Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Szombat, SzÁMALK

(#2325) 2013. január 27., vasárnap

A szombat most nagyon húzós volt... Fél kilenckor kezdtem, HTML, XML volt a foglalkozás tárgya. A tematika tartalmaz frameset-es lapok készítésének tanítását. Nem tudom miért, amikor az elavult technológia, de mindegy, ha ezt kell akkor ezt tanítjuk. Ezután dolgozatot írtak, egy egyszerű feladatot: a három dolgozat feladatból ez volt a legkönnyebb, de nem nagyon ment nekik. Három és kettő éve volt nekem hasonló tárgyam, igaz: WEB programozók számára. Nekik csak négy foglalkozás volt de azt hiszem, úgy emlékszem, hogy velük többre haladtunk. OK, nem ez a csapat rosszabb, egészen egyszerűen ők rendszergazdák lesznek, nekik ez nem fő tevékenység, számukra, sokuknak legalábbis újdonság volt minden alapvető fogás. Sokat dolgoztak a feladattal, egy kivételével mindenki beadta, az az egy hallgató meg... Hát nem tudom mihez kezdek majd vele, mert az előző feladati is pocsékok... A dolgozat után rátértünk az XML-re, de sokat nem tudtunk vele foglalkozni. Csak megemlíteni tudtam a DTD-t és az XSLT-t, egy primitív és egy összetettebb XML megszerkesztése során a CSS-t is gyakoroltuk, amikor az XML-hez CSS-sel kapcsoltunk formázást... A CSV-sel sajnos semmit sem tudtunk foglalkozni egyáltalán, mert elfogyott az idő... :(

Ezután jött a nagy mumus, a multimédia utolsó foglalkozása. Szerencsére most olyan teremben voltunk ahol volt gép és jó gépek voltak (el nem tudom gondolni, hogy miért nem itt voltak a korábbi miden foglalkozások, de mindegy). A SzÁMALK szakközép egy kolleginája jött be, valami munka- és tűzvédelem vizsga kapcsán kérte el a diákokat – a foglalkozás után. Aztán nekiláttunk mindannak amit aznapra terveztem (számonkérés itt már nem volt) Előbb a filmvágást csináltuk. Majdnem csuklottam amikor kiderült, hiába készültem fel az 1.5-ös Premier-rel, a gépeken a CS5-ös van fenn :(:(:( Szerencsére mindent meg tudtunk csinálni, mert kis keresgélés után meglett minden. Nem voltam csúcsformában, de ahogyan a bemutató tanításokon, vizsgatanításokon a mentortanár a jelölttől elsőnek mindig ezt kérdezi: „Az óra elérte-e e kitűzött célját”, nos határozott igennel tudnék válaszolni egy ilyen kérdésre ha feltennék (senki sem teszi fel), mert láttak ilyet is a hallgatók, maguk csináltak egy kisebb filmvágást és hangszekvencia szerkesztést, ennél többet azt hiszem nem reális kitűzni egy ilyen órasorozatban délként.

A foglalkozás kicsivel négy után ért véget. Pöttyösbe mentem, aztán Ürömre. Vettem zsömlét meg kaját a CBA-ban, aztán feltekertem a fűtést, mert elég hideg az a kilenc fok! Kaja, aztán szombat esti ejtőzés a csendben a TV előtt – szeretem dolog...

Péntek, iskola

(#2325) 2013. január 27. vasárnap

A péntek nem volt egyszerű – bár rosszabb is volt már. Petra nem volt, kettő óra az ő pénteki óráiból rám maradt. Az első a 09.E osztály egyik felének. Velük volt foglalkozásom csütörtökön is (és lesz hétfőn is). Mókás, jókedvű csapat, értelmesek is és Petra jól megtanította őket arra, ami most a tanagyag. Alapvetően nincs velük baj, bár kell a keménység, a határozottság, kell hogy érezzék, akár ha helyettesítés is van, azért az nem 45 perc jópofizás hanem pont olyan munka mint ha Petrával lenne óra (remélem nem rosszabb) Folytattuk amit korábban megkezdtünk. Persze lehetne továbbmenni de azt most nem akartam velük. Egy eléggé összetett feladatot, a malomról szóló prezentációt csináltuk meg. Ez nem ment egy óra alatt: csütörtökön kezdtük, aztán pénteken a nyelvlaborban folytattuk.

