Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Péntek este

(#2908) 2017. május 13., szombat

Negyed tíz is lett már, mire átöltöztem és elindultam. Előtte esett, nem is gyengén de mire indultam elállt. Korábban olvastam, valami vihart prognosztizált a meteorológia péntek estére Budapest környékére, na reméltem hogy a vihaart akkor kérem szépen ezzel z esővel, ugyan kiadós de csak esővel abszolváltuk is! Szép nagy tócsákat kerülgethettem, de hideg az nem volt. Már az út vége felé jártam – ami hazafelé a legstrapásabb mert erre felé menet vannak a kaptatók, a hegymenetek –, szóval már az út vége felé jártam ami a távot illeti, már a városhatárnál jártam, amikor a vasúti felüljárón – eleredt az eső! Várhatott volna, és meg is úsztam volna (a szó szoros és átvitt értelmében is :)) azt hogy csurom vizesen érjek haza, ha egyfolytában tekerek…

Jó éhes voltam estére: megálltam kifelé jövet a kis Tesco-nál a Kolossy téren, hogy veszek vacsorának valót, de ekkor már 21:58-volt, az automata ajtó már csak belülről nyílt, egyszerűbben: bezártak :( Kicsit odébb, az Árpád giminél is van egy bolt, ami korán nyit későn zár, egy kis Spar, sajnos az sem éjjel nappali, akkorra már az is már zárva volt (ugyan kivilágítva, de már vevő bent nem volt, csak az alkalmazottak vívtak a napi ez-meg-azzal utóvédharcot :))... Ezekkel a megállókkal is, meg a Burger Kinggel is vesztettem annyi időt, hogy alaposan eláztam itt az ürömi dombok között!

A temetőnél van egy Burger King, ott vettem végül is két hamburgert. Hogy ezek milyen kicsik! Nem a Burger King, a hamburgerek! OK, biztosan van nagy is, de biztos ami biztos, a legegyszerűbbet vettem, kértem. Talpig szakadt farmerben, bokán fényvisszaverővel, fejemen a biciklis sisakkal sokat nem gondolhatott rólam a srác: (szerencsére), ezért meg sem kísérelt kapásból letegezni (hogy én azt de rohadtul utálom, nem vagyok én tanulatlan jenki!), és szerencsére nem tett kísérletet olyasmi ajánlásával aminek a nevét sem értem, arról meg végképp fogalmam sincs, hogy mi a bánatos nyavalya van benne! :) Hja és persze hogy gyorsétterem, persze hogy majd' 10 percet kellett várni, pedig az aki előttem volt, már vitte a cuccost, aki utána és előttem volt, akkor adta le az elviteles rendelést és csak azután jöttem én. A srác bántóan, idegesítően negédes majdnem éneklő-kántáló hangnemben beszélt, kapkodott ugyan a szerencsétlen, de egymaga volt a pult mögött (ketten voltak de a másik az autós ügyfeleket szolgálta ki), szóval csodák nincsenek, ha nem fizetnek meg elég számú alkalmazottat, nem megy ez a kiszolgálás dolog gyorsan! Kicsit bosszantott, hogy várakozni kell, de hét végül is péntek este az péntek este, hétvége jön, minek görcsöljek…

Nem akartam menetben majszolni, leültem odakint és jól berakosgattam az arcomba az, amit hamburger címen adtak, végül is jólesett mert meleg volt, laktató volt... Az íze felejthetős, de hát nem kértek sokat érte és végül is ez nem a Ritz! Szóval volt több megálló is út közben kifelé. Ezekkel vesztetem vagy húsz percet, na pont annyi ideig áztam. Viszont amikor már a falu határában jártam na akkor igazán rákezdett: nem esett, akkor már nem csak szemerkélt hanem – ömlött az eső, csurom vizes is lettem!

Fárasztó hét volt, jólesett lekászálódni idekint a bringáról. Tegnapelőtt, amikor korán jöttem vettem valami TV műzlit (az ilyen olcsó viszont cserébe ezért vacak dolgot hívja a Tesco Tesco Value-nak, TV-nek :)) a sarki kis Coop-ban (nem nem Tesco-s cuccot árul a Coop, csak vicc volt), tejjel abból még ettem egy kistányérral. Végül is nem volt rossz, ettől a műzlitől sem kell, lehet csodákat várni, édes, kakaós, ropogtatni való, azt meg hogy igazából miből is készíthetik, jobb ha balladai homály fedi :):) Na ezután, nem sok kellett addigra már az éjfélhez, rajtaütés szerű lefekvéssel együtt elkövetett elalvás következett :):) Hajnalban viszont, fáradtság ide vagy oda, fél kettőkor felébredtem és elég sokáig éber is voltam, persze a szokásos dolog segített, a TV-t (tévét :)) bekapcsoltam egy órás kikapcsolásra beállítva, na azután már szunya volt egészen addig amíg meg nem láttam hogy jesszus elmúlt hat óra…

De az már nem péntek, az már a szombat...

