(#2538) 2014. március 13., csütörtök

Tegnap a postaládánkban volt valami fura nevű cég üzenetét – természetesen „Helyszíni felszólítás” a cetli neve, fő a komolyság és a szigor ha már hatóságról van szó, egy mondatban csak két törvényt idéznek meg az ELMÜ saját szabályzatát (de ijesztő is!) – szóval valami nyelvtörő nevű Kft. képviseletében dobták be a postaládába, ami Kft. egy ELMÜ alvállalkozó, többek között villanyóracserével is foglalkoznak. Nem tudom, miért pont az én villanyórámat akarják lecserélni, ugyanolyan idős mint a szinten levő legalább másik kettő lakás villanyórája. Igaz, régi – de régi a többi is. Szóval nem tudom miért pont ezt, de mindegy. Ma kerestem a cetlin megadott számot, de a megadott telefon akkor éppen ki volt kapcsolva. Gondoltam, net-en is ott vannak – ott is voltak! Saját domain-jük van, még csak a kereső sem kellett. A lapon nincs sok infó, de egy form-mal lehet, lehetett üzenetet hagyni, megtettem. Nem fűztem hozzá komoly reményeket, de ennél többet nem tudtam tenni. Aztán egy szűk óra múlva szól a telefonom, visszahívott az illető – látta a hívást, szerencsére a saját telefonomról hívtam nem a benti vezetékesről és visszahívott! A pénteki délutánt adta meg, mint időpontot – OK, feltett kérdés volt, de nekem jó. Így nem is tudom mióta először háromnegyed háromra hazaértem, nagyon szokatlan volt hogy napsütésben, világosban jöjjek...

Egészen pontosan jöttek. Két pasi, egy velem egykorú és egy fiatalabb. Nem tudták megmondani, miért pont az enyémet cserélik: mutatták, hogy a négy villanyórából egy már ki lett cserélve. Közelebbről megnézték és kiderült, hogy az is a pénteki napon lett cserélve egy másik alvállalkozó csinálta – ennyit az átgondolt outsourcing-ről! Szóval nem ez az első csere itt. Az enyém meg a mellette levő pont ugyanakkor lett beépítve és csak az enyémet cserélik most ki, nem lehet tudni, hogy az ELMÜ miért ad ki nekik egyes címeket, másokat pedig miért nem. Az idősebb pasi elmesélte, hogy a napokban voltak egy társasházban, ahol egyetlen helyiségben volt a negyven villanyóra, egyazon idősek és csak az egyik cseréjére mentek ki – az ottani közös képviselő legnagyobb örömére, hiszen esélyes hogy még harminckilenc alkalommal kell nekik vagy másnak kilátogatni oda.

Maga a csere, a szerelés az egészen gyorsan ment. A fiatalabb szerelő leszerelte a régit, majd fel a másikat ami fele akkora, digitálisan jelez ki – felteszem, valami elektronika mérhet benne, mert mozgó alkatrészt nem láttam. Az idősebb nem szerelt semmit, csak a papírmunkával foglalkozott ami így is kicsit tovább tartott, mint leszerelni a régit és felszerelni az új villanyórát. Kinyomtatott vignyettákat ragasztgatott az idősebb pasi az űrlap megfelelő részére, de még így is kellett valamit írogatnia. Feljegyezték a régi óra állását (amit kiszerelés után le is fotóztak), az óra és a plomba számokat, aláírtam – és már mentek is. Az idősebb előtte elmondta, mi az amit a kijelzőn lehet látni, de aztán tényleg nem molyolgattak már semmit, elhúztak. Utójáték: ezután találtam a levelezőmben egy levelet ahol kapcsolati infót kér valaki attól a Kft.-től akitől a szerelők jöttek, azaz a form-on beérkezett üzeneteket csak olvassa valaki és reagál is. Mondjuk akkor már okafogyott volt, két sort írtam vissza és ez a task lezárva...