Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Statisztika

(#2695) 2014. október 21., kedd

Megvan, hibamentesen lefutott az utolsó ellenőrzés, megvolt az adatátadás, a lapokon ott a zárolás – remélem ezzel egy esztendeig megint nem lesz bajom...

Ebben az évben elcsúszott egy hetet – később nyitották meg de egy héttel később is volt a határidő, ma, huszonegyedikén (máskor mindig tizenötödikén).

Ezévben is sok dolog volt vele, idén nehezítette a dolgot az, hogy a fenntartó éppen ebben az időszakban kérte, végül is kérte a tantárgyfelosztást, azt amit már az elmúlt tanév végén kért egy WEB-es rendszerben rögzíteni, ami rendszernek ezer volt a hibája és ezek szerint fel is adták, hogy megcsinálják, mert ismét csak Excel táblákban kellett tantárgyfelosztást készíteni, adatot szolgáltatni.

xxxx

 

A korábbi évek tapasztalata nagyon sokat segített. Utóbb belegondolva amikor ide kerülve elsőre kellett megcsináljam, elég macerás lehetett, hiszen kérdezni nem volt akkor már kitől... Az adatlapstruktúra elkészítése után végigmentem az adatlapokon és kinyomtattam azokat, amiket oda tudtam adni a kollégáknak kitöltésre. Melinda és Mónika segítsége alig túlbecsülhető – a táblázatok zömét pontosan és hamar megcsinálták, „csak” a bevitel maradt. És persze pár olyan táblázat ami a korábbi iskolastatisztika alapján készíthető el, az meg nálam van...

És persze maradt a hibajavítás. Nem arról van szó, hogy akiket segítségre kértem volna, nem tudnak számokat rublikákba beírni, sokkal inkább arról hogy nem vagy nem egyszerűen érthetően fogalmaz egyik-másik tábla és bizony ostobaságok is vannak szép számmal benne. Mindegy – nem kritizálni kell hanem megcsinálni, a kritikát megfogalmazni is felesleges mert nincs hova továbbadni, a statisztika mindig ilyen marad. (Azért hozzá kell tenni, talán az egyik legkiforrottabb, leggördülékenyebb adatszolgáltatás.)

Pénteken késő este jutottam el oda, hogy majdnem minden bent volt (egy SNI-s tábla hiányzott, bár mint kiderült csak ennek a rögzítése legalább négy-öt másik táblában is módosításokat igényelt), szóval pénteken estére jutottam el oda hogy vizsgálatot lehetett elindítani rá. Elsőre húsz (!) kritikus hibával, ez azért nem gyenge. Szerencsére a hibák csoportba rendeződnek, más szavakkal egy-egy elírt szám két-három hibaüzenet forrása. Elég hamar sikerült két-három hibára leszorítani, akkor viszont belefutottam a tanári létszámmal kapcsolatban olyasmiben ami szerintem a táblázatok hibája (nem értelmezi jól a teljes- és félállást és a távollevést, pl. GyES, GyED), amikor is vagy négy táblának a számösszegei, részösszegei kell hogy összhangban legyenek egymással. Nem nagyon dobja fel az embert, amikor szépen lecsökkennek a kritikus hibák, majd amikor ezt javítani tesz kísérletet az ember, elkezdenek a hibák megint növekedni :( Ahogy mondani szokás: a feladat 90%-ának megoldására kellett a rendelkezésre álló idő 10%-a, majd a feladat utolsó 10%-ának megoldása emésztette fel a felhasznált idő 90%-át. OK, az arányok talán nem ennyire szélsőségesek, de jellemzően ez volt itt is a helyzet.

Így vagy úgy – tegnap délután ráengedhettem az átadást, az egy generál ellenőrzést végez, és ha kritikus hiba nincs – nem volt! - akkor kész: akkor zárnak a táblák és ez a feladat befejezve... Határidő előtt!

Adatszolgáltatás

(#2547) 2014. március 26., szerda

Tényleg úgy érzem magam gyakorta ilyenkor, mint ha megelevenedne Hašek: Švejk a derék katona c. műve. Annak az első harmadában van egy rész: Švejk valamiért elszakad az alakulatától, aztán gyalog indul utánuk persze hogy pont az ellenkező irányban, és a morva hegyek között egy kis faluban megállítja egy csendőr, a falu csendőre. Neki van sokszor az a feladata, hogy a felettesei utasítására különféle kimutatásokat állítson össze és küldjön. Lehet, hogy már mi is ott tartunk ahol 1914, 1915 táján az Osztrák-Magyar Monarchia? Ijesztő lenne...

