Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Mazochista #2

(#2863) 2016. március 20., vasárnap

2863--mazochista2

A diák neve kiválasztása után nem csak az alapadatok jelennek meg (mindenkinél más számsorozat), de a számolás, a végeredmények is...

Na, megvan…

A LibreOffice 5-ös sorozat leszedve, bug-os… Visszatettem a 4-est, azzal megy. Megcsináltam a táblázatot amiben benne van minden diák és minden diáknak az a majdnem egy tucat adat ami eltérő személyenként, nagyságrendileg azonban megegyeznek: ezzel kell majd mindenkinek számolnia. Megvan a körlevél is, a regisztrálás az egyetlen fura dolog, ilyet nem kell a Microsoft Office-ban – igaz az nem is többfunkciós csomag, az különálló programok csoportja. Szóval a körlevél megvan, szépen egy állományba teszi. A 4.3-assal csináltam, érettségin a 4.4.4 a használható, gondolom az is így csinálja – nem tudom, miért hogy a feladat olykor tartalmazza a kitételt, miszerint lehet állomány sorozat is. Talán a Linux-os…? A körlevél tehát megvan, annyi szakasz, annyi A5-ös feladatlap, ahány a diák. Ez a dolog egyik oldala.

A másik oldal az, hogy lehetőleg egyszerűen tudjam ellenőrizni, javítani. Csináltam egy táblát amivel – remélem – a javítás is könnyebb lesz: a diák neve a kulcs, ehhez a megfelelő adatokat tölti át a táblázatkezelő és ezek alapján számol.

Meglátom, mennyi munka lesz a javítás, remélem nem sok...

Mazochista #1

(#2862) 2016. március 19., szombat

Négy osztálynak heti egy órában taníthatok egy „Közlekedési alapismeretek” c. tárgyat. Mondjuk a név semmit nem mond a tárgy tartalmáról: ebben minden van, amiről egyszer valaki valahol azt hitte, hogy egyformán kell majd autószerelőknek, vasúti gépészeknek, hajógépszerelőknek és repülőműszerészeknek csakúgy, mint vasúti forgalomirányítónak, fedélzetmesternek vagy szállítási menedzsernek. De most nem ezt akarom kritizálni…

A tárgy utolsó szakasza – szerencsére – számolós. Az egyik diák nem kis elkeseredéssel bökte ki amikor ideértünk hogy „... de hisz ez tisztára fizika!” Komoly dicséret ez! Okosságokat meg kevésbé okosságokat számolunk, nem baj: a lényeg, hogy a fiatal szokjon dolgokat. Például hogy a mérőszám mértékegység nélkül csak akkor nem hülyeség, ha annak a dolognak ab ovo nincs is mértékegysége, különben meg pongyolaságból soha de soha nem szabad a mértékegységet lehagyni. Szokja továbbá azt is, hogy egy számolás során előbb a képletet írjuk le betűkkel azután behelyettesítünk, számokkal (és ugye mértékegységekkel). Szokja, hogy értelmesen kerekítünk… Szóval sok okosságot lehet elmondani, tanítani és a sok gyakoroltatással reméljük rögzíteni.

Nem egyformán haladok velük és nem azért, mert egyik csoport erősebb a máik meg gyengébb (habár ebben is lehet valami), hanem mert ha ez vagy az a kolléga nincs, akkor adódik az, hogy a saját órámat tartsam meg. Így aztán van osztály ahol már a június elejei óraszámot írjuk fel és van ahol márciusban még „csak” a márciusit. Ez sem baj, lemaradás nincs, akikkel meg jól előrehaladtunk hát azok sokat kapnak a jóból. Ők persze ezt másként mondják…

Hétfőn az egyik csoporttal elérkezettnek látom az időt, hogy számpélda legyen a dolgozat. Síma ügy: a tanerő felírja a táblára a számokat a bemenő adatokat a legény meg számol… Aham, meg egyeztet a szomszéddal, annak mi jött ki! Nem nem! Emlékszem a nyolcvanas évek legelején, az ezerszer áldott emlékű Műegyetem Közlek karán amikor fogaskerék, tengely vagy hajtómű méretezés volt a feladat – előbb számolás, sok azután megrajzolás – mindenki egyedi bemenő számsort kapott, annak alapján kellett a maga kütyüjét megterveznie! Kicsibe miért ne lenne jó ez itt is? Minden legényem egyedi számsort kap, számoljon azzal. A feladat mindenkinek azonos, tehát nem érheti szó a ház elejét miszerint ennek vagy annak könnyebb vagy nehezebb a feladata, ám senki sem tud kibújni a feladat megoldása alól azzal, hogy egyszerűen lemásolja a másikét, mivel a számadatok nem egyeznek senkiével.

