(#2467) 2013. november 23., szombat

xxxx

 

Szeptember tájt egy telefonhívás volt, egy „Alul-Járó Ferencvárosi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda” - lehet, a megnevezés nem pontos de hát annyira bonyás – szervezettől, ők és/vagy a Ferencvárosi Önkormányzat – na ez sem világos ki a szervező és ki a társ-szervező – pályaválasztási börzét tartanak és akarunk-e azon részt venni, ez volt a megkeresés tárgya.

Persze hogy igen...

Teljesen el is feledkeztem a dologról, aztán a múlt héten hívott megint a hölgy, akkor már a konkrét részletekkel: mettől meddig tartják, mekkora a stand, mi az amire lehet számítani... Négy négyzetméter, 230V-os csatlakozó, két kis asztal és négy szék. Ez elég korrektnek hangzik...

Mivel a dologba mást bevonni nem akartam (nem tűnt olyan súlyúnak, hogy mozgósítsak másokat), azt sütöttem ki, hogy a kis gépem mellé (ami amúgy is velem van mindig), magammal viszek egy projektort, és annyi eszközt modellt metszetet vagy mi a csudát, amennyit kézben el tudok vinni (meg visszahozni).

Így is lett. Két műanyag modellre esett a választás, egy hullámhajtómű és egy fokozatmentes áttételmódosítás modelljét vittem magammal. Nehezek ugyan nem voltak, de szép nagy papírdobozban voltak, szóval volt vele macera.

Csütörtökön reggel még bementem a sulisba, volt némi fegyelmezni való az osztályommal, aztán nyolc után valamivel indultam. A cím megvolt, de nem nagyon tudtam hova tenni: Dési Közösségi Ház. A Dési Művelődési Ház az megvan, ez csak a címről. Mint kiderült, ez a Pártház! Valamikor ez volt az MSzMP itteni alapszervének a helye – amikor ideköltöztünk még ilyen minőségében volt helyszíne lakógyűlésnek – aztán természetesen MSzP-s ingatlan lett mostanra meg úgy látszik folytatódott a „színtelenedése”? Mindegy: a lényeg hogy közel van (a szemben levő Coop bolt meg a RÖNK, a részönkormányzat irodája mellett) azaz dobozostul, projektorostul felmálházva sem kellett messzire menni.

Kicsit később értem oda mint terveztem, egyed tíz is volt már. Mint kiderült, szépen elő volt a dolog készítve: nagyobbak voltak a standok mint négy négyzetméter, szépen kiírták a „homlokzatukra” az iskola nevét, helyesen és korrektül, egyforma betűkkel (ez is fontos, senki se kerüljön előnybe :)) Nem siettem a kipakolással, mert időm sok volt, cucc meg kevés. Kevesebb mint a többségnek, bár nem hiszem, hogy ez baj lett volna. Ilyen helyen ott kell lenni ez nem kérdés, de hogy mennyire érdemes isntallációkkal túldíszíteni a standot azt nem tudom – konkrétan azt nem tudom, nem hiszem, hogy ezeknek közvetlenül milyen fokú a hasznosulásuk, mennyire tudnak egy-egy ingadozó nyolcadikost pont a mi iskolánk választására rávenni.

Tízre megvolt minden – a kép mutatja, hogy szerény de (talán) tartlamas lett. A prezentáció, amia kisgépen futott, a korábban a nyílt hétre készített alapján készült, kivettem belőle pár nem iskolai programról szólót, és betettem pár, az iskola belsővel, a műhelyekkel és főleg a szakmai képzéssel kapcsolatosan. A kis gépen kiterjesztett képernyőt választva, egy taskon ez futott, a másikon tudtam ezt-azt cisnálni, mert hát az egész délelőtt (kettő előtt eljöttem), sok izgalmat nem tartogatott...

Mellettem a Gundel standja sokáig üresen maradt, csak valamikor tizenegy tájt jött egy kollegina, kitett pár szórólapot, egy kis sulis zászlót az asztalra (ez remek ötlet ilyen nekünk is kellene legközelebb!), majd amikor megjöttek a tanulói is. Azok felvették a logós pólót, kitették a képeket a falra. Na ezt is kellene nekünk is legközelebb, diák is, meg kép is a falra meg céges, logós póló...

