, konkrétan az Impress-szel. A tárgyaimhoz már egy jó ideje nem PowerPoint-tal csinálom a prezentációt hanem Impress-szel, egyetlen bajom a lassúsága, de ez felteszem azmiatt hogy jó tízéves elöregedett, a világ boldogabbik helyén már selejt gépen kell futtassam (és még örülhetek, hogy van gép! Tényleg jól teljesítünk!) Az Impress 4.3-as csomagbeli változatán remekül futó prezentáció borzalmas a 4.4-esen, meg sem jelennek egyes tételek. Kipróbáltam tegnap este, miután türelemmel kivártam, hogy az asztali gépre települt a 4.4-es, kipróbáltam egy szűz ODP-vel, pár szövegdobozzal. Pocsék: a szövegdobozok egy része nem jelenik meg, más része nem akkor, amikor kéne, ha nincs animáció akkor meg sem jelenik. Sajnálom, sokkal többre tartom a LibreOffice-t, mint ami, aki ilyen programot stabilnak titulálva kitehetne a lapjára, ezt legfeljebb bétának kellene nevezni. Hja, a hiba három hete még megvolt, tegnap is, szóval lehet, csak nekem gond ez, senki másnak…? Nálam hibás, nem frissítek. nem tudom, mikor frissítek...

Szigorlat

(#2597) 2014. június 11., szerda

Hetedikén volt a főiskolai képzés másodévén a szigorlat. Nem bajai a képzés, mert a bajai főiskola szabadulni akar ettől: nem vettek már fel elsőéveseket ebben a tanévben, a másodéveseket pedig átadták a Pécsi Tudományegyetemnek. (Csak a harmadévesek képzése és államvizsgája maradt Baján) Megvolt tehát a szigorlat. A helyszín most már nem a Budavári Iskola volt, mint eddig évről évre mindig, hanem a Fáy. Olyan kevés a hallgató, hogy a Várban a bérleti díjra nem futja, ezért lett más a helyszín. Feltehetően, pontosabban: sajnos valószínűsíthetően most volt ilyen szigorlat utoljára: mivel elsőévesek nincsenek, egy év múlva ilyenkor másodévesek sem lesznek, szigorlat sem lesz. Kár, de hát ezen elmerengtem már korábban is, most nem ezt akarom ismételgetni, hanem a szigorlatról írni...

A bajai főiskola rendelte úgy, hogy a szigorlat előtt egy beugrót kell tartani, gyakorlatot, Word Office alkalmazásokkal Word, Excel, Acces és PowerPoint feladatok megoldásával abszolválják ezt a diákok. Soha sem tudtam meg, eredetileg ennek a kivitelezését a Főiskola miként gondolta ahogyan azt sem, miért kell egy elméleti vizsga előtt ilyen gyakorlatot tartani, miért kell egy felsőfokú képzésben alapvetően középfokon számonkért dolgot beilleszteni, ha csak nem azért, mivel a képzésben résztvevők eredetileg, középiskolás korukban informatikát nem tanultak vagy nem tanulhattak. (Persze, ahogyan módszeresen kerül a középiskolai informatika oktatás elsorvasztásra, a helyzet pár év múlva megint ilyen lesz). Mi úgy abszolváltuk, hogy a beugróra készítettem a vizsgázók létszámánál valamivel több feladatot, az érettségi feladatok után vagy azokat kicsit átalakítva: ahol kellett lerövidítve, ilyen például a szövegszerkesztés, ahol meg szükséges volt, kibővítve, ilyen volt az adatbázis-kezelés.

A feltehetően utolsó szigorlat így zajlott: szombaton nyolc körül értem be a suliba. Szerencsére vészesen kapkodni nem kellett. Előtte való nap, pénteken délután kikerestem a feladatokat, a hozzájuk való forrás állományokat a vizsgákra használt megosztott, a vizsgázók számára csak olvasásra elérhetővé tett mappába másoltam. A feladatlapokat lenyomtattam, beborítékoltam. Ellenőriztem, hogy az elkészített feladat szövegébe a megfelelő azonosító került-e beírásra, aztán hogy az egyik, találomra kiválasztott azonosítóval bejelentkezve tényleg csak olvasható-e a nyers állományok mappája és írható-e a saját mappa. Ezzel a beugró előkészítve, még megcsináltam a húzótételeket is.

Szombat reggelre nem maradt már tennivaló más, mint kiszellőztetni a termet. Aztán kilencre összegyűlt mindenki, azt hiszem mind a kilenc hallgató még soha sem volt így egyben – én legalább is nem emlékszem rá.. A hallgatók feladatot húztak, nem mindenki volt elégedett azzal, amit a véletlen neki juttatott. Érdekes, egy olyan kollegina adott ennek leginkább hangot aki táblázatkezelést (azaz nem adatbázis-kezelést) húzott. Mivel az értékelésre nagyon kevés idő marad – a beugrót azonnal követi a szóbeli – ezért nagyon figyeltem, körbejárva szemmel tartottam azt, ki miként halad a feladatával. Mit mondjak – ilyenkor kell rádöbbennem, hogy bizony van alapja annak, hogy felsőoktatásban ilyen, középiskolában elsajátítandó dolgot kell számonkérni. (A SzÁMALK képzéseiben, OK az nem felsőoktatás, úgy emlékszem korábban volt ilyen tantárgy, mindig másként hívták, volt hogy ECDL kompetenciák, volt hogy Office alkalmazások, de a lényege az volt hogy ilyemsit lehetett tanítani és kellett számonkérni. Azt hiszem semmi sem mutatja jobban annak a döntésnek az idiotizmusát, nem tudok visszafogottabban fogalmazni, amelyik elsorvasztja a középiskolai informatika oktatást, mivel annak ezt, ilyesmit kellene készség szintig elsajátíttatnia...) Nehezen ment a hallgatóknak nagyon... Az eredmény? Hát erről csak annyit hogy dolgozott mindenki, és hogy nem akartam volna senkit sem emiatt elvágni a vizsgázás lehetőségétől, azt hiszem ez jelzi mekkora a távolság aközött ami született, és aközött, amit szerintem egy informatikustól el kellene várni.

Azt hittem a nehezén túl vagyunk, pedig nem. Következett a szóbeli. Pont egy tucat tétel van ezeket nem én szerkesztettem és sajnos a képzés ideje alatt átszerkesztetni sem volt módom. Pedig nagyon kellett volna! Addig rendben, hogy a tételek között a könyvtárgépesítés is szerepel, ez OK. Az is rendben van, hogy elég nagy súllyal szerepel az adatbázis kezelés, ez a képzést tekintve fontos. Az már megkérdőjelezhető, miért kell egy gyártó egy termékét (Microsoft Access) tételesen néven nevezve szerepeltetni az egyik tételben, ami csakis erről szól! Az is rendben, hogy jelölőnyelvvel kapcsolatos tétel is van (HTML), bár az már annyira nem, hogy egyetlen tanított informatika tárgyban sem szerepel tematika szinten ez (egy felvetett kérdésemre azt a választ kaptam, hogy oldjuk meg egyik tárgyban – ami OK, de akkor miért nem lehet a tematikába is belevenni?) Az is szép dolog, hogy szerepel tételben a programozás, bár ennek még a bemutatására sem elegendő a képzés ideje nem hogy valami fogások megtanítására. Nagyon hiányoltam mind a képzésből, mind a tételek közül az XML-t, pedig ennek kapcsán elméletben is sok szépet meg lehetett volna tanítani és ami szerintem alig túlbecsülhetően fontos, ehhez nagyon is lehetett volna kapcsolni gyakorlatot, magát az XML-t és/vagy egy XML interpretációt, mondjuk az SVG-t (az elég látványos ahhoz, hogy akinek tanítják, szeresse csinálni.) Szerepel durva hiba is a tételekben, a WEB lap készítés kapcsán a Dreamwaver, hát ezt finoman szólva ignoreáltuk, mi a csudának egy, ráadásul fizetős alkalmazás fogásait számonkérni (amikor persze tanítani nem tudjuk?) Szóval a tételek olyanok, amilyenek, eleget beszéltünk róla a foglalkozásokon, a legutolsón konkrétan végigmentünk mindegyiken, végigvettem melyik mit tartalmazzon kifejtés szinten.

