Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Járda

(#2663) 2014. szeptember 24., szerda

Pár naponta vagyok Ürömön – nyáron hosszabban is ott voltam – ezért a napi változások is feltűnnek. A kisebb változások is. Ez pedig nem is kicsi: korábban elkezdték építeni az egészségházat a CBA mellett. Ez nem a falu közepe – ezt az eddig nem regnáló, ellenzéki és civil vagy talán csak „civil” (itt, Abszurdisztánban soha sem lehet tudni, melyik civil szervezet a Trójai Ló), szóval ezt szórólapon észrevételezték is hogy miért a falu szélén építik fel.

Mindegy, most nem erről akarok írni, arról sem hogy sokáig kint volt a tábla, hogy augusztus 31 az átadás időpontja – amikor kitették már akkor látható volt, ez nem tartható – és még most is készül, arról sem, hogy az eddigi polgármester facebook profilján persze ott a látványterv és persze ott sorakoznak az elismerő, dicsérő kommentek. Nem fotó, látványterv, és a kommentből nagyon sok és a legtöbb elragadtatott. Nincs ezzel semmi gond, véleménye mindenkinek van és a túlnyomó többsége, többségünk ennek hangot is ad. Ez alapjog. Szóval nem erről akarok írni...

Bringával járok mostanában, de mert a bringa egy őskövület: sem váltója nincs, sem nem könnyű és magam sem vagyok egy friss kiadás, az ürömi kálvária domb több mint kihívás. Egészen egyszerűen feltolom a biciklit (asszem egyetlen egyszer sikerült keréken a CBA-tól az Ady utcáig egy lendületből, azaz inkább csak „lendületből”” feljutni.

Így aztán nagyon is észrevettem, hogy az egészségház építésével párhuzamosan egyéb terepmunkákat is csináltak, például a Kálvária domb oldalán fitó szépen kikövezett gyalogjárdát szétszedték. Azt hittem elsőre, hogy valami közművezetéket tesznek alá, de ennek nincs nyoma. Felszedték a régi kövezést, szépen bestócolták, majd – egy újabbat tettek le, bár ez még nem múlt idő, még sok helyütt csak a marsbéli hepe-hupa van meg és ahol az új kövezet a helyén, ott is az illesztések még kialakításra várnak.

Fogalmam sincs az okokról – okok mindig vannak akár ismerjük akár nem – és azok biztosan megalapozottak. Ezzel együtt nem értem, mi volt a régi kövezet felszedésének az oka. Nem voltak a kövek töröttek, nem volt hepe-hupás, nem volt felázott vagy gyomos, semmi baj nem látszott vele, úgy tűn sőt évig, évtizedig el lesz az ott. Annyi változás látszik csak hogy más a kövek alakja.

Fogalmam sincs, miért kellett ezt felbontani, feltúrni és megint lerakni. (Az eddigi polgármester facebook profilján kérdeztem – majd jól megkapom a gyalázkodást a rajongóktól, jártam már hasonlóan egy „újságíró”-t dicsőitő bejegyzés kapcsán tett kétkedő megjegyzésemmel – úgy kell nekem, minek írogatok ilyeneket... Pláne hogy október 12-én önkormányzati választások, és az ürömi polgármesteri szék annyira értékes lett, hogy az egyik párt, eszem ágában sincs a neve megemlítésével reklámozni azt, hogy melyik, a Bécsi úton óriásplakáton – gondolom rengeteg pénzért – nem átallja a jelöltjét reklámozni...)

65628

Ilyen volt a régi burkolat, a kép a sportpálya melletti résztől, lefelé a CBA felé nézve készült...

65633

Ilyen lesz az új burkolat, ha elkészül. Haladnak vele, persze gondolom az egészségház építése is elég sok kapacitást leköt... Így az alsóbb szakasz elég redesen fel van túrva (a kép az elmúlt hétvégén készült)