Ez a terv. Szépen hangzik, jó is. Igen ám, de nem pár diákról van szó, hanem első kőrben is harmincvalahányról, de ha a módszer működik akkor még háromszor ennyiről (és ha a dolgok úgy alakulnak ahogyan most alakulni látszanak, akkor jövőre öt osztállyal lehet ugyanezt a mókát megcsinálni). Ki is kell tehát vitelezni lehetőleg a legkevesebb munkával és a legtöbb automatizálással.

Ami nem gond, amióta a szovjet tudomány feltalálta – Forest Gump szavaival – a nagyon számító gépet.

Az első menet nem komoly kihívás. Táblázatkezelőben egy olyan táblázat készítése, ahol egy sor egy diák, annyi az oszlop ahány adatra egy számpélda elkészítése során szükség van. Egy-egy adatnak van egy bázis értéke: pl. a kocsi össztömege olyan tonna körüli, a sebesség olyan 60...70 km/h. A véletlen függvény viszonylag hamar megkerült (LibreOffice Calc-ban a vél(), Microsoft Office nem játszik), az sem nagy szellemi mutatvány, hogy az így kapott 0...1 intervallumba eső számot 0,5 levonásával olyanra toljam el ami szimmetrikus a nullára, valamint hogy a bázisérték mibenléte és nagysága szerint valami mozgástartományt adjak meg, a példánál maradva a kocsi tömege maximum plusz mínusz 100 kg-ot, a sebesség 15...20 km/h-t módosuljon. Egyhamar előállt a táblázat, ahogy egy diák nevéhez egy olyan számsor tartozott ami ha kis mértékben is de eltért akármi másiktól azaz egyedi. Ezzel a dolog legkönnyebb része megvolt.

A második menet is inkább csak ujjgyakorlat. A feladatlap megalkotása ODT-ben. Sok papír nincs, nem is kell, egy álló A5 elegendő lesz. Begépelem, megformázom, kipróbálom milyen lenyomtatva, ez is rendben. A dokumentum ekkor még egy diák nevét és egy konkrét számsort tartalmaz. Ez az amit módosítani akarok.

És itt jön a probléma… Azaz nem probléma kihívás. Körlevéllel a dolog símán megoldható. Microsoft Word-del és Excel-lel ilyen sokat csináltam. Mondanám, hogy nem bonyolult de hát ami megy az nem bonyolult akár ha pilótavizsga is kell hozzá, mondjuk a Word, Excel pároshoz még az sem kell. De LibreOffice-szal ilyet még nem csináltam! Bízzunk a szovjet tudományban, nem csak a nagyon számító géppel de a zInternettel is megajándékoztak minket amúgy pedig gugli a barátunk, nosza keressünk.

Az első találat természetesen maga LibreOffice leírása. Rövid leírás – utálom a szószátyár leírásokat – és sima szöveg (erről mindjárt bővebben), sajnos azonban nem megyek semmire vele, mert egészen egyszerűen nem értem. Számomra fontos részletekre nem tér ki, nem tudok végigmenve rajta eredményre jutni. A második harmadik és talán még a negyedik találat is – videó! Na ezt nem szeretem! OK: korszerű, jó meg mittudomén mi, akinek jó az csak használja bátran, de én ki nem állhatom. A magam tempójában akarom végigolvasni, ha kell visszaolvasni, nem pedig a videót visszatekerni. (Apró bár nem elhanyagolható részlet, hogy bár a laptopomon van hang [az is csak a bal csatornában de hát az Univerzum sem tökéletes, miért az én apró gépecském legyen az], az irodai gépen viszont semmi hang nincs [a munkához nem kell], tehát ott a videóval amúgy sem sokra megyek).