Hazafelé

(#2902) 2017. február 23., csütörtök

Tegnap este kilencig tanítottam, utána átöltöztem, negyed tíz tájban indultam.

Volna…

Az iskola udvaron már éreztem, a hátsó kerék nem úgy forog mint szokott. Amint megálltam megnézni miért, már látszott: defektes!

Na tessék!

Nem így terveztem, de hát a tervezés az egy dolog… Mondjuk ha valahol hazafelé félúton csinálja ezt, az nagyobb szopás lett volna. Mivel már amúgy is késő volt és mert a portást nem akarom hergelni, nem öltöztem vissza, hanem ahogy voltam biciklizésnek öltözve indultam haza metróval és sárga busszal.

A metróra majdnem kilenc percet kellett várni. OK, ne panaszkodjak, már este fél tíz volt, egy ilyen apró településen mint Budapest miért járna gyakrabban. Hja, és le sem égett, szóval semmi okom panaszra nem lehet.

22:04-re értem a sárga busz végállomásához. Hurrá: az utolsó előtti busz 22:00-kor elment, a következő 23:00-kor megy. És az az utolsó, aztán már csak hajnalban…

Tömegközlekedés, így szeretlek! (Szeret a nyavalya, tekerek inkább ha lehet…)

56 percet egy helyben várni, ez nem az amit nekem találtak ki, elindultam Óbuda felé gyalog… Az aluljáróban az egyik pizzás már éppen pakolt, de nyitva voltak, volt is a pulton egy teljes, hat szeletes pizza. Kértem egyet. A pali majdnem adott, aztán hátulról rászóltak, mire – igaz, udvariasan – sajnálkozott, hogy már zárva vannak. Akkor annak a pizzának mi lesz a sorsa? Gyorsan arrébb mentem, mert addigra roppant mérges voltam, ha meg leüvöltöm a hajat a fejéről, csak neki lesz rossz eredmény nélkül, később meg ha lehiggadok szégyelhetem magam… Szóval elindultam, találtam egy másik pizzást az aluljáróban aki hajlandó volt kiszolgálni. Még meg is melegítette a pizza szeletet, amit vettem! Eltartott majdnem a szigeti bejáróig…

Elgyalogoltam egészen a régi végállomásig, így csak pár percet kellett várni. Egy rövid busz jött, egy fiatal pasi vezette. Mondom, hogy a Csókavár utcáig kérek, adom a kétszer 200-ast: az egyiket lazán bedobja a fiókjába, a másikat visszaadja aztán várakozóan néz rám – menjek már beljebb, ott a következő utas.

Jegy sehol. Igen, ez a régi figura, közösen meglopjuk a busztársaságot (ma Volánbusznak hívják). Ő kevesebbet kér, én nem kapok jegyet. Ha nincs ellenőr, kerek a történet. Persze: annyira kerek, hogy (gondolom) emiatt tilos jegyet eladni venni a végállomáson ahol régebben pénztár, ma meg automata van… Nem rendes dolog ez a sumákolás :(

Fél tizenkettő után értem ki… OK, tekerni nem kellett, de igazából hiányzik ha nem kell… Ma majd eltolom a bringát a szerelőhöz javítani, remélem ma este már nem kell lekésnem percekkel a sárga buszt, nem kell átgyalogolni az Árpád hídon, nem hajt el egy senki, ha pizzát akarok venni, nem von be a saját lopásába egy buszvezető.

Remélem...

Pestiek

(#2899) 2016. január 23., hétfő

Tegnap, vasárnap késő este kerekeztem a Nagykörúton, útban Ürömre. A bringa most elég jó – a kormánycsapágy fáradt meg rendesen, más részével nincs baj. Korábban recsegett-ropogott a lánc, a láncvezetőket azóta kicserélték. Most jó az is. A láncot kenem rendesen zsírral, de kell is: a havas síkos utakat télen valami zeolittal sikosság-mentesítik, ez meg zabálja az egymáson gördülő, csúszó fémet, tipikusan a lánckerekek és a lánc görgők ilyenek.

