Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Mátyás

(#2514) 2014. február 24., hétfő

Már a suliban nézem az asztali naptárat: Mátyás (és Jázmin, bár az annyira nem fontos) napja... Ha jól emlékszem – most lusta vagyok megkérdezni Barátunkat – akkor ehhez a naphoz az a népi vélekedés kapcsolódik, miszerint ha talál megtöri, ha nem talál csinál, jeget Mátyás. Nos, ha ez idén beválik, akkor a tegnap elvetett borsónak még sokat kell a földben várakoznia, tegnap is és azt megelőzően is inkább kora tavaszi, semmint késő téli volt az idő. Konkrétan jégnek nyoma sem volt, ha a nápi vélekedés igaznak bizonyul akkor még ropogós fagyok várnak ránk, mielőtt idén végleg és visszavonhatatlanul – kitavaszodik...

Kisgazda

(#2513) 2014. február 24., hétfő

Szombaton reggel esett, egész nap borult volt – tartottam attól, hogy vasárnap is, akkor meg ugrott a kerti munka. (Akkor is lett volna mit csinálni, mondjuk takarítani...)

Nem esett szombaton, vasárnap meg délelőtt egy darabig klassz derült idő is volt. Nem volt hideg és csak késő délután támadt fel a szél. Vasárnap reggel mentem, még csak éppen pirkadt. Ürömön reggeliztem, még volt fokhagyma, csináltam pirítóst meg teát – annyit ettem, hogy elbóbiskoltam utána ülve a mosógépet várva. Ahogy lejárt, kiteregettem, aztán felmentem a temetőbe – ha nem teszem meg ezt azonnal hogy kiérek, elmarad az meg nem jó. Van a konyha asztalon egy már majdnem kinyílt aranyeső csokor, akkor került oda amikor azt hiszem kető hete az aranyeső bokrot megkurtítottam és áthelyeztem az előkertbe. Nem vittem ki a temetőbe, mert nincs még hova tenni, Marika volt olyan kedves hogy mind a két síron lekötözte fóliával a kő vázákat, és mivel azért fagy még lehetséges, nem is akarnám ezt kibontani.

A temetőből visszaérve nem volt mese, neki kellett állnom dolgozni, pedig valahogyan tegnap nem sok késztetést éreztem rá. Két örökzöld, tuja vagy mi a csuda állt még az ásott földben, ez helyet is foglal, árnyékot is vet. Ezeket, de legalább az egyiket kivenni, ezt céloztam meg (és egy sor borsót is el akartam vetni.)

Korábban a tujákat is, legutóbb meg a babérmeggyet úgy szedtem ki, hogy legallyaztam aztán tőig levágtam és utána ástam körül a gyökereket, majd elvágva kiszedtem a földből a tuskót. Ezzel csak az a baj, hogy az utolsó lépés, a tuskó kiszedése igen nagyon mutatványos dolog. Most előbb körbeástam, amennyire lehet mélyen, majd baltával, láncfűrésszel elvágva a gyökereket dőlt az magától. Igy, bár jobban kell figyeli arra, mire is dől a törzs, de éppen annak a súlya, a gyökereken levő billentő nyomatéka segít a vékonyabb gyökerek elszakításában.

Az elsőnek kivágott tuja ezzel együtt is komoly feladatot adott, mert lefelé nőtt egy elég masszív gyökere, azt elvágni elég nehéz volt. A másodiknak csak oldalra voltak gyökér ágai, alaposan, az elsőből tanulva alaposabban körbeástam, így a legvastagabb gyökérszál elvágása után dőlt az magtól.

A földön fekvő törzs legallyazása elég időigényes, de már nem annyira nehéz feladat. A vastagabb oldalágakat megtisztogattam a hajtásoktól, ezekből karó lesz a paradicsom, a paprika vagy a bab mellé, a vékonyabbak mentek a szemetesbe. A törzset szépen arasznyi hosszú kuglikra vágva a kisház oldalában stócoltam, a tavalyi tuják meg a legutóbb kiszedett babérmeggy kuglijaival egészen szép rakás lett belőle.

