(#2391) 2013. június 25., kedd

Június 13-án, csütörtökön megvolt az utolsó informatika órám a 10.E számára.

Az ez évi órarendben az osztály 2 órája, a két csoport 2-2 órája hétfőn és csütörtökön volt, első és második órában. A németeseké volt első az angolosoké a második óra mind a kettő napon. A németesekkel hétfőn a 37-esben lehettünk az első órán, ott van kivetítő, a gépek is elviselhetően gyengécskék. (Az is jó volt, hogy a hetet a csoportommal kezdhettem.) Az angolosokkal hétfőn a második óra a nyelvlaborban volt. Itt a gépek jók de nincs kivetítő, így meg nehéz órát tartani. A csütörtöki második óra az angolosokkal is a 37-esben van, volt, ott rendesen lehetett nekik órát tartani (az első a németesekkel is). Egészében jók voltak a feltételek. A csoportok már nem annyira: az angolosokkal jobban lehetett haladni – lehetett volna, ha komolyabbak. A németesekkel a tempó kissé megfontoltabb volt. Egészében a 9. és a 10. évfolyam alatt, körülbelül 250 óra során a teljes középszintű érettségi anyagát oda vissza, begyakorlással átvehettük, illetve az emelt szintű irányában kibővíthettük azt WEB lap készítés során a HTML ismeretekkel, adatbázis-kezelés során az SQL használatával, illetve a programozással...

Megvolt az utolsó informatika óra – a srácoknak ebben a tanévben az utolsó. Nekem mindenféleképpen az utolsó. A következő tanévbeli tantárgyfelosztásban nincs informatika órám. A saját osztályomnak heti három elektrotechnika óra van beállítva – ezt szeretném én tartani nekik. Ez és az osztályfőnöki óra az négy óra – többet a mostani fenntartó helyettesként egyszerűen nem engedélyez. (Sem nekem, sem Tóth Lacinak, sem Edinának; ő is nagyon neheztelt, hogy bár szeretne jövőre magyart is, történelmet is tanítani, de neki heti kettő a limit, egyszerűen nem tarthat magyart!)

Csütörtökön megvolt az utolsó informatika óra, a srácok egy részének is az utolsó: a 26 fős osztályból 11 fő előrehozott formában elkezdte az informatika érettségit (a gyakorlatit már letették, mind elégséges vagy jobb) azaz ha a szóbelin nem buknak ki – nem fognak – akkor nekik sincs több ilyen óra.

Csütörtökön megvolt az utolsó informatika órám, 1989 őszén tartottam ilyet először az akkori kilencedikeseknek, heti egy órát. Kéthetente volt reggelente dupla óra nekik. Emlékszem, hogy HT 1080Z iskolaszámítógépek és nagyképernyős fekete-fehér TV-k voltak a mostani 37-es tanteremben. Akkor annak a hosszabbik felén volt a tábla. Az ablakok között, falra szerelt konzolokon voltak a TV-k, alatta asztalon a számítógépek. A diákok az óra egy részét középütt ülve hallgatták végig, az óra második felében kettesével, hármasával a fali konzolra tett gépek, TV-k előtt tettek-vettek. BASIC nyelven írogattunk programocskákat, ez volt akkor a tantárgy. Sajátos, hogy azt akkor közvetlenül a gyakorlatban nem lehetett használni, mégsem vonta kétségbe senki a tárgy szükségességét, ma meg amikor szinte mindent gépen lehet, kell csinálni, ma felvetődik a tárgy feleslegessége...

Szóval HT 1080Z iskolaszámítógépeken programokat csináltunk, másra nagyon az adott gépen lehetőség sem volt, nem volt operációs rendszere, állománykezelése, perifériakezelése... A program készítését tovább nehezítette a sor-orientált szövegkezelés, egy-egy programsort egészében lehetett javítani, nem karakterenként ami ma már természetes. Még a neve is más volt a tantárgynak, számítástechnikának hívták... Az akkor ötödikesnek nevezett osztálynak is volt számítástechnika, ők akkor technikusok voltak: a képzés akkor a 12-kel érettségivel és szakmunkásvizsgával végződött, aki akart maradhatott még egy évet és technikus lett. Nekik is heti két óra volt...