Korábban a váltó beállítása olyan volt, hogy ha a hátsó váltót a legnagyobb lánckerékre tettem (emelkedő, vagy lámpa előtti megállás), akkor volt olyan, hogy a lánc beesett a hátsó legnagyobb lánckerék és a kerékagy közzé. Ami igen jó dolog, mert remekül be is tud oda szorulni!

Régen nem volt ilyen, na tegnap este a Nagykörúton, valahol az Oktogon előtt – kifelé jövet – esett le ismét. Remek! Félretoltam a járdára, kicsit cibálgattam lábon, de hát úgy esélytelen. Az első kosarat kipakoltam, fejre állítottam és úgy folytattam a cibálást. Végül is az első nagy lánckerékről le kellett venni a láncot azért, hogy kiszabadítsam hátul; utána viszont szépen lehetett visszafűzni. A dologgal sok gond végül is nem volt – bár ilyenkor mindig felsejlik előttem, mi van ha végleg beszorul, akkor utána meg csak tolni tudom –, de most ilyen nem volt, „csak” kissé kényelmetlen volt az, hogy a nem régen (alaposan!) megzsírozott lánc miatt totál mocskos lettem!

Már a végénél jártam, a kezemről a gépzsírt igyekeztem letörölgetni (ne legyen a kesztyű belső fele koszos), a bringa már talpon, a kosárba visszahajigáltam ami ott szokott lenni (az a vastag szemes lánc például, amivel lezárom). Jöttek mentek köröttem az emberek. Ez Pest, a kutya itt a másikra nem figyel. (Na jó ez nem teljesen igaz, de erről kicsit később). Szóval „tisztálkodom”, már útra készülök amikor egy villanás: egy valaki – ha jól sejtem, csak a szemem sarkából láttam: egy fiatal nő – elmegy mellettem és belepottyant a bicikli első kosarába egy nylon tasakban kettő zsömlét...

Fel sem fogtam azonnal, mi történt. Elsőre azt hittem, valaki hülye viccet csinál és a bringám kosarát nézi szemetesnek. Már jócskán odébb volt a nő – vagy lány? –, amikor ocsúdtam, amikor eljutott a tudatomig hogy: kaptam! Nem tudom miért, nem tudom minek nézett, de felteszem: valami kerekező hajléktalannak, és segített, hogy aznap legyen: vacsorám!

Lehet, mégsem olyan érzéketlenek egymással a pestiek?

(És amit fentebb ígértem: pár hete kifelé jövet az ürömi vasútállomásnál a felüljárón toltam a bringát – akkor még erősen recsegett-ropogott a láncvezetés – és elég késő is volt, fáradt is voltam… Egy kocsi fékez miután elhagyott, visszatolat [kicsi már a forgalom akkor, megtehette], ablakot leenged és kiszól: „Defekt?”. Mondom, nem, csak kifulladtam… Szóval van olyan, hogy figyelnek az emberek egymásra.)

Bicilkli

(#2884) 2016. június 1., szerda

Hétfőn elvittem a bringámat a szerelőhöz. Összejött pár hiba, egyik sem volt olyan, hogy használhatatlanná tette volna, gondoltam ezeket egyben megcsináltatom.

Egy hete elütött egy fafejű spiné: egy kocsikihajtóból jött. Szerintem túl gyorsan, szerinte meg én jöttem túl gyorsan. Mégis mit várt, hogy a gyalogosok szépen megállnak és a doktornő vagy ki a fene (egy kórház kijárata) majd úgy gurulhat ki, hogy nem kell a magasságos lábát levennie a gázról? A jobb oldali pedált kapta el, annál fogva lökött hanyatt. Mindennek van tanulsága, ennek is: a járda a legveszélyesebb hely. Hja és még az is, hogy a fejvédő ha nincs bekapcsolva akkor semmit de semmit sem ér... Ahogy hanyatt lökött az a hülye, az első ami lerepült a fejvédő volt! :( (OK, bekapcsolhattam volna de meleg volt…)

Nekem (és szerencsére a bringának) sem esett bajom, a kocsiról viszont leesett a rendszám (nem tudom hogyan ment haza a nő rendszám nélkül de ez már legyen az ő baja). Nekem nem lett bajom, a bringa pedál azonban elgörbült!