A következő találat egy egészen jó leírás. Átolvasva két bajom van vele. Az egyik – erről nem tehet a szerző –, hogy 3.0-s LibreOffice-hoz készült. A másik, hogy Linux-os környezetben adatbázis használatát részletezi, na még erről sem tehet, ha így kell akkor így kell (habár a sokat szidott Microsoft-os környezetben ilyen trükkök nem kellettek). A harmadik – mondtam, hogy két bajom van vele? – meg az, hogy mail készítését írja le, na azt én nem akarok… Az URL-t elteszem (pl. ide link-be), de menjünk tovább.

A következő találat egy tetszetős könyv, a MEK része A Writer egy szép, teljes (?) leírása. Saját maga szerint az E-közigazgatási Szabad Szoftver Kompetencia Központ munkája, a magyarítás legalábbis. (Ez a link a jelen szöveg írásakor már nem él. Már? Most? Nem tudom, pedig előremutató, ígéretes kezdemény… Lett volna…?) Szép leírás, jó leírás, a 4.0 változatról. OK, ez nem gond ezt áthidalom, annyira nem lehet a 4.0 és az 5.0 más...

Nosza, vágjunk bele. Szépen csinálgatom amit leírnak, de egy ponton az 5.0-s akkora luft-ot rúg, hogy orrabukik és lakonikusan közli is ezt, ígérve persze, hogy majd leporolja az orrát, és szépen helyreállít mindent. És egy frász állít, egy (kis) darab munka mindig elvész. Kétszer próbáltam, kétszer ugyanott hasal el. Az 5.0 nem először teszi ezt velem: itt az ideje a downgrade-nak… Arccal a 4.0 felé… És nem adom, fel, ebből ha törik ha szakad, körlevél és személyre szabott dolgozat lesz.

Most itt áll a projekt...

FKIAV

(#2815) 2015. december 25., péntek

Korábban csináltam már FKIAV (Fővárosi Középiskolai Informatikai Alkalmazó Verseny) feladatot. Akkor még taníthattam a SzÁMALK-ban (pontosabban a SzMALK-Szalezi szakközépiskolában), és amikor megkeresett a verseny felelőse, akkor éppen adatbázis-kezelést (természetesen SQL nyelven). Akkor örömmel mondtam igent, hiszen benne voltam a dologban s ezért nem volt sok külön munka. (Csak zárójelben, akkor sem és lehet, hogy most sem fizettek és fizetnek érte, így jelentkező sem lehetett sok, erre következtetek abból hogy az adatbázis-kezelő feladat mellet „megnyertem” akkor a szövegszerkesztő feladatot is.) Akkor a téli olimpia volt a közös téma.. Utána évben nem volt ilyen dolgom, ebben az esztendőben ismét megkerestek, én pedig könnyedén igent mondtam.

Most csak az adatbázis-kezelő feladatok (mind a két forduló) az, amit meg kell csináljak. Nem is lenne ezzel baj, de ellentétben a két évvel ezelőttivel, mostanra nekem ez már nem napi tevékenység… Mindegy, elvállaltam, bevállaltam…

Csak valamikor a hétvégén jutott eszembe, hogy vészesen közeleg a határidő… Megnéztem (hétfőn) és tényleg: szerdán már le kell adni! Nosza…

A dolgok kissé bonyolítja, hogy a kis gépen amit napi rendszerességgel használok, nem csak adatbázis-kezelő program nincs de Microsoft Office sem (a LibreOffice eddig mindenre megfelelő volt, nem omlik össze gyakrabban mint Microsoft-os társa és legalább az összeomlásokat, érthetetlen és persze felhasználó számár teljesen értelmetlen ezért felesleges üzeneteket ilyenkor egészen barátságosan küldi :)) Ha ez az Office teljesen megfelelt portfólió írásra, jó lesz ez nekem mindenre…

No igen, de a Base-t még soha sem láttam! Arról nem is beszélve, hogy a FKIAV Microsoft Office-ra van kalibrálva (ez jó vagy nem, ez nem az én dolgom, így van, ez a tény és ha bevállaltam a dolgot, ehhez kell alkalmazkodjam.)

