Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Pestiek

(#2899) 2016. január 23., hétfő

Tegnap, vasárnap késő este kerekeztem a Nagykörúton, útban Ürömre. A bringa most elég jó – a kormánycsapágy fáradt meg rendesen, más részével nincs baj. Korábban recsegett-ropogott a lánc, a láncvezetőket azóta kicserélték. Most jó az is. A láncot kenem rendesen zsírral, de kell is: a havas síkos utakat télen valami zeolittal sikosság-mentesítik, ez meg zabálja az egymáson gördülő, csúszó fémet, tipikusan a lánckerekek és a lánc görgők ilyenek.

Korábban a váltó beállítása olyan volt, hogy ha a hátsó váltót a legnagyobb lánckerékre tettem (emelkedő, vagy lámpa előtti megállás), akkor volt olyan, hogy a lánc beesett a hátsó legnagyobb lánckerék és a kerékagy közzé. Ami igen jó dolog, mert remekül be is tud oda szorulni!

Régen nem volt ilyen, na tegnap este a Nagykörúton, valahol az Oktogon előtt – kifelé jövet – esett le ismét. Remek! Félretoltam a járdára, kicsit cibálgattam lábon, de hát úgy esélytelen. Az első kosarat kipakoltam, fejre állítottam és úgy folytattam a cibálást. Végül is az első nagy lánckerékről le kellett venni a láncot azért, hogy kiszabadítsam hátul; utána viszont szépen lehetett visszafűzni. A dologgal sok gond végül is nem volt – bár ilyenkor mindig felsejlik előttem, mi van ha végleg beszorul, akkor utána meg csak tolni tudom –, de most ilyen nem volt, „csak” kissé kényelmetlen volt az, hogy a nem régen (alaposan!) megzsírozott lánc miatt totál mocskos lettem!

Már a végénél jártam, a kezemről a gépzsírt igyekeztem letörölgetni (ne legyen a kesztyű belső fele koszos), a bringa már talpon, a kosárba visszahajigáltam ami ott szokott lenni (az a vastag szemes lánc például, amivel lezárom). Jöttek mentek köröttem az emberek. Ez Pest, a kutya itt a másikra nem figyel. (Na jó ez nem teljesen igaz, de erről kicsit később). Szóval „tisztálkodom”, már útra készülök amikor egy villanás: egy valaki – ha jól sejtem, csak a szemem sarkából láttam: egy fiatal nő – elmegy mellettem és belepottyant a bicikli első kosarába egy nylon tasakban kettő zsömlét...

Fel sem fogtam azonnal, mi történt. Elsőre azt hittem, valaki hülye viccet csinál és a bringám kosarát nézi szemetesnek. Már jócskán odébb volt a nő – vagy lány? –, amikor ocsúdtam, amikor eljutott a tudatomig hogy: kaptam! Nem tudom miért, nem tudom minek nézett, de felteszem: valami kerekező hajléktalannak, és segített, hogy aznap legyen: vacsorám!

Lehet, mégsem olyan érzéketlenek egymással a pestiek?

(És amit fentebb ígértem: pár hete kifelé jövet az ürömi vasútállomásnál a felüljárón toltam a bringát – akkor még erősen recsegett-ropogott a láncvezetés – és elég késő is volt, fáradt is voltam… Egy kocsi fékez miután elhagyott, visszatolat [kicsi már a forgalom akkor, megtehette], ablakot leenged és kiszól: „Defekt?”. Mondom, nem, csak kifulladtam… Szóval van olyan, hogy figyelnek az emberek egymásra.)

Hajdúdorog, Jászapáti

(#2424) 2013. augusztus 10., szombat

Szombaton, 2013. augusztus másodikán mentünk Hajdúdorogra majd onnan Jászapátira.

Jó pár éve nyaranta megtesszük ezt az utat. A többes szám nem mindig ugyanazt jelenti: korábban apámmal mentem, volt hogy apámmal és Marikával. Tavaly, apám halála után nem mentem, ebben az évben pedig Rita és Ottó tartott velem.

