Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Nóri

(#2594) 2014. június 7., szombat

Nóri csütörtökön este jött meg Ausztriából. Tamásánál volt, aki egy ottani motel konyháján szakács. Nem tudom pontosan a helység nevét, kétszer mondta már de nem maradt meg. Hozott mindenkinek valami apróságot, ez rendes tőle. Én egy kis üveg sört kaptam, Orsinak valami édességet hozott, na ezt csak ma, pénteken reggel tudta odaadni neki aminek viszont Orsi annyira örült, hogy lefotózta és postolta a facebook-ra. Korszerű gyerekek...

Csütörtök este Nóra sokat-sokat mesélt, ami persze rendben is van, csak éppen anyja is, én is eléggé fáradtak voltunk, nehéz volt összpontosítani. Pedig kellett – nagyon megorrolt, amikor lankadni látta a figyelmet. Mesélt sokat, merre jártak Tamással, leginkább az maradt meg hogy valahol a környéken, valami domb- vagy hegyoldalon másztak fel amikor az egyik fa mögött egy – feketemedve nézett velük szembe. Persze hogy Nóra halálra rémült, persze hogy Tamás se tudta elsőre mi merre mennyi, aztán kiderült: ez csak egy életnagyságú műanyag szobor. Nem semmi ötlet ilyenekkel feldobni az erdei sétálók hangulatát...

Mesélt arról is, hogy ebédeltek (vacsoráztak?) ott, ahol egyébként Tamás dolgozik, haverja/munkatársa a főszakács csinált nekik olyan kaját ami nincs is az étlapon, de amiről tudták, hogy van – mivel Tamás a hozzávalókat előtte levő nap tette be a hűtőbe :)

Mutatott képeket is, a telójábal csinálta, szép képek. Csütörtökön jött vissza: hétfőn Tamás szabadnapos volt, kedden és szerdán meg szabit vett ki. Csütörtökön viszont már dolgoznia kellett, ahogy Nóri mesélte, nem is tudta kikísérni a vonathoz.

Ausztria

(#2235) 2012. szeptember 6., csütörtök, 05:36

58346

A tantestület (egy része) a Kaiser Franz Josef Höhe nevű helyhez felvelé vivő buszon

A tantestület évente egyszer együtt kirándulni megy, ez nagyon régi hagyomány. Persze a mód és a forma változik, valaha hat sőt hét napos is volt egy-egy ilyen kirándulás, azt hiszem a legmesszebb pedig egy londoni és egy dél-franciaországi út során jutottak... Ebben az évben három napra (két éjszaka) mentünk és Ausztriában jártunk.

Szerdán nagyon korán volt indulás. Öt óra – ilyen koránra tömegközlekedéssel egészen egyszerűen még a suliba sem tudok beérni, de meg nem is akartam metróval, első járattal próbálkozni. Kocsival mentem – Orsitól megkérdeztem, hogy kell-e neki a kocsi, persze hogy igenlő volt a válasza. A három napra övé lett a kocsi, cserében elvitt engem kora reggel az iskolába.

58375

A Großglockner és a Pasterzegletscher

A busz amivel mentünk, már a suli előtt volt amikor odaértünk, nem késtem de várni sem kellett. Indulás tehát ötkor, az M7-esen végig egészen Letenyéig. Aztán kis kavar: állítólag a horvát határőrök kötözködőek (pláne hogy a buszon cseh rendszám volt – na ezt nem egészen értettem, hogy miért, de végül is mindegy). Szóval Letenyénél jobbra el, Szlovénián át mentünk, azt nem teljesen pontosan tudom, hogy merre (hiába nézem most utóbb e post-ot írva a térképet), mondta ugyan a guide, de a fene tudja azokat a német neveket megjegyezni.

Apropó guide: ő valaha a Fáy-ba járt, most egy utazási irodája van és 2006-tól vele szervezik a tantestületi kirándulásokat... Első nap a Großglockner Hochalpenstraße volt az úticél, ennek a bejárata a Heiligenblut helységnél van, ez egy Hoche Tauern nevű természetvédelmi terület (nemzeti park) bejárata. Az út baromi kanyargós. És nagyon látványos...! Csináltam ugyan képeket a busz ablakból, de ezek nem lettek jók, nem élesek és az ablaküveg csillogása is tovább ront a minőségükön.