Azt hiszem, soha még ilyen rossz hatásfokkal nem dolgoztam...

Alapvetően nem fecsegtem túl sokat, de ezt meg is mondtam a felkészítés során, a vizsga nem tanítás, itt a vizsgázó beszél, a vizsgáztató meg értékel, csendben, belebeszélés és főleg: kiigazítás nélkül. (Nemsoká' érettségi, végigszenvedhetem majd, hogy a kollégák, a legpozitívabb pedagógiai indíttatásból, nem tudván elviselni, hogy rossz dolog hangozzon el vagy a jó nem, ha a felelő nem mondja, hát mondják ők a jó feleletet, pedig vizsgán ezt nagyon nem kéne...) Szóval én csak hallgattam, ha a felelő a végére ért, akkor kérdeztem párat...

Az első felelő egy ezen a szinten nem könnyű tételt kapott, hálózati elemek. Dícséretére legyen mondva, szépen megtanulta, bár voltak benne hibák (ami nem katasztrófa), és kérdésekre nem tudott mindig válaszolni (ami viszont kár). Egészében derekas teljesítmény volt. A második felelő egy nagyon elméleti tételt fejtett ki, az információról beszélt, bár inkább felolvasta amit a felkészülés alatt leírt – ezzel sincs semmi baj. Azzal már inkább, hogy emlegette az adatvédelmet, és azt írta körül, hogy ez védelem – az adatnak :( Pedig erről beszéltünk...! A harmadik felelő azt az ominózus Access-es tételt fejtette ki amit emlegettem fentebb. Végül is szépen feldolgozta, bár azt nem értettem (szerintem ő sem), miért negyedik generációs fejlesztőnyelv ez, de hát végül is nem feszegettük, a felelet szintén derekas teljesítmény volt. A következő felelő egy fiatal kollegina, a WEB hely tervezéssel, CSS-sel PHP-val foglalkozó tételt fejtett ki. Na ez az amihez em votl tantárgy, feldolgoztuk a lehetőségekhez képest de hát kevés volt az. A felelet ott volt rendesen, bár kicsit kapkodós volt, kicsit kevesebb szóval több infó talán jobb lett volna, de végül is a tételt kifejtette, ebben is ott volt a felkészülés, a munka... A következő felelő a TCP/IP és ehhez kapcsolódó témaköröket kellett elmondja. Kellett volna... A kolleginát foglalkozáson nem sokat láttam, ami persze még nem ok arra, hogy ennyire semmit se tudjon a tételről. Pedig ez megtanulható, erről volt elég idő beszélni – beszéltünk is – ez informatikusnak akkor is fontos, ha humán informatikus. Ez volt aznap az első eset amikor komolyan gondoltam arra, az eddigi szigorlatok történetében először ennyi, elégtelen, jöjjön még egyszer! A következő felelő talán a legjobb tételt húzta, adatbázis modellek.... Ezt is kidolgoztuk, volt hozzá elméleti foglalkozás, gyakorlat is (ha csak Access-szel is). Ha az előbbi felelet mellbevágóan kevés volt, ez még annál is kevesebb, ez volt az amikor maga a felelő ismerte el, hogy ebből bizony semmit sem tud. Ha eddig mérges voltam, ez volt a tanácstalanság pillanata. Kivágjam? Vagy húz még egyet? Az utóbbi, bármennyire is más a véleményem, azt gondolom mindenkinek jár még lehetőség, lehet, hogy peches és csak pont ezt az egyet nem tudja... A másodjára húzott tétel pedig legalább olyan jó tétel volt, kézzelfogható, olyan, amit csináltunk a gyakorlatban is – igaz, sajnos régen. A HTML nyelvről kellett beszélni. Kellett volna... Erről sem mondott a kollegina sajnos sokat... És akkor igen finoman fogalmaztam! Ahogy előző, úgy ennek a felelőnek a kérdését is félretettem... A következő felelő – megfelelő felelőszám után egy-egy tételt visszatettem – ismét az információról beszélt, ez rendben is volt, korrektül elmondta amit kell, bár a lottószámok információtartalmára vonatkozó kérdésnél nem votl elég ravasz a képlet értelmezésével kapcsolatban, sebaj... A következő tétel valóban nem könnyű – bár az adatbázisos feladatok során ezt erőltettem, az SQL-ről kellett: inkább azt mondom: lehetett volna beszélnie, nekem ez nagyon tetsző tétel. Neki nem, sajnos... Ez is gyenge – ha nem igyekeznék kerülni, hogy sértő legyen, azt mondhatnám: pocsék! - felelet volt... A következő felelő a másik Access-es tételt fejtette ki. Az indítás ijesztő volt, az Access-t táblázatkezelőnek nevezte, de ezt tekinthetjük véletlen bakinak, a többi amit elmondott rendesen ott volt.

Ennyi volt – kis csapat, ám nekem mellbevágóan negatív élmény volt, hogy kilenc főből három, a csapat harmada olyan feleletet adott, hogy... Na mindegy, maradjunk abba hogy a minimumot el nem érő szinten abszolválták. Mivel azonban a másik két tárgyból elfogadható volt a feleletük, végül is a szigorlatuk elégségessel megvan (egy különmegállapodással kettejük kapcsán), viszont semmi sem haszon nélkül való. Bár ez a haszon most semmire se jó, hiszen jövőre egészen biztosan nem lesz ilyen vizsga, azután meg a csuda tudja. A tételeket mindenképpen frissíteni kellene. Mindenképpen összhangba hoznia tárgyakkal, azzal amiről el is hangzik valami a foglalkozások során. Azt pedig valahogyan tudatosítani a hallgatókban, hogy felkészületlenül menni vizsgázni sem nem bűn, sem nem udvariatlanság, csak hát akkor megeshet, hogy kivágják az embert...

FKIAV

(#2563) 2014. április 25., péntek

Na végre... :( Késve (bár de törve nem :)), szóval megkésve mert rosszul emlékeztem egy dátumra, de kijavítottam a FKIAV feladatokat, pontosabban az I. és a II. kategória szövegszerkesztési, és a II. kategória adatbázis-kezelési feladatait. Jó ötletnek tűnt több hónapja, hogy vállaljak adatbázis feladat készítését, a SzÁMALK-osaimnak is tanítottam ilyet. Aztán felvetődött, csinálnék-e szövegszerkesztési feladatot is, én meg felelőtlenül igent mondtam rá. Persze, a feladat elkészítése is rohamtempóban történt (ami a feladaton ugyan nem, de a javítási útmutatón meglátszik, még szerencse, hogy csak én javítok ez alapján, nem többen), de akkor legalább nem késtem el a határidőt.

Most igen...

A levélben amiben szó esett erről (is), szerepelt több dátum is, én erre a maira emlékeztem, hát nem... Mindegy, sajnálkoztam, mást tenni.

A javítás szolgál tanulságokkal. Az első és talán legfontosabb hogy igazán „áramvonalas” feladat csak úgy készülhet ahogyan az érettségi feladatok is, idő kell neki és az is jó, ha többen kell átnézik. Ez persze nem egyszerű, egy ilyen versenynél ahol már finanszírozás sincs, azt hiszem ez megoldhatatlan. A másik az, hogy idő kell rá, nem szabad az utolsó pillanatban kapkodva nekikezdeni – bár a határidő igen jó múzsa...

A szövegszerkesztés feladattal kapcsolatos első tapasztalat az, hogy könyvjelzőt és linket használni még a versenyzők sem nagyon tudnak. (És én még mezőutasításokkal szerettem volna feldobni, érdekesebbé tenni a feladatot...) Általában feltehetően a tanítás során a nagy dokumentumok kezelésére vagy idő vagy figyelem vagy egyik sem jut... Persze a szövegszerkesztő az nem kiadványszerkesztő... Vagy csak nagyon közel áll hozzá... Tanulság az is, hogy gond a verziók közötti eltérés, pedig itt csak Word volt, de a 2003 (amit én használok) és a 2007 (amit a versenyzők) azért eltér valamelyest... Persze én vagyok elmaradva...