Hétfőn amikor elvittem a szerelőhöz, kértem ennek is az egyengetését. Megtették, most jó. Kértem a fékek javítását is, már nem nagyon fogtak, most az is jó, bár az első elég mélyen fog ami persze lehet, nem is baj: ha az első harapós, egykönnyen fejre áll az ember (magasan van a súlypont, bőven van a fékező erőnek billentő nyomatka az első kerék körül). Kértem sárvédőket is: amikor legutóbb felszereltettem, akkor a legolcsóbbat választottam, nem is az a baj hogy, lifegett, hogy műanyag, hanem hogy rövidke! Egy kóbor tócsa, és máris totál összesároztam – a hátizsákom! Most fém és most megfelelő méretű a sárvédő. A harmadik dolog a váltó volt, illetve a váltók. Na az nagyon tudnak hiányozni. Pár napja a hátsó kallantyúja is letörött, az első régóta beragadt. Most mint a kettő működik, és bár nem egyszerű, de így, ha az elsőn a legkisebb a hátsón meg a legnagyobb lánckereket használom, még az ürömi Kálvária dombon is sikerül felkapaszkodni. (OK, ez lehet, hogy nem akkora teljesítmény másnak, nekem igen!)

A negyedik egy hátsó csomagtartó lett volna. Azért volna, mert ezt kértem, de nem tették fel. Nem tudom miért. Nem rossz fickók akik ott dolgoznak, (remélem) nem átverősek: remélem csupán elfelejtették. Pedig olykor az is jól jön, most hogy rendes fém sárvédő van rajta lehetne ilyet is tenni rá. Kértem, nem tettek. Lehet, csak azért mert a sárvédő szerelésével állítólag rengeteg bajuk volt (sajnálom, de hát ezért ők szerelik és nem én), remélem csak elfelejtették. Azt nem tudom, hogy a számlából is kimaradt-e, restellem de eléggé el nem ítélhető módon ami előtt elhoztam a bringát, nem böngésztem át a számlát. Majd utánanézek, majd megkérdem, hogy felszámították és elfelejtették, vagy csak elfelejtették…? (Hja azt kifelejtettem, hogy állítólag a hátsó belsőből egy szép darab rozsdás drótdarabot is kioperáltak, ha az lett volna a rossz móka ha az valahol útközben szúrja ki végleg a gumit…)

Most jobb, ez a lényeg, és majdnem annyira lett jobb a bringa, amennyire szerettem volna…

Turista

(#2848) 2016. február 14., vasárnap

Pénteken történt, reggel, a suliba kerekeztem. Már a vége felé tartottam: a Duna parton a Szabadság híd déli részén szoktam áttekerni. A balra kanyarodással vigyázni kell, a mögöttem jövő egyenesen továbbhaladó biciklisekre – volt már hogy éppen csak elkerültek – és a villamos sínekre is, pocsék állapotban vannak, ha ráadásul esik is egészen veszélyesen csúszhatnak. (Egyszer Óbudán taknyoltam egy orbitálisat ilyen villamos sínen, a fonódás miatt építkezés volt, sínek között kellett tekerni, a sín fordult az út egyenesen tovább, mögöttem autó, nem mertem elég meredeken nekimenni a sínnek, persze hogy elvágódtam, a fejem koppant a betonon, hála a sisaknak nem lett baj.) Most száraz volt az út és forgalom is alig, reggelente nincsenek sokan. A Szabadság híd délutánonként, visszafelé viszont elég rossz: telidesteli van turistával, ezek többsége a kék órban a várost fotózza, persze hogy nem figyel, hogy és ha hátrébb kell lépni, simán az ember elé lépnek… De most reggel volt. A híd tetejéig taposni kell, a másik oldalon viszont gurul a bringa. Nem eresztettem meg nagyon mert egy csoport embert láttam a hídfőhöz közel. Turisták, kora reggel…? Mindegy, kikerülöm őket… Nem nagyon mozdultak oldalra, hát csengettem kicsit. Ez elég szokott lenni, neki csak egy lépés, én elférek, a dolog rendben van. Most nem. Mintha csak a csengőre történt volna, a szélen álló megtermett felöltős úr még jobban elém lépett, egyre fogyott a hídszerkezet és közte a távolság… Vagy rosszindulatú volt vagy buta. Bár a lényegen nem változtatott, csak úgy tudtam elkerülni, hogy nekimenjek, hogy lenyomtam a bringát. Egészen megütöttem a térdem, mindkettő. OK, vigyáztam volna jobban, ez van. Hanem hogy az úrnak állt még feljebb! Elkezdett kiabálni velem – én meg már vettem a levegőt, hogy alaposan odamondok neki, ám akkor vettem észre, hogy ez a derék alak olaszul kanyarintja amit felteszem, kanyarintott, az arckifejezése és a gesztusai nem nagyon hagytak kétséget afelől, hogy igencsak mérges! Legyintettem, felesleges kiabálnom vele, igazam sincs egészen de ami lényegesebb, úgysem érti meg. (Vagy lehet nem az utóbbi hanem az előbbi lényegesebb?) A társaságban mellette levők közül egy vele korabeli hölgy valószínűleg csitítgathatta, de ezt sem értettem. Legyintettem, feltápászkodtam. Se nekem se a bringának baja nem lett (csak a térdeim sajogtak kicsit), felültem, elkerekeztem. Még hallottam az úr dühös perelését, és ekkor csak nem tudtam megállni hogy – a feltartott középső ujjal ne jelezzem neki, mit is gondolok erről az egészről…