A következő (talán a rá következő?) évben PC XT-ket vettünk, nem egy osztálynyit, hanem kevesebbet és fix lemez sem volt bennük. Hercules monitorokkal, ez színek kezelésére nem volt alkalas de a felvontása jobb volt, mint az akkro elterjedt CGA felbontásnak. Hajlékony lemezről boot-oltunk valamilyen egy lemezen (360kByte!) is elférő DOS-t, és a másik lemezen levő Turbo Pascal környezetet futtatva programocskákat készítettünk. (Akkor még az egyetemen voltam tanársegéd, az iskolai tanítás másodállás, óraadás volt. A főállásomban a munka zömét programozás tette ki, ez a kettő tehát elég jól kapcsolódott...) Itt már volt lehetőség gépkezelést tanítani: arról szót ejteni, mi az a file meg mappa, mire is lehet a gépet használni ha nem programozunk. Pedig a maihoz képes mennyire kevés dologra lehetett...

A következő lépés a fix lemezek beszerzése volt. Ezeket egy átdolgozott délután, este során én építettem be, utána boot floppy-ról majd formázni az 5 (!) megabyte (nem tévedés, nem gigabyte!) kapacitású fix lemezt. Ezután már arról boot-oltak a gépek, természetesen DOS-t csupán. A következő lépés a hálózat volt és a szerver: Novell NetWare 3.11-es a szerver, ArcNet a hálózat... A gépek ezután a boot-ot követően elindították a kapcsolathoz szükséges programot – ha jól emlékszem, a config.sys-ben kellett ehhez driver-nek beépülnie – és lehetett a szerverre log-olni...

Ez nagy lépés volt, sok mindennel ki lehetett a tananyagot bővíteni, emlékszem: habár Internet nyomokban sem volt, a szerveren volt Mercury, a gépeken pedig Pegasus, természetesen DOS-os és a gyerekeknek az E-mail kezelés alapjait lehetett tanítani... Még levelező lista is volt, bár mivel elszigetelt hálózaton, ezért olyan frenetikusan lenyűgöző a diákok számára nem lehetett. Ezt elég sokáig használtuk... Akkor már a terem a mostani, hossztengelye mentén való elrendezésben használódott: Az asztalok középen, U alakban. Emlékszem, amikor egyik nyáron kisebb festés volt a teremben, az asztalokat egyszerűen középre húztuk, letakartuk műanyag fóliával... Orsi óvodás volt még, akkor velem volt, kicsit segített ebben...

Aztán a szervert cseréltük le, aztán Novell 4.11-es lett, aztán az ArcNet hálózatból Ethernet lett (bár azt hiszem e kettő fordított sorrendben – mivel nem jegyeztem akkor le, mostanra elmosódnak a kontrasztok.). Aztán jött a Sulinet, gépeket is kaptunk, Siemens gépeket, amivel a terem felét felújítottuk, egy ideig csak azokon volt Internet... Aztán egyszerre lecserélhettük a terem gépeit, egy augusztus közepén jöttek meg a gépek, majd megszakadtam amíg kicipeltem a régi gépeket és beállítottam az ujjakat. Akkor már alapvetően nem az operációs rendszert tanítottuk (és messze nem Basic szintű programozást), hanem alkalmazást, előbb Win 3.11-esen szövegszerkesztést (azt hiszem WinWord 2.0 lehetett, de már magyarított), azután már táblázatkezelést is az Excel-lel, az Internet használatát, amikor mindegyik gépen lett net.

Aztán már nem az volt a kérdés melyiken van hanem az, mikor ne legyen, mivel hogy a tanórát zavarja... Akkor volt, hogy tömeges igény volt a délutáni szakkörökre, sorba álltak a gépek előtt a diákok a hatodik, hetedik órában... Aztán egy másik termet is berendeztünk, 2000 nyarán pedig megkaptuk a nyelvlabort, felszereltük az alagsorban a Degem termet sőt egy ideig egy második Degem terem is volt. Ez ma már nincs meg, alapgyakorlatos műhely, a mostani Degem gépei az alagsorban pedig és sajnos szanaszéjjel vannak, fele sem üzemképes. Nagy szenvedés is volt a 09.A egyik felével a heti kettő órából egyet ott tartani... A kettes még tartja magát és a 37-es is.

2005 óta központi követelményrendszer szerint történik az érettségiztetés ebből a tárgyból is (előtte évben olyan másfél tucat, azt megelőzően pedig csupán kettő fő érettségizett informatikából, akkor még nem a központi követelmények szerint, bár a próbaérettségi feladatsor sok segítséget adott abban, hogy miként állítsam össze a mieinknek a mi érettségi feladatsorait.)

Csütörtökön megvolt az utolsó informatika órám. Több ilyen órám nem lesz. Jó volt.