Az adatbáziskezeléssel kapcsolatosan még érdekesebbek a tapasztalatok. Ez csak a II. kategóriában volt. Van annak értelme, hogy az I. kategóriában (9. és 10. évfolyam) ilyen nincs, bár az is fontos kérdés (lehetne), hogy az alkalmazói versenyen kell-e adatbázis-kezelés... Akár kell akár nem, itt volt. Érdekes, hogy aki összecsapta a Word-öt, az az Access-el többet foglalkozott, nem tudom ez tendencia-e vagy véletlen. Az UTF-8 kódolás szinte senkinek nem okozott gondot, a megfelelő mezőnévre nem figyelt mindenki. Általános viszont (egyetlen kivétel sem volt!), hogy csakis QBE rácson dolgoztak a versenyzők (ez az SQL forrás szószátyárságából jól látszik!) Senki sem használt SQL-t! OK, hogy középiskolában ilyen okosságot nem szabad – na jó ez gonoszkodás: a szűk keret miatt nem lehet – tanítani, de a versenyfelkészítés során miért nem ezt szoktatják a versenyezni kész tanulókkal? Az a grafikus istenátka semmi értelmesre nem jó, elrejti a lányeget, hosszabb távon haszontalan ismeretet ad, az SQL meg használható lenne később is... Persze megint ott az ellenvetés (megalapozottan!), hogy alkalmazói szinten az SQL ismeretet számonkérni – hangsúlyozom, itt senki sem kérte, QBE rácson szépen megoldható volt a feladat) –, kicsit olyan, mint a WEB lap készítés során nem csak HTML de CSS ismereteket is kérni. A dolog másik oldala pedig az, hogy kell-e, érdemes-e elavult technológiát kérni, vagy (a WEB szerkesztésnél maradva) olyasmit, amit valódi WEB lap készítéséhez nem nagyon használnak...? (WEB-es feladataim nem voltak.)

SzÁMALK, SQL

(#2382) 2013. június 5., szerda

62069

A SzÁMALK iskolaépülete, előtérben a Gábor Dénes Főiskola, mögötte van a SzÁMALK Szakközlpiskola... Szombaton itt, az előtérbeli épületben volt mind a kilenc órám (érdekes, a szakközépiskola gépei erősebbek, jobbak)

62070

Az informatikai rendszergazda esti B csoport (jelen levő tagjai) dolgozatot írnak. A tantárgy sorozat, lehet nekik a fél- és a tanév utolsó számonkérése...

Az elmúlt szombaton megvolt a tanév utolsó előtti hosszú szombatja. Ahhoz képest, hogy már júnus van, ez nem korai – ebben a tanévben szerencsére úgy adódott, hogy sok órám volt a SzÁMALK-ban, és ezek egy része a tanév végére esett, esik. Két csoporttal van SQL foglalkozás-sorozat, tíz alkalom alkalmanként három-három tanítási óra, ez tekintélyes mennyiség. (Vele párhuzamosan van PHP, MySQL című tárgy a hallgatóknak, de ez valamiért rövidebb mint az SQL így hamarabb befejeződött, pedig azt hittem, hogy az SQL-ben tanult trükköket majd ott kell használják...)

Az A csoporttal csütörtökön is volt foglalkozás, de nem volt számonkérés, mert egyrészt így is van nálam kijavítatlan feladatuk másrészt csütörtöktől szombatig nem fogom tudni ezt kijavítani – de az is számított hogy munkanap délután a csoport fele jelent meg. (Azt nem tudom, a csoport fele ért rá mondjuk a munka mellett, vagy úgy voltak hogy az iskola úgyis tolerálja... Végül is mindegy, az én dolgom nem az okok keresése, csak a tények regisztrálása.)

A tíz alkalom lehetővé tesz egyfajta hegymenetet, azaz az egyszerűbb felől a nehezebb felé haladni. Azt hiszem a feldolgozott kettő, illetve a B csoporttal kettő és fél feladat ilyen sort alkothatott. Az egyik egy könyvtáras feladat, ezt érettségi feladatból faragtam: az ottani adatokat kicsit kiegészítve hogy nem teljes kapcsolatok is legyenek, a lekérdezéseket is kicsit kibővítve, segéd- és allekérdezéseket is igénylő feladattal felturbózva valamint egyéb, a Microsoft Access korlátai közzé még beférő SQL szerkezetekkel is kiegészítve egészen pofás feladat lett...

A másik feladat saját tenyésztés :) ami lehet pozitív, lehet negatív jelző... A B-sekkel mindig kicsit gyorsabban lehet haladni, velük egy harmadik feladat elkezdése is belefért, ez rádióadók adatait dolgozza fel, ezt is érettségi feladatból csináltam, a fentebbi kiegészítésekkel és átalakításokkal. Kilenc óra volt, hát az nem kevés. Az első három azzal a csoporttal, az A-sokkal akikkel csütörtökön is. Csütörtökön a könyvtáros feladatot csináltuk meg, ez majdnem kitöltötte a három tantermi órát, egy összetett részfeladat maradt szombatra ami teljesen rendben is van: Szombaton ezzel kezdtünk, mivel soha nem tudnak a hallgatók pontosan fél kilencre itt lenni ami miatt ha a számonkéréssel kezdünk, mivel hoyg kell erre az idő annak is aki késve jön, borzasztóan kitolódik az idő. (Arra szoktak hivatkozni, hogy dolgoznak mellette, mondani sem akarom mert restellem, de hát én is! És: feltehetően a főmunkahelyükről sem késhetnek el – végül is mindegy, a késést nem kezeli az Iskola adminisztrációja.) Megvolt ez a puffer-feladat, aztán feldolgoztuk a statisztikai feladatot. Mivel a hallgatók dropbox-on keresztül csereberélnek – és elektronikus számonkérés során nem tudok egyszerű módot ennek kivédésére – csináltam egyedi feladatsorokat! Piszok sok, aránytalanul sok munka, de talán egy hajszállal közelebb viszi a hallgatót ahhoz hogy maga kísérelje megoldani a feladatot és ne a másik által dropbox-ra feltöltött megoldást szedje le, alakítsa át pár karakter megváltoztatásával és adja be sajátjaként. A feladat eredetije egy-egy lekérdezésből ha lehet, hármat-négyet is tartalmaz, majdnem de nem teljesen egyformákat, ha ilyen részfeladatcsoportokból hármat néyget lehet csinálni – nem mindegyik feladatban lehet csak azokban amik ehhez elég összetettek – akkor lehet kiválogatni személyenként más-más kombinációkat. Így persze nem teljesen egyediek a feladatok, annyi azonban elérhető, hogy a 15..18 fős csoportban kettő-három teljesen egyforma feladatsor legyen, ráadásul nem tudja egyik, milyen van a másiknak. Végül is lehet, sok hűhó semmiért – volt a most kijavított egyok dolgozatban olyan furcsaság, hogy más volt az accdb-ben és más a levélbe illesztett SQL parancsokban... :(

A dolgozatot mindig megcsináljuk utána, ilyen esetben egy-egy tipikus lekérdezés megoldásával. Az A-soknál nem volt idő a nehezebb, érdekesebb, a feladatsorban eredetileg szereplő de dolgozatban fel nem dolgozott lekérdezésekre a B-seknél igen. Aztán elkezdtük a B-seknél a rádiós feladatot, az A-soknál ez a következő találkozásra maradt.

Emelt infó

(#2374) 2013. május 22., szerda

Közeleg a javítás leadási határideje...

Egy tucat dolgozat messze nem reprezentatív minta, az alább leírtak tehát legfeljebb pillanatfelvétel, nincs bennük semmi általánosítható... Idén a fizikai sorrendben javítottam a feladatrészeket, ilyen sorrendben esik pár szó a tapasztalatokról lentebb. Személyes adat nincs benne, a feladatok meg már bőven nem titokvédettek, azaz a közzétételnek nincs azt hiszem semmi akadálya...