Villanyóra csere

(#2538) 2014. március 13., csütörtök

Tegnap a postaládánkban volt valami fura nevű cég üzenetét – természetesen „Helyszíni felszólítás” a cetli neve, fő a komolyság és a szigor ha már hatóságról van szó, egy mondatban csak két törvényt idéznek meg az ELMÜ saját szabályzatát (de ijesztő is!) – szóval valami nyelvtörő nevű Kft. képviseletében dobták be a postaládába, ami Kft. egy ELMÜ alvállalkozó, többek között villanyóracserével is foglalkoznak. Nem tudom, miért pont az én villanyórámat akarják lecserélni, ugyanolyan idős mint a szinten levő legalább másik kettő lakás villanyórája. Igaz, régi – de régi a többi is. Szóval nem tudom miért pont ezt, de mindegy. Ma kerestem a cetlin megadott számot, de a megadott telefon akkor éppen ki volt kapcsolva. Gondoltam, net-en is ott vannak – ott is voltak! Saját domain-jük van, még csak a kereső sem kellett. A lapon nincs sok infó, de egy form-mal lehet, lehetett üzenetet hagyni, megtettem. Nem fűztem hozzá komoly reményeket, de ennél többet nem tudtam tenni. Aztán egy szűk óra múlva szól a telefonom, visszahívott az illető – látta a hívást, szerencsére a saját telefonomról hívtam nem a benti vezetékesről és visszahívott! A pénteki délutánt adta meg, mint időpontot – OK, feltett kérdés volt, de nekem jó. Így nem is tudom mióta először háromnegyed háromra hazaértem, nagyon szokatlan volt hogy napsütésben, világosban jöjjek...

Egészen pontosan jöttek. Két pasi, egy velem egykorú és egy fiatalabb. Nem tudták megmondani, miért pont az enyémet cserélik: mutatták, hogy a négy villanyórából egy már ki lett cserélve. Közelebbről megnézték és kiderült, hogy az is a pénteki napon lett cserélve egy másik alvállalkozó csinálta – ennyit az átgondolt outsourcing-ről! Szóval nem ez az első csere itt. Az enyém meg a mellette levő pont ugyanakkor lett beépítve és csak az enyémet cserélik most ki, nem lehet tudni, hogy az ELMÜ miért ad ki nekik egyes címeket, másokat pedig miért nem. Az idősebb pasi elmesélte, hogy a napokban voltak egy társasházban, ahol egyetlen helyiségben volt a negyven villanyóra, egyazon idősek és csak az egyik cseréjére mentek ki – az ottani közös képviselő legnagyobb örömére, hiszen esélyes hogy még harminckilenc alkalommal kell nekik vagy másnak kilátogatni oda.

Maga a csere, a szerelés az egészen gyorsan ment. A fiatalabb szerelő leszerelte a régit, majd fel a másikat ami fele akkora, digitálisan jelez ki – felteszem, valami elektronika mérhet benne, mert mozgó alkatrészt nem láttam. Az idősebb nem szerelt semmit, csak a papírmunkával foglalkozott ami így is kicsit tovább tartott, mint leszerelni a régit és felszerelni az új villanyórát. Kinyomtatott vignyettákat ragasztgatott az idősebb pasi az űrlap megfelelő részére, de még így is kellett valamit írogatnia. Feljegyezték a régi óra állását (amit kiszerelés után le is fotóztak), az óra és a plomba számokat, aláírtam – és már mentek is. Az idősebb előtte elmondta, mi az amit a kijelzőn lehet látni, de aztán tényleg nem molyolgattak már semmit, elhúztak. Utójáték: ezután találtam a levelezőmben egy levelet ahol kapcsolati infót kér valaki attól a Kft.-től akitől a szerelők jöttek, azaz a form-on beérkezett üzeneteket csak olvassa valaki és reagál is. Mondjuk akkor már okafogyott volt, két sort írtam vissza és ez a task lezárva...

Fordított polaritás

(#2340) 2013. március 11., hétfő

Március harmadikán, vasárnap sikerült megint totál lemerítenem az akksit mert rajt' hagytam a fényszórót. Ez mondjuk önmagában nem is hír, sajna nem először volt ilyen (és tartok attól, hogy nem is utoljára). Vasárnap reggel vettem észre, hogy szombaton kora délután, fél három magasságában megállva Ürömön a ház előtt, nem figyeltem erre eléggé: a tűző nap is a baj oldalán állt, nem tűnt fel hogy a gyújtás levétele után a világítást nem kapcsoltam ki.

Vasárnap reggel meg már nem indult el...

Ürömön van töltő, akkumulátor töltő. Én építettem annak idején, 14 vagy 15 éves koromban. Egy trafó a lelke, ezt azt hiszem még a nagyapámtól kaptam – a csuda tudja ő honnan szerezte – sok kimenettel, ezeket annakidején amikor még diákként jártam az iskolában, Gerbovits tanár úr kimérte nekem, vettem hozzá 100-100-as szelén egyenirányító lapokat – ha jól emlékszem, nyolc darab van benne, valamiért párban szerepelnek a Graetz-hídban, bár ebben biztos nem vagyok. Az egész egy lécekből csinált alapon van, a doboz váza már nem emlékszem mi, alumínium lemezek borítják, a trafónál kétoldalt szellőzőt is fabrikáltam rá. Igen nehéz, masszív jószág... Erre tettem az akksit vasárnap délelőtt, és hogy a töltést hamarabb vegye fel, egy lavór meleg vízbe is állítottam. Egy óra töltés után betettem, de semmi... A következő próba késő délután volt, de meg sem nyikkant, semmi áram a kocsiban nem volt.