Nem volt tehát mese, kedden bekerekeztem a sulisba. Azt hiszem, a világ legbékésebb helye egy iskola – szünet idején! :) A gondnoknő feljött amikor látta hogy vagyok, felhozta a postát meg a hírt, hogy Ágota a gazdaságis miután elhozta amit el kellett a SzC-től de aláírni való nem volt benne, el is ment haza. Remek, akkor nyugi lesz…

Az is volt… Elsőre azt kellett kigondoljam, mi lesz a feladat témája.(…) Ezután jött az, amit csak ott tudok a sulis gépen csinálni: Access… Van a gépen 2007-es és 2013-as is, egyikkel sem vagyok tegező viszonyba úgyhogy mindegy melyikkel, hát a 2007-essel kezdtem. Az importálás OK, a táblakapcsolatok készítéséhez – SQL-ben ugyan baromira nem kell de a feladat szövegében az ábra jól mutat – szóval ehhez már a súgóba kellett belepillantsak (csak gyorsabb, mint keresgélni ezen az idétlen formázó szalagon). Azután sorra a lekérdezések. Az első egytáblás, a többi mind két táblás… Hat feladat jött össze, 40 pontra kellett beállítani, kis bűvészkedéssel sikerült is. Biztosan lehetne jobb is, de azt hiszem a feladat ezzel majdnem meg lett oldva.

A majdnem a javítási útmutatóra vonatkozik. Ez szövegszerkesztőben szokásos a hasonló munkáknál – ez azonban szerintem koncepcionális hiba ott is, itt is: a javítási útmutató egyetlen nagy táblázat, ezt meg táblázatkezelővel kell (szerintem) kezelni, csavart sem szokás hidegvágóval oldani. (Olykor igen…) Meg is lett, alakra OK…

(Utóbb belegondolva két dolog benne maradt, illetve két ponton igazgatnék még rajta. Egyfelől – ha publikus lesz, ezmiatt majd fújnak gondolom akik megismerik – semmi magyar vonatkozású dolgot nem tettem a feladatokba, pedig van, lett volna. A feladat lényegét persze ez nem érinti… A másik már inkább… Nem szeretem amikor a WHERE záradékban történik a táblakapcsolatok kezelése [szerintem ez is olyan koncepcionális tévedés mint táblázatot szövegszerkesztőben kezelni, de persze itt a középiskolai tanulmányokra fordított szűkös időkeret magyarázza, megérthetővé és elfogadhatóvá teszi a dolgot], szóval a mintamegoldások mindenütt INNER JOIN-nal készültek, ez is biztos zavarja majd a középiskolai tanárokat, remélem azért ez nem annyira. Diák így biztos nem fogja megoldani… Hja, és van egy harmadik is, ezzel már többször találkoztam: ha lekérdezésből kell jelentést csinálnia, a Microsoft Office Access összeomlik. Nem tököl: a 2003-as, a 2007-es pontosan ugyanúgy mint a 2013-as… Legalább következetes… Ezt mondjuk egy INTO-vel kiegészített SELECT segítségével készített tábla mint forrás kiküszöböli de csak annak, aki számít rá...)

A javítási útmutatóval meg a feladat alaki módosítgatásával a dolog készen volt. Fel már otthonról töltöttem, a megadott lap ahova ezt kell, szép, áttekinthető, facebook-kal bejelentkezni akkor sem kunszt ha mint én, kétévente teszi az ember, abban azonban messze nem voltam biztos, pontosan hova is tegyem, hogy ne kapjon idő előtt publicitást.

