Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Péntek, hétvége vagy valami hasonló

(#2308) 2013. január. 11., péntek

A tegnapi nap nem lett volna nagyon húzós, ha másként, ha a szokott módon alakul, de nem így lett... Kezdődött azzal, hogy H.J. valami házvásárlással kapcsolatos óracsere miatt, a hétfői óráját elcserélte velem a tegnapira azaz miután megvolt a két infó óra, még egy rajzot is celebrálhattam. (Szívből utálom ezeket a csereberés dolgokat, ha rajtam állna aki ott van tanítana, aki távol van azt helyettesítjük, tertium non datur – így meg mint most is, belefutok abba, hogy más hiányzása miatt kiírtam valakit aki H.J. informális helyettesítése kapcsán is érdekelt volt és persze egyszerre két helyen a kollegina nem lehet... Na mindegy, nem én döntöm el mi lehet, ami van ahhoz kell alkalmazkodni...) Szóval csütörtökön a harmadik is szakrajz volt. Amivel persze semmi baj, csak a hát vége felé, a szombati SzÁMALK-os foglalkozás árnyékában meg a félévzárás környékén nem feltétlenül ezzel akartam foglalkozni. De H.J.-nak kellett a segítség, nem lehetett neki nemet mondani.

Folytatódott azzal, hogy K.P. fia, Kornél lebetegedett és egész héten nincs, a tegnapi napra ebből nekem három óra helyettesítése jutott. (Hja, amikor D.É. Megtudta, mert Mónika telefonált neki, hogy neki is jut egy plusz, helyettesítendő óra a csütörtöki napra, a telefonban állítólag majd' pont olyan mogorva volt mint a diák ha megtudja, hogy lesz órája :( Jó hely az iskola, ahol a diák mogorva ha órája van és a tanár mogorva ha órája lehet :(:() Szóval órarend szerint három jutott nekem csütörtökön K.P. Helyettesítéséből. Két tizedikes csapattal az Excel alapjait kezdtük. Nem tudom, K.P. ennek örülni fog-e, ő akarta elkezdeni de mindegy. Ő a menü sorra vételével szokott nyitni, én azt nem szeretem mert mi a csudának: amit használ a srác, azt megismeri amit nem használ azt meg minek elsorolni a legelején? Úgysem tudja megjegyezni... Az időben első 10-es foglalkozáson egy összetett feladatot akartam megoldani lépésenként de aztán rá kellett jöjjek, hogy ez nem jó ötlet: egy program használtatását nem lehet bonyolult feladat részlépéseivel jól elkezdeni, egyszerű feladat kell ehhez. Így az időben második tizedikes csapattal már jóval lejjebb került a léc, egy sakktáblát csináltunk a táblázatkezelőben: ez teljesen alkalmas a sorok oszlopok formázásának a kezelésére, ha legközelebb lesz velük órám még a figurákat is feltesszük a táblára! Mindig sikerszám az, aminek van látszatja :)

A végén, hetedik órában egy 09E-s csapattal volt foglalkozás (a srácok előtte nagyon érdeklődtek hogy nem-e marad-e el-e :):) – NEM), valaha ez volt az az osztály aki sok infó órát kapott, akik okosak és szorgalmasabban is voltak az átlagnál tehát akikkel lehetett haladni. Mára ez a múlt, ők ezt a tárgyat már ötödiknek nem is választhatják érettségin, a csoport is más mint amilyen az így beiskolázott osztály csoportjai voltak pár éve... Velük nem mentem előre, egy három állományból álló HTML feladatot csináltattam meg, ezt magam kreáltam, Mindig ilyenkor veszem észre, hogy kell, kellett volna a sajtóhibákat kivenni a feladatból, de hát ez most sem történt meg a foglalkozás előtt... A feladatot persze összecsapták, a képek abszolút ösvénnyel kerülnek ki, összekeverik a fájl nevet a keretcímmel. Na ezt sulykolni kellene (talán ez fontosabb mint a menüelemek elnevezése).

Edina délelőtt egy igazgatói tájékoztatón volt, délután ennek kapcsán vezetőségi volt... Elég hosszan, mert sok minden elmondani, megbeszélni való volt. Hárman vagyunk egy ilyenen, rám a jegyzetelés marad, bele nem nagyon szoktam szólni. Nem is nagyon van miben, az új rendszerben az iskola simán végrehajtó szervvé válik. Azt nem tudom, hogy ez jó dolog-e, majd kiderül, az viszont biztos hogy ez ellen tenni nem lehet. Éppen tegnap láttam egy petíciót itt (http://www.peticiok.com/az_iskolak_helyzeterol) fogalmam sincs arról, hogy ezzel mi a csudára lehet menni... Úgy hiszem semmire (főleg ha a petíció majd' minden bekezdése tartalmaz olyasmit, amit pártatlanul és a realitások talaján maradva is lehet vitatni – bár ez magánvélemény, rövidebb és a legkevésbé vitatható dolgokat felemlegetve hatékonyabb lehetett volna, bár azt hiszem az is teljesen mindegy). Szóval nagyon sok a bizonytalanság, ez tegnap a vezetőségin is szóba került, a csuda tudja mi lesz. Feltehetően rengeteg zökkenővel, döcögősen és kuszán (bár ezt olvasva: http://index.hu/belfold/2013/01/08/hoffmann_sikertortenet_az_iskolak_allami_atvetele/ egészen jól érezheti magát az ember, hogy egy sikertörténet része), de csak mennek majd a napi dolgok, most például a félévzárás.

