Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Hadnagylány

(#2659) 2014. szeptember 21., vasárnap

Egy fiatal nő, talán huszonöt harminc ha lehet, keresett meg pár hete, hadnagyként mutatkozott be. Katonának nem néztem, ahhoz túl filigrán volt, finánc vagy határőr minek keresne meg minket, mint kiderült valóban rendőrtiszt.

Felajánlotta, hogy bűnmegelőzési drogprevenciós előadást tartana a sulisban. Miért ne – bár vannak kétségeim az ilyen előadások hatékonyságéval kapcsolatban, de hát ezt ő parancsba kapta, és ki tudja, lehet, hogy lