Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Majdnem ötven éve...

(#2476) 2013. december 5., csütörtök

Mónika és Melinda az irattárat rendezik, a legeslegrégebbi és selejtezhető iratokkal foglalkoznak éppen. Mielőtt kukába dobnák ezeket, át is futják. Ez fontos, hátha akad ezen papírok között olyan, ami érdekes lehet most is és később még inkább, amikor kordokumentum lehet vagy akármi apróság miatt érdemes arra, hogy ne a papírhulladék között végezze. Jó lett volna Andreát a könyvtárost rávenni arra, hogy segítsen és ezen iratokból a legérdekesebbeket összeszedve a könyvtár állományába vegye, de ez egyelőre nem sikerült.

Az alábbi levelet beszkennelve kiteszem ide, a papíros is megmarad remélem, de ez a digitális forma talán még inkább. (Lehet, ennek pont az ellenkezője igaz, sok-sok évtizedes digitális másolatok egészen egyszerűen nem ismertek.)

Az alább bemutatott levél egy ideig az iskolai hirdetőtáblán is kint volt. Már nincs, ugyanis sokan aktuális hirdetménynek vették – a külalak legfeljebb csak gyanút keltett, a szövegben meg feltehetően nem jutottak ez az elvtársazásig, vagy hogy fel sem tűnt...?

osztalyozas_1

 

osztalyozas_2

 

Két dolog miatt illesztem ide. Az egyik általánosságban az, amire fentebb is utaltam: az aktualitása. Akár ma is íródhatott volna, minden szava érvényes ma is. Sajnos... Amióta tanítok, pedig amikor elkezdtem az sem tegnap volt, a levélben foglaltak mindig aktuálisak, mindig megoldandó problémák voltak és minden nevelőtestületin el is hangoztak. Aztán megint. Aztán megint és megint – semmi de semmi foganatja nem lett, hiába előírás beírni a például jegyeket, azok sehova se kerülnek be csak szállingóznak mint legenda, nem kerülnek be az ellenőrzőbe, „csak” az osztályozó naplóba. Hiába tilos, bizony előfordul, hogy januárban bukkan fel szeptemberi (!) jegy, ami ha sok sok ötös lenne, még baj sem lenne, de az így felbukkanó egyesek alapján buktatni több mint etikátlan! Hiába tilos, akad aki törtszámjegyeket ad...

A másik egészen konkrét. Az ötös pont a levélben... Meglepő az az elszánt szigorúság, amivel a levelet író ezt megfogalmazta – ezek szerint általános gyakorlat lehetett ez majd' ötven éve... Hogy az ellenőrzés során ez miként bukott ki, arról fogalmam sincs. Arról azonban van, hogy sajnos ez még ma is szokás. Pedig úgy hiszem, nem több, nem jobb ez annál, mint hogy a tanár a hatalmát érezteti, összekeverve, tragikusan keverve a fegyelmezés és az értékelés eszközeit és utóbbival előbbit akarja elérni. Nincs más eszköze, szokás mondani, ami igaz is meg nem is. Igaz, mert valóban nincs (de sok fegyelmivel való elbocsátásról olvastunk a papírokat átolvasva – ma már ezen büntetések szigorúsága is elképzelhetetlen volna), de nem igaz mert ez egészen egyszerűen nem eszköz. Ez csak bizonyíték arra, hogy nincs más eszköz...

Persze, mivel ma is gyakorlat, a többség ezt nem így gondolja... Ezzel (is) igen kisebbségi a véleményem, de hát az igazság, ezt legalábbis Mr. Orwell óta tudjuk, egészen egyszerűen nem statisztikai kérdés...

Érdekes levél, ezt is eltettük...

Régmúlt napok fénye

(#2301) 2012. december 26., szerda reggel 3 óra 52 perc

Preambulum: Jelen post több hivatkozást is tartalmaz a blogol helyre... 2012. december végén ez a hely beteg volt – pont ilyen gondozatlanság, kezelői nemtörődömség miatt hagytam ott –, szóval a hely beteg volt, a Chrome-mal felkeresve az az alapértelmezett beállításokkal is jelezte, hogy a felkeresett WEB helyen támadó jelegű kódrészletek fordulnak elő. Feltehetően ez az állapot nem marad fenn örökre, de itt, elöljáróban írom le, hogy a feltett linkek követése során lehetnek veszélyek. Sajnos a blogol, hogy gyakorlatilag gazdátlan lett, így jut fokozatosan ebek harmincadjára :(:(

(Korábban azt hiszem a másik helyen volt ilyen címmel post. Ott rengeteg post volt, nem állok neki előkeresgélni, de úgy emlékszem írtam ilyen címmel. Az idézet egyébként Bob Shaw: Régmúlt napok fénye c. novellája után: ezt a Galaktika 1974-ben megjelent 7. számában olvastam...)

2005-ben halt meg anyám, év elején... Apám abban az évben maga volt és ezt nagyon-nagyon nehezen viselte. Fizikailag is, mentálisan is... Szenteste kora délután mentem ki érte, itt volt nálunk vacsorára, de nem akart itt maradni, hét tájt visszavittem őt. Nem írtam akkor erről (kár, mert már ennyi idő távlatából sem tudok mindent pontosan visszaidézni pedig akkor még le tudtam volna írni), csak annyit ami itt olvasható...