Tegnap egy, a drogprevenció kapcsán az iskolával együttműködő szervezetekről, az együttműködésről és persze arról kellett adatot szolgáltatni, hogy az iskola fizetett-e ilyen szolgáltatásért és ha igen, miként, mennyit. Mint az adatszolgáltatásból kiderült, ilyen együttműködés csak azokkal a szervezetekkel lehetséges, melyek egy EMMI rendelet szerinti minősítéssel rendelkeznek. Ha ez ilyen fontos – elismerem hogy fontos, bár a jó szándékot nem vonva kétségbe, felteszem, hogy sok mekkelek működik ilyen programok fenntartása kapcsán, házal ilyesmivel – szóval ha ez ilyen fontos, miért nem a tanév elején tették meg legalább a figyelemfelhívást, miért nem akkor kérték be a tervezett együttműködéseket... A csuda tudja ezeknek a kimutatásoknak mi a sorsa...

Az meg csak hab a tortán, hogy a régi Gazda már ott tartott, hogy WEB-es form-on rögzíttetett ilyen adatokat, ez korrekt, most meg visszaléptünk az Excell korába. Mi lesz még? Hamarosan papíron kézírással kell leadni ilyen fontos adatokat?

Azonnal!

(#2545) 2014. március 24., hétfő

Vannak nem értem dolgok... Szokás szerint nézem a leveleimet, miután beértem és a szokásos reggeli szöszmötölés megvolt, nézem, mi jött e-maik... De de, jött! 6 óra 21 perces időbélyeggel jött egy levél – nem idézhetem a disclaimer ezt tiltja – de annyi azt hiszem leírható, a stratégiai (!) partnerekről kell egy listát leadni.

A határidő ma fél kilenc, azaz a feladatra adott idő nincs két óra, olyan 110 perc...

Azért ez nem semmi :(

IT

(#2357) 2013. április 17., szerda

Késő este kaptam, már nem tudtam kedden megcsinálni csak elolvasni: a tizenötödikén a Parlament (na most hezitáltam ér-e nagybetűt...) által jóváhagyott információbiztonsági törvény kapcsán a régi fenntartó a Főváros adatokat kér az informatikai rendszerről.

Az adatkérés formája Excel táblázat... Nem tűnik nagyon profi megoldásnak... (Amíg a Főváros volt a Gazda és a FOK végezte ezen adatgyűjtés technikai hátterének kezelését, sokkal profibban ment ez, nem szeretem munka volt ahogyan ma is hogy meg kell csinálni de a tény az tény: ez amatőr megközelítés, amaz sokkal profibb megoldás volt! Amúgy a KLIK pont ennyire szakmaian végzi az adatgyűjtést, ott is Excel táblázatokat kell buzerálni, ők még az XLSX helyett XLS-t sem képesek közreadni mint most a régi Gazda...)

Szóval adatszolgáltatás, de elég fura... Például milyen a hálózat? Vezetékes vagy vezeték nélküli? Vagy! Dehogy vagy, és... De hát a táblázatba vagy ezt, vagy azt kell beírni... Megkérdik, hogy van-e saját hálózat (miért, van olyan ahol nincs?), megkérdik, hogy van-e Internet kapcsolat (miért, van ahol nincs? Hja van, a SzERSA volt ilyen ahol tavasszal voltam minőségbiztosítási ellenőrként a kompetenciamérésen, de hát azok nagy varázslók! :)), megkérdik azt, hogy használ-e nyílt forráskódú programot (na ezt ki is tweet-eltem, annyira meghökkentett), megkérdik az operációs rendszer típusát... Az viszont nem derül ki, minek az operációs rendszere érdekli őket (a választási lehetőségek utalnak arra hogy a munkaállomásoké), azt például viszont nem kérdezik, hogy hány saját szerver van-e és milyen célra (habár ma már feltehetően mindenütt van), nem kérdik, hogy milyen ezek védelme illegális behatolással szemben – pedig a tizenötödikei törvény pont ennek a kezelésére született – továbbá nem kérdik azt sem, hogy alkalmaz-e az intézmény saját proxy-t, DNS-t, milyen vírusirtót használ amit honnan szerzett be mennyiért és miként frissíti az egyes gépeken azt. Nem kérdez rá az adatszolgáltatás arra sem, hogy az adatmentés miként történik és mi a periódusa, nem kérdez rá az archivált digitális adatok tárolásának módjára, nem kérdez rá arra sem, hogy akadályoztatás esetén a rendszergazdai tevékenységek lefedettségét miként oldják meg.