Defekt

(#2847) 2016. február 14., vasárnap

Csütörtökön este a Lánchídi gyalogosalagutat is elhagytam már, amikor furán, nem jól kezdett imbolyogni a bicikli eleje. Igen, defekt! Majdnem azt írtam, hogy: megint, de hát legutóbb a Mester utcában volt és hónapokkal korábban volt az. Ötkor indultam a suliból, hat óra is elmúlt mikor defektet kaptam, elsőre azon kezdtem gondolkodni mihez kezdek most. Ezzel így kikerekezni nem lehet. Ha kitolom a bringát kijutok, de nagyon későn, ráadásul jó ha az ürömi udvarban áll és nem az utcán, de attól nem javul meg. Egy belső nem kerül sokba, de kint pumpa sincs (apropó, azt be kellene újítani!). Aztán végiggondoltam hol vagyok és mikor – és eszembe jutott, hogy elhagytam, igaz, hogy jó tíz perce az imént azt a bicikliszerelőt ahol az első két defektet javították, az nyáron volt (de az egyetlen hét különbséggel). Hátra arc – és már toltam is visszafelé. Ez az a szakasz, ahol még nem fonódik: biztos alapos oka van, de a Lánchídi villamos alagutat nem fejezték még be. Óbudáról eddig eljön a villamos, itt egy szűk megállónyit gyalogolniuk kell az utasoknak és a Lánchíd másik oldalán szállhatnak fel. Ez igen bajossá teszi főidőben ott a kerekezést, a Lánchídi gyalogosalagút maga sem túl széles, de ha tele van gyalogosokkal akkor majdnem hogy csak tolni biztonságos… Hát én most amúgy is toltam… Szerencsére jól emlékeztem: a kerékpárszerelő este hétig van nyitva. Egy fiatal srác volt most ott. Őt még nem láttam. A bolt üres volt, gondolom ilyen évszakban kevesen tekernek… (Bár azért akad…) Hamar megcsinálta a belső cseréjét, de valahogy az volt a benyomásom, pályája elején levő szakember lehet, nem voltak olyan begyakorlottak, gördülékenyek a mozdulatai. Mondjuk hasonlóan csináltam volna, ha én csinálom… De ne legyek igazságtalan, kicserélte és nem is volt nagyon drága. (Lehetséges, hogy egy pár villáskulcsot, egy belsőt és egy pumpát magammal kellene hordjak?)