A WEB lap készítő feladat szerintem kimondottan egyszerű volt (Vetési varjú). Kis képkezelést tartalmazott, ezt kettő kivételével mindenki abszolválta, egy ezen kettő közül is csak alig maradt el attól hogy a megszerkesztendő képe teljes legyen. Ez tehát nem állította a vizsgázókat nehéz feladat elé. Az egy szem HTML állományt egy valaki nagy valószínűséggel forrásban készítette, itt volt elírás ami pontvesztést eredményezett – pedig a WEB lap forrásban való szerkesztése szerintem igen derék dolog, szívem szerint nagyon is preferálnám, még ha középiskolai szinten nem is lehet a HTML nyelv (sajnos!) tananyag, amint mindenekelőtt tanítunk. És éppen ez az egy viszgázó egy apró elírással nem formáz meg valamit amit feltehetően egyénként tud. A többiek szintén vétettek apró figyelmetlenségeket, a fájl kiterjesztésének duplázása például, vagy a keretcím elhagyása feltehetően nem az ismeret csak a kellő figyelem hiányát jelenti. Banális hiba, szerintem ezen a szinten már nem lenne szabad hogy felbukkanjon ilyemi, de mégis: a képbeillesztés nem mindenkinek sikerült! (Ez talán arra mutat, hogy az állománykezelés nem elég hangsúlyos a tananyagban?) Egy valaki nem csinált linket, csak olyan formára hozta, egy valaki nem állította be a linkek színét. Egészében azt hiszem ez kimondottan könnyű feladat volt ezen a szinten és ezt az eredmények is visszaigazolták, ebben a kicsiny mintában mindenképpen...

A táblázatkezelő (Sikerfilm) feladat ezen a szinten „vékonyka” alapból ami a mennyiséget és olykor rafinált, ami a minőséget illeti, most az utóbbi azért annyira nem volt... (Még a négy órás teljes időből sem jut elegendő egy összetettebb táblázatkezelő feladatra.) Egy konkatenálás jelentett talán érdekes nehézséget. Az enyéimek közül ha jól emlékszem, akkor csupán hárman oldották ezt meg rendesen, ketten vagy hárman literállal (ami nem elfogadható), a többiek kikerülték a problémát és segédoszloppal oldották meg – ez önmagában nem baj, megoldás tehát pontértékes, de a konkatenálás ismeretének hiányát azért jelzi. Az INDEX() és a HOL.VAN() páros alkalmazása érettségin rutin, még középszinten is, hát még itt... Egy valaki oldotta meg ezt kikerülve, kritérium mezővel és AB.MEZŐ() alkalmazásával. Viszont a KEREKÍTÉS() használata bajos, talán ha ketten csinálták meg úgy, ahogyan a feladat kérte. Úgy látszik egészen egyszerűen nem értik a megjelenítésben és a számításban való különbséget. Sok-sok formázásért járt egyetlen pont, ez nem jó, de hát ezen a szinten nem formázni kell tudni... Meg persze pont sem marad ami erre ki- és szétosztható lenne. Meglepően szórnak az eredmények a táblázatkezelésben, pedig alapvetően könnyű feladatról van szó, feltehetően a végére maradt és egészen egyszerűen nem jutott rá idejük. Erre utalnak a teljesen üres oszlopok, ahova egyébként egyszerű képlettel kellett volna ezt-azt beírni.

Az adatbázis-kezelés (Természetvédelmi területek) szerintem átlagos feladat, ezen a szinten ennek nem szabadna nehézséget okozni. Persze ilyen összetettségű feladat megoldásához a QBE rács nem ideális eszköz, SQL-ben viszont világosak a feladatok. Érdekes, hogy – feltehetően – senki sem közvetlenül SQL-ben dolgozott hanem a QBE rácson igazgatta a feladatokat. Ezt furcsállom. Az enyéimekkel csak SQL-ben toltuk, nekik ez a természetes. Pedig lehet, egyikük sem fog emeltszintezni. Egészében ez a feladatrész közepesen nehéz feladat volt, azonban a megoldások nem igazolják ezt vissza. Eléggé szórnak az eredmények, akadt egy 100%-os is, de nem egy olyan, akinek a nem alapszintű lekérdezések során nagyjából fogalma sem volt arról, mihez is kezdjen a részfeladattal. Ez az egy vagy két vizsgázó nem hibásan készítette azt el – egészen egyszerűen képtelen volt a táblakapcsolatot a megfelelőre csinálni! A segítőkés Access az azonos nevű mezőket simán összekapcsolta akárha közük egymáshoz nem is volt, a vizsgázó meg bízva, túlságosan is megbízva az eszközzel amivel dolgoznia kellett volna de amit nem lett volna szabad gondolkodni hagynia maga helyett, el is fogadta ezt – persze hogy az eredmény még csak beszélőviszonyban sincs a megoldással! Mindennek van tanulsága, ennek – számomra – az, hogy nincs az SQL-nek alternatívája, nem szabad időt és energiát pazarolni holmi QBE rácsra. Az adatbázis-kezelés nem népművészet! Azon, hogy a közismereti érettséginek része, persze lehet vitatkozni, de ha már része, akkor tanítsuk komolyan: a QBE rács meg szerintem nem komoly eszköz. A feladatról: szép feladat (bár lehet, a közismereti közép- és emeltszinten lassan a természetismerettel és -védelemmel kapcsolatos tárgyú feladatok túlsúlyba kerülnek :)) talán csak egy UPDATE vagy egy INTO hiányzott belőle (bár a teleülésnév keresése a terület nevében azért ott volt!), ami ha meg is haladta a vizsgázók átlagos képzettségét, erről nem a feladat tehet...

Végül a feladatsor legszebb, legérdekesebb eleme, talán a vizsga gyöngyszeme, az amiért – azt hiszem – valaki emelt szintet választ informatikából: a program készítése. (Választás) Szabatosan: algoritmusok és adatszerkezetek, pedig a kapott feladatok jelentős részében semmi törekvés összetett adatszerkezet alkalmazására sajnos nem volt... Érdekes a nyelvek megoszlása: hat C, három Pascal, egy Java (NetBeans-szel) valamint egy VisualBasic, egy pedig egyáltalán semmi... (Nem értem, hogy aki ennyire nem konyít program készítéséhez – ezt azért programozásnak nem nevezném – az miért ezt a tárgyat és azt is miért ezen a szinten választja...) A feladat szerintem nem volt nehéz: fiktív választás fiktív eredményeinek feldolgozása. Jellemző az is, ez korábban is így volt, hogy amíg az első három feladatrész esetén igyekeztek megoldani, a programozáshoz van aki nem vagy alig nyúlt. Öt kivételével mindenki felépítette a program vázát. Fél tucatból azért elég sok ez az öt, aki érdemben semmit sem csinált ezen feladattípussal... Ők olykor érdekes módon kísérelték meg a lehetetlen és tettek próbát arra, hogy a semmire is szerezzenek akár csak egy vagy kettő pontot is. Egyikük elég mókásan három (!) sort mellékelt Pascal-ra emlékeztető nyelven két másik meg C jellegű pár soros forrásában az első feladat mondatszerű leírását adta) és az első egy-két, egyszerűbb részfeladatot meg is csinálta jól. Taktikának mondjuk helyes... Egy érdekes apróság: a Java-ban programozó vizsgázó kommentben üzenetet hagy a javító tanárnak... :) A programozás lett tehát ebben a kimintában legalábbis a legkevésbé megoldott feladat, ez várható volt, bár emelt szinten úgy gondolom, természetes hogy ezt meg tudja a diák csinálni. Hát nem az. A minta egyik fele (az az öt fő) azt hiszem csak plusz pontokat akart az emelt szinttel, se nem szerette se nem tudta azt, amit programcsinálás formájában kellett volna. A másik fele viszont szépen abszolválta a feladatot. Ami a programszerkezetet illeti, ott azért voltak hátborzongató megoldások, olyanok amikor valaki az észt erővel helyettesíti, amikor valaki a nyolc esetet sokszorosan összekapcsolt IF...ELSE szerkezetekkel oldja meg; nemtudom, ha nyolcvan párt indult volna a képzeletbeli választáson akkro azzal miként boldogult volna ezzel a stratégiával, de mindegy. A kód tisztasága, egyszerűsége és célratörő kivitelezése nem volt (talán nem is lehet) értékelési szempont... Egy kivételével mindenki konzolos módban oldotta meg (ebben a mintában), szerencsére a grafikus vacakokat is használó környezet csak egy volt és szerencsére olyan egzotikus nyelv sem akadt mint kettő éve (amikor még nem is volt listás!), nevezetesen a Python...