2006-ban sokkal több írás (itt, itt és itt) született a karácsonyról. Furcsa, hogy a fílinget nem adja annyira vissza mint a 2005-ős alig két sor. Nem a szavak mennyisége a lényeg ezek szerint... Bár a csuda tudja... A leírt szavak tényeket rögzítenek – azt hiszem az az ideális ha csakis azt – aztán aki olvassa, annak eszébe jut erről ez meg az. Ez volt az a karácsony, amikor Orsi nagykorú lett, jogsit szerzett és utána megkapta apósom Audi 80-asát, amivel volt elég baj, meg költség is, de Orsi igen agyon élvezte. Orsi mindig mindennek nevet ad, érdekes neveket: a kocsit aszt hiszem Cicabogárnak hívta, fogalmam sincs miért... A leírtakból azért átjön, Orsi milyen jókedvű és szertelen lehetett :):) A fa abban az évben nagyobb volt mint idén, egészében érdekes hogy egyszerre változott is sok dolog – és változatlan marad sok más... (Azt nem tudom, hogy ez jó vagy rossz, feltehetően egyik sem vagy még inkább akármelyik és ez csak szubjektív megítélés kérdése)

2007-ben sok az írás és sok a kép. (Konkrétan itt és itt...) Általában nem tettem fel az enyéimekről képet mert nem csak azt nem szerették (és szeretik), ha fotózom őket de ezt végképp, ha publikálom is ezeket. (Volt is ebből heveny veszekedés, vádaskodás, de az 2007 után jóval...) Erről a karácsonyról sok a szöveg is, a kép is. Orsi egy évvel lett idősebb, a kocsit akkor már használta (fizettem is rendesen mivel akkor még tanult). Akkor Orsi még idehaza volt, még nem volt Tamás, Ákos volt azt hiszem, sokat lógtak együtt Nórival Azt hiszem, Nórinak most ez is nagyon hiányzik...

2008-ban semmi családi bejegyzést nem találtam! Sem offline, sem rejtett post alakban semmit de semmit sem találtam, kár... Négy éve volt, a részletekre nem emlékszem, ahogyan a 2007-es és a 2006-os karácsony apró ám fontos részeit felidézték a képek és a szöveg de még a 2005-ösről is sokat, a 2008-as ilyen részleteiben sajnos elveszett...

2009 karácsonyáról sem találtam semmit. Itt azonban már segített az, hogy ekkortájt már sorszámot kaptak a post-ok: nem folytonos a számozás ami arra utal, hogy kell lennie bejegyzésnek karácsonnyal kapcsolatban is. Meg is találtam és valóban van írás, csak zárt... Három éve volt, átolvastam és nem találtam benne semmi olyat amit mai eszemmel lezárnék (ráadásul csak macerásan lehet arról a felületről elérni), hát nyitottá tettem. Hja és ezerszer áldottam az eszem, hogy amikor az a helyet elhagytam, nem töröltem... Szóval itt van szó ennek az évnek a (családos) karácsonyáról. A korábbival szemben ez egy post és jó ez – a korábbi elég terjengős, ezek szerint erre ügyelni kell, jó az az írás lesz ami sok tartalmat kevés szóval ad vissza. Akkro már volt Orsinak Tamás, akkor már eléggé elmászkálósak voltak ezek szerint. Azt hiszem akkor már nem volt Cicabogár, ezért is hogy az írásban szó eszik arról hogy Orsi, pontosabban Orsi és Nóri el akarták vinni a kocsit...

2010 évi családi karácsonyról, ahogyan olvasom, szintén csak pár nappal később írtam. Szintén nem találtam meg a post-ot de szintén megvan nálam levő offline változatban (érdekes lényegtelen részlet, hogy Word DOC-ban és nem ODT-ben) akad elütés, az offline változatban kijavítgattamPost nincs, pedig a képek (ez és ez) megvannak, feltöltöttem őket: a post vagy valamiért okafogyottá vált vagy fenn volt de törlésre került... Ez volt az az év, amikor Tamásék szülei voltak nálunk, egy korábbi látogatásunkat adva vissza. Nekünk fura volt, nekik természetes hogy sokan jöttek... Azt hiszem ez csak nekünk furcsa, a november elejei Dorozsmais összejövetelen is teméntelen sokan voltunk, jó az ha a család nagy. Ez volt az az év, amikor a téli szünetben Nóri még eljött velem moziba de ez volt az az év amikor már csak Nóri, mert Orsi – feltehetően Tamással – másfelé bóklászott... Ez volt az az év, amikor már csak egyes számban esik szó arról hogy Kelenföld, amikor nem anyósomékhoz, amirko már csak anyósomhoz mentünk és ez volt az az év amikor családostul voltunk Ürömön, már Marikáéknál.

2011 évben van bejegyzés itt, habár elég rövid. Talán túlságosan is... A számozás folytonossága arra utal, hogy rejtve sincs más... Mivel a képeket is számozom folyamatos számsor mentén, az itt levő képek száma/neve alapján majd tudok keresni olyan képeket amiket elkattintani érdemesnek találtam de nem tettem ki. Abban az évben ezek szerint még a mostaninál is kisebb volt a fa. Abban az évben Nóri a KFC-ben dolgozott, abban az évben köszönt rá szenteste napján a munkahelyén az a Göntér Ábel, aki a következő év tavaszán tett emelt szinten ötös informatika érettségit, abban az évben Orsi szenteste Pátyon volt Tamáséknál és másnap voltak itt nálunk Orsi Tamással és anyósom is. Az az év tavaly volt... Régen – és nem is olyan régen