Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Tantárgyfelosztás

(#2534) 2014. március 13., csütörtök

Kezdődik a következő tanév, ideje tervezni azt, ki melyik csoportnak milyen tantárgyat fog tanítani. Ez a tantárgyfelosztás, ez lesz az alapja az órarendnek (és még sok mindennek).

Jövőre nincs nyelvi előkészítő évfolyamunk, a fenntartó nem engedte. Tulajdonképpen igaza van: korábban tizenöt, ebben a tanévben már tizennyolc nyelvi órát kapnak hetente a nyelvi előkészítősök, csoport bontva ráadásul, ez harminchét hét alatt majdnem ötszáz óra, kimondani is sok. Ennyi alatt egy alapfokú nyelvvizsgát azt hiszem akkor is le kellene tudjon tegyen a diák, ha nulláról indul – van aki nulláról indul. Nem tesznek nyelvvizsgát, alig akad ilyenünk, pedig a törvény is előírja (igaz csak a következő évtől), hogy olyan kilencven százalék körül kell legyen a nyelvvizsgázottak száma. Nálunk nincs, nálunk a nyelvi előkészítő csak parkolópálya, annak meg luxus.

Ez komoly gond lesz, GyES-ről visszajön egy angoltanárnő, egy földrajzos szintén GyES-es kollegina angol szakot végez – szóval bőven túlkínálat van angol tanítási kapacitásból ami azzal a szomorú következménnyel jár, hogy meg kell váljunk angoltanároktól. Matekból viszont kellene tanár, abból több az óra mint amit le lehet fedni.

Testnevelés éppen határon van, bár már a tizenegyedikig felért a heti öt óra, a napi testnevelés, még ebben az évben éppen megoldható három testnevelőtanárral, igaz: egy olyan osztály biztosan lesz ahol a heti öt órát kettő és három óra kiosztásban két kolléga tartja. Testnevelésből szerintem ezzel nincs semmi baj.

Soha sem volt egyszer a tantárgyfelosztás elkészítése. Korábban amíg kifizették a 22 óra feletti megtartott órákat túlórában, a konfliktus forrása legfeljebb az lehetett, ki az akinek több van. Nálunk viszont nem volt ezzel konfliktus a valóságban, mert meg lehetett egyezni mindenkivel. Túlóra ide vagy oda, akadt aki ekkor is csak 22 órát kért, más pedig pont a túlóra miatt „örült” a majd' harminc órának. (Amikor bevezették a mostani rendszer, még az is indok volt, hogy egyes helyeken egyesek nyúlták le a túlórapénzt, milyen igazságtalan is volt ez. Biztos ilyen is volt, de az kérdés, erre ez volt-e a jó megoldás. Most senki sem érdekelt abban, hogy több órát tartson, amint abban sem, hogy ne maradjon el óra. Semmit nem függ ettől a fizetés...) Régen vihette mindenki az osztályt, csoportot tovább, most nem lehet, régen ha az óraszáma felment, hát felment, elsődleges az volt, hogy ne legyen kényszerű tanárváltás.

Most semmi ilyen nincs, hogy túlóra, viszont van az, hogy 26 óra feletti óraszámra senkit sem hagy beállítani a fenntartó. Van ebben belső logika, de ez nem könnyíti meg annak meghatározását, ki mit hol tanítson. Készen van, de egészen biztosan nem végleges, egészen biztosan kell majd még alakítani rajta nem is keveset addig, amíg elkezdhetem ennek alapján a következő évre órarendet készíteni...

Felvételi

(#2336) 2013. február 27., szerda

Felvételi... Megjöttek a suliba a felvételi lapok, letöltöttük a KIR-ről az elektronikusan rögzített adatokat. Sajnos, nincs minden benne, ezek szerint az általános iskoláknak és a szülőknek van lehetősége teljesen kézzel, elektronikus adatrögzítés nélkül is jelentkezést beadni. Na ez orbitális hülyeség ahhoz képest, mennyire (túl)komplikált a rendszer... Egy bazi nagy Excel táblát kaptunk, én ekkorával még nem is dolgoztam. Szembe kellett sülnöm :) azzal, hogy mint a 340 sort, vagy tucat oszlopot kijelölve, az első sort egy ekkora mátrixban ez az Excel nem tudja kitölteni, a javára legyen mondva, hogy szépen üzen hogy ez a terület neki túl nagy. Végül is megvan... Próbálkoztam Acces-be áttenni és trükkös lekérdezésekkel szűrni, de csak a baj van vele, nem egyszerűbb...

A technikai dolgok persze nem elsődlegesek... A tartalom érdekesebb. Sajnos évről évre kevesebb lapot kapunk, azaz évről évre kevesebb az a diák, aki legalább egy helyen megjelöli az iskolánkat. Csak remélni lehet, hogy ennek fő oka a demográfiai apály és nem más – idén az eddigieknél is komolyabb hangsúlyt kapott, hogy ősszel, koratélen általános iskolákban ismertessük a sulinkat, jó értelemben marketingoljunk (borzalmas magyar szó :() a suli mellett. Sok évvel ezelőtt hatszázas számban érkezett jelentkezési lap, tavaly már aggódtunk mert 410..420 körüli volt ez a szám, ebben az évben azonban csak 347 lapot kaptunk. A másik baj az, hogy változik az ide jönni akaró diákok tanulmányi eredménye is, nem jó irányban. Sok éve a bukás kizáró ok volt, de ez is kell hogy változzon... Most ott tartunk, hogy a három bukás kizáró ok, de hát mennyi törekvés, mennyi szorgalom (le sem merem írni, mennyi okosság) lehet abban a diákban aki nyolcadik félévkor, akkor amikor az általános iskolai tanára is tudja, hogy a jegy hova számít, szóval ha akkor elégtelent kap és egy nyamvadt kis kettesre sem futja neki! Hogy fog az ilyen diák helytállni? Az autószerelő szakmát sok éve érettségihez kötötték, persze ezen lehet vitatkozni, vajon helyes-e. Az is elgondolkodtató lehetne, hogy ott ahol komolyabb az autóipar, egészében az ipar, ahol a gazdaságot nem beképzelt hülyék irányítják, az autószerelő képzést nem kötik érettségihez... Nálunk igen! Jó ez a közismereti, érettségire készítő tárgyakat tanítóknak de nem biztos hogy jó a diákoknak... Mindegy, ez van. Ehhez képest a csuda érti, négy, öt sőt: egy legény nyolc (!) bukással miért akar szakközépiskolába járni, miért próbálkozik az érettségi követelmények teljesítésével – amikor mondjuk egy szakképző intézményben lehet, tisztesen helyt állna, itt pedig nálunk csak vergődni, szenvedni fog. Ha fog...

Végül is az eredeti ötletet, miszerint Access-be áttéve válogatom szét és jelentés (report) lesz a kimenet, elvetettem: Excel-ben csináltam vagy 16 munkafüzetet egy-egy lappal (mert amint megvolt egy küldtem át Mónikának hogy körlevéllel csinálhassa a kimenő leveleket), a legbonyásabb az volt hogy kikeressem a kérdéses három napon az érintett kolléga órarendjében az alkalmas időpontot – már egy ideje így csináljuk, nem egységesen mondjuk délután három óra a beszélgetés időpontja – és persze hogy terem is legyen szabad és persze hogy ha lehet, a kolléga saját osztályának a terme legye az... Biztos ami biztos, az ütközések idejekorán való kezelése miatt a most érvényes órarendből lett egy b másolat, ide felvettem egy „Felvételi beszélgetés” nevű tárgyat amit nem rendeltem osztályhoz, de tanárhoz és teremhez igen, és a leendő osztályfőnökök (és én) kettő négyórás blokkot, a többi érintett kolléga egy ilyet kapott, ezeket elhelyezve az órarendkezelővel az esetleges lehetetlenség, ütközés látszott egyből. Ebben az évben viszonylag sok SNI-s jelentkezés volt, őket mi nem tudjuk felvenni és sok – erről írtam fentebb – aki nem hoyg egy, de volt hogy nyolc (!) bukással tesz kísérletet középiskolai felvételire... Ezeket kivéve a listából készült el a felvételi beszélgetések beosztása...

