Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Turista

(#2848) 2016. február 14., vasárnap

Pénteken történt, reggel, a suliba kerekeztem. Már a vége felé tartottam: a Duna parton a Szabadság híd déli részén szoktam áttekerni. A balra kanyarodással vigyázni kell, a mögöttem jövő egyenesen továbbhaladó biciklisekre – volt már hogy éppen csak elkerültek – és a villamos sínekre is, pocsék állapotban vannak, ha ráadásul esik is egészen veszélyesen csúszhatnak. (Egyszer Óbudán taknyoltam egy orbitálisat ilyen villamos sínen, a fonódás miatt építkezés volt, sínek között kellett tekerni, a sín fordult az út egyenesen tovább, mögöttem autó, nem mertem elég meredeken nekimenni a sínnek, persze hogy elvágódtam, a fejem koppant a betonon, hála a sisaknak nem lett baj.) Most száraz volt az út és forgalom is alig, reggelente nincsenek sokan. A Szabadság híd délutánonként, visszafelé viszont elég rossz: telidesteli van turistával, ezek többsége a kék órban a várost fotózza, persze hogy nem figyel, hogy és ha hátrébb kell lépni, simán az ember elé lépnek… De most reggel volt. A híd tetejéig taposni kell, a másik oldalon viszont gurul a bringa. Nem eresztettem meg nagyon mert egy csoport embert láttam a hídfőhöz közel. Turisták, kora reggel…? Mindegy, kikerülöm őket… Nem nagyon mozdultak oldalra, hát csengettem kicsit. Ez elég szokott lenni, neki csak egy lépés, én elférek, a dolog rendben van. Most nem. Mintha csak a csengőre történt volna, a szélen álló megtermett felöltős úr még jobban elém lépett, egyre fogyott a hídszerkezet és közte a távolság… Vagy rosszindulatú volt vagy buta. Bár a lényegen nem változtatott, csak úgy tudtam elkerülni, hogy nekimenjek, hogy lenyomtam a bringát. Egészen megütöttem a térdem, mindkettő. OK, vigyáztam volna jobban, ez van. Hanem hogy az úrnak állt még feljebb! Elkezdett kiabálni velem – én meg már vettem a levegőt, hogy alaposan odamondok neki, ám akkor vettem észre, hogy ez a derék alak olaszul kanyarintja amit felteszem, kanyarintott, az arckifejezése és a gesztusai nem nagyon hagytak kétséget afelől, hogy igencsak mérges! Legyintettem, felesleges kiabálnom vele, igazam sincs egészen de ami lényegesebb, úgysem érti meg. (Vagy lehet nem az utóbbi hanem az előbbi lényegesebb?) A társaságban mellette levők közül egy vele korabeli hölgy valószínűleg csitítgathatta, de ezt sem értettem. Legyintettem, feltápászkodtam. Se nekem se a bringának baja nem lett (csak a térdeim sajogtak kicsit), felültem, elkerekeztem. Még hallottam az úr dühös perelését, és ekkor csak nem tudtam megállni hogy – a feltartott középső ujjal ne jelezzem neki, mit is gondolok erről az egészről…

Tanulói bátorság

(#2596) 2014. június 13., péntek

Pár napja történt: az egyik diák nem sokkal, de lemaradt arról, hogy átmenjen, azaz egészen kicsivel,d e bukásra állt elektróból. OK, a helyzet kezelhető, az utolsó előtti óra napján nulladikban kap pár feladatot, megoldja és leosztályozom, ezzel az átlagja a kihirdetett érték, 1,75 fölé kerül, átmegy... Korrekt, előre látható, kiszámítható (ez szerintem fontos). A diák előtte nap este kérdi meg facebook cseten tőlem, hogy akkor miből is tanuljon, milyen példákat nézzen át...?

Hát mi a merészség, mi a bátorság, ha nem ez...

(Update: az illetőnek meglett, igaz: nekem kellett veszekednem vele, hogy ugyan jöjjön el dolit írni, jobb az mint egész nyáron elektrót tanulni... Sajnos, mint kiderült két másik tárgyból a tanévzárása már nem volt ilyen „sikeres” - de ez egy másik történet...)

ATV

(#2348) 2013. augusztus 24., szombat

A nyár végét, az ősz közeledtét az iskolai feladatok jelzik – bár ezévben azért jócskán akadt nyáron is. Most éppen a pótvizsgák... Mónika és Melinda rendes volt, még a nyár elején készítette egy Excel munkafüzetet, minden munkalap egy évfolyam, a sorok a diákok osztályonként csoportosítva, az oszlopok tantárgyak, a metszéspontban ott az X ha az adott diáknak az adott tárgyból pótvizsgát kell tennie. Augusztusi Tanulmányi Versenyek, ATV...

Ez a kiindulás. Egy, az érettségiknél használt formátumú, fekvő A4-es lapokból álló Word doksiba teszem ettől kezdve, megfelezve a lapot, fele álló A5 az egyik, másik fele a másik terem, sorjában vezetem fel a tanuló nevét, osztályát meg a tantárgyát.

Idén kicsit értelmesebb a dolog: aki háromnál több tárgyból bukott, nem tehet javító vizsgát (tavaly még igen – az se volt normális, aki azt kitalálta! - azaz mivel egy órát számolhatok egy tárgyra, tizenegyre meglesz a dolog.

A kapott táblázatban képlettel leszámoltattam kinek hány a vizsgája és ezt követően sorra a háromtárgyasokkal töltöm fel a három termet, olyan 18...19 főt helyezve egyszerre egy terembe – mindenki mást ír, a puskázás veszélye itt mérsékeltebb – majd ha elfogytak a háromtárgyasok jöhetnek a kéttárgyasok és az egy tárgyasok.

A szóbeli bonyolultabb lesz, ott már a tanárra is kell figyelni, három fős bizottságokat alakítunk, és úgy kell ezekhez beosztani a diákot, hogy mindhárom tanárnak legyen diákja, de egyik bizottságnak se legyen túl sok diákja mert a legutolsó feleletet követően még tantestületi határozat (persze értekezlet) kell a döntéshez, amit dokumentálni is kell. És csak azután lehet kihirdetni.