(#2304) 2012. december 29., szombat

Csütörtökön néztük meg Orsival, Attilával és Nórival az „A hobbit: A váratlan utazás” c. filmet, az Arénában. Az IMAX nem semmi, bár azért annyira nem is nagy szám. (Persze, az embert elkényeztetetté teszik a multiplexek hatalmas termei – hol van mindettől akár a 40 évvel ezelőtti ürömi vagy akár a 10...15 évvel ezelőtti körmendi mozi terme...) A vászon hatalmas és ívelt is, a nézőtér pedig igen meredeken emelkedő. (Sokban hasonlít a La Géod-ra, az is ekkora de a vászon sokkal homorúbb.) A második sorba szólt a jegyünk, hátrébb valamivel az jobb lett volna, de hát ide kaptak Orsiék négy egymás melletti jegyet, végül is jó volt. Ami a térhatást illeti: biztos más másként van vele, de nekem olykor szédüléshez hasonló „élményt” jelentett: ahogy a képzelt 3D-s megjelenítés mozog a látótérben, az emberi érzékelés „amit” vizuálisan sikeresen becsapnak az effektek, hiányolja, hogy a gravitációs hatások ezt nem követik, ez roppant fura. Három órás volt az egész de még a végére is egyik-másik mozgatott kép esetén éreztem, hogy nem érzem a gyorsulás, lassulás fizikai hatását, ez olyan enyhe szédüléshez hasonlatos érzés...

A film jó volt. A LOTR (Lord of The Ring, A gyűrűk ura) filmtrilógia előtti történések: „A hobbit: a váratlan utazás” A filmben majdnem minden karakter, figura megjelenik akik a LOTR trilógiában – ebben azonban emberek nem. Egy nem hosszú előzmény (lentebb erről még pár szó) amit maga a főszereplő, a már idősödő Zsákos Bilbó mesél el, amint könyvét írja – ezzel kezdődik a film. Aztán 60 évvel visszalépünk, Bilbó ekkor még javakorabeli fiatalember... Gandalf, aki itt Szürke Gandalf és mint ahogyan később kiderül, rangban valahol a mágus vezető, Fehér Szarumán alatt helyezkedik el, ez a Gandalf látogatja meg és bevonja valami vállalkozásba a fiatalember Bilbót. Ő, Bilbó viszont meglehetősen kényelmes és kényelemszerető, nem nagyon fűlik a foga ehhez a kalandhoz. Ahogy a vállalkozás főszereplői érkeznek sorban egymás után Bilbó házacskájába, akkor a film megkapja az alaphangját ami nyers, erőteljes és nem ritkán kimondottan durva. A törpök azok akik és akiknek a megjelenítésével (a filmben nagyon is markánsan és naturálisan ábrázolva) megteremtődik a film alaphangulata. Kecs és kellem, finomság csak kevés van és csak később, a Völgyzugolyos részben a tündék szerepeltetésével jelenik meg. Azért azonban, hogy el ne feledjük az „alapszínt”, a törpök kajálása során, a berzenkedésük („Hús nincs?”) meg a faragatlanságuk kapcsán megvan a kontraszt. A LOTR első kötetére, A Gyűrű szövetségére emlékeztet az, hogy a 13 törp, meg Bilbó akit tolvajnak visznek magukkal, egyfajta küldetést teljesítenek, a történet váza a vándorlás, elindulni valahonnan és elérni valahova... Nem nagyon világos persze az, hogy mire is kell ez nekik a tolvaj azaz a félszerzet, bár szájbarágósan azért elmagyarázzák ezt az elején (nem nagyon meggyőzően), és az meg egyáltalán nem, hogy a sokra képes mágus miért éppen ezt a teszetusza jószágot választotta, de hát mese ez, nem kell nagyon erőlködni racionalitás keresésén... :)

Innentől kezdve megvan tehát a mese fonala, az a szál amire a történések gyöngyeit fel lehet fűzni, ha ez nem képzavar az egyes eseményekkel kapcsolatban: van azokban minden csak semmi ami gyöngyszerű lenne. Az előtörténet: Smaug, a sárkány megrohamozta és legyőzte a törpök hegybe vájt eredeti városállamát mert szemet vetett azok kincseire, ettől kezdve a törpök hontalanok... Mória ostroma során az orkokkak vívott csatában lefejezi a vezérork Thorin nagyapját, amibe apja beleőrül és nyoma vész, csak Thorin (az unoka) veszi fel a harcot és csapja le a fehér rém vezérork jobb karját... A csata végül is a törpök menekülésével végződik. Ennek alapján a kis csapatot a bosszúszomjas orkok követik és olykor megrohamozzák. Persze 13 apró lény, akik saját szavaikkal sem harcosok, mindig felveszik a harcot és mindig ezért vagy azért: sikerrel. Összeakadnak útjuk során trollokkal akiknek teste hatalmas, ám eszük annál parányibb; fogságba esnek de a behemót tohonya trollok addig-addig tökölnek azzal hogy felfalják foglyaikat, azzal hogy hogyan falják fel, azzal hogy miként is fűszerezzék, hogy az időközben kelő nap – kővé dermeszti őket. A koboldok – vagy mik – akik rengetegen vannak és rém csúnyák, szintén fogságba ejtik őket, a koboldkirály tutira Jabba-ra hajaz...

Nem olvastam a könyvet, de az biztos: a képi hatások nagyszerűek, biztosan szövegesen sok mindent le lehet írni de a film amit lehet, be is mutat... És nagyon sok mindent megmutat... Megint kergetőzés, harc, aztán Thorin akarata ellenére Völgyzugolyban kötnek ki ahol ambivalens a találkozás Elrond-dal (mintha tényleg fiatalabb lenne itt, mint a LOTR-ben, pedig ez a film későbbi – erre is figyeltek a film készítői?) és itt jelenik meg Szarumán. Ismerve a LOTR történéseit, mindaz amit és főleg ahogyan elmond a Fehér Mágus, már előrevetíti árulását – és itt említik meg Szauront, aki a LOTR történéseiben olyan fontos szerepet játszik. A törpök a fejük után mennek – és bár a „nagyok” nem helyeslik azt, hogy vissza akarják szerezni hazájukat, ők szó szerint is mennek, útnak indulnak.

A film fokozza a feszültséget, a következő összecsapás egészen brutál, a két legerősebb szereplő is szembekerül: A FehérOrk (a csuda tudja, neve van-e) és maga Thorin. Azt hiszem ez is filmes alapelv, hogy párhuzamosan vonultatják fel jelenetről jelenetre a két pólust akik persze egyenlő erősek kell legyenek és nagyon megkülönböztethetőek – itt mindkettő stimmel – és ezeket csak a történések csúcspontján lehet egymásnak ereszteni... Előtte elszakad Bilbó a csapattól, ő meg Gollammal akad össze és itt bukkan fel a Gyűrű, itt kerül – legalábbis ezen fim szerint – az Bilbó tulajdonába. Egy elég mókás találóskérdés párbaj után eldurvul a helyzet, Bilbó csak azzal menekül, hogy véletlenül :) ujjára húzva a gyűrűt az láthatatlanná teszi őt. A gyűrű ás pokoli tulajdonságát ez a film még nem emlegeti, a tünde felirat sem látszik rajta és meg sem említik, hogy ez az Eggyűrű, hogy több más is készült, ahogyan Sazuronnal és a gonoszsággal sem kerül még kapcsolatba... Elhangzik korábban egy érdekes mondat – lehet, a történések durva brutalitását akarták ezzel tompítani? - miszerint nem az az igazi harcos aki ölni tud hanem aki tudja, mikor nem kell ölni... E mondat illusztrálása, hogy amikor lehetne, Bilbó – akinek harciasságát azért reálisnak megőrizni akarva a forgatókönyvíró és/vagy a regény szerzője elég ügyetlenkedést is kever kardforgatása megjelenítéséhez – szóval ez a Bilbó látva a gyűrű elvesztését megkönnyező Gollamot, akkor sem vágja el a torkát amikor tehetné. Persze itt is van deus ex machina, itt is a LORT-ban látott effektet használják, sasok mentik meg a főhősöket. Ekkorra már eléggé fészkelődik az ember a moziszékben, a kicsit túlméretezett hosszra utal az hogy az ember nem csekély megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy mára ennyi volt: a kis csapat, 14 kicsi és a Mágus párás szemmel szemléli a Magányos Hegyet és szinte szájbarágósan fogalmazzák meg: innen folytatjuk :)

Egészében jó film. Erőteljesebb (durvább?) mint a LOTR (habár az sem gyenge), az után már nem annyira újszerű sem a történet sem a helyzetek de hát ez minden folytatásra igaz (még ha ez ilyen előrevetett folytatás is), és javára legyen mondva a filmnek, hogy csak a hossza hozható fel negatívumként, nem laposodik el a dolog mint annyi más folytatás esetén. Jó film, megnézendő film mindenkinek, akinek a LOTR tetszett és tetszik...

Update: a folytatást, a trilógia harmadik részét lásd itt... (A másodikat az update idején, 2014. december 26-án még nem láttam)