Francia

60797

Francia vendégeink a Díszteremben

60799

Az ötvenhármasban – ide elég nehezen fértünk be... Itt nem volt szakavatott vezetés, nekem kellett beszélnem arról amiről csak körülbelül tudom, hogy micsoda...

60802

A csarnok egyesben, itt motorokat, nyomatékváltókat szerelnek a tanulóink, a képen: egy kinyitott, szétszerelt nyomatékváltóművet nézeget a csoport két lánytagjának egyike. Balról a könyvtáros kisérőtanár, jobbról a műszaki rajzot tanító francia kolléga

60805

A csarnok hármasban kaptam el a képet úgy, hogy rajt vannak a francia vendégek is, a mi diákjaink is... Itt a kétféle képzési forma különbsége érdekelte a diákokat, az hogy a mieink „bac” után vannak – az náluk superior :)

(#2329) 2013. február 13., szerda

Kettőre jött egy francia diákcsoport. Ők szerdára ígérkeztek de egy nappal korábban jöttek. Vagy öt tanár jött velük, érdekes egyéniségek, már ha ennyi rövid ismeretség után lehet egyéniség megismeréséről beszélni. Volt egy középkorú férfi és egy valamivel fiatalabb nő, utóbbi törve még magyarul si beszélt, akikről sok nem derült ki mert ők a diákokkal voltak, a másik három kollégáról több kiderült főleg mert velük leültünk kicsit beszélgetni az igazgatóiban. Egy velem nagyjából egykorú vékony magas hölgy volt a tolmács (restellem de neveket nem tudok). Egy középkorúnál valamivel fiatalabb, középmagas, kissé pocakos úr volt e hármas egyetlen férfitagja. Ő volt az egyetlen műszaki, igazi franciaként mindenről ami az oktatás, képzés, megvolt a véleménye és ennek hangot is adott, egészen egyszerűen: sokat sokat beszélt... Szkaját tekintve ha jól értettem a tolmács szavait, műszaki rajzzal foglalkozik, a műhelyekben mutatott minden műszaki dologhoz jól értett. A legidősebb hölgy, erősen őszült, alacsony vékony kollegina könyvtáros, a harmadik kollegina korban valahol kettejük között pedig közismeretis reálos: matematika–fizika szakos. Oreans-ból jöttek, egy ottani nagy szakképző iskola 50 tanulóját kísérték el, ez valami helyi program aminek keretében Európai iskolákat látogathatnak évről évre végig, keleten és nyugaton. Ahogy elmondták, a program minimum 10 éjszaka hosszú utazásokat finanszíroz, a diákoknak csak az élelmezésüket kell maguknak állni minden mást a program, a francia kollégák szavaival valami Helyi Tanács áll. Most Pozsonyból jöttek, Budapest után Győrbe mennek az Audi gyárat megnézni, aztuán Bécs majd Brüsszel és utána haza, Orelans-ba...