Összefoglalva: jó feladatsor volt, szépen kidolgozott; kár, hogy a közismereti informatikát az oktatásirányítás hosszas agóniával de gyakorlatilag halálra ítélte. Kár, mivel ennek a tantárgynak sok munkát, odafigyelést tartalmazóak a feladatsorai, javítási útmutatói... A konkrét vizsgaeseményről: érdekesek a végletek lehetnek. Egy dolgozat majdnem 100%-os lett, ha figyel arra hogy a WEB lap készítésnél a képnek legyen buboréksúgója és arra, hogy ne eggyel többnek számítsa a leghosszabb vetítési szünetet a sikerfilmeknél, az is lett volna. A másik az, aki bele sem fogott a programozásba – emelt szintre miért jön, akinek az egyáltalán nem megy? Taktika, amivel persze baj nincs, csak hát ez a tárgyra is rossz fényt vet, vethet (gyengék lesznek a vizsgaeredmények) amennyiben az, aki értékeli, ezeket a nem lényegtelen mellékkörülményeket nem veszi figyelembe... Az idei javítás nem indult jól (a megbízólevél még mindig sehol), és csak remélem, hogy lesz még majd máskor is ilyen (mármint javítás, mármint ilyen tantárgy), mert lassan semmi mód lehetőség ilyesmivel foglalkozni nem lesz. OK, tudom, változik a világ de van, hogy olyasmi vész el aminek nem lenne szabad...

Osztályozó vizsga

(#2356) 2013. április 11., csütörtök

adatbk

Az adatbázis kezelő feladat

tablkez

A táblázatkezelő feladat

Az enyéimeknek még négy (befejezetlen) évük van érettségiig. Akik ebben a tanévben akarnak informatikából előrehozott érettségit tenni, így az osztályozó vizsgát négy részben teszik le.

Ehhez négy, az érettségit nagyjából lefedő feladatot csináltam nekik, az első két vizsgarész meg is volt. Az eredmények elgondolkodtatóak, sajnos adnak okot némi aggodalomra.

Az első feladat volt a számukra legnehezebb, az adatbázis-kezelés. Ettől féltek, félnek és tartottam én is. Egy WEB-es tematiku slap adta az ötletet, diáktanítókat szerveznek rajta. A részleteket nem ismerem, ettől kezdve az ötlet önnálósult! :) Egyedi készítésű, ezt nem oldottuk még meg soha velük és ennek a megoldását sem lelhetik fel sehol (mint a korábbi érettségi feladatoknak). A feladat azzal együtt, hogy az érettségi szokásos mintákat követi, igyekeztem, hogy sem elijesztően nehéz ne legyen, se hibás magabiztosságra alapot adóan könnyű. Az adatbázis létrehozatala mellett UTF-8 állományokból importálás, kapcsolat létrehozatala (ami semmire se való de legalább látják, hogy melyik tábla melyikkel kapcsolódik), azután lekérdezések. Természetesen SQL-ben... A pontozás során még így is olyan elemekért is pontot kellett adni amiért az érettségin nem szokás, hogy ne legyenek az eredmények nagyon gyengék.

szovszerk

A szövegszerkesztő feladat, ez még csak az órai gyakorló...

prez

A prezentációkezelő feladat még kérdőjeles...

A második feladatot tegnap dolgozták fel, ez táblázatkezelő volt. Itt is az érettségit modelleztük, de sajnos ez is nagyon komoly kihívás nekik. A hibák egy részét a gyakorlás orvosolná, akármit is mondanak, meg lehet jegyezni azt, hogy például mire való a SZUMHA(), a DARABTELI(), az INDEX() vagy a HOL.VAN() függvény... Mondjuk meg sem kíséreltem azt, hogy FKERES() vagy VKERES(), esetleg valami AB függvény legyen benne... Itt is kellett viszont az értékelés során olyanokra pontot adni – a cellatartalom igazítása, betűméret, keretezés – és ezeknek egészen apró elemeiért, ami érettségin összefogva ér pontot, azaz ha egy részt nem csinál meg bukja a pontot és a többi fogást, amit amúgy megcsinált, sem értékelik. Osztályozón megtehető, annyi a pont ahány az item, a fogás, ezt kellene érettségin is és a feladatpontokat aztán egy lineáris skálával átkonvertálni értékelőpontokká, így semmi tevékenység nem veszne el. Mindegy, mára ez okafogyott, lásd utolsó bekezdést...

A harmadik feladat jelenleg csak formálódik. Az idő szorít, áprilissal elfogy, a következő feladat a szövegszerkesztés lesz. Ettől nem tartanak, a baj csak az hogy ez viszont érettségin időre is mennyiségre is nagy feladat rengeteg apró itemmel, és a figyelmetlenségük miatt ebből emiatt szoktak sokat elhagyni, nem vagy nem jól megcsinálni. Ez is egy most kreált feladat, egy index.hu-n olvasott cikkről jutott eszembe... Szöveg importálása, lapformázás, betűformázás (beleértve a kiskapitálist, ami nem természetes nekik), a bekezdés formázása (sulykolva hogy barbárság entereket ütögetni), kép beillesztése, illesztése és formázása, keretes bekezdés, lábjegyzet, oldalszámozás... Azt hiszem ez a legfontosabbakat lefedi. Nem mindet: táblázat nincs benne, sorszámozás, esetleg többszintű... Nincs tabulálás, pedig ezzel rengeteget szenvednek (olvastam olyat is, hogy ezt tanítani sem kéne mert elavult, az írógépre jellemző dolog).

A negyedik feladat még kérdőjeles... Még nem tudom, prezentációkezelésből kellene egy nehezebet adni, vagy WEB lap készítőset... Utóbbi ellen szól, hogy az érettségi feladatkészítők nem kedvelik ezt a típust, ritka. Persze okkal nem kedvelik: nem szerepelhet a középiskolai tananyagban a CSS, ezért elavult módon lehet csak tanítani, műveltetni azaz nem biztos, hogy kell az elavultat erőltetni (ha már a korszerűt nem lehet). Valószínű emiatt, hogy egy összetetteb powerpoint-os feladat lesz... Hamarosan el kell dönteni, meg kell csinálni...

Sajnos azt hiszem ezek már nem többek utóvédharcoknál, az informatikának a közismereti középfokú oktatásban leáldozóban van... Hamarabb lesz népitánc, és relaxáció a középiskolában mint az IT eszközökkel és módszerekkel foglalkozó tantárgy – és persze ez bizonnyal így van jól hiszen akik erről döntenek, azt hiszem nagyon sokat keresnek tehát bizonnyal ezzel arányosan okosak is. Ettől még sajnálja az ember, hogy aminek ilyen szépen kialakult az elmúlt szűk évtizedben a módszertana, eltűnik a sűlyesztőben...

Felvételi

(#2336) 2013. február 27., szerda

Felvételi... Megjöttek a suliba a felvételi lapok, letöltöttük a KIR-ről az elektronikusan rögzített adatokat. Sajnos, nincs minden benne, ezek szerint az általános iskoláknak és a szülőknek van lehetősége teljesen kézzel, elektronikus adatrögzítés nélkül is jelentkezést beadni. Na ez orbitális hülyeség ahhoz képest, mennyire (túl)komplikált a rendszer... Egy bazi nagy Excel táblát kaptunk, én ekkorával még nem is dolgoztam. Szembe kellett sülnöm :) azzal, hogy mint a 340 sort, vagy tucat oszlopot kijelölve, az első sort egy ekkora mátrixban ez az Excel nem tudja kitölteni, a javára legyen mondva, hogy szépen üzen hogy ez a terület neki túl nagy. Végül is megvan... Próbálkoztam Acces-be áttenni és trükkös lekérdezésekkel szűrni, de csak a baj van vele, nem egyszerűbb...