Elvetettem a borsót is, az ásott föld legészakibb részére, ott napot mindig kap majd. Egyetlen sor: a földet meglazítani elég nehéz volt, mert bár akkor nem esett de előtte eshetett sokat: a föld nagyon nedves, nagyon ragadós volt. Nem baj: ami gond a föld lazításánál az kimondottan jó lehet a borsónak. Egy sort tettem csak a földbe (a többit majd később, így fokozatosan pontosabban: folyamatosan fog érni) és egy ott levő valami virágcserje amúgy is túlméretes ágait levágva gallyakkal is lefedtem, nehogy már a frissen elvetett mag – galambeledel legyen...

Korábban állt az ásott föld szélén, beljebb egy madáretető. Ez erősen korhadt már. Nem vagyok ott eleget ahhoz, hogy etessem télen a madarakat (amúgy sem hiszem, hogy akarnám), a madáretetőt egy hete kiszedtem. Feltehetően ez miatt, az ásott terület olyan másfél, kettő négyzetméterrel kisebb volt, a felásott és a befüvesedett rész határvonala itt betüremkedett. Ezt is kiegyenesítettem, ezzel is nagyobb lett a veteményezhető rész. Ez egyszerűnek tűnt, aztán ahogy kiderült, a fa kiszedésével egyenértékűen nehéznek bizonyult.

A gyep alatt olyan hat..nyolc ceti mélységben szépen kirakva – téglák bújtak meg a föld alatt! Hogy ez mikor és főleg minek készült, fel nem foghatom! Kiszedegettem ezeket, a kiegyenesített perem nyomvonalon két réteg mélységben a legtöbbet visszatettem, a föld elegyengetésére az ásott területen azonban egészen egyszerűen már nem maradt erőm (főleg mert hogy a jó ideje füves rész felásása a fűzsombékok kiszedegetése miatt elég hosszadalmas, macerás, fárasztó művelet, de csak így lesz a területből rendesen művelhető rész), szóval az elmaradt, arra majd egy hét múlva kerül sor. Most a füves és a művelt kertrész határvonala megint egyenes a kerti ivóvíz csapig, az beljebb van azzal nem tudok mit kezdeni az marad ott. Most egy elég szép darabbal lett nagyobb a művelhető rész: a szegély kiegyenesítésével nagyobb lett, a babérmeggy és a tuja kiszedésével pedig naposabb. Majd meglátjuk, mi kerül ide és főleg hogy jó terméssel meghálálja-e az előkészítést.

Kert

(#2372) 2013. május 17., péntek

Szerda este kimentem Ürömre – a kert több gondoskodást igényel, mint ami a hétvégekbe belefér. Későn tudtam indulni, majdnem hét óra volt, mire kiértem, de szerencsére most már későn sötétedik.

61692

A paradicsom palánták; a háttérben látható, felkarózott két nagyot leszámítva valamennyi magról lett nevelve. Kicsik, de remélem csak azért mert ilyen fajta, remélem ebben az évben is annyira fog a paradicsom teremni mint tavaly...

61693

Ezen a helyen tavaly még tulyák terpeszkedte, ekezet februárban kivettem. Nem volt könnyű, de méegérte, a tulyág csak árnyékot adtak, fű meg gaz volt alattuk. A kép hátterében látható ágyásba még február végén került be egy korai – ez a nagyobb – és egy kései – ez van legelseghátul – érésű fajta, úgy látom ezeknek nagyon jó a hely is, a föld is. A középütt levő hagyma és az előtérben levő borsó pár hete került a földbe, a borsó azt hiszem a korai érésű fajta, biztos azonban nem vagyok benne mert a vetőmag a konyhaszekrényen volt egy teljes évig, nem tudom pontosan a fajtáját... Az előtérben látszik az, ami a fentebbi képen is, a paradicsomágyás szegélye, ami itt látszik az a magról nevelt alacsony fajta két töve.

61695

Ez tavaly még nem volt: krumpli a kertben! Harminc tő lett, nagyon szépen fejlődnek, remélem termés is pont ilyen szép és nagy mennyiségű lesz alattuk. Szerda este megkapáltam ezt az ágyást: kellett, mert száraz és kemény volt a föld teteje és gyom is kezdte felütni a fejét, és ha már csináltam, fel is töltögettem. Aztán locoslás: a kannával szaprátlan, de a slaggal rendesen meg tudtam locsolni. Most mrá csak remélem, hogy a kártevők nem teszik tönkre és hogy a föld jó neki, a locsolás elegendő, a meleg megfelelő – és rengeteg-rengeteg krumpli terem majd alatta!