A látogatás azzal kezdődött, hogy az igazgatóiban elbeszélgettünk – a tolmácsnak hála értettük is egymást, bár amennyire értettem olykor rövidített amikor fordított: innen oda is, onnan ide is. Nagyon jó volt megint sok év után ismét élő igazi francia szót hallani (a szakrajzos francia kolléga intonált kissé nehezebben érthetően, és persze a diákok szinte mind, akivel persze beszéltem mind rémesen, a többiek kollégák nem). Aztán Tóth Laci a tolmács segítéségével egy rövid prezentációval bemutatta nekik az iskolát majd két csoportra bontottuk őket, egyikkel az egyik magyarul is franciául is tudó kísérővel Laci a másikkal és a tolmáccsal pedig én mentem körbe az épületen bemutatva nekik hogy hol mit és hogyan tanítunk. A 36-osban szerencsére Kövi Miklós kolléga szakavatottan tudta mindezt elmondani. A szakrajzos francia kolléga már itt elemében volt, mert ahoyg elmondta, a most lezajlott oktatási reform miatt náluk ilyen nincs, egészen egyszerűen nem lehet, mert az ő diákjaik nem tanulhatnak szakmai dolgokat ilyen labor körülmények között: egyből az autón kell a fogásokat elsajátítani. Tetszett neki ahogyan mi csináljuk, csinálhatjuk és erősen kritizálta azt amit és ahogyan nekik kell... (Ez visszatérő motívum volt a szavaiban). A francia diákok között volt két alacsony, vékony csinos kislány, őket igen nagyon megcsodálták a mieink (akiknek még volt ilyen kései órán foglalkozása). Az egyik diáklány kérdezett rá nálam hogy a mi diákjainknál náluk lehet a telefonjuk? (Az egyik mi diákunk előtt volt a munkaasztalán, ezért juthatott eszébe.) Ahogy kivettem a válaszából – sajnos gyakorlat hijján is, meg mivel soha sem tudtam eléggé, hát most elég nehezen értettem meg a francia szót – szóval ahogy megértettem a válaszát, náluk eléggé és erősen tiltják, hogy a diáknak iskolában nála legyen a telefon. (Fogalmam sincs, hogy ezt mikétn lehet kivitelezni pláne náluk, ahol természetes hogy a diák visszabeszél, sokkal inkább – sokkal természetesebb és sokkal inkább beszél is vissza – mint nálunk.) A harminchatos után az ötvenhármasba mentünk, szerencsére nyitva volt és szerencsére diákok is voltak itt de sajnos Tibor nem, így valami keveset nekem kellett erről elmondani. Ezután a csarnokok következtek, előbb a motor- és nyomatékváltószerelő, aztán a diagnosztikai, na utóbbi heylen Hangya Gabi sokat, sokat mesélt nekik – és a szakrajzos kolléga a tolmács segítségével megint sokat csevegett arról ami szerinte jó és arról még inkább ami nem annyira, a saját szakmai oktatási rendszerükbe összevetve a mienkkel, legalábbis abból annyival amit láthattak. Itt már erősen tűkön álltam mert közelgett az öt óra amirko „fellépésem” volt a SzÁMALK-ban, de azért türelmesen megnéztük még a diesel befecskendező műhelyt ahol Bükkfejes Gyuri mesélt nekik majd az autóvillamossági műhelyt ahol senki sem mesélt legfeljebb csak én, és a szakrajzos kollégával megvitattuk, milyen már hogy náluk a 75 eurós rezsi óradij miatt fődarabot személyautó fenntartásban cserélnek, nem javítanak (a haszongépjárművek fődarabjai annyira drágák, hogy ott a javítás rentábilis). Hát ez elég pazarló hozzáállás, nem is teszi lehetővé sok apró ügyes fogás megtanítását, de hát ez legyen az ő gondjuk, nekünk sajnos ennél sokkal földhözragadtabb és a napi túléléshez sajnos sokkal közepibb gondjaink vannak.

Innen visszavittem őket a Díszterembe ahonnan kiindultunk és bevártuk Tóth Laci csoportját, addig cseverésztünk (én meg aggódtam, hogy elkésem a programozás órámat).

SzÁMALK

(#2300) 2012. december 21 péntek, este

60317

Karácsonyfa a Gábor Dénes Főiskola aulájában, a naptári év utolsó munkanapja utolsó óráiban, 2012. december 22-én szombaton késő délután

Szombaton volt az ez évi (naptári évi) utolsó foglalkozásom a SzÁMALK-ban. Kettő is...

A korábbi témája nem problémás, legfeljebb az, miként milyen lépésekben dolgozom fel. HTML, XML a címe, a HTML nylev megismertetése és használtatása egyszerű, sima szöveg kezelését végző programmal (a Notepad++ program van fenn a gépeken, ezt használjuk). Szombaton egy táblázatos lapot is tartalmazó file-hármas elkészítése, a meta TAG-ek megismertetése volt az egyik újdonság, persze az alapelemek – HTML szerkezet, lap színeinek beállítása, címsorok és bekezdések és táblázat formázásának alapjai, valamint hivatkozások – mellett. A másik feladat egy egylapos feladat lett volna, megoldva táblázattal is és CSS-sek, DIV-ekkel is... Erre már nem maradt idő, a három tanóra erre az utóbbira már kevésnek bizonyultak. Az az igazság, hogy lehetett volna gyorsabban haladni, de a hallgatók többsége nem tudott volna lépést tartani. Nem tudom, mi lenne a megfelelő módszer ennek a két, ellentétes dolognak az egyszerre való megvalósítására: gyorsabb haladás és annak biztosítása, hogy mindenki lépést tudjon tartani.