Nagyon hiányzott csütörtökön is a kettesben a projektor – a csuda tudja hova lett, erősködtem korábban hogy legyen ott, de se Petra nem használja se Gyuszi, amit nagyon nem értek Miért kell mesélni arról, hogy mit hol hogyan csináljon a gyerek a képernyőn, ahogyan Petra teszi és miért kell a tanári gép köré gyűjteni a gyereket ha meg akarja mutatni mi a teendő, ahogyan Gyuszi teszi. Na mindegy: ez van. Persze hogy ha az ott tanítók nem használják, és ha pusztulunk lefelé hála a körülményeknek és a folyamatos forráskivonásnak, hála annak hogy nem csak a pénz kevesebb de ráteszi a kezét ez meg az – a korábbi fenntartó például leemelt a nekünk szánt szakképzési támogatásból a hatalmas nagy semmiért! – meg hála annak hogy a fene nagy sikertörténet kapcsán a mostani fenntartó valahol a holdban vagy egy másik galaxisban van és semmihez sem lehet egyszerűen sem engedélyt de meg sem pénz kapni, (ami régebben a GSz volt, ott most telefonon senki sem elérhető, már, még ma meg az isten tudja milyen okokkal éppen nincs bent), szóval sikertörténet a javából hála a sok körülménynek csak éppen eszköz egyre kevesebb. Ami van romlik, ami romlik annak a javíttatására meg egészen egyszerűen nincs pénz. Ez az igazi sikertörténet! Például ugrott az a projektor, mert a műszaki vonal érdekérvényesítése erősebb, egy ott megpurcant projektor helyett persze hogy ezt vitték el. Ha nem használják a kollégák, itt akkor persze jól tették, hogy elvitték oda (nem tudom hova) – csak persze nekem meg nagyon hiányzott csütörtökön.

Meg lehet az órát így is tartani, de nagyon kell tudni mit csinál a gyerek, nagyon kell ismerni a feladatot is, meg a programot is amivel elkészítik. Sokszor jut eszembe, amikor ha kérdez a gyerek és nekem fejből, emlékezve a program megfelelő ablakára kell mondanom, hogy hol mit csináljon, hogy ami ez kicsiben, az lehet nagyban – a vakon sakkozás! Pénteken a nyelvi laborban esély sincs kivetítőre mert ott régen valami analóg rendszerrel tanították a nyelvtanár kollégák és kolléganők a diákokat, mostanra azt hiszem „csak” neteznek nyelvoktatási céllal... A 09.E-sekkel elvoltunk, a feladattal végeztünk is. Feszes óra volt, senki sem maradt le és nem volt olyan, akinél nem készült el: ritka az ilyen sajnos. Pedig mindegyiknek ilyennek kellene lennie.

Előtte is, ezután is is a szakrajzra készültem. Kora reggel amint megjöttek, beszedtem a srácaimtól a feladatot, a házi feladatot. Hát mit mondjak... Nem egy nyelvet beszélünk? Hiába mondom nekik, nem dolgoznak szépen, áttekinthetően, tisztábban kellene. Volt aki éppen hogy nem összegyűrve, de kétrét hajtva és koszosan adta be a rajzlapot, a másik valami cikkcakkos tépett szélű lapon adta be, a harmadik valami újrahasznosított barna csomagolópapíron. Házi feladatot! Szakrajzból! Volt aki, egy kilencedikesben jó tanuló, ott akarta megcsinálni, egy üres rajzlapot hozott – beszedtem, nevét ráírva megkapta érte az elégtelent! 15..17 évesek: mikor hiszik el hogy a kiadott feladat, házi feladat, nem kajla vigyorral a suliba, a beadás napja reggelén megcsinálandó, mikor hiszik el hogy a házi feladatot odahaza kell megcsinálni. Nem tudom ez mikorra javul valamit...

A harmadik óra egy másik kilencedikes csapattal volt, de mert a hely rendelkezésre állt, mert nem volt ott óta, bevittem őket a 37-esbe. Persze hogy pont akkor kellett Gábornak a szervert újraindítani, ami azt jelenti, hogy a 37-es tanári monitorja kell neki ehhez, így nem hogy a srácoknak net, de még kivetítő sem volt. Hát... Ez van, ebből kell valamit kihozni. Mivel mindezeket a rossz körülményeket persze csak az utolsó pillanatban tudtam meg. Rögtönözni kellett – nem szeretem az ilyeneket mert ezek nem mindig sikerülnek... Most is prezentáció kezelés volt, de kis elmélet is (nem nagyon kedvelem, az informatika gyakorlati tárgy), egy kis fecsej arról, mi is a prezentációkezelés, aztán hogy fenntartsam az érdeklődést: mindenki saját magáról írt pár sort és készített ebből prezentációt. Az animálásig már nem jutottunk el. Majdnem semmi eszközzel kellett értelmeset csinálni, talán ez az lett, értelmesen kitöltött, nem haszontalan óra...