Sok idő elment a vezetőségivel, negyed hat is elmúlt, amikor nekiállhattam a maradék rajzfeladat kijavításának. Lehet, ez a módi sikeresebb lesz (hja, sikertörténet): a füzeteket nem hagyom hazavinni a diáknak, az egész órai munka így itt van velem, ezekre jegyet is kapnak. Kaphatnak... Ezt tudva komolyabban veszik az órát, meg azt, hogy aki lazsál az hátfőn a hetedik órában (akkor csak hat órájuk van) itt marad és különfoglalkozásként megcsinálja a rajzfeladatot! Ezek, meg az azonnali visszacsatolás – az óra végén végignézem azt, hogy ki mit csinált, mit és mivel rajzról van szó azt is, hogy milyen tiszta áttekinthető és tetszetős a munkája – talán fog rajtuk valamit.

A hiányzások lezárása már sorra sem került, eljöttem haza – azt majd ma, pénteken megcsinálom és azzal részemről: szaktanárként és ofőként meg is vagyok. Sajna a java csak ezután jön: elérni azt, hogy a kollégák is megcsinálják ezt a zárást! Na ebben is van persze kanyar – miért lenne minden egyszerű és sima... K.A.Á. egy vagy két hete hagyott itt minket, semmi sincs lezárva az osztályában, vagy ott ahol szaktantárgyat tanított – pedig állítólag azt mondta, hogy rendben hagyja a dolgait. Ezért tegnap írtam neki mail-t. Ma hajnalban olvastam a válaszát, ami röviden nem, hosszan meg egy elég rideg, merev elutasító hangvételű levél, még a Munka törvénykönyvét is hivatkozza. Aham... Persze már mindegy, ő másutt dolgozik, felesleges ez az egész, maximum arra érdemes eltenni a levelet, hogy ha az idő és a körülmények úgy hozzák, hogy ismét tanítani akar és netán nálunk (ez nem is olyan példa nélkül való), akkor az ember tudja majd, hogy mire számíthat. Szóval lesz aki helyett ezt a zárást is meg kell csinálni... Aztán ha mindez megvan, akkor majd összesíteni kell a statisztikát. Mindegy, legalább van mit csinálni...

Orsiról semmi hír... Nem örülök neki, hogy mai-t nem tud vagy akar írni, állítólag a munkahelye erősen billeg: nem mintha ő nem felelne meg de szóba került, hogy bezárják... (Anyja beszélt vele a hét elején telefonon, állítólag beszélt neki erről.) Szóval nem tudni, mi lesz a munkahelye jövője... Nincs nagyon oda érte, de ez biztos pont, vagy eddig legalábbis annak látszott... Hétfőn elég sebbel-lobbal ment vissza Sopronba, azóta nem beszéltem vele, írni írtam neki E-mai-t, de válasz nem volt (még :)), lehet tényleg a telefon marad amivel vele kommunikálni lehet...

Holnap szombat, egy HTML XML meg egy PhotoShop-os foglalkozás, az előbbire is össze kell szedjem magam, az utóbbi azonban még problémásabb... (Az „csak” technikai probléma hogy egy hete a foglalkozásra kijelölt termekben 0 nap volt már csak hátra a feltett PhotoShop CS5 trial [!] használatára, egy kolléga akinek restartolnia kellett, nem is tudott dolgozni azon a gépen – ha ezt mostanra nem oldják meg nem tudom mi a csuda lesz) Remélem, lesz ma délután, este meg éjszaka :( erőm meg időm felkészülni erre... És akkor még hol a félévi statisztika :(:( Ez van, ez az időszak mindig ilyen – az ezt követő meg az érettség adminisztrálás miatt lesz olyan, amilyen lesz, de legalább van! :)

Csütörtök

(#2242) 2012. szeptember 20., csütörtök, 04:41

Nem keltem elég korán – az óra ébresztett, de valamit elnyomtam rajta, amikor felébredtem és már értettem is amit a világító számok mutattak, hát majd' egy órával később volt mint akartam. Az órarendre lesz időm napközben, a helyettesítéseket azonban fejvesztve ki kell írni, kapkodósan, ha már ellustálkodtam a kora hajnalt...