A technikai dolgok persze nem elsődlegesek... A tartalom érdekesebb. Sajnos évről évre kevesebb lapot kapunk, azaz évről évre kevesebb az a diák, aki legalább egy helyen megjelöli az iskolánkat. Csak remélni lehet, hogy ennek fő oka a demográfiai apály és nem más – idén az eddigieknél is komolyabb hangsúlyt kapott, hogy ősszel, koratélen általános iskolákban ismertessük a sulinkat, jó értelemben marketingoljunk (borzalmas magyar szó :() a suli mellett. Sok évvel ezelőtt hatszázas számban érkezett jelentkezési lap, tavaly már aggódtunk mert 410..420 körüli volt ez a szám, ebben az évben azonban csak 347 lapot kaptunk. A másik baj az, hogy változik az ide jönni akaró diákok tanulmányi eredménye is, nem jó irányban. Sok éve a bukás kizáró ok volt, de ez is kell hogy változzon... Most ott tartunk, hogy a három bukás kizáró ok, de hát mennyi törekvés, mennyi szorgalom (le sem merem írni, mennyi okosság) lehet abban a diákban aki nyolcadik félévkor, akkor amikor az általános iskolai tanára is tudja, hogy a jegy hova számít, szóval ha akkor elégtelent kap és egy nyamvadt kis kettesre sem futja neki! Hogy fog az ilyen diák helytállni? Az autószerelő szakmát sok éve érettségihez kötötték, persze ezen lehet vitatkozni, vajon helyes-e. Az is elgondolkodtató lehetne, hogy ott ahol komolyabb az autóipar, egészében az ipar, ahol a gazdaságot nem beképzelt hülyék irányítják, az autószerelő képzést nem kötik érettségihez... Nálunk igen! Jó ez a közismereti, érettségire készítő tárgyakat tanítóknak de nem biztos hogy jó a diákoknak... Mindegy, ez van. Ehhez képest a csuda érti, négy, öt sőt: egy legény nyolc (!) bukással miért akar szakközépiskolába járni, miért próbálkozik az érettségi követelmények teljesítésével – amikor mondjuk egy szakképző intézményben lehet, tisztesen helyt állna, itt pedig nálunk csak vergődni, szenvedni fog. Ha fog...

Végül is az eredeti ötletet, miszerint Access-be áttéve válogatom szét és jelentés (report) lesz a kimenet, elvetettem: Excel-ben csináltam vagy 16 munkafüzetet egy-egy lappal (mert amint megvolt egy küldtem át Mónikának hogy körlevéllel csinálhassa a kimenő leveleket), a legbonyásabb az volt hogy kikeressem a kérdéses három napon az érintett kolléga órarendjében az alkalmas időpontot – már egy ideje így csináljuk, nem egységesen mondjuk délután három óra a beszélgetés időpontja – és persze hogy terem is legyen szabad és persze hogy ha lehet, a kolléga saját osztályának a terme legye az... Biztos ami biztos, az ütközések idejekorán való kezelése miatt a most érvényes órarendből lett egy b másolat, ide felvettem egy „Felvételi beszélgetés” nevű tárgyat amit nem rendeltem osztályhoz, de tanárhoz és teremhez igen, és a leendő osztályfőnökök (és én) kettő négyórás blokkot, a többi érintett kolléga egy ilyet kapott, ezeket elhelyezve az órarendkezelővel az esetleges lehetetlenség, ütközés látszott egyből. Ebben az évben viszonylag sok SNI-s jelentkezés volt, őket mi nem tudjuk felvenni és sok – erről írtam fentebb – aki nem hoyg egy, de volt hogy nyolc (!) bukással tesz kísérletet középiskolai felvételire... Ezeket kivéve a listából készült el a felvételi beszélgetések beosztása...

SzÁMALK

(#2265) 2012. október 20., vasárnap 11 óra 50 perc

00059459

Csodaszép idő volt szombaton, a kép a délutáni foglalkozás után készült...

Szombaton reggel és délután SzÁMALK-os óráim voltak. Mindkettő adatbázis kezelés, bár a címe kissé más a kettőnek. A korábbi egy OKJ-s képzés, rendszerinformatikus (vagy hasonló) a délutáni pedig felsőfokú szakképzés, általános rendszergazda képzés.

Meglehetősen eltérő a két csoport... Az OKJ-s képzés csoportja sokkal szolídabb persze lehet hogy ennek az az oka hogy kora reggel találkozom velük. A délutáni szilaj egy társaság (idősebbek és sokan is vannak), velük erősebb a tempó, gyorsabban haladunk (hátha az leköti a fölös energiáikat).

Adatbázis kezelés: mind a két csapatnak előbb elmélet volt, a normál formák. Nem szeretik, de hát ez van. Aztán SQL, ezt Acces környezetben... A délelőtti csoporttal mintha kicsit lassabban menne ez, bár azt hiszem ott biztosabb lehetek abban hogy ami elhangzik azt meg is értik. Majd kiderül, a foglalkozás sorozat utolsó három alkalmára ígértem nekik számonkérést: az első az elméletet dolgozza fel. Majd kiderül, mennyire értik, illetve a másik két számonkérés gyakorlat, majd kiderül mennyire értik...

Hétfő, egyszerűen

(#2259) 2012. október 9., kedd, 03:57

Hétfő, október második hete: a tanév második havának második hetének első napja (ha régiesen akarom datálni, bár nem helyénvaló az enyhe gúny mert talán többet mond ez a forma mint a puszta dátum, keltezés – mindegy, nem erről akarok írni...)

Reggel lóhalálában beírtam az eheti órákat, bejegyzéseket a haladási naplómba, aztán legalább ennyire kapkodva megcsináltam a keddi szakmai írásbeli vizsga felügyeleti listáját. A dolgot az bonyolítja meg, hogy más az osztásköze a tanóráknak (45 perc, 10 perc szünetekkel és háromnegyed tizenkettő tájt egy 20 perces szünet), valamint a moduloknak és ehhez kell az óránkénti váltást igazítani. Azt találtam ki, hogy Excel-ben ezt is azt is egymás mellett ábrázolva egy cella 5 percet reprezentál, így szépen egymás mellé téve a hibázás kis esélyével tudom, ezt az órarendi elfoglaltsággal összevetve azt kikeresni, ki szabad akkor, ki osztható be. Szerencsére a létszám nem nagy, a 14 (illetve mert lemondta tegnap délután egy legény, már csak 13) fő egy terembe simán beosztható, egy teremfelügyelő és egy folyosós kell csak. Na ez is nehezen jött össze :( Aztán nekem nyolckor órára kellett loholni, Aztán hogy levélben Mónika megkapta, Laci és ő kicsit átalakították – mert a kollégák ezt-azt nehezteltek. Na erre inkább nem írok semmit, volt is benne igazság meg nem is. Mindegy, végül is megvan (A szerdait kell még megcsinálni, az egyetlen háromórás blokk, azzal azt hiszem kevesebb gond lesz.)

Óra előtt felvittem a műhelyirodába a ruhapénzt. Ez volt az első ami kissé felpaprikázott: Jutka ugyan mondja, mondja hogy neki kell a pénz mert tovább kell adnia – ez rendeben is van – de nála az adatlap, erről ő tudja melyik legénynek mennyit kell fizetnie, velem meg csak egy végösszeget közöl. (Hja, már pénteken délután el akartam számolni de közölte velem, hogy neki lejár a munkaideje... De kár, hogy nekem nem tudom mikor jár le :(:() Aztán csak rávettem hogy részletezze, bár végül csak én vittem fel a pénzt. Mg vagy hatan nem hozták be, végtelenül bosszant amikor kérem és a diák csak suta vigyorgással közli hogy majd holnap. Amit egyébként már vagy három hetet tesz, amikor kérem... Mindegy: remélem nem voltam nagyon zord a műhelyirodán – annyira meg remélem igen hogy kihallatszódjék, nem kóser ez hogy az osztályfőnöknek úgy kell valamit megcsinálnia, hogy nincs hozzá infója. Azt meg, hogy a legények hányavetiségével elégedetlen vagyok, palástolni sem akartam...