A velem szemben levő stand egészen más volt. Az Erzsébet Királyné Szépészeti szakközépiskola állított ott ki. Nem is tudtam, hogy van olyan szakma, hogy szépészet – mondjuk van logika benne, ahogy a cuccaikat láttam, fodrászattal manikűrrel, kozmetikával foglalkoznak. Na ők rengetet cuccot hoztak ki, négy vagy öt kislánnyal jöttek és – ezt ha akarjuk se tudjuk utánuk csinálni – az érdeklődő nyolcadikos kislányokat frizurázták, kozmetikázták. Az övék volt a környéken a leggazdagabban felszerelt stand. Számítógépet, kivetítőt nem hoztak, de hoztak sok képet, és babafejeket is – Orsi fodrásztanulása során is használt ilyet – meg a kozmetikázáshoz való dolgokat is, ezek többségének rendeltetése nekem rejtély :)

Mellettük, sréchen velem szemben a Lónyai utcai Református Gimnázium standja. Ők a mienkhez/enyémhez hasonlóan mérsékelt formavilággal gondolták hatásosnak és hatékonynak megjelenni. Ők, mivel két középkorú hölgy, feltehetően tanárnők alkották a stand személyzetét. Ők szürke csomagolópapírra felírva soroltűk, ki mindenki tanult náluk – ez még az én helyemről sem volt olvasható (akik közelebb mentek nekik talán igen), mindenesetre impozánsan hosszú volt a lista. Hoztak szórólapot, rengeteget – tízszer annyit, mint én, hoztak egy laptopot és azon ment a prezijük, kivetítőjük nem volt.

A legkevésbé szimpatikus stand a mellettük levő volt. Ez a Puskás Technikumé – mostanra valami bonyolult magyartalan nevük van – ahol diákok voltak csak, tanárok nem. Egy hatalmas nagy TV-t hoztak ki, hát nekik eddig sok pénzük lehetett a szponzoraik révén. (Semmit le nem von az iskola és a kollégák érdeméből ez, ettől még megérdemelten voltak és feltehetően lesznek is a megmérettetések során listavezetők sok tekintetben). A stand azonban nem ezt tükrözte, hanem azt hogy sok pénzzel mennyire semmire lehet jutni: a hatalmas plazma TV-n a srácok a GTA valami újabb változatát tolták, megdöbbentően realisztikus volt számomra – és megdöbbentően nyers, durva, erőszakos és a rombolást, a pusztítást, a az önmagáért való, ok és cél nélküli erőszakot. A főhős (már ha hős) egy tagbaszakadt színesbőrű, aki leüt, lelő, agyonrugdos mindenkit, asszonyt, terhesanyát, gyereket, aki mindent ami mozog a mountain bike-től a személygépkocsiig, a rönkszállító kocsin át a helikopterig és a kis repülőgépig a főhős brutális erőszakkal mindent magához ragad, aztán fejvesztett száguldással mindent tönkrezúz! OK, tudom, ez megragadja a gyerekek fantáziáját, amint hogy a stand előtt olykor valóban csoportosulások voltak – egyikünk standja előtt sem – de nem tudom, a Puskásnak ezzel kell-e magát reklámozni. Hja, egy laptopon ott is ment valami prezentáció a Puskásról de hála a srácok játékszenvedélyének, ebből sokat a közönség nem láthatott.

Sok stand volt, de ezeket láttam mert mivel magam voltam, nem akartam, nem tudtam a sajátomat (a mienket) magára hagyni, nem tudtam elbóklászni a teremben. Mellettem a másik oldalon (de valami támfal elválasztott, őket nem láttam – valami élelmiszeripari szakközépiskola volt, ők sütögettek is, hoztak is ki frissensülteket, másik oldalon kettővel odébb meg egy kézműves suli kosarakat, szőnyegeket és ott is: frissen sütött süteményeket mutattak, utóbbiakat kínálták is.

Kettőig voltam ott. A rendezvény ötig tartott, de nekem háromra már a Vas utcában kellett lenni, de ez egy másik történet...