Szóval szerintem sok minden hiányzik ebből... Ennyi... Kedden este ezzel már nem kezdtem semmit, félretettem csemegének szerdára :)

Hétfő, egyszerűen

(#2259) 2012. október 9., kedd, 03:57

Hétfő, október második hete: a tanév második havának második hetének első napja (ha régiesen akarom datálni, bár nem helyénvaló az enyhe gúny mert talán többet mond ez a forma mint a puszta dátum, keltezés – mindegy, nem erről akarok írni...)

Reggel lóhalálában beírtam az eheti órákat, bejegyzéseket a haladási naplómba, aztán legalább ennyire kapkodva megcsináltam a keddi szakmai írásbeli vizsga felügyeleti listáját. A dolgot az bonyolítja meg, hogy más az osztásköze a tanóráknak (45 perc, 10 perc szünetekkel és háromnegyed tizenkettő tájt egy 20 perces szünet), valamint a moduloknak és ehhez kell az óránkénti váltást igazítani. Azt találtam ki, hogy Excel-ben ezt is azt is egymás mellett ábrázolva egy cella 5 percet reprezentál, így szépen egymás mellé téve a hibázás kis esélyével tudom, ezt az órarendi elfoglaltsággal összevetve azt kikeresni, ki szabad akkor, ki osztható be. Szerencsére a létszám nem nagy, a 14 (illetve mert lemondta tegnap délután egy legény, már csak 13) fő egy terembe simán beosztható, egy teremfelügyelő és egy folyosós kell csak. Na ez is nehezen jött össze :( Aztán nekem nyolckor órára kellett loholni, Aztán hogy levélben Mónika megkapta, Laci és ő kicsit átalakították – mert a kollégák ezt-azt nehezteltek. Na erre inkább nem írok semmit, volt is benne igazság meg nem is. Mindegy, végül is megvan (A szerdait kell még megcsinálni, az egyetlen háromórás blokk, azzal azt hiszem kevesebb gond lesz.)

Óra előtt felvittem a műhelyirodába a ruhapénzt. Ez volt az első ami kissé felpaprikázott: Jutka ugyan mondja, mondja hogy neki kell a pénz mert tovább kell adnia – ez rendeben is van – de nála az adatlap, erről ő tudja melyik legénynek mennyit kell fizetnie, velem meg csak egy végösszeget közöl. (Hja, már pénteken délután el akartam számolni de közölte velem, hogy neki lejár a munkaideje... De kár, hogy nekem nem tudom mikor jár le :(:() Aztán csak rávettem hogy részletezze, bár végül csak én vittem fel a pénzt. Mg vagy hatan nem hozták be, végtelenül bosszant amikor kérem és a diák csak suta vigyorgással közli hogy majd holnap. Amit egyébként már vagy három hetet tesz, amikor kérem... Mindegy: remélem nem voltam nagyon zord a műhelyirodán – annyira meg remélem igen hogy kihallatszódjék, nem kóser ez hogy az osztályfőnöknek úgy kell valamit megcsinálnia, hogy nincs hozzá infója. Azt meg, hogy a legények hányavetiségével elégedetlen vagyok, palástolni sem akartam...

Az első két órám a sajátjaimakkal van. Kettővel kevesebben vannak: egyik diák távozását nagyon sajnálom, addig próbáltam tartani, lebeszélni amíg csak lehetett de sajnos és ezek szerint csupán eddig lehetett. Sajnálom, meg azt is hogy nem nagyon lehet a helyzettel mit kezdeni, hiszen feltehetően abban, hogy elment, a kevésbé jól nevelt – finoman megfogalmazva a bajaimat! – osztálytársai viselkedése is benne van. Kitenni pedig mindenkit, aki erre akármi csekély mértékben rá is szolgált, nem lehet mert ez egy ilyen világ, akármilyen is a diák, belőle kell embert faragni. Ha hagyja... A másik diák más eset, maradjunk annyiban, elment és ez így van jól. A németesek tizenegyen, az angolosok tizenöten maradtak, de a németesekkel nehezebb a munka, állandóan hülyeségeket fecsegnek, dolgozni eléggé nem akarnak. Hétfőn reggel, a harminchetesben azért valamennyire rá lehet őket venni, de nem egyszerű. Az angolosokkal a nyelvlaborban más miatt nem egyszerű, egészében mégis velük végeztünk többet. Egy tavalyi, összetettebb prezentációkelező feladatot vettünk, olyat aminek java része grafika. Elsőre a paint-tel kell megcsinálniuk, majd ezt követően megcsináljuk Gimp-pel i sehogy összevethessék, mennyivel jobb egy nagy képességű grafikus program kezelésével bajlódni.

