Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Azonnal!

(#2545) 2014. március 24., hétfő

Vannak nem értem dolgok... Szokás szerint nézem a leveleimet, miután beértem és a szokásos reggeli szöszmötölés megvolt, nézem, mi jött e-maik... De de, jött! 6 óra 21 perces időbélyeggel jött egy levél – nem idézhetem a disclaimer ezt tiltja – de annyi azt hiszem leírható, a stratégiai (!) partnerekről kell egy listát leadni.

A határidő ma fél kilenc, azaz a feladatra adott idő nincs két óra, olyan 110 perc...

Azért ez nem semmi :(

Megint hosszú nap

(#2241) 2012 szeptember 20.

Ma nem kocsival jöttem, kicsit később is értem be. Szép az idő, kellemes vénasszonyok nyara, reggel sem kell pulóver és napközben kimondottan meleg van. Lehet persze, hogy este fázni fogok, ma szülői van és ez azt jelenti hogy ma nem tudok egyhamar elszabadulni...

Reggel vezetőségi megbeszélés van. A régi igazgató idején nagyon ritkán volt vezetőségi, Edina gyakran tart ilyet: nem formális vezetőségi mert a közalkalmazotti tanács vezetője, a szakszervezeti vezető nincs jelen, de érdemlegesen megfogalmazódnak olykor fontos, nagy horderejű dolgok.

Szó esett arról is, hogy ne menjünk pontosan órára, na erre nekem most sajna nem volt éppen emiatt lehetőségem, belenyúlt a megbeszélés az órámba. Az eheti – mint kiderült, egyetlen hétre használatos – órarendünkben ma nulladikon látom a németeseimet. Kisebb és nehezebb csapat mint az angolosok. Kényszerből is (ilyen csonka órán ez van) de meg mert illeszkedik is a korábban vett WYSWYG WEB lap készítéshez, a HTML nyelv alapjait vesszük át, majd csinálunk lapot és mert nekik már csak hatodik tárgy lehet az érettségin azaz a nagyon nagy többsége érdeklődését ez elvette a tárgytól mitn érettségi tárgytól, megengedhető, hogy direktben ott nem szereplő témakőrrel is foglalkozzunk (főleg mert velük átvettünk mindent a kilencedikes 185 (!) óra alatt), szumma szummárum a CSS-sel majd ajt követően a JS-sel szeretnék velük megismerkedni. Remélem, hagyják...

Délelőtt megint íróasztali meló... Ki kell írni a holnapi helyettesítéseket, a ma esti szülői értekezletek helyét, ráadásul az őszi szakmai vizsga tételigénylésével is van valami gond azt a gubancot is ki kell bogozni...

A tételigényléssel szerencsére végül is semmi gubanc nem volt: az elektronikus bejelentés a papír alapút kiváltotta, elektronikusan jelentettük, mehetek két hét múlva a tételekért. Hanem a tantárgyfelosztás erősen megdolgoztatott pedig alig volt már benne hiba. Tételesen egy: három kollégának csak nem akarta a a ledolgozandó órakeretét mutatni, egy nulla szerepelt a rendes érték helyén. Előbb a tantárgyra, aztán a foglalkozásra gyanakodtam, aztán megnéztem a kollégák adatrekordját, de ott szerepelt minden érték szépen. Aztán nem maradt más, a FOK helpdesk... A kollegina ott végtelen aranyos, udvarias, segítőkész: pár perc alatt megtalálta a hibát. Az idézőjel persze nem helyénvaló, nem „hiba” hanem hiba – habár nem az enyém... Szerintem... Azt történt ugyanis, hogy azoknak, akiknek be volt állítva nem csak a munkaviszony kezdete, de a vége is (a határozott idő esetén ez teljesen értelmes beállítás), ott a program úgy vette, már nincs a kérdéses kolléga alkalmazásban! A program ugyanis nem értékelte az alkalmazás vége mező tartalmát, csupán azt, hogy az ki van töltve, tehát az alkalmazás lezárt! Ennek mi az értelme... Ez szerintem egészen egyszerűen programhiba! :( És egy fél délelőttöt elszuttyogtam vele :(:( Ez már a régi FŐKIR-es időkre, program bütykölésekre (barokkos túlzással: fejlesztésre) emlékeztető baki! Viszont hogy ez meglett, nem sokkal utána megkaptam a várva várt üzenetet a referenstől: a tantárgyfelosztást elfogadták! (A következő ilyen léptékű meló szerencsére személytelen, ez a KIR statisztika: ott „csak” a programmal kell megküzdeni cserébe nagyon észnél kell lenni mert számtalan, pénzkifizetéshez kapcsolható adatszolgáltatás alapja és éppen mert pénzzel függ össze, többször is ellenőrzik azt követően... Aztán majd még később a normatíva, az lesz megint F2-s... De az még odébb van...)

Kaja – már alig győztem kivárni, a reggeli ugyanis ma kimaradt :( Ezután a szülőire készültem: a tavalyi statisztika ismertetése – csak nagy vonalakban – nem lesz haszontalan. A srácok rettentően sokat hiányoztak és rettentően gyenge eredményt értek el, ha a tendencia folytatódik, ez az osztály így, osztály alakban nem jut el az érettségiig! Ezt nagyon fontos lenne elkerülni! Vázlatot csináltam az osztályfőnöki órára, az új tárgyakról esik majd szó meg az aktualitásokról – ez az amit én akarok elmondani és körülbelül sejtem, mi az amit a szülők. A jelenlevő szülők – feltehetően mint minden szülőin eddig, panaszolják majd egyes diákok viselkedését, de hát azoktól meg általában nem jön el senki :( Na majd meglátjuk.