Hát ilyet én még nem láttam...

Hazajöttem busszal aztán felhívtam Tibit, mi a csuda lehet ez. Megmondani ő sem tudta de megígérte, hogy hétfőn munka után kimegyünk, megnézi. Úgy is lett... Hátfőn felvételiztettem, igyekeztem hogy négyig meglegyen és akkortájt hívott is. Kimentünk Ürömre, nézegette, méricsgélte... Első blikkre az volt az ötlete hogy tönkrement a generátor – na ennek igen nagyon nem örültem volna... (Meg hát miért is ment volna tönkre, szépen működött amikor leálltam vele szombaton délután). Az hamar kiderült, mi a közvetlen ok: egy nagy, 80A-s olvadóbiztosíték van az akku pozitív saru közvetlen közelében, ez ment ki. Ez miatt nem volt semmi áram a kocsiban. Hanem hogy egy ekkora benga biztosíték miért ment ki azt még akkor nem értette Tibi sem... Vissza nem lehetett az akksit kötni mert rövidzárközeli áramlökést eredményezett... Ahogy Tibi méregette, méregette a feszmérő polaritása lett fura neki.

Mint kiderült, a pólusok helyet cseréltek!

Azt mondta, ilyet nem látott zsenge fiatalkora óta amikor a Merkurnál dolgozott, és az ottani akkus bácsika rendre fordítva formázta meg az átadás előtt levő kocsikhoz kiadott akkukat ő meg fiatal szerelőként nem értette azt, hogy miért vágja le sorra a biztit egy vadi uj kocsiban a vadi új akku. És tényleg: fordítva betéve és bekötve az akkut, normál áramfelvételt mutatott üresen és indult is, valamint – ezt nagy örömmel hallottam – a generátor is töltött rendesen. Igaz, a belső világítás nem ment, a műszarfal sötét volt de más fogyasztó kapott áramot. Tibi megígérte, utánanéz a kiment 80A-s biztinek és az akksit visszaformázza, ehhez azonban el kellett menjünk hozzá. Elvittem, otthagytam a kocsit, Tibi volt olyan rendes hogy vissza hozott Pöttyösbe...

A történet pénteken folytatódott, napközben telefonált Tibi hogy rendben a kocsi, este mehetek érte. A dolgot kissé bonyolította, hogy pénteken öttől egy jótékonysági est volt az iskolában, az alapítványunk számára gyűjtöttünk, mely alapítványon levő pénz legfontosabb és legközelibb „feladata” a tanévvégi, a jó tanulóink számára szervezendő jutalomút finanszírozása lenne. Az est hát után ért véget, utána még papírmunka volt, azután indultam ki. Szerencsére enyhe idő volt: esett ugyan kora este de ekkorra csak a tócsák emlékeztettek erre. Nem is tudom, mikor voltam Tibiéknél úgy, hogy nem kocsival... 24-essel mentem a közvágóhídig, ott kis gyalogolás a Ráckeve-Tököli hévig. Nyolc után ment a következő, nyolc megálló az, ami Tibiékhez közelebb van bár innen is volt vagy háromnegyed óra mire kiértem. Az igazsághoz tartozik, hogy Tibi szólt, mondta a telefonba, hogy hívjam ha leszálltam a hévről, de nem volt képem még erre is megkérni. Péntek este végül is rendben lezárult a „projekt”, a kocsi megint rendben.

Tanulság? Nem tudom, van-e... Egyfelől hogy a japán tervezők hülyék, minek hangjelzés a be nem kötött biztonsági öv miatt, ha a fennhagyott tompított miatt nincs. Másfelől hogy kiszállás után inkább kétszer járjam körül a kocsit mint egyszer – sem :( Harmadrészt: egy csontra lemerített akksi bizony feltölthető fordítva minden gond nélkül... Negyedszer? Talán az, hogy az ürömi töltőt feszmérővel meg kéne alkalomadtán vizsgálni mert erősen úgy emlékszem, hogy jó polaritással tettem töltőre... Vagy nem...

Első nap az iskolában

(#2232) 2012. szeptember 03., hétfő

Korán keltem mert még akadt a sulikezdés előtt megcsinálni való. Petra az első héten suliban van, a helyettesítését ki kellett írjam, az órarend jelzeteihez (a tantárgyak és a tanárok rövidítése) szoktak kérni feloldást, egyfajta jelmagyarázatot, ezt is meg kellett csináljam. Az évnyitón az én feladatom lett a tavalyi évvel kapcsolatos dijak (nálunk: Kecskeméthy-dij és Udvarhelyi-díj) átadása. Utánanéztem a névadóknak és pár sort – de tényleg csak pár sort – összeírtam, amit majd elmondok... A legfontosab azonban talán annak kiírása, hogy ki hol legyen. Az első napon minden osztály a suliban van ellentétben a tanév másik 180 napjával, amikor is a szakképzősök egy része külső gyakorlaton van.