Most keresgélem a korábbi írásaimban: 2006-ban vagy nem voltam, vagy nem írtam róla (az első valószínűbb). A 2007-esről van részletes írás itt. A 2008-asról is találtam írást, itt. A 2009-esről is találtam valamit itt (habár ez mintha csak képsorozat lenne aláírásokkal, még az sem derül belőle ki, hogy Marika velünk volt-e azévben). A 2010-es is hasonló, a képek dominálnak benne, szöveg nem sok, a cikk itt van. Végül (apámmal utoljára) 2011-ben voltunk, az arról írottak itt vannak meg. A 2012 pedig kimaradt...

Ebben az évben szombaton mentünk – a korábbi években mindig hátközben – mert Ritáéknak a hátközbe a jövő héten nem jó, ezen a héten voltak szabadságon. Hétre ígérkeztem hozzájuk de elvacakoltam az időt és csak fél nyolcra lettem ott. Az M3-ason mentünk odafelé, annak az elején még a városban tankoltam aztán elég eseménytelen volt az út.

62635

A kép az első megállóban készült, Ez az autópálya, M3-as egyik pihenőjében készült. Sajnos nem emlékszem melyik pihenő volt, nagy valószínűséggel a Rétaljai pihenő... A képen Ottó és Rita, valamint Mira :)

Eléggé messze egy pihenőben álltunk meg elsőre. Az időjárásra sok panaszunk nem lehetett, legfeljebb az hogy – kutya meleg volt. Mirában azonban van légkondicionálás, szerencsére...

62636

A kép Hajdúdorogon, a Gyep utca 7 szám előtt készült, ezen a most már felismerhetetlenül gazos elhanyagolt telken volt az anyai nagyszüleim háza...

Először a Gyep utca 7. számot kerestük fel, itt már nagyon-nagyon régen nincs semmi. Csak egy gyomost, gazos, elhanyagolt telek, valaha itt állt az anyai nagyszüleim háza. Már az utcakép sem ugyanaz, bár nagyon régen volt, hogy itt voltam (amikor még a ház is állt), mostanra sok minden megváltozott, nem előnyére...

Innen a temetőbe mentünk. A nagyszüleim sírját viszonylag hamar megtaláltuk. Feltehetően nem látogatta senki, de hát azt hiszem nem is nagyon fogja, hiszen lassan nincs már rokon a városban, aki van pedig el van mással foglalva... A nagyanyám legfiatalabb testévérével és annak lányával szoktunk találkozni – most nem kis megdöbbenéssel láttuk, amikor megkerestük annak a családnak a sírját a temetőben, hogy tavaly Miska bácsi is elhunyt. Nagyon kár, hogy nem értesítettek :( Régebbi képeken megvan és az emléke is megvan – amikor két éve itt voltam apámmal, még jutott is eszembe, találkozunk-e még... Hát – nem :(

62668

A kép a hajdúdorogi görögkatolikus bazilika távlati képe

A temető után nem sok tennivalónk akadt itt, még megnéztük a bazilikát. Az ikonosztázról is csináltam képet de az ebben az évben nem sikerült (korábban igen). Aztán indultunk tovább, a Hortobágy felé...

62671

A kép a hortobágyi harckocsi ütközet emlékművénél készült. Ez egy T34-es.

62672

A kép a hortobágyi ökumenikus templomot mutatja, Ritával az előtérben.

62677

A kép a hortobágyi ökumenikus templom belsejét mutatja. A templom nincs készen, évek óta nincsen készen, nem tudom, vajon befejezik-e valaha... (Felteszem, hogy mivel ökumenikus, semelyik felekezet sem hajlandó áldozni rá...) Szemben a fekete gránit táblákon az egyes munkatáborok foglyainak névsora. Jobbra, oldalt, hátul Ottó

62685

A kép a Kilenclyukú hidat (és Ottót) mutatja

62690

A kép a Hortobágy folyót mutatja, nem messze a Kilenclyukú hídtól

Elhagyva a Hortobágyot, a 33-as úton pár kilométerrel a Nagyiváni leágazás után, Tiszafüred felé egy karambol miatt lezárták az utat. (Fogalmam sincs miért, de a net-en keresgélve nyoma nincs az erről szóló híradásoknak!). Nem tudom mi történt, mert pár másodperccel (!) a történések után értünk oda, annyira hamar, hogy akkor még mentőautó sem volt jelen, előttünk talán három vagy négy kocsi volt csak. Nekünk balra, majdnem az árokba csúszva egy kisebb Suzuki terepjáró (nem a Grand Vitara, annak a kistestvére) összeroncsolt orral; középen valami Ford, az sértetlen – lehet hogy semmi köze a balesethez nem volt – jobbra pedig egy Wagon R+ vagy valami hasonló, nem volt egyszerű megállapítani mi is lehetett, mert egyszerűen nem volt motortere, semmi ami elől kellett volna legyen... Egy nő ettől jobbra az árokparton a csípőjét fájlalta, őt a nemsoká' kiérkező második rohammentő vitte el (ez első egy másik sérültet, de ezt nem láttuk), a tűzoltók meg a kis Szuzuki terepjáróból kezdték kivágni azt a férdit, aki beszorult a hátratolódott motor és kormányoszlop miatt. Előtte a mentős ott a kocsironcsok között látta el infúzióval, gerincmerevítővel. Ahogy ott álldogáltunk – addigra kilométeres lett a kocsisor – helikopter érkezett, ami a kocsisor legelejére, az úttestre szállt le, közben a forgószárnyak keltette légörvény alaposan felkavart zsombékot, fűcsomókat, nádtörmeléket. A kiérkező rendőr egy fiatalember elmondta, órákig lesz itt zár, aki nem az autópályára igyekszik, az Nagyiván felé kerüljön.

Visszafordultam, elindultam, és persze a várakozók kérdezősködtek. Az egyik, egy elég fura kinézetű pasi miután elmondtam amit tudtam, megkérdezte, milyen arra az út. Na erzt aztán persze hogy tudtam :( Mi is elindultunk, jó darabon még a 33-ason vissza, aztán jobbra Nagyiván felé. Nagyon jó, hogy fogalmam sem volt róla milyen az út, mert pocsék volt, a Google térkép éppen csak útnak mutatja. Keskeny út, baromi kátyúkkal, alig harminccal mertem menni rajta, köröttünk meg a nagy semmi, a minősített nagy semmi, a legigazibb magyar puszta – ahol semmi sincs.

Nagyiván után kicsit ha lehet még rosszabb lett az út, aztán nemsokű' Tiszaőrs és a 34-es út következett. Itt szerencsére volt nyitva bolt, vettünk hideg vizet.

62697

A kép a Tiszaörs falu központi létesítményeit mutatja: jobbra a szombaton délután is nyitva tartó szociális vegyesboltot, balra pedig a gondolom mindig nyitva tartó nem szociális italboltot, kocsmát!

62698

A kép Jászapáti előtt nem sokkal egy út menti dinnyeárusnál készült, Ottó dinnyét vesz

Tiszaörsről már eseménytelen volt az út a 34-esen észak felé Tiszafüredre, onnan át a Tiszán és újra a 33-ason tovább Poroszló, Besenyőtelek és Dormánd falvakon át – nem az autópályára bár az közel volt hanem a 31-esen Délnyugat felé Tenk majd Heves, Jászjákóhalma és Jászapáti. A falu külterületén vettünk dinnyét.

Jászapátin meglátogattuk a temetőt, ha lehet az apai nagyszülők sírja még gazdátlanabb, mint az anyaiaké. Itt, ebben a városban még inkább nincs (közeli) rokon.

Jászapáti után már nem álltunk meg, végig a 31-esen Pestre. Az új (nekem új :)) nyomvonal eklerüli Jászberényt, után a jászberényi kerülőút, Jászjákóhalma, Nagykáta, Tápiószecső, Sülysáp, Tápiósüly, Mende, kicsit Maglód majd hosszan hosszan Budapest következett. A GPS innen kezdve kellett, nem tudtam hogyan jutok el a Százados útra de meglett az is...