(#2413) 2013. augusztus 11., vasárnap

62507

(Ezt a post-ot vagy három hete meg kellett volna írjam, ki keltett volna, hogy tegyem)

Szarka Sanyi, középiskolai osztálytársunk Jászszentandrásról való, ott lakik azóta is. Pár éve voltunk már egyszer hasonlóan, volt osztálytársak náluk. Most Sanyi születésnapja volt az apropó.

Eredetileg hatan jeleztük Gyurinak (aki szervezte a bulit), hogy megyünk, ahhoz kettő kocsi kellett volna, aztán a visszalépések miatt öten maradtunk, ez már egy kocsival is ment volna. Gyuri kérdezte, vezetek-e, ők nem akarták volna kihagyni Sanyi házi pálinkáját, persze hogy felvállaltam, hogy igen, vezetek.

Szóval a lemondások miatt már csak öten maradtunk, ez egy kocsival is ment, igaz: nem Mirával mert három felnőttnek a több mint száz kilométeres út hátul kínszenvedés lett volna. A következő változat úgy volt, hogy Döme Bora-jával megyünk de én vezetek. Ketten aztán az utolsó pillanatban mondták vissza, így hárman maradtunk és végül is Mirával mentünk. Nyolckor indultunk, akkor indultam Gyurihoz aki három háztömbnyire lakik tőlem. Ezután onnan kimentünk Pesterzsébetre, felvenni Dömét. ár hárman a kocsiban, indultunk Jászszentandrásra. Előbb kikecmeregtem Budapestről -- Gyuri bele-belekotyogott, ezért ez nem volt egészen egyszerű -- aztán végig a 31-esen, majd Jászszentandráson kellett kicsit keresgélni kellett Sanyiék házát,c hogy megtaláljam. Igen, van GPS, de Gyuri erősködött, hogy ő tudja, nem kell az. Kellett... :):)

A birka már főtt amikor odaértünk, nem sokkal tíz előtt... A kertben ültünk le, ott voltunk végig, fecserészés, beszélgetés volt. Egy órára lett meg a birka... Se Edit, Sanyi felesége se Péter a fia a birkát nem szereti, így rántott hús is volt, rizibizivel. Azt, hogy az milyen lett nem tudom, a birka azonban, a birkapörkölt, na az kimondottan isteni lett! :) Azt teljesen Sanyi csinálta, értéssel, gonddal, akkurátusan... Egy óra után valamivel lett meg az ebéd... Utána majd' elaludtam, nagyon kellett magam tartani.

Nagyon sokáig maradtunk, negyed hétkor már nekem kellett mondanom, Dömét és Gyurit kapacitálni, hogy induljunk, szerintem Sanyiék sem gondolták azt, hogy ilyen sokáig maradunk. Az út hazafelé eseménytelen volt. Elindulás után még volt kis beszélgetés, főleg Döme mesélt ezt-azt. Előbb Pesterzsébeten aztán itt a szomszédban álltam meg és tettem őket ki, majd Pöttyös...