Ezt a szakrajz óra követte. A terem kicsi, a diákok nem nagyon akarnak (nem tudnak?) tisztán, fegyelmezetten dolgozni hát már előre aggódtam meg azért is mert nem tudtam alaposan utánanézni annak, mi is legyen a téma. Alapszerkesztések, ez rendben van, de ha tempósan tudunk haladni, elfogy az, amit ennyi felkészüléssel elő tudok vezetni. Nem így lett. Inkább legyen szép és jó amit megcsináunk: az óra címe, alcíme szabványbetűkkel kerül fel, aztán egyetlen dologra, a szakaszfelező merőlegesre futotta (elment operatívkodással, a munkaruha pénzzel elég sok idő).

Kettő órán nem volt tantermi feladat, a tanulmányi területek megadását csináltam meg, bár ez csak tizenötödikén határidős, de jobb meglenni vele. Aztán a statisztika, ez is tizenötödikei határidő, de ezzel rengeteg meló lesz még. Kajálni már nem tudtam elmenni az óra előtt: a kcisiknek (ők most a 09.A egyik fele) a Degemben óra. A legrosszabb terem ahol infó óra lehet, alig van üzemképes gép, nem hat jól a diákra ha nincs lefoglalva. Ezzel együtt is meglepően fegyelmezettek voltak szerencsére. Sokat nem haladtunk, egy három állományos, nem túl bonyolult feladatot kezdtünk el (civilizáció), túl kevesen vannak gépnél, túl kevesen tudnak érdemben dolgozni hogy legközelebb ha a nyelvlaborban lehetünk, ne kelljen majdnem elölről kezdeni a dolgot. Szerencse mondom, hogy legalább fegyelmezettek voltak, bár hárman is volt hogy nem tudtak bejelentkezni, és mivel még tanári gép sincs, nem is tudok rajtuk segíteni. Még jó hogy az infó veszített súlyából hiszen nekik már közlekedési ismeretek közlekedéstechnika c. tárgyból kell ötödik tárgyként vizsgázniés hatodikként csak nagyon kevesen fogják felvállalni...

A mélyben való száműzetés – a Degem az alagsorban van, a gyerekkoromban ez volt a diák öltöző – a harminchetesben az enyéimeknek érettségi előkészítő volt. Ezt a diákok kérték, most már heten voltak, három németes és négy angolos. Heten hétféle egyéniség, mind kicsit szertelen és jókedvű – amivel semmi baj – de mert felkészítő, ezért lelkesek és kérdeznek és akarnak haladni. De mennyivel másabb ez mint a tanóra: itt az irányt kell megszabni és mennál többet elmondani, nem mint a tanórán, a többséget noszogatni vonszolni... Van ugyan itt is probléma, az egyik legény, R.D. Állandóan fecseg, szünet nélkül, de olyan szinten zavarta olykor a foglalkozást, hogy a többiek (is) leszólták, vagy duguljon el vagy hagyja ott a foglalkozást mert hogy ezzel csak akadályozza... Azért tudtunk haladni: az első alkalommal egy egytáblás adatbázis-kezelő feladatot csináltunk meg félig (sok elment az érettségiről fecsegéssel), hétfőn azt befejeztük és egy többtáblásat kezdtünk el. Pont addig jutottunk amikor kicsengettek, hogy több táblából kellett volna, lehetett volna lekérdezni. Eddig csak a WHERE-vel kapcsoltunk táblát, velük szeretnék majd a JOIN-nal is foglalkozni: középszinten ugyan nem kell de legalább egyikük, F.L. (nem kevéssé édesanyja „rábeszélésére”) emelt szintet is akar majd (persze előtt tolja szépen a középszintet). Majd meglátjuk. Egy nem sikeredik: másik alkalmat is akarnak a héten (igazuk van, egyszer 45 perc kevés), de nem tudnak megegyezni mikor, mert mind a hétnek nem jó egy időpont. Képtelenek kooperálni, olyan szinten individualisták ilyen apróságban is hogy az elképesztő! Mindegy, én nem fogom még ezt a kis csoportot is kettévenni, egyezkedjenek ha tudnak, ha meg nem akkor marad ez az egy alkalom!