58540

A szállás, Alpen Rose (ez a motel neve, a képen éppen hoygcsak sejlik a ház homlokzatán), ahol a csoport nagyobbik része lakott és ahol a reggelik és a vacsorák is voltak.

58540

Az Alpen Rose motel földszinti étkezője, itt volt a reggeli és a vacsora. Egészen pontosan ez az első tér, a másodikról ahova nekünk terítettek nincs képem, bár az is ehhez hasonlatos...

Amikor felértünk a hegytetőre, onnan a parkolóból egy másik busszal mentünk fel a Kaiser Franz Josef Höhe nevű helyhez, ez olyan 2300 méter magasan van. Nem sokkal alacsonyabb, mint Ausztria teteje, a Großcklockner, az meg ott magaslik a völgy másik oldalán. Odafenn több lehetőség is volt, én a hegyoldal mentén körbevezető sétautat választottam, nem jött velem egyik kolléga sem. Ez az útvonal vagy hat alagút, tunel, alagút után egészen a Pasterzegletscher közepe tájáig vezet el – én legalábbis csak odáig jutottam, azért odáig, mert ennyi idő volt. Úgy saccolom, hogy még vagy egy óra járás lett volna – nem is tudom meddig, nem is tudom mi lett volna az út vége... Ott, ahol az út a szabadban, a hegyoldalban fut, leáltni a völgy alján levő glecserre. Baromi nagy de ami igazán ijesztő hogy évente milyen sokat húzódik vissza, ez mindenképpen a melegedő klíma miatt van így (akármi miatt melegszik is az a klíma).

Aztán megint busz, és Rauris, egy kis alpesi falu... Itt volt a szállás. Csendes hely, valószínűleg amikor síszezon van akkor pezsgőbb az élet, most nagyon nyugis volt. Ahogy odaértünk, megtörtént a szállások szétosztása. A csapat többsége egy Alpenrose nevű motelben kapott szállást, itt volt a reggeli és a vacsora is. Páran azonban másutt, én, két tanár és két tanárnő kollegina kapott másutt helyet. Az enyém egyágyas szoba volt :) Jó hely volt, egy hatalmas hegyre lehetett látni, már amikor nem voltak a felhők egészen alacsonyan – reggelente pedig mindig ilyen volt. Reggeli és vacsora is volt a szálláshoz. A reggeli svédasztalos és nagyon-nagyon jól lehetett lakni, a vacsora meg egyféle leves mindenkinek, a másodikat lehetett kettő közül választani aztán desszert és első nap egy kupica a házigazdaasszony gyógyfüves likőréből! :)

Első éjszaka zuhogott az eső, ez nem volt valami jó előjel, ugyanis második nap Salzburgban mentünk, az egész nap ott telt el. Busszal bementünk, amikor kiszálltunk még borult volt és szemerkélt, de kiderült és az egész nap száraz és meleg lett. Salzburg-ban előszőr a Mirabell kastély parkját néztük meg, ezt egy Wolf Dietrich von Raitenau nevű érsek építette. (Salzburg története egyik érsektől a másikig terjed, rengeteg érsekük volt! :)) Na ez a von Raitenau jó firma lehetett, pap, érsek léttére egy Salome Alt nevő nővel tartott fenn a jelek szerint elég szoros kapcsolatot – neki készült a kastély – vagy tizenöt gyermeket nemzett az érsek úr ezzel a hölggyel... :):) Mindegy, a kastélypark nagyon szép.

58734

A Hellbrunn-i kastély parkjában, egy amfiteátrumos rész, a tantestület egy része...

Azután átsétáltunk a jobb partról a bal partra (egy Salzach nevú folyó szeli ketté, nagyon gyors a folyása de 50 cm és 80 cm között van a mélysége). Felmentünk egy funicular-ral (sikó) a várba, igen magasan van, és mivel a távolságok kicsik, ezért elég meredek. A kilátás éppen ezért valami pazar. Ott elbóklásztunk a várban, aztán megnéztük a Dómot, egy nagy barokk templom, aztán vissza funicular-ral a városba. Hajókáztunk egyet Salzach-on, egy laposfenekű (a folyó „mélysége” miatt kell is) vízsugárhajtású hajóval, szép volt az is.