Az első két órám a sajátjaimakkal van. Kettővel kevesebben vannak: egyik diák távozását nagyon sajnálom, addig próbáltam tartani, lebeszélni amíg csak lehetett de sajnos és ezek szerint csupán eddig lehetett. Sajnálom, meg azt is hogy nem nagyon lehet a helyzettel mit kezdeni, hiszen feltehetően abban, hogy elment, a kevésbé jól nevelt – finoman megfogalmazva a bajaimat! – osztálytársai viselkedése is benne van. Kitenni pedig mindenkit, aki erre akármi csekély mértékben rá is szolgált, nem lehet mert ez egy ilyen világ, akármilyen is a diák, belőle kell embert faragni. Ha hagyja... A másik diák más eset, maradjunk annyiban, elment és ez így van jól. A németesek tizenegyen, az angolosok tizenöten maradtak, de a németesekkel nehezebb a munka, állandóan hülyeségeket fecsegnek, dolgozni eléggé nem akarnak. Hétfőn reggel, a harminchetesben azért valamennyire rá lehet őket venni, de nem egyszerű. Az angolosokkal a nyelvlaborban más miatt nem egyszerű, egészében mégis velük végeztünk többet. Egy tavalyi, összetettebb prezentációkelező feladatot vettünk, olyat aminek java része grafika. Elsőre a paint-tel kell megcsinálniuk, majd ezt követően megcsináljuk Gimp-pel i sehogy összevethessék, mennyivel jobb egy nagy képességű grafikus program kezelésével bajlódni.

Ezt a szakrajz óra követte. A terem kicsi, a diákok nem nagyon akarnak (nem tudnak?) tisztán, fegyelmezetten dolgozni hát már előre aggódtam meg azért is mert nem tudtam alaposan utánanézni annak, mi is legyen a téma. Alapszerkesztések, ez rendben van, de ha tempósan tudunk haladni, elfogy az, amit ennyi felkészüléssel elő tudok vezetni. Nem így lett. Inkább legyen szép és jó amit megcsináunk: az óra címe, alcíme szabványbetűkkel kerül fel, aztán egyetlen dologra, a szakaszfelező merőlegesre futotta (elment operatívkodással, a munkaruha pénzzel elég sok idő).

Kettő órán nem volt tantermi feladat, a tanulmányi területek megadását csináltam meg, bár ez csak tizenötödikén határidős, de jobb meglenni vele. Aztán a statisztika, ez is tizenötödikei határidő, de ezzel rengeteg meló lesz még. Kajálni már nem tudtam elmenni az óra előtt: a kcisiknek (ők most a 09.A egyik fele) a Degemben óra. A legrosszabb terem ahol infó óra lehet, alig van üzemképes gép, nem hat jól a diákra ha nincs lefoglalva. Ezzel együtt is meglepően fegyelmezettek voltak szerencsére. Sokat nem haladtunk, egy három állományos, nem túl bonyolult feladatot kezdtünk el (civilizáció), túl kevesen vannak gépnél, túl kevesen tudnak érdemben dolgozni hogy legközelebb ha a nyelvlaborban lehetünk, ne kelljen majdnem elölről kezdeni a dolgot. Szerencse mondom, hogy legalább fegyelmezettek voltak, bár hárman is volt hogy nem tudtak bejelentkezni, és mivel még tanári gép sincs, nem is tudok rajtuk segíteni. Még jó hogy az infó veszített súlyából hiszen nekik már közlekedési ismeretek közlekedéstechnika c. tárgyból kell ötödik tárgyként vizsgázniés hatodikként csak nagyon kevesen fogják felvállalni...

A mélyben való száműzetés – a Degem az alagsorban van, a gyerekkoromban ez volt a diák öltöző – a harminchetesben az enyéimeknek érettségi előkészítő volt. Ezt a diákok kérték, most már heten voltak, három németes és négy angolos. Heten hétféle egyéniség, mind kicsit szertelen és jókedvű – amivel semmi baj – de mert felkészítő, ezért lelkesek és kérdeznek és akarnak haladni. De mennyivel másabb ez mint a tanóra: itt az irányt kell megszabni és mennál többet elmondani, nem mint a tanórán, a többséget noszogatni vonszolni... Van ugyan itt is probléma, az egyik legény, R.D. Állandóan fecseg, szünet nélkül, de olyan szinten zavarta olykor a foglalkozást, hogy a többiek (is) leszólták, vagy duguljon el vagy hagyja ott a foglalkozást mert hogy ezzel csak akadályozza... Azért tudtunk haladni: az első alkalommal egy egytáblás adatbázis-kezelő feladatot csináltunk meg félig (sok elment az érettségiről fecsegéssel), hétfőn azt befejeztük és egy többtáblásat kezdtünk el. Pont addig jutottunk amikor kicsengettek, hogy több táblából kellett volna, lehetett volna lekérdezni. Eddig csak a WHERE-vel kapcsoltunk táblát, velük szeretnék majd a JOIN-nal is foglalkozni: középszinten ugyan nem kell de legalább egyikük, F.L. (nem kevéssé édesanyja „rábeszélésére”) emelt szintet is akar majd (persze előtt tolja szépen a középszintet). Majd meglátjuk. Egy nem sikeredik: másik alkalmat is akarnak a héten (igazuk van, egyszer 45 perc kevés), de nem tudnak megegyezni mikor, mert mind a hétnek nem jó egy időpont. Képtelenek kooperálni, olyan szinten individualisták ilyen apróságban is hogy az elképesztő! Mindegy, én nem fogom még ezt a kis csoportot is kettévenni, egyezkedjenek ha tudnak, ha meg nem akkor marad ez az egy alkalom!

Délután a helyemre visszaérve derült égből villámcsapásként ért, hogy előzetes normatíva adatszolgáltatást kérnek hátfőre, és ráadásul öt olyan rovaton tényszámokat amiket magam nem tudok! Mindez majdnem három órakor! Szerencsére az ötből ránk csak kettő vonatkozott, az egyikkel kapcsolatban M.E.-től kaptam adatot (már a vonaton hazafelé értem el), a másikat is egy kollégától kellett volna megkapni, De Zs.I. Is már hazafelé volt, ráadásul a kért adat neki sincs meg, összesítenie kell hozzá, a telefonban csak becslést tudott adni. Ezek azok a pillanatok amikor rossz és rossz között kell választani. Rossz, ha hétfőn ezt nem adom le, rossz, ha ez az adat hiányzik, rossz ha ez az adat becslés – de még az utóbbi a kevésbé rossz... Hát ezt választottam, megcsináltam, leadtam.

Délután még egy kis statisztika – neki kell feküdni mert már csak ez a hát van és sok a hijja – aztán indulni is kellett mert az ötös busszal el kellett jöjjek, hatra a közeli Kosztolányi Általános Iskolában kellett legyek pályaválasztási szülői értekezleten. Évek óta vagyok ilyenen... Eredetlieg a lacim-cim egyezés miatt kaptam, ez is az is József Attila lakótelep. Azaz közel van hozzánk. Mivel hazajövet kajáltam, csak alig 10 perccel előbb érkeztem ami azt jelenti hogy a 11 meghívott iskola kéviselői között 8. voltam és itt érkezési sorrendben lehet megszólalni. Aki elmondta a magét mehet, azaz ki kellett várjam a végét. Mivel hogy csak nyolcan jöttünk el.