Hetedik óra, osztályfőnöki. Nagyon nem szeretem dolog, mert érdemi munka nincs, csak fecsegés – ez persze lehet hosszútávon hasznos de rövidtávon olyan értelmetlennek tűnik. Egyik diáknak megitták az üdítőjét, a másik nem találja a telefonját, a harmadik alatt almacsutka, fel kell vele vetetni de visszabeszél hogy nem ő dobta oda – hja, akkor nyugodtan elüldögél a szemét felett... A munkaruhákra kell, kellene a pénzt beszedni, a szakrajzkönyvre úgyszintén... Az óra vége azzal telik el, hogy rendet tétessek velük, egészen egyszerűen összeszedessem a szanaszéjjel dobált szemetet – soha meg nem fogom érteni, hogy ha odahaza rendet tart maga körül (és felteszem így van), miért kell itt erre annyit de annyit kapacitálni...

Beírtam a naplót, aztán következik a helyettesítés kiírása. És kellene, hogy következzen a helyettesítőkönyv kitöltése – idén ez is az én dolgom – de azt hiszem az várhat, az órarend fontosabb... Belekukkantottam a (készülő) órarendbe, aztán a helyettesítéssel nem lett semmi, a szülői értekezletig a azt csináltam. Sok a hijja még, de meglesz. Az már előre zavar, hogy mennyi munka van vele, mennyi igyekezet, hogy legalább rossz nagyon ne legyen senkinek – és mégis mennyien fogják panaszolni, hogy rosszabb lett nekik. Mindegy – meg kell csinálni, hát meg kell csinálni, remélem nem fogjuk már idén átalakítani...

Gyűlnek öt óra előtt a szülők szülőire, egy szakképzős kollégát kellett égre-földre keresnem, mert ellentétben az öt és kettő (szakképző és technikus) osztályban tanító többi kollégával, ő tart értekezletet. Állítólag ezt közölte is az iskolatitkárokkal, de hát ők tudnak titkot tartani :):) nekem nem mondták el, így vagy negyedórát hajkurásztam a kollégát amikor a szülők már itt voltak hogy ugyan tart-e és ha igen hol. Mindegy, ez is megvolt, aztán én is elkezdtem a sajátomat.

Nagyon szertelen az osztály – azt hiszem ez egy hullámvölgy, már mögöttünk az iskola kezdés megszeppenése (nem a 10. hanem a 9. elejére gondolok!) és messze még az a komolyság ami a tanulmányok végéhez tartozik. Ez, az hogy a munkát félvállról veszik és az hogy együtt, csapatban a korcsoportnak való megfelelési kényszer eléggé neveletlenné teszi őket, adja összességében hogy egy nem könnyen kezelhető osztály... Egy két tanuló viselkedése ezen túlmenően is katasztrofális – de hát ezt felesleges lett volna elmondani névvel, mert egyrészt bántó de ami még fontosabb: minek, hiszen éppen ezek a szülők nincsenek jelen. Akik jelen vannak azok érdeklődőek voltak. Érdekes felvetések: bár nekik már csak hatodik tárgy lehet, egy-két szülő jelezte hogy szeretné, ha a diákja informatikából is tenne le érettségit. Meglátjuk, ezt az érdeklődést a legények, az érintettek is osztják-e. Aztán: kérdezték, nem lehet-e második nyelvet tanulni. Hát – a nyelvtanárok gyakorta panaszkodnak érdeklődés- és szorgalomhiányra, ehhez képest ez igen előremutató, persze kérdés: reális törekvés-e? De, miért ne, egyik diák anyuja pedig, mert a kérdéses tanuló korábban nyolc évet tanult németet, szeretné ha a diák az angol mellett tanulná azt is. Majd utánanézek, nincs-e az órarendjében megfelelő helyen egy másik osztály másik német csoportja, akiknél résztvehetne a saját angoltanulása mellett németórákon is. Majd' hetven perc lett az, amit én mondtam végig, utána voltak általános kérdések. Szerencsére olyan felvetések, amik a kilencedikes második szülőin, nevezetesen hogy ezt meg azt a tanulót el kell távolítani, nem voltak (sajnos azok akkor sem voltak megalapozatlanok; azóta van aki elment magától és hát végül is nem lehet kitenni mindenkit akit nehezebb nevelni, mert – egyszerűen nem maradna gyerek). Szóval nem volt rossz hangulatú bár rövid sem, a szülői értekezlet.

Mire végeztem, mások is végeztek, így eléggé kihalt lett az épület. Persze este nyolc tájban egy iskolában ez egészen rendjén levő... Kicsit még maszíroztam az órarendet, a helyettesítések kiírásába azonban nem kezdtem bele, hazaindultam. A meteorológia hidegfrontot ígért, viharos széllel és némi esővel meg is jött délután. Nem vittem magammal pulóvert, mielőtt elindultam volna aggódtam, hogy cidrizni fogok – a kocsi ugyan a sulisban, de nem akartam azzal jönni, inkább villamossal, metróval. Azt már persze lekéstem, ez nyolc után volt nagyon, hogy hazafelé a csekkeket befizessem az Ecseri úti postán, ez van – majd talán holnap csütörtökön napközben (egy órám lesz csak).

Idehaza nem volt kaja. Nem nagyon tudtam mit kitalálni: tojásrántotta előtte levő nap volt, hát csak úgy megfőztem négy tojást. Három percre, rendesen lágy tojás lett – nagyon régen nem ettem ilyet, jólesett. Az már kevésbé. pontosabban az majd következő nap kora reggel lesz nyűg, hogy a helyettesítés kiírása is elmaradt, hát ez van.

Hosszú nap volt, ennyi volt...