(#2795) 2015. november 12., csütörtök

Tegnapelőtt bent járt a suliban Göntér Ábel, a titkárságon és persze beköszönt hozzám is. Őt, őket még informatikára is taníthattam – habár ha jól emlékszem Ábel a másik csoportban volt, nem tudom azt akkor ki tanította, az én csoportomban a haverja Schiger Tamás volt. Kettejüket azután külön is tanítottam programozásra (Tamást korábban órarendi órán is, Ábelnek a tanára ilyet nem tanított), és emelt szinten tettek érettségit informatikából, egészen szép eredménnyel (konkrétumokra nem emlékszem). Ábel most a BMGE-re jár, járműmérnök szakra. Mesélt az egyetemről, ami ezek szerint amióta eljöttem nagyon sokat változott. (Nem csoda, 1992 óta én már a sulisban vagyok főállásban). Van viszont, az elbeszélése szerint van ami nem változott: ahogy mesélt, szóba került, hogy járműgépészként (leendő :)) milyen fura tárgyaik vannak, pl. a legutóbbi ZH-ján is rosták mikrohajításáról, betonkeverő gépekről, aszfaltkeverésről kellett számot adnia (neki nem ment, pótot kell írnia). Csak úgy mellékesen megkérdeztem, ki tanítja. Itt jött a meglepetés: ahogy elmondta, egy idős, vékony alacsony nő aki sokat dohányzik. Hát, ezt meg a ZH anyagát egybevetve majdnem biztos voltam, hogy ezek csak egy emberre illenek mind pontosan: dr. Rácz Kornéliára. És igen! Mint kiderült, Nellike tanította nekik ezt a tárgyat és íratta velük a ZH-t. Ábel nem is lett volna Ábel, ha mindjárt nem kér meg hogy egy cetlire írjam fel a nevem és azt, +15 pont, hogy (a régi ismerettséget kihasználva) legyen neki ennyivel több hogy végre abszolválhassa a mikrohajításokról (is) szóló ZH-t… Ilyet persze nem lehet tenni, el is mondtam, Nellike erre soha sem lenne hajlandó: vagy megtanulja Ábel vagy megtanulja, nincs más választása. Egészében minderre csak annyit lehet mondani: hogy mik vannak…! Meg hogy: kicsi a világ…!