Karamellás tej és rádió

(#2836) 2016. January 15., Friday

Tegnap hallgattam a rádiót kifelé jövet, bringázás közben. Mindig hallgatom, a Slágerrádió tetszik, de sajnos kicsi rádió, feltehetőleg szegények (vagy igénytelenek?), csak Budapesten és ott sem mindenhol vehető. Úgy a Kolossy-tól délre elfogadható a minőség, onnan északabbra már nem, ott a Class FM-et szoktam halgatni. A zenéjük nem tetszik, a reggeli három agyhalott droidot sem tartom sokra, bár amit művelnek az tényleg hallgatható és mulatságos is (természetesen olykor eléggé alpári, de úgy látszik az ember már csak így van megszerkesztve.) Délután, kifelé Óbudán már csak azt tudom fogni. Akkor már sok duma nincs csak zene (vagy inkább „zene” - én annyira nem kedvelem). Tegnap egy nő volt műsorvezető, mit mondjak, nem fenyegeti az, hogy irodalmi (vagy matematikai) Nóbel díjat kap! A hideget emlegette meg azt, milyen jól jön a meleg ital ilyenkor, na gondoltam most jön valami orbitális ökörség a forralt borról. Nem, a karamellás tejről jött! Elmondta az az asszonyállat, hogy a cukrot pirulás közben nem szabad kavargatni (nem igaz!) meg azt, hogy csakis meleg tejjel lehet felönteni (ami szintén színes, szélesvásznú marhaság). Amíg a lányaim kicsik voltak, sokat csináltam ilyet, tételesen reggelente 99%-ban az az én dolgom volt. A cukrot nem hogy nem szabad de egyenesen kötelező kevergetni! Különben az alja szénné ég (ezek szerint a cukor nem jó hővezető és/vagy az olvadó cukorban nem nagyon működik a konvekció). Abban a műsorvezetőnek igaza volt, hogy borostyán sárgára kell pirítani. Azt nem tette hozzá, hogy mentül több a cukor (minél nagyobb adag készül), annál egyszerűbb elkapni a megfelelő pillanatot, mivel a kevés cukor gyorsan alakul át, a sok lassabban, bár ez attól is függ, milyen „erős” a gáz (a Főgáz ilyen szempontból konyha barát, olyan gyenge vacakot szolgáltat mint a hajnali gyermeksóhaj). Az viszont nettó marhaság, hogy a tejet melegíteni kellene előtte, ugyan minek… Én hidegen öntöttem rá, mondom sok ezerszer (!) csináltam, semmi gond nem lett belőle, szépen ki kell várni amíg a karamellizálódott cukor feloldódik, folytonosan kell ekkor is (mint a cukor pirulása közben is) kevergetni, amikor elkezd futni akkor huss – lehet a gázt lezárni. Sajnos, az arányokra nem emlékszem (pedig az legalább olyan fontos mint a technológia), a lányaim felnőttek, unoka még nincs úgyhogy ezt az okosságot momentán sok éve nem gyakorlom. De emlékszem a fontosabb dolgokra. Talán a műsorvezetőnek sem kellene olyasmit mondania amiről fogalma sincs, bár feltehetően a kereskedelmi média nem ilyesmit tart a legfontosabbnak...

EuroVelo6

(#2811) 2015. december 3., csütörtök

xxx

Így néz ki a bicikli út, jó lesz ez csak már lehetne használni...

A napokban olvastam valahol, hogy a budai Duna parton futó bicikli út az EuroVelo6 hálózat része. Ez jó hír :) habár momentán az a szakasz a legproblémásabb az építkezés miatt. Már épül az új szakasz, jól is néz ki, készen levőnek is tűnik de el van kerítve. Ma reggel befelé jövet nyitva találtam egy kaput, gondoltam kipróbálom. A kép akkor készült (sötétben, telefonnal, ennyit a minőségről). Jó lesz ha készen lesz, bár nem tudom ez mikor lesz…

Szalagavató

(#2805) 2015. november 28., szombat

00069457

A tanári kórus...

Tegnap ez is megvolt. Mint tavaly is, csupán annyi volt a dolgom, hogy felolvassam/elmondjam Szalai Jóska beszédét a Féner díj kapcsán (évről évre pontosan ugyanazt mondom, jó az, nem akarok azon szemernyit sem változtatni), átadjam a díjakat, és persze hogy ott legyek.

Ez megvolt idén is, maradéktalanul.

Fél négykor indultam az iskolából. Nem voltam benne biztos, hogy sikerül: Hegedűs Judit kért meg segítségre, ő is portfóliót csinál. Gondja volt a PDF készítéssel, és gondja volt azzal is, hogy a (diákok által készített) prezentációt (PPT és PPTX) hogyan tegye bele az óratervbe. A mostani konfiguráció szerint ugyanis nem lehet külön ilyen anyagokat (még PDF-fé alakítva sem) feltölteni – állítólag az előző időszakban még lehetett.

Egyik sem volt nehéz feladat. LibreOffice szépen olvassa a DOC, DOCX állományokat. OK, ha agyonformázottak lennének, lehet, lenne velük gond, de hát a portfólió az nem műszaki anyag: sehol egy képlet, egy diagram, egy metszeti rajz, egy robbantott szerkezeti ábra (mondjuk a CAD program saját formátumában [nem, nem AutoCAD, rendesebb program formátuma]), szóval az ilyen szövegben már az is összetett formázás, ha egy beillesztett kép úszó keretben van és bal vagy jobb margó tartozik hozzá. :) Judit dokumentumaiba oldalszámot kellett tenni, aztán mehetett PDF-fé. A PPT/PPTX átalakítása JPGvé és képként beillesztése is inkább volt időigényes, semmint technikailag kihívást jelentő feladat.