Fél hét tájt értem be, elvileg másfél órával korábban mint az évnyitó, elvileg ez alatt ezt-azt meg lehetett volna csinálni de hát nem: egyik kolléga a másik után jött órarendet kérni (már előző naptól kint volt a WEB lapon és onnan is lehet nyomtati) aztán a tanulónévsorokat kitenni, aztán – ilyen emelkedett feladatokkal is kell foglalkozni – éppen mert sokan vagyunk és az enyéimek a legkissebb „tanterembe” szorultak be, annak utánajárni hogy lesz-e nekik elég szék... :)

Az évnyitó a szokásos volt, most Csaba állította össze, szellemes apróságokkal tette nem-sablonossá. Két legényem szerepelt benne, jól. Ezután szokás szerint, az első nap szokása szerint három osztályfőnöki óra. Ez rémes volt: az osztályom amúgy sem egy visszafogott halk szavú csapat, de most beszorulva a 09/A terembe egészen egyszerűen nem lehetett bírni velük! Nagy nehezen elvégeztem amit el kell: névsor egyeztetés, ellenőrzők kiosztása és megíratása, a baleset- és tűzvédelem ismertetése és aláíratása, a tanév rendje főbb pontjai (a szünetekre, a tanítás nélküli munkanapokra meg a szülői értekezletekre különös tekintettel :)) lediktálása – úgyis elfelejtik – aztán a munkaruha adatlapok megbeszélése (idén lesz nekik gyakorlat!) - csupa izgalmas pedagógiai feladat :):)

Az első igazi óra szakrajz volt az enyéimeknek, már a saját teremben ami nem nagyterem de a 09/A majd' duplája, na itt már egyszerűbb volt velük. Még nem rajzoltunk, csak a felszerelésről meg a tantárgyról esett szó.

Ennyi tanórai munkám volt hétfőre, az enyéimeknek volt még egy földrajz és mert nagyon rendetlenek, nem hagytam őket szabadon hazamenni, lementem rájuk nézni hogy rendben hagyják-e ott a termet. Nem tudom számít-e ez valamit, hogy lesz-e ennek valami pozitív hozadéka, de remélni remélem, hogy igen és kevesebb baj lesz velük év közben mint előző évben volt.

Az órarenddel kapcsolatban nagyon sok és sokféle észrevétel volt. Ezeket fel- és beodolgozni szép feladat ráadásul már az e-Naplót is konfigolni kell és péntekre a végleges tantárgyfelsoztás it az F2-ben – szóval nem lesz uncsi...

Négyig voltam, akkor busszal Pöttyös, majd kocsival ki Ürömre. Szerencsére ott minden rendben van, majd ki a temetőbe locsolni. Alig esett, a föld kemény és száraz. A kertben kapálásra nem maradt már idő, de locsolásra igen. Kell is, a paradicsom kezd száradni: ez lehet persze a vegetációs idősuakának a természetes vége is de lehet a szárazság is, nem értek eléggé hozzá sajnos, nem tudom. Teremni viszont nagyon terem, hétfőn este is egy nagy tálra valót szedtem le. Ezt átvittem Marikának, ő is szokott hozni ezt-azt. Mindjárt meg is szedte szilvával a tálad; kissé kapkodósan mert percei voltak a hatog, a torna kezdetéig – apám is de mennyit morgolódott, hogy Marika mindig elkésik :) Mindegy – jó ötlet volt átvinni a paradicsomot, és aranyos volt tőle, hogy erre a tálat teleszedte gyümölccsel.

Olyan nagyon tipikus koraőszi este: az utca tele gyerekkel, az úttesten játszanak és jó hangosak is, már hamar alkonyodik, de met még meleg az időjárás, melegek az esték is... A faluban nem mint itt bent a városban, a falu közepétől távol meg csendesek is...

Ahogy hazaértem, vettem észre hogy a szemüvegem meg otthagytam, ez nagy gáz, mert sem este sem kedden reggel, délelőtt nem vagy csak nagyon macerásan tudok akármit is csinálni, dolgozni, kell sajnos nagyon az az (olvasó) szemüveg... Visszamenni érte idő és pénz, ezért inkább elmentem az Europark-beli InterSparba. Aggódva, hogy egyfelől nyitva van-e még (ez már este nyolc volt) és tartanak-e ilyet de szerencsére igen és igen. Most majd meg van egy tartalék, feltéve hogy nem feledem el majd magamhoz venni amit Ürömön hagytam...