Eztután vot egy három tanórás üres idő, átmentem ez idő alatt a suliba hogy a délutáni fogllakozásra készüljek. Az sokkal problémásabb, nekem legalábbis. Multimédi a címe, és a tematika szerint a nagyobb része Photoshop használatával képkezelés, egy kicsi mozgókép kezelés és hang kezelés. Az anyag legnagyobb része azonban képkezelés a Photoshop megismerése. Na ez nem egyszerű, főleg mert hog yilyet rutin szerűen nem csináltam és nem is tanítottam még. Persze megoldható, de sokkal-sokkal többet kell erre készülni mint akármi más foglalkozásra. A hallgatók – ezt ők mondták – értékelik és kérik is, hogy ne csak a feladatlapot kapják meg hanem a lépésről lépésre feladatleírást, tutor-t is. Éppen ezen a napon próbálkoztam azzal hogy csak a feladatot kapják meg de ezzel elégedetlenek voltak. Hja, más gond is volt, az eredeti terem nem volt használható: a foglalkozások vagy a GDF vagy a SzÁMALK szakközépiskola épületében vannak, hol itt hol ott. Ez a szombat délutáni a GDF épületben lett volna, az azonban délben bezárt, áttettek minket a SzÁMALK szakközépiskola épületébe – csak hogy ott nem volt szabad gépes terem. A csoportból összesen öten (!) jöttek el, a rendszergazda volt olyan szíves öt laptopot rendelkezésre bocsátani, ezzel megvoltunk, habár elég nyögvenyelősen indult a foglalkozás és voltak problémák, mivel CS 5-ösre készültem – ez a tematika alapja – a gépeken meg CS 6-os volt, ezen a szinten ez a különbség problémás... Mindegy, megvolt, szombaton délután ötre, amikorra teljesen besötétedett, nem csak a foglalkozásnak, de az ezen naptári évre ütemezett óráknak is vége lett...

Információs rendszerek

(#2296) 2012. december 20., csütörtök reggel hat óra

Nem jó idők jönnek...

Eddig sem volt nagyon sok eszközünk, de most rohamosan szűkölnek a lehetőségeink. Ami megvan, folyamatosan amortizálódik, ami felújításra, javításra szorulna, úgy marad és használjuk ahogy tudjuk... Van, hogy nem tudjuk...

A régi számtechben mindig is volt projektor, most nincs. Az oldalszárny műszaki nagy előadóban tönkrement az ottani és azt ami itt volt, oda tettük át. Az ottani képzés stratégiailag fontosabb, infót meg maholnap senki sem fog tanulni hiszen a mostani oktatásirányítás abban a formában ahogyan eddig volt, feleslegesnek minősítette (abban a formában meg ahogyan elképzelik, egészen egyszerűen nem tanítható). Mindegy, ez van nem érdemes ezen rugózni, a véleményünket senki sem kéri, a fenti döntéseket itt lent a béka segge alatt 100 km-re egészen egyszerűen végre kell hajtani.

60141

Bal oldalon fenn hagytam a szerkesztés fordítás futtatás vázlatát, jobb oldalora éppen elfértek az apró programok kódjai, egyik a másik után...

Szóval nincs projektor az egyesben... Szombaton volt foglalkozásom, ebben a félévben az utolsó az EJF-esekkel. Mivel elmélet is meg gyakorlat is volt, előbbit az egyik emeleti tanteremben tartottam meg ahol még van projektor. (Ha az utolsó projektor ízzó is ellobban majd, az lesz a nap amikor a prezentációkezelőt mint a régi gazdagabb világ fényűzését, egészen egyszerűen elfeledhetjük...) Aztán lementünk a tanterembe a foglalkozás gyakorlati részére...