Busszal ezután egy, a várostól nem messze levő kastélyt néztünk meg, ezt egy nagyon német nevű valaha volt érsek, Marcus Sitticus építette. Mellesleg ez az érsek volt ama von Raitenau utóda, aki meg mellesleg a sitten végezte. Von Raitenau összerúgta a port a korabeli egyházzal mivel hogy ez a pasi intenzív családi életet élt, gyerekei voltak ami elég necces ha érsek az ember... Bekaszlizták hát, élete utolsó hét évét abban a várbörtönben töltötte amit annakelőtte valamikor maga épített. Hja, ezeket a guide mesélte el, kicsit fura interpretácóval (nem kimondottan történész aspektusból), de egészében érdekesen.

Hellbrunn kastélyt néztük meg, ez egy csalafinta hely, lépten-nyomon vizes lesz a látogató mert csali módon itt-ott lefrecskelik, állítólag ez ennek a Marcus Sittucus nevű érseknek volt a bolondériája (Szóval akkoriban sem volt minden ember normális :)) Itt egészen szépen sikerült megúsznom és száraznak maradnom... A kastély egészében is a görög-római klasszikusokat idézi. Az ottani giude erősen ropogtatva a németben az r betűit, alacsony kreol kinézetével egészében inkább valami délamerikai fickónak mint echte németnek tűnt!

58984

A Lichtenstein szurdok: nem találtam képet, ami visszaadná a látványt, egészen egyszerűen nem lehet egy képbe befogni... Soha ehhez foghatót még nem láttam! Ez a két talán érzékelteti: magasságok és mélységek, elképesztően erős sodrása a mélyben futó folyónak, vízpermet, sziklák és fentebb vegetáció...

Hellbrunn után egy sörgyár következett, Stiegel a sör neve és állítólag az Ausztria legnagyobb még nem multinacionális cég kezén levő sörgyára, ők privát sörgyárak hívják. Egy kisebb fajta múzeumban megnéztük hogyan csinálják a sört, aztán kaptunk kóstolót, háromszor kettő decit, illetve van aki többet, pl. én, mert volt viszont, aki a sajátját meg nem kérte... :) A sörözést az eleredő eső szakította félbe (egy kerthelyiség félében ültettek le minket)...

Nagyon későn értünk vissza Rauris-ba, nagyon későn volt vacsora (aminek az Alpenrose háziasszonya és személyzete különösebben nem örült, de szerencsére különösebben nem is mutatták). Későn kerültünk ágyba. Nálam volt erkélyajtó ami egész éjszaka nyitva volt, hüvös friss volt a levegő...

A harmadik nap a csomagolással kezdődött (nekem ez kb. 5 perc volt :)) aztán bepakolás a buszba és indulás. A harmadik nap első programja egy Lichteinstein szurdok nevű hely volt. A dolgot kissé bonyolította, hogy a felhők reggel alacsonyan voltak – minden reggel –, most azonban amint megérkeztünk, el is eredt az eső. Nekem meg se esőkabátom, se esernyőm :( A szurdok viszont csudaszép, egy patak, inkább folyó tombol a mélyén, rendkívül festői a látvány. Bő egy órát voltunk ott, mire eljöttünk, kiderült az idő!

Innen egy Hallein nevű kisvárosba mentünk, ott majd három órát töltöttünk. A fő látványosság itt a hegy tetején nyíló sóbánya amit meg is néztünk. Érdekes volt, bár a kiállítás kicsit bombasztikus ahelyett hogy a tényekre koncentrálna. Van két csúszda, ezeket én kihagytam (le lehet lépcsőn is jönni), helyes vagy nem de tartottam tőle. A többiek viszont nagyon élvezték. Aztán a föld alatt vonatoztunk, na ez elé klausztrofób érzés volt, ráadásul az alagút szelvényalakja és -mérete sok helyütt éppen minimális – fel nem foghatom hogy itt soha sem történik baleset? Aztán nem sokkal ezután vissza le a funicular-rak (sikló) az meg eléggé agrofób érzés (tériszonyos).

Egészében szép volt.

Ekkorra délután négy lett, és már egyből hazafelé vettük az irányt (azon a nyomvonalon ahogyan jöttünk), de fél tizenkettő lett, mire megérkeztünk a suliba. Amikor látszott, milyen késő lesz, felhívtam Orsit aki eljött értem és kocsival hazahozott. Hát nagyjából ennyi volt ez a három nap...

58486

Csoportkép a Hochalpenstraße legmagasabb pontján

58575

Salzburg, a Mirabell kastély parkja

58631

Salzburg, kilátás a várból a városra, a Salzach folyóra

59015

Hallstatt, kilátás a városra és a Halstatter See-re