Helyettesítés... Máris beleszaladtam: az egyik kilencedikes csoportnak Petra első órát tart, ha ezt tegnap délelőtt időben írom ki, lehetett volna „Nem jön be” opció... Most erre fel nem küldhetek be ingyen senkit, marad, hogy én helyettesítem... Ez a helyettesítéskiírás dolog olyan találós kérdéses, olyan egyezés keresős dolog... MI lenne a legoptimálisabb megoldás? Ma akadt egy ilyen, a diákoknak van nyelvóra, angol és német és véletlenül a helyettesítendő órában mint a két kollegina szabad... Volt eddig: máris nem telik sem az ő sem a diákok ideje haszontalanul...

Elvacakoltam az időt, később indultam, később érkeztem. A nap a szokásos megbeszéléssel, inkább kötetlen csevegéssel kezdődik, sulis dolgokról: most például arról, hogy a(z állítólag) nemrégen megjelent rendelet szerint december egy munkanap. Ez azért baj számunkra, mert az előtte levő nap – egyébként az a nap egy pénteki nap, tehát ilyesmire ideális – a szalagavató napja, szombat meg üres. Ha elrendelt munkanap akkor viszont baj van. Lehet persze erőlködnünk, hogy jöjjenek a diákok – úgysem fognak jönni, valamelyik ledolgozós szombatra tett szabadnapunkat kell azon az áron ide tenni, hogy ahonnan elvesszük (november közepe?), ott dolgozós szombat lesz. Szerintem tiszta sor, semmi hezitálni való ezen nincs – így legyen és kész, de Edina szerint ezt majd meg kell beszélni... Úgy legyen...

Reggel kiszórtam a helyettesítő papírokat. A kettes előtt már gyülekszik a csapat akiknek be sem kellett volna jönni, de akik itt vannak és akiknek ezért én celebrálok nekik, sajnos grátisz, nem szakszerűt. Valami élvezet azért legyen benne: az azonosítókat megkapták, nosza: állítunk velük, nekik jelszót!

Megvolt... Szép nagy csoport, tele a gépterem. Kicsit értetlenek, valahogy őket is a fecsegésre szocializálta az általános iskola, főleg egy srácot. Megmondom mi a teendő, világosan, minden sallang nélkül: erre 18-an megcsinálják, a tizenkilencedik megkérdi, tényleg azt kell csinálni? Ez is elég bosszantó sokadjára, az meg még inkább amikor elront valamit, látom mi a hiba de szeretném ha tanulna és maga jönne rá, utasítom arra hogy ezt meg azt tegye, és erre nekiáll vitatkozni, hogy azt már megtette, meg emezt is és mégis rossz... Soha sem fogom megérteni, a kapott utasítás mentén miért nem próbálkozik kicsit másként, hátha ráakad a hibára, miért kell vitatkoznia... És ez nem csak erre a csoportra de az egész korosztályra jellemző. Mindegy, végül is kellemes jó hangulatú és feszes tempójú volt az óra, végigvettem velük a Novell bejelentkezési azonosítójukhoz tartozó jelszó beállítását és magát a gépindulást, bejelentkezést is megcsinálták egyszer – azaz hiába volt szakszerűtlen a helyettesítés, a gyereknek nem volt haszontalan...

Délelőtt órarend... Az előrehozott érettségik áldásos hatása... Egy 12-es csoport 21 fős lett... Ennyien nem tettek érettségi informatikából az osztályban. Egy csoportnak ez sok, kettőnek kevés... Kerestem egy hasonló tanmenet szerint képzett azonos évfolyambeli osztályt, ahol 14..16 fő mindkét csoport, erről a 21 fősről leválasztunk három négy főt és ahhoz csapjuk. Ezek szerint ebben az évben kettő olyan csoport is van, akik vegyesek, több osztályból kerülnek ki. Mivel mind az informatika érettségin való megjelenése visszaszorulóban mint maga az előrehozott érettségit is korlátozza a a jogszabályalkotó, ilyesmire feltehetően a jövőben nagyobb mennyiségben nem kell felkészülni. Most azonban bonyolítja a dolgot, igaz: ha meg másfelől nézem, érdekes megoldandó feladat :)

Meglett az órarend, átnéztem, úgy ítéltem hogy ahhoz elég „érett”, hogy az átmeneti munkaterületen közzétegyem. Aztán lenyomtattam egy cetlit is, azt a hirdetőre, egy E-maiét meg a közös levelezőlistára. Nagyon hamar jöttek az első reakciók. Ilyenek is, olyanok is. A baj az, hogy ha egyetlen órarend van egy évben, akár jó akár kevésbé az, azt megszokják, ha érdemben kell módosítani akkor másvalamit kellene megszokni és ez óhatatlan nosztalgiával jár... Valószínűleg itt is sok észrevétel mögött az van. Az észrevételek egy része azonnal bedolgozható, meg is tettem, a harmadik verziószám folyamatosan emelkedik. A javaslatok kérések másik fele meg majd... Eltettem, a következő héten menjen csak ez, majd a rákövetkezőn alakítunk, de remélem most már csak aprókat...

(Eddig készült el folyamatosan, aznap a feljegyzés, aztán félretettem és most már ha agyoncsapnak sem tudom, mi a fenével is ment el a nap. Elment, az tuti...)