Délután a helyemre visszaérve derült égből villámcsapásként ért, hogy előzetes normatíva adatszolgáltatást kérnek hátfőre, és ráadásul öt olyan rovaton tényszámokat amiket magam nem tudok! Mindez majdnem három órakor! Szerencsére az ötből ránk csak kettő vonatkozott, az egyikkel kapcsolatban M.E.-től kaptam adatot (már a vonaton hazafelé értem el), a másikat is egy kollégától kellett volna megkapni, De Zs.I. Is már hazafelé volt, ráadásul a kért adat neki sincs meg, összesítenie kell hozzá, a telefonban csak becslést tudott adni. Ezek azok a pillanatok amikor rossz és rossz között kell választani. Rossz, ha hétfőn ezt nem adom le, rossz, ha ez az adat hiányzik, rossz ha ez az adat becslés – de még az utóbbi a kevésbé rossz... Hát ezt választottam, megcsináltam, leadtam.

Délután még egy kis statisztika – neki kell feküdni mert már csak ez a hát van és sok a hijja – aztán indulni is kellett mert az ötös busszal el kellett jöjjek, hatra a közeli Kosztolányi Általános Iskolában kellett legyek pályaválasztási szülői értekezleten. Évek óta vagyok ilyenen... Eredetlieg a lacim-cim egyezés miatt kaptam, ez is az is József Attila lakótelep. Azaz közel van hozzánk. Mivel hazajövet kajáltam, csak alig 10 perccel előbb érkeztem ami azt jelenti hogy a 11 meghívott iskola kéviselői között 8. voltam és itt érkezési sorrendben lehet megszólalni. Aki elmondta a magét mehet, azaz ki kellett várjam a végét. Mivel hogy csak nyolcan jöttünk el.

Meglepő volt, hogy az iskolák nem vezetőkkel képviselik magukat! Persze lehet, nem olyan fontos a gyerek – dehogynem – vagy csak nem tartják ezt elég hatékonynak – lehet,nem az – de még inkább lehetséges hogy a januári váltás előtt nagy a káosz és a pánik, sok iskolavezető „menekül” a nyugdíjba. Mindegy, ettől még a nyolcadikosoknak kell (jó hogy kell, jó hogy lehet) mesélni ilyen alkalmakkor iskolánkról. Elsőnek a Leövey képviselője szólt, nem volt szimpi mert úgy rohant mint egy politikus, 5 perc után elhúzott, sokat érdemben nem is mondott (amit meg igen, abban több volt a marketing mint a tény). Aztán a Patronás kollegina szólt, ő még nem volt ilyenen azt hiszem, legalábbis nem emlékszem. Aranyos volt, amikor elmondta, hogy ők különösen a lányokra figyelnek az iskolai munkájuk során – ami aranyos, hiszen ők deklaráltan csak lányokat tanítanak! :) Utána a Szentistvános kollegina beszélt: ő még szórólapot sem hozott. Aztán asszem a Bókay-s, akik humán szakközép és valami egészségügyi OKJ-s szakmákra képeznek elő – de szakmát nem adnak, na ezt szépen kikerülte a kollegina, nem tudom értette-e a hallgatóág a dolog nesze-semmi-fogd-meg-jól jellegét... Aztán a Pataky-s kolléga dicsérte a suliját, elmondva milyen közel van (a csudát van közel), majd a Puskás igazgatóhelyettes kollégája: ő volt az egyetlen aki elég általános dolgokkal nyitott, eléggé tanárkodós volt a beszéde de hát ki tudja mi a hatékony a szülők meggyőzésre. Ki tudja mi a hatékony, hogy rávegyük a szülőket, a gyerekeiket adják hozzánk – és ki tudja milyen szülőket érdemes erről meggyőzni... Most nem a régi igazgató volt ott, ő szegény elhunyt egy autóbalesetben, és – ahogyan a helyettes kolléga elmenetel során pár szót beszélgetve elmondta – már a második sikertelen pályázaton vannak túl, és erősen tartanak attól, hogy a januári váltás után már nem pályáztatnak hanem mint a régi-régi időben, egészen egyszerűen kineveznek! Ijesztő, hogy visszafelé haladunk az időben? Majd meglátjuk, soha még ennyire nem akartuk iskolában dolgozóként, hogy a pesszimista gondolatok nehogy realistának tűnjenek januárban. Pedig erre minden esély megvan... A pályaválasztási szülői ahhoz képest, hogy hány középiskola képviselője volt jelen, meglelően hamar véget ért. Máskor öten hatan vagyunk és nyolcig eltart, most nyolcan voltunk és hétkor már kifelé jöttem...

Este Nóra csinált palacsintát, viszonylag jókedvű volt – de azért a távost azért csak nem adta ki a kezéből! :)