A programozási tételek hangsúlyos részt kapnak ebben a tárgyban, hát a program készítésével foglalkoztunk. Mivel az idő igen kevés, az egyik, ha nem a legnehezebb résztémára kevesebb az idő mint mondjuk a hálózati ismeretekre – amire szerintem feleslegesen van kettő alkalom amikor egy fél elegendő lenne – ezért éppen csak az alapfogásokat tudtuk átvenni, azt is (és éppen ezért) csak egy mára valóban nem korszerű környezetben, Pascal nyelven...

Azért amit lehet, kihoztunk belőele, azt hiszem. Projektor hijján a táblára kellett dolgozzak, elmaradt a lehetőség amit a projektoros munkában leginkább kedvelek, miszerint a munkát szépen fokozatosan építjük fel: egy apró kódot nem az elejétől a végéig írunk meg, hanem előbb a vázát, majd egyik kiegészítést a másik után eszközölve, a forrást nem lineárisan építve hanem egyik-másik részéhez visszatérve és funkcionálisan bővítve alakul az ki. Mindegy, ez van! Amit megcsináltunk, messze alatta van annak, amit meg szerettem volna (és amit szerintem meg is kellene könyvtár-informatikusokkal), de hát ne zúgolódjon az ember mert ha majd ez sem lesz, akkor még erre a kevéskére is nosztalgiával gondolunk majd... Kevesebbet dolgoztunk fel mint szerettem volna de remélem amit lehetett azt elvégeztük. Ennyit, ilyen komplexitású programocskákat tudtunk megcsinálni, elmondtam amit nulláról indulva az adott nyelvi környezetről el kell – minimum – és az adott keretek között egyáltalán lehetséges – maximum – az megvolt... A csoport kicsi, a hangulat barátságos, majdnem családias, mi kell még? :)

Csütörtök

(#2242) 2012. szeptember 20., csütörtök, 04:41

Nem keltem elég korán – az óra ébresztett, de valamit elnyomtam rajta, amikor felébredtem és már értettem is amit a világító számok mutattak, hát majd' egy órával később volt mint akartam. Az órarendre lesz időm napközben, a helyettesítéseket azonban fejvesztve ki kell írni, kapkodósan, ha már ellustálkodtam a kora hajnalt...

Helyettesítés... Máris beleszaladtam: az egyik kilencedikes csoportnak Petra első órát tart, ha ezt tegnap délelőtt időben írom ki, lehetett volna „Nem jön be” opció... Most erre fel nem küldhetek be ingyen senkit, marad, hogy én helyettesítem... Ez a helyettesítéskiírás dolog olyan találós kérdéses, olyan egyezés keresős dolog... MI lenne a legoptimálisabb megoldás? Ma akadt egy ilyen, a diákoknak van nyelvóra, angol és német és véletlenül a helyettesítendő órában mint a két kollegina szabad... Volt eddig: máris nem telik sem az ő sem a diákok ideje haszontalanul...

Elvacakoltam az időt, később indultam, később érkeztem. A nap a szokásos megbeszéléssel, inkább kötetlen csevegéssel kezdődik, sulis dolgokról: most például arról, hogy a(z állítólag) nemrégen megjelent rendelet szerint december egy munkanap. Ez azért baj számunkra, mert az előtte levő nap – egyébként az a nap egy pénteki nap, tehát ilyesmire ideális – a szalagavató napja, szombat meg üres. Ha elrendelt munkanap akkor viszont baj van. Lehet persze erőlködnünk, hogy jöjjenek a diákok – úgysem fognak jönni, valamelyik ledolgozós szombatra tett szabadnapunkat kell azon az áron ide tenni, hogy ahonnan elvesszük (november közepe?), ott dolgozós szombat lesz. Szerintem tiszta sor, semmi hezitálni való ezen nincs – így legyen és kész, de Edina szerint ezt majd meg kell beszélni... Úgy legyen...

Reggel kiszórtam a helyettesítő papírokat. A kettes előtt már gyülekszik a csapat akiknek be sem kellett volna jönni, de akik itt vannak és akiknek ezért én celebrálok nekik, sajnos grátisz, nem szakszerűt. Valami élvezet azért legyen benne: az azonosítókat megkapták, nosza: állítunk velük, nekik jelszót!