Negyed négyre meglettem, átöltöztem, összepakoltam – lehet, egy öltönynek nem ideális egy hátizsákban kuksolnia, de hát szerencsére ez nem Armani, mondjuk ha az lenne lehet, az Audi A8-as hátsó ülésén figyelne :) – szóval bemálháztam és indultam. Az udvarról úgy gurultam ki hogy Zsilka Pista éppen csak megelőzött: legalább 10 perccel hamarabb ott voltam a Kertészeti Egyetem (ma Corvinus Egyetem Kertészettudományi kar, már persze ha még megvannak, a sajtóban mintha hallottam, olvastam volna rumliról körülöttük) parkolójában kerékpárral, mint ő a Suzuval. Ekkora volt a csúcsforgalom tegnap, péntek délután.

Szokás szerint az emeleten egy kisteremben (tárgyaló vagy kiselőadó) van a tanári terem, most azonban valami védés volt ott. Háromnegyed négy sem volt, mire odaértem, voltunk már páran - de a helységben valami védés volt, várni kellett arra, hogy birtokba vehessük, elég sokat. Még így is időben elfoglalhattuk, közben a földszinten – a küzdőtéren – Edina vezényletével a tizenegyedikesek már rendezték be a helyet, székek sorát állították fel.

Negyed öt is elmúlt, amikor a tanári kórus próbálni kezdett, ezt négyre tervezték. A szülőket és hozzátartozókat fél öt magasságában, talán kicsit később kezdték beengedni. Öt után pár perccel kezdődött a buli. A műsor? Mint eddig mindig: elég hosszú és (szerintem) sok olyan elem volt benne ami a jelen levő végzősöket, szülőket rokonokat (barátokat barátnőket) nagyon nem érdekelte. A korábbi évekhez képest most viszont talán kicsit rövidebb volt, ez erőssége volt mindenképpen. Persze voltak beszédek is… Mindegyik a lehető legjobb szándékkal íródott és hangzott el, azt persze, hogy mennyire talált nyitott fülekre és megértő lelkekre az a sok-sok veretes okosság, ami ilyenkor verbalizálódik, na az már más kérdés... (Én, azaz Szalai Jóska tartózkodott ettől, ezért is ragaszkodom ahhoz a beszédhez, abban semmi léleknemesítő útravaló nincs!) A szalagtűzés most nem a négy osztálynak párhuzamosan volt, hanem egyenként. Ez sokat lassított rajta (még akkor is ha a bések és az esek nagyon kevesen vannak), de azt hiszem megérte, mivel ez (a táncok után talán) ez az, ami a jelenlevőket leginkább érdekli, így megfelelő figyelmet, súlyt kap. A táncokról nem tudok sokat: a szalagtűzés után felmentem a tanáriba és ott beszélgettünk kollégákkal, persze leginkább sorstársakkal, olyanokkal, akik nemrégen csinálták meg, vagy mint én, éppen most készülnek befejezni, lezárni és véglegesíteni a portfóliójukat.

Hamarabb lett vége, mint mondták, már fél kilenckor erősen ritkult a tömeg. Mire átöltöztem, mire az öltöny megint vissza szuszakolódott a hátizsákba, mire elindultam, megint olyan üres lett a küzdőtér, mint amilyen akkor volt, amikor megérkeztem.

Ez is megvolt. Egy esztendő megint letelt...

Bicikli

(#2803) 2015. november 25., szerda

Hétfőn dél tájt áttoltam a biciklimet a Ferenc térre. A bicikliszerelő valami kerék-páros Kft., voltam már ott. Elsőre az ukrán bringa, Lev Nyikolajevics kontráját javította meg, úgy hogy kicserélte az egész kereket, hát az nem volt olcsó. Másodszorra megint a kontra volt rossz, csak fékezni lehetett, hajtani nem. (Erősen gyanítom, hogy vagy rossz kontrája volt a kapott keréknek vagy a szerelést bökte el, elmondás szerint egy lánckerék agy belső fogazása nyíródott el; de nem értem, akkor hogy lehet, hogy hátrafelé fogott mert fékezni azt lehetett, de előre szabadon pörgött, hajtani nem lehetett? Persze másodszorra is kért pénzt.) Harmadszor most voltam ott (ezt a bringát amikor október közepén egy első defektje volt, a Mester elején levő kávézó és szerelő helyre vittem, ott az elsőt külsőt belsőt cserélték és akkor a két pedált is, együtt az sem volt olcsó). Most inkább a Ferenc tériben volt bizodalmam, utóbb kiderült, megérte…