A hatodik óráig levő időt arra (is) felhasználtam, hogy konzultáltam Zsil-lel. Szombaton a három háromórás blokkból az utolsó a multimédia foglalkozás sorozat utolsó foglalkozása. Most mozgókép és hang szerkesztése a feladat. Zsil-től kaptam egy Adobe Premier-t, azt amit annak idején nem kevés pénzért megvette a suli. Egy iskolai ünnepély felvételén bemutatott pár fogást, amiért nagyon hálás vagyok neki. A filmet három részre darabolva az utolsó két részt megcserélte, majd a film elejére egy fekete képernyőt tett, majd feliratot. Elejére is, a végére is. Utána effekttel megcsinálta, hogy a vágásoknál ne ugorjon... Aztán renderelt... Nekem ezek ismeretlenek voltak, de nagyon hálás vagyok, hogy megmutatta, enélkül a szombati harmadik foglalkozással nagy bajban lettem volna... Nagyon féltem ettől a foglalkozástól, de mostanra egészen tetszik, ezt érdemes lenne akár a középiskolai tanításba is bevinni, ha lenne ingyenes program és a dolog nem lenne gépigényes. A gyerekeknek egészen biztosan igen nagyon tetszene.

A hatodikban szakrajz volt az enyéimekkel. A vetületi ábrázolás témakőr végénél tartunk. A csapat nagy része nem veszi a dolgot komolyan – lásd fentebb, amit a házi feladatról írtam – és ami még rettentően zavar: állandóan, szünet nélkül beszélnek! Nem tudom mi a fenét lehet ezzel kezdeni: a pénteki óra után kétharmadának semmi dolga, a harmadik harmada meg műhelybe megy utána. Így vagy úgy, a lényeg, hogy ha fecsegéssel meg fegyelmezetlenkedéssel elvacakolják nekem az időt, hát tovább ott tartom őket. Erre nagyon-nagyon szoktak neheztelni. A szülőin is szóba kell majd ezt hozzam... Megmondtam nekik, hogy sok mindent lehet csak azt nem hogy a feladatot nem végezzük el! Most a kúp mindenféle ferde síkokkal való metszését csináljuk. Sajnos hogy nem nagyon tudom a többség érdeklődését felkelteni – pedig nagyon érdekes dolog. (Nem tudom, mennyi bajom lesz a hétfőn elkezdeni szándékozott axonometrikus ábrázolással...)

Pénteken volt egy hetedik óra is. Edina osztályában vagy hatan érettségizni szeretnének, kértek korrepet... A hetedik óra neki is nekem is jó, a 37-s rendelkezésre áll. Most már ment a szerver, most már rendelkezésre állt a kivetítő. Évával nem sok adatbázisos feladatot csinálnak (tavaly Erika tanította őket de az év majdnem felét, többet is talán én dolgoztam velük mert Erika tartósan betegállományban volt), szóval nem sok adatbázisos feladat volti ebben az évben, hát mondjuk ezen lehet segíteni. Azzal foglalkoztunk, persze SQL-lel (a QBE rács csal lúzereknek való bohóckodás). Azt viszont nem értem, hogy Éva az érettségiről miért nem mesélt el neki, minél többet. Vagy megtette, csak a diákok letagadják? Nem tudom. A srácokkal tehát, mind a hárommal :) SQL-ben egyszerű lekérdezésekkel adatbázist kezeltünk, nem nagyon reagáltak, nem tudom miért voltak annyira megszeppenve, de remélem majd később feloldódnak.

Délután hamar elcsendesült az iskola... Kicsit a naplóellenőrzőssel bíbelődtem, aztán a szombati foglalkozásra készültem. HTML, XML... Sajnos eléggé kevés időm maradt rá, de hát ebből kellett valamit kihozni. Nem maradtam sokáig... Este Pöttyösben feltettem az asztali gépre a Premier-t, a filmet kipróbáltam vágni szerkeszteni, nagyjából meglenni éreztem vele. Az AudaCity egyszerűbb történet, ingyenes program, nem is annyira gépigényes. Nagyon fáradt voltam, el-elaludtam az asztali gép előtt, a kis gépen a másik foglalkozásra készülni már nem is volt energiám