Kérdésre erre is akadt válasz. Sajnos a használt ODT és ODS forma a másik oldalon gondot okozott, hiába tettem előbbit át DOCX alakra (persze LibreOffice-szal), a javítási útmutatót DOCX-szé alakítva az ODS tartalmának egyszerű átmásolásával meg képként tette be a program :( A második fordulóra csinált feladatnál ezen majd finomítanom kell, remélem (azon leszek), hogy ne Microsoft Office-szal keljen csinálni hanem hogy az átalakítást alaposabban tudjam ellenőrizni…

Az első szakasz készen van, a másodikra sincs már sok idő, neki kell álljak adatokat keresgélni…

Hosszú hétvége

(#2345) 2013. március 17., vasárnap

60935

 

60939

 

60941

 

60953

 

Három napos volt a hétvége, vagy majdnem... Péntek nemzeti ünnep – bár az időjárás „kissé” felülírta, szakadt a hó március idusán, inkább volt tél közepe mint a tavasz eleje – aztán szombatra kiderült az idő, meleg ugyan nem lett de legalább szépen sütött a nap.

Délelőtt volt egy órahármasom a SzÁMALK-ban, adatbázisos foglalkozás. A menetrend az, hogy az első 45 perc a számonkérésé, habár ez gyakorlás is: az hogy „közösen” oldjuk meg a feladatokat úgy látom semmit sem használ, de meg úgy is gondolom, hogy önálló munka nélkül semmit sem lehet megcsinálni. Márpedig azt hiszem, a hallgatók a két foglalkozás közt semmit ezzel nem foglalkoznak... Szóval az első 45 perc a számonkérő feladattal telik, most nagyon pontosan tartottuk ezt, aztán a szünet után a második 45 perc ennek a feladatnak a megoldása természetesen kibővítve amivel csak lehet, illetve most is meg korábban is olyan volt hogy a teljes feladat csak pár részét kellett a számonkérés során megcsinálniuk, a többi már a gyakorló részben volt, a második órában. A harmadik 45 perc a tisztán csak gyakorlásra szánt feladaté volt. Most nagyon szépen sikerült ezt tartani, időben voltak szünetek és hajszálpontosan be is fejeztük 11:05-kor de kellett is mert 11:15-kor KG jött órát tartani – persze hogy még ott voltam mert persze hogy még akadt akinek kérdése, megbeszélni valója volt – szóval szépen pontosan belefért, azt hiszem a gyakorló feladatnak két köztes lekérdezésére nem futotta, de mint az UPDATE parancsot, mind az INTO opciót egy feladaton meg tudtuk nézni, ki tudtuk próbálni. (Az már más kérdés, hogy ha a csütörtöki számonkérésben nem átallok ilyet kérdezni, kinek fog menni...

Utána ki Ürömre, busszal... Szép idő volt, elszunyáltam a buszon is, metrón is. Meg a sárga buszon is, épp' idejében de az utolsó pillanatban ébredtem fel a Mészégető előtt, vásárolni kellett ugyanis. A másfél napra kellett valami kaja: krumplifőzeléket csináltam. Két kiló krumplit vettem hozzá, de amikor pucoltam már gyanús volt, a felét csináltam csak meg – és még így is maradt hétfőre, sulisba bevinni ebédre. Vettem egy kiló hagymát is, mondjuk csak egyetlen fej kellett hozzá, de nem akartam, hogy hiányozzon: mint kiderült még a másik kilóból is van a spejzben, hát hagymát egy darabig most nem veszek.

Jó darab idő a Mészégetőtől felgyalogolni az Ady utcáig – szerencse, hogy legalább most nem esett az eső mint (azt hiszem) másodikán, amikor legutóbb gyalog tettem meg ezt az utat. A két szatyorral azért nem semmi túra.

A kaja elég hamar meglett, finom lett (csak rengeteg). Utána, még tartott a világosságból, kerti munka... Legutóbb két tuját vettem ki: legallyaztam őket állva aztán tőből elvágtam és körülásva a csonkot amennyire tudtam, a föld alatti gyökereket is elvágva kivettem a földben levő részét is, a vastagját legalábbis. A gödröt amit az utóbbihoz kell csinálni aztán visszatemetve nagyjából nyoma sem maradt a fáknak. Maradt, ásonyomnyira azért van a földben gyökér, de ennél jobban nem tudom, nem is akarom kiszedni a gyökérmaradványokat.