A pali mindig azzal fogadott eddig, hogy csak napokra tudja vállalni annyi a melója. Amikor most beszuszakoltam az üzletbe a bringámat, nem kis megelégedéssel láttam, hogy a szerelőállvány üres és a pali az asztalnál körmöl valamit. (Azért rosszat nem akarok neki főleg mert most azt hiszem korrekt és jó árú munkát végzett – lehet, hogy az átlag kerekező ilyenkor már nem teker és ezért kevesebb a munkája?) Elmondtam mi a baj, ő amint egy igazi szerelőhöz illik, elmondta, hogy milyen nagyobbnál nagyobb bajok okozhatják a hibatüneteket. Mondjuk nem voltak kétségeim, nem gondoltam, hogy egy sima kerékpumpálás elegendő lesz, hiszen recsegett-ropogott a hátsó kerék amikor ment, aztán november negyedikén szerdán kifelé tekerve megállt mint a szeg, előre nem ment. Érdekes, hogy hátra igen, de hát bajos egy bringát hátrafelé tolni. Vagy szerencsémre amikor szombaton volt egy hete, betoltam a bringát Óbudáról ide a Ferenc térre, pár pillanatot leszámítva legalább forgott a hátsó kerék, ráadásul rendesen, előre felé. Szóval a pali szavai értő fülekre találtak amikor egyik rémesebb hibaokot sorolta a másik után, csak hát ha igaza lett volna, akkor még egy darabig várnom kellett volna a javítással amíg megfelelő mennyiségű lelkesedésem összegyűlik! Ezt neki is elmondtam: ha szétszedte mondja meg mennyi az annyi, mert fizetés előtt, hó végén nem biztos hogy tudom állni. Szerencsére egy kerékpár szerviz nem luxusautók garázsa, szervize, feltehetően mérsékelt számú multimilliomos hordja ide a kétkerekűjét, a pofának nem kellett nagyon részleteznem a dolgot, megértette szépen elsőre. Elsorolta mi mennyibe kerül – ezt lehet, mindig érdemes lesz előre megkérdeni, legutóbb a két gumival és a két pedállal szerintem vastagon lehúztak a másik szervizben. Szép összeget, kedvezően kicsit mondott, mosolygósat, olyat amire még ilyenkor is futja, gondoltam belevágok.

Alig másfél óra múlva hívott. Szétszedte: valami perem egészen benyomódott a kerékagyig (ez úgy volt ahogyan elsőre tippelte), a tengely pedig annyira sérült hogy törésközeli helyzetben van (ebben is jól tippelt). Viszont van egy használt kereke, azt át tudja tenni, mondta, hogy úgy mennyi, de még mindig az elfogadható sávban volt. Ráadásul – nem tudom miért, jó napja volt vagy nekem volt szerencse napom – de azt is hozzátette, most megcsinálja, zárásra mehetek is érte.

Úgy is lett. Az üzlet most is üres volt – a tél ezek szerint nekik holtszezon – talán ezért is, de mutatta a kiszerelt alkatrészeket. Ez a másik. Előtte elkérdezni, hogy mennyibe fog kerülni, utána meg elkérni a kiszerelt alkatrészeket, azt hiszem a szerelővel való egyezkedés három alapszabálya közül ez kettő… A harmadik – inkább a legelső – az, hogy olyat válasszon az ember aki jól olcsón és gyorsan dolgozik (tudom, a vicc szerint e háromból csak kettő választható egyszerre). A pasas most mutatta a tengelyt, amin valóban komoly berágódás nyoma volt, egészen begyengült a keresztmetszet, az valóban törött volna egyhamar. A régi kerékben az a perem, belül, amire a golyóskoszorú felfekszik – ha jól értem – egészen be volt nyomódva. Szóval most megmutatta a kiszerelt darabokat (remélem az enyémből szerelte ki ezeket – bár ebben kételkedni talán már tényleg paranoia.). Az már csak hab a tortán, hogy a régi keréken még egy küllő is törött volt. A régi kerék belsőjét átette – az egy nemgagyi darab, meg is volt az ára a második hátsó defekt javíttatásakor –, a külsőt ideadta mert a kapott keréken levő külső jobb volt.

Egészében megcsinálta, jól megcsinálta, gyorsan megcsinálta és olcsón megcsinálta – nagyon elégedett vagyok vele. Hétfő este óta megint kerekezhetek, majd' három hét kihagyás után, kimondottan jólesett. Akkor is, ha reggelente már masszívan fagy, akkor is ha az útegyenetlenségek nem lettek kisebbek és kevesebben (rugózás még mindig nincs a bringán) és akkor is, ha a sebváltó még nem jó – majd két hét múlva arra is sor kerül. (Most egy ideig nem kell hatalmasakat gyalogolnom!)