Meglepő volt, hogy az iskolák nem vezetőkkel képviselik magukat! Persze lehet, nem olyan fontos a gyerek – dehogynem – vagy csak nem tartják ezt elég hatékonynak – lehet,nem az – de még inkább lehetséges hogy a januári váltás előtt nagy a káosz és a pánik, sok iskolavezető „menekül” a nyugdíjba. Mindegy, ettől még a nyolcadikosoknak kell (jó hogy kell, jó hogy lehet) mesélni ilyen alkalmakkor iskolánkról. Elsőnek a Leövey képviselője szólt, nem volt szimpi mert úgy rohant mint egy politikus, 5 perc után elhúzott, sokat érdemben nem is mondott (amit meg igen, abban több volt a marketing mint a tény). Aztán a Patronás kollegina szólt, ő még nem volt ilyenen azt hiszem, legalábbis nem emlékszem. Aranyos volt, amikor elmondta, hogy ők különösen a lányokra figyelnek az iskolai munkájuk során – ami aranyos, hiszen ők deklaráltan csak lányokat tanítanak! :) Utána a Szentistvános kollegina beszélt: ő még szórólapot sem hozott. Aztán asszem a Bókay-s, akik humán szakközép és valami egészségügyi OKJ-s szakmákra képeznek elő – de szakmát nem adnak, na ezt szépen kikerülte a kollegina, nem tudom értette-e a hallgatóág a dolog nesze-semmi-fogd-meg-jól jellegét... Aztán a Pataky-s kolléga dicsérte a suliját, elmondva milyen közel van (a csudát van közel), majd a Puskás igazgatóhelyettes kollégája: ő volt az egyetlen aki elég általános dolgokkal nyitott, eléggé tanárkodós volt a beszéde de hát ki tudja mi a hatékony a szülők meggyőzésre. Ki tudja mi a hatékony, hogy rávegyük a szülőket, a gyerekeiket adják hozzánk – és ki tudja milyen szülőket érdemes erről meggyőzni... Most nem a régi igazgató volt ott, ő szegény elhunyt egy autóbalesetben, és – ahogyan a helyettes kolléga elmenetel során pár szót beszélgetve elmondta – már a második sikertelen pályázaton vannak túl, és erősen tartanak attól, hogy a januári váltás után már nem pályáztatnak hanem mint a régi-régi időben, egészen egyszerűen kineveznek! Ijesztő, hogy visszafelé haladunk az időben? Majd meglátjuk, soha még ennyire nem akartuk iskolában dolgozóként, hogy a pesszimista gondolatok nehogy realistának tűnjenek januárban. Pedig erre minden esély megvan... A pályaválasztási szülői ahhoz képest, hogy hány középiskola képviselője volt jelen, meglelően hamar véget ért. Máskor öten hatan vagyunk és nyolcig eltart, most nyolcan voltunk és hétkor már kifelé jöttem...

Este Nóra csinált palacsintát, viszonylag jókedvű volt – de azért a távost azért csak nem adta ki a kezéből! :)

Hétvége

(#2246) 2012. szeptember 30., vasárnap, 05:36

59209

A SZÁMALK, GDF épülete... Szombaton itt, pontosabban a mellette levő (nekem) új épületszárnyban volt délután órám

59204

A 39-es terem, itt volt szombaton órám. Pechemre a tanári gép az egyetlen amint nem ment teljes értékűen az Access – ezzel majd csinálni kell valamit...

Szeptember utolsó napja, vasárnap... Üröm, reggel... Nincs hideg, egy hete ilyenkor 16 °C volt a szobában csupán, most azt hiszem 20 °C körül lehet. Mindkét szoba ablaka nyitva, kicsit jár csak a levegő, de éppen jó... Nagy a csend, itt ilyenkor, az utca kihalt és sötét, a házak csendesek – más mint Pest...

Pénteken a suli után kijöttem Ürömre. Busszal – egy óra a sulitól a buszmegállóig, igaz ebben benne van az hogy semmire sem kellett várni főleg a sárga busz az, ami ha az orrom előtt megy el akkor hosszabb az út időben. Pénteken annyira nem így volt, hogy indulni készült már, amikor a jegyet vettem – kissé aggódtam is mert a pénztáros a másikkal fecsegett valamit, még a kérdésemre, miszerint a nem ma (pénteken) jövök vissza az oda-vissza jegy másik felével gond-e, még erre is késve válaszolt. Éppen elértem, így jött ki a hatvan perc amiben a gyaloglás persze nincs benne. Letettem a cuccost, kimentem a temetőbe locsolni... A vinka szép nagyra nőtt, kár hogy egynyári – a muskátli viszont semmit sem gyarapodott. Ez van...

Szombat, munkás szombat... Most kettő dolog is. A főiskolásoknak, a másodéveseknek a Fáy-ban és SzÁMALK is... A hét közepén keresett meg Olajos Zsolt telefonon, december elejétől kellene egy XML, HTML modult letanítani (négy-öt háromórás alkalom) és multimédiát is. (Sajátos, hogy nem is nagyon érdeklődnek aziránt, van-e gyakorlatom a multimédia tanításában... Amikor nem régen a távozó műszaki tanár helyére másik kollégát kerestünk, arra azért mindig rákérdeztünk, hogy a kérdéses tantárgyakat tanította-e és mikor. Itt most nem kérdezték, gyakorlatom van-e ebben. Nem, nincs – majd erre erősen kell gyúrnom.) Aztán bővült a paletta, és szombati és szerdai órákat is kaptam: ez viszont ismert, ilyet viszont csinálok másutt is: adatbázis-kezelés tanítása.

Pénteken busszal jöttem ki (a kocsi a suliban maradt), szombaton melósba Ürömről busszal mentem. A megállóba baktatva jutott eszembe, hogy legutóbb hasonló valamikor 1984-ben volt – szóval nem tegnap... Az út úgy látszik tényleg egy óra, a 6:45-össel indultam Ürömről és nyolc előtt már a suliban voltam. A főiskolás foglalkozás csak kilenckor kezdődött, de kellett ez az egy óra. A főiskolás foglalkozás bevett gyakorlat szerint megy: elmélet (pl. normál formák) és gyakorlat is. Az időbe csak egy kicsi, egytáblás adatbázis-kezelő feladat fér bele. Volt év amikor sokkal nehezebbet is feldolgoztam velük de az semmi másra mint a feszültség növelésére nem volt jó... A kevesebb több. Most viszont, szombaton, a főiskolás foglalkozás után a SzÁMALK-ban is kellett hasonló foglalkozást levezetni. Az is adatbázis-kezelés, az is alapozó, de ott Office2007-tel kell dolgozni amit nem ismerek annyira, na ezt kellett átnézni, kipróbálni abban a szűk egy órában ami kilencig rendelkezésre állt.

A főiskolás foglalkozás símén lement. Nagyjából az első felében elmélet volt, a prezentációt még tavaly, szokás szrint, PDF-fé alakítva kitettem a lapomra, láttam többeknél is hogy kinyomtatták. Jegyzetelni viszont nem mindenki jegyzetelt, hát majd meglátom – a kiadott anyag sok helyen (nem minden cél nélkül) vázlatos csupán. A foglalkozás második fele a gyakorlat. Egy egyszerű, egy táblás adatbázis-kezelő feladat közös megoldása, ennyi fért bele. Kevesebb mint szerettem volna, de hát ennyi fért bele.

Kora délután kocsival átmentem a Mérnök utcába – ott öt percet késtem, de ennyi talán még belefér. Az új épületben volt az óra, nekem legalábbis új: amikor legutóbb volt foglalkozásom a Mérnök utcai tömbben, akkor még csak épült a másik szárny. A recepción a kislány tudta a nevem – biztos leadták vagy még inkább a hallgatók kerestek. Ez utóbbi valószínűbb, mint kiderült az első foglalkozást valaki beugró tartotta meg, ezek szerint erre a modulra, kurzusra egyszerűen nem találtak előadót időben? Végül is midegy... A csoport csupa férfi – általános rendszergazda, egy éves képzés. Ebben a szakmában valóban ritka a nő. A legfiatalabb csoporttag olyan korú mint a sulinkban a érettségizők, a legidősebb olyan velem egykorú. Az adatbázis kezelés nem főtárgy nekik (mint a hálózati operációs rendszerek, a hálózati szolgáltatások), de azért a hét, most már csak hat, illetve jövő időben csak öt alkalom arra kell, hogy az SQL tárgyat előkészítsük. (Nem értem minek nekik ebből kettő modul, de mindegy, ez nem az én dolgom). Itt is elővezettem az elméletet – a kolléga aki az elmúlt szombaton beugróként tartotta, nem sokat tanított neki – nem is tudhatott, feltehetően tényleg beugrás lehetett, sokat nem tudhatott készülni erre – majd az elmélet után azt a feladatot amit délelőtt, itt is megoldottuk. (Később majd szétválik majd ez, a SzÁMALK-osoknak más kell, a főiskolásoknak viszont sajnos több nem lehet, a másik adatbázisos tárgyat nem én tarthatom...)

Este elmentem még vásárolni, azt elvittem Pöttyös utcába, aztán megint Üröm... Még betettem egy adagot mostani, azt még kiteregettem de hosszú nap volt, másra már nem volt erőm, elfáradtam...