Megvolt... Szép nagy csoport, tele a gépterem. Kicsit értetlenek, valahogy őket is a fecsegésre szocializálta az általános iskola, főleg egy srácot. Megmondom mi a teendő, világosan, minden sallang nélkül: erre 18-an megcsinálják, a tizenkilencedik megkérdi, tényleg azt kell csinálni? Ez is elég bosszantó sokadjára, az meg még inkább amikor elront valamit, látom mi a hiba de szeretném ha tanulna és maga jönne rá, utasítom arra hogy ezt meg azt tegye, és erre nekiáll vitatkozni, hogy azt már megtette, meg emezt is és mégis rossz... Soha sem fogom megérteni, a kapott utasítás mentén miért nem próbálkozik kicsit másként, hátha ráakad a hibára, miért kell vitatkoznia... És ez nem csak erre a csoportra de az egész korosztályra jellemző. Mindegy, végül is kellemes jó hangulatú és feszes tempójú volt az óra, végigvettem velük a Novell bejelentkezési azonosítójukhoz tartozó jelszó beállítását és magát a gépindulást, bejelentkezést is megcsinálták egyszer – azaz hiába volt szakszerűtlen a helyettesítés, a gyereknek nem volt haszontalan...

Délelőtt órarend... Az előrehozott érettségik áldásos hatása... Egy 12-es csoport 21 fős lett... Ennyien nem tettek érettségi informatikából az osztályban. Egy csoportnak ez sok, kettőnek kevés... Kerestem egy hasonló tanmenet szerint képzett azonos évfolyambeli osztályt, ahol 14..16 fő mindkét csoport, erről a 21 fősről leválasztunk három négy főt és ahhoz csapjuk. Ezek szerint ebben az évben kettő olyan csoport is van, akik vegyesek, több osztályból kerülnek ki. Mivel mind az informatika érettségin való megjelenése visszaszorulóban mint maga az előrehozott érettségit is korlátozza a a jogszabályalkotó, ilyesmire feltehetően a jövőben nagyobb mennyiségben nem kell felkészülni. Most azonban bonyolítja a dolgot, igaz: ha meg másfelől nézem, érdekes megoldandó feladat :)

Meglett az órarend, átnéztem, úgy ítéltem hogy ahhoz elég „érett”, hogy az átmeneti munkaterületen közzétegyem. Aztán lenyomtattam egy cetlit is, azt a hirdetőre, egy E-maiét meg a közös levelezőlistára. Nagyon hamar jöttek az első reakciók. Ilyenek is, olyanok is. A baj az, hogy ha egyetlen órarend van egy évben, akár jó akár kevésbé az, azt megszokják, ha érdemben kell módosítani akkor másvalamit kellene megszokni és ez óhatatlan nosztalgiával jár... Valószínűleg itt is sok észrevétel mögött az van. Az észrevételek egy része azonnal bedolgozható, meg is tettem, a harmadik verziószám folyamatosan emelkedik. A javaslatok kérések másik fele meg majd... Eltettem, a következő héten menjen csak ez, majd a rákövetkezőn alakítunk, de remélem most már csak aprókat...

(Eddig készült el folyamatosan, aznap a feljegyzés, aztán félretettem és most már ha agyoncsapnak sem tudom, mi a fenével is ment el a nap. Elment, az tuti...)

TTF

(#2236) 2012. szeptember 11., kedd, 03:40

2236--ttf

Az F2 nyitóképe

Az idétlen betűszó a tantárgyfelosztás rövidítése. Minden évben ez az első nagyobb adatszolgáltatás. Elvileg korábban, mint a tanév eleje, el lehet kezdeni, gyakorlatilag soha sem tettem meg, ezt az évet kivéve – ekkor ugyanis köteleztek egy előzetes tantárgyfelosztás leadására. Akkor úgy kellett ez nekem mint üveges tótnak a hanyattesés, de most azt kell mondjam, nem volt haszon nélkül, hogy azt akkor meg kellett tenni: most kevesebb maradt...