Szombaton már nem volt időm ehhez, hat tájt már sötétedik... A két soron következő fát fejmagasságig, fentebb is ameddig elértem, a nagy ágvágó ollóval. Amikor már csupasz – elég mókásan néz ki olyan két, két és fél méter magasságában megmaradt ágakkal... Aztán tőből levágtam, a már a földön levő törzseket legallyaztam, a törzset meg elvágtam darabokra, jó lesz az tüzelni ha hamarabb nem akkor május közepén a családi találkozón ami a jelek szerint, ez már egészen tutinak tűnik, itten lesz...

Szombat este csak arra futotta, hogy kicsit körbeástam a két tő csonkot, aztán rám alkonyodott. Vasárnap pirkadatkor akartam folytatni de hiába volt szikrázóan tiszta idő és szép napsütés, ropogós hideg lett, esélytelen volt ásni... Inkább dolgozatokat javítottam, az adatbázisos csoport dolgozataival el voltam maradva. Késő délelőtt aztán rászántam magam: a két törzs csonk körül jól kiástam amit csak ki lehetett, aztán a gyökereket ástam körül, isten bizony így érezheti magát a régész aki ezt azt kapargál ki az ásatás során...

A harmadik fa kivétele során valami megszorult a láncfűrészben és már nem tudtam beindítani, így a törzs feldarabolása elmaradt. Azért körbe legallyaztam azt is, kiástam és elvágva a gyökereit még egészben döntöttem le. A törzs a pünkösdi rózsák közzé került, feldarabolom majd később, a földet elegyengettem és most olyan a kiskert azon része mint szeretném. Ásni nem lehetett, mert kora délutánra, mire végeztem, a felengedett felső talaj egy dágvány lett, csúszkáltam a sárban.

Rendelés

(#2331) 2013. február 15., péntek

Az adatbázisos SzÁMALK-os tárgyaimhoz sok-sok feladat kéne, most jutott eszembe egy nagyon alkalmas: betegek, orvosok és kezelések adatbázisa! Hogy eddig ez nem jutott eszemne – és hogy eddig iylet miért nem láttam? A teljes igazság az hogy egy SQL help-ben láttam azt hiszem a SELECT magyarázatára használt parancsbéli mezőnevek utaltak ilyen táblára, igaz: angol mezőnevek, tehát a lap alkotója is vette valahonnan. Egészében jó lesz ez: az adatbázis alajai tágyban meg is tervezzük majd, a normál formára hozást lehet esetleg gyakorolni vele – fogalmam sincs hogyan de kigondolom – az SQL-es tárgyban pedig legalább három, de ha a korházi osztály és a város külön tábla akkro öt táblás feladat lehet, ha meg orvostalan osztályokkal, beteg- és orvostalan városnevekkel is felturbózom, akkor még az INNER JOIN, a LEFT és a RIGHT meg az OUTER JOIN lelkivilágában is elmélyedhetünk! :)

SzÁMALK

(#2265) 2012. október 20., vasárnap 11 óra 50 perc

00059459

Csodaszép idő volt szombaton, a kép a délutáni foglalkozás után készült...

Szombaton reggel és délután SzÁMALK-os óráim voltak. Mindkettő adatbázis kezelés, bár a címe kissé más a kettőnek. A korábbi egy OKJ-s képzés, rendszerinformatikus (vagy hasonló) a délutáni pedig felsőfokú szakképzés, általános rendszergazda képzés.

Meglehetősen eltérő a két csoport... Az OKJ-s képzés csoportja sokkal szolídabb persze lehet hogy ennek az az oka hogy kora reggel találkozom velük. A délutáni szilaj egy társaság (idősebbek és sokan is vannak), velük erősebb a tempó, gyorsabban haladunk (hátha az leköti a fölös energiáikat).

Adatbázis kezelés: mind a két csapatnak előbb elmélet volt, a normál formák. Nem szeretik, de hát ez van. Aztán SQL, ezt Acces környezetben... A délelőtti csoporttal mintha kicsit lassabban menne ez, bár azt hiszem ott biztosabb lehetek abban hogy ami elhangzik azt meg is értik. Majd kiderül, a foglalkozás sorozat utolsó három alkalmára ígértem nekik számonkérést: az első az elméletet dolgozza fel. Majd kiderül, mennyire értik, illetve a másik két számonkérés gyakorlat, majd kiderül mennyire értik...