Első lépés a tanterv létrehozatala. Ez is (mint minden más) csupán egy objektum, tartalom nélkül de kapcsolatokkal. Itt: ehhez a tantervhez kapcsolódnak az óratervek. Jó esetben egy évfolyam egy óraterv, korábban amikor még volt autóelektronikai műszerész képzésünk, akkor több is... Az óratervekben óratervi táblák vannak, ebben kell megadni hogy melyik tantárgyból mennyi óra van az egyes évfolyamokon, és hogy az bontásban tanítható-e.

Ezután kell a tanévhez az osztályokat létrehozni, azokhoz kell kapcsolni a tantervet. (Másként is lehet, ezt egy oktatáson elmondták, d én máskén tsoha sem használtam). Ha ez megvan és az előző tanév véget ért, lehet és kell is a tanulókat léptetni, áttenni az új osztályokba. A nyári szünet végén az ATV (augusztusi tanulmányi verseny – javítóvizsga a bukottaknak! :)) komplikálja meg a dolgot, ezzel Mónikák dolgoztak rendesen, dícséretükre legyen mondva hogy ez rendben van. Ezután kell átnézni a tanárok listáját, alkalmazottak és alkalmazások: itt mindig van valami kis változás, ahhoz éppen elég hogy legyen vele munka. A tanárok tanítható tantárgyait, ez teszi nekik óra kiosztását lehetővé, én már a tantárgyfelosztás tervezése során szoktam kiigazítani, ahol kell bővíteni.

Ezt követi az órák kiosztása, ehhez (ehhez is, mint az órarend alapadatainak meghatározásához) a belső használatra készített két nagy Excel tábla, a közismereti és a szakmai tantárgyfelosztásunk az alap). Ahol nincs, ott meg kell csinálni az egyéb csoport formájában az osztályok ketté vagy három részre bontását ügyelve arra, hogy utóbbi belső gyakorlat, a csoportot annak kell jelölni, iskolai gyakorlati csoportnak. Komplikálja a dolgot, hogy a nagyoknál szakmai gyakorlat A, B C illetve D is jelölésre kerül... A tantermi órák kiosztása nem nagy kaland, a bontásban tanított foglalkozásoké kicsit bonyolultabb és a leginkább az a három részben végzett gyakorlatoké. Ezzel telt az utóbbi pár napom, tegnap délutánra lett meg. (Nem tudom, mi lesz benne a hiba, mindig szokott lenni... Nem is elírás – olykor az is – de inkább a program áttekinthetetlen kuszasága, nehzen értelmezhető fogalmai és megkötései miatti értelmezési problémák.

Ezután jöttek sorra az egyéni foglalkozások (egyszerűbben: szakkőrök) kiosztása, ezzel is sokat kellett molyolgatni. (Létre kell a csoportot hozni. Hozzá kell kapcsolni azon osztályokhoz, melyek tanulói számára szerveződik. El kell „benne” helyezni a tanulókat. Tantárgyat kell hozzá rendelni. Ezután már látszik a tantárgyfelosztás táblában – csak ezután – és akkor lehet órát kiosztani a megfelelő kolléga számára.)

Tegnap estére lett meg, éppen éppen: a tegnapi nap volt a határidő... Az F2-n belül kell továbbítani, aztán a referens észrevételezi, az általa jelzett hibákat kijavítom és ismét feladva ez a ciklus az elfogadásig tart.

Végezetül: nem tudom mi a fenének írom mindezt le, hiszen könnyen meglehet, ez volt a TTF-nek ilyen formában a hattyúdala. És az F2-nek is, hiszen 2013 január elsejével az összes fővárosi szakképző iskola, szakközépiskola (mi is) állami kézbe kerülünk tokkal vonóval... Nem tudom, az állam vajon milyen gazda lesz, ahogyan azt sem, fenntart-e a FOK-hoz hasonló háttérintézményt „aki” a vegyesemlékezetű :) Főkír rendszer utódjához, az F2-höz hasonló rendszert használtat-e vajon majd... Az F2-vel szemben sok minden felhozható (a teljes igazsághoz tartozik hogy mellette is), tény viszont hogy ennyi idő alatt meg lehetett ismerni... Az új környezetben majd használandó rendszer is új lesz, annak minden nyűgével. Bár tartok tőle, nem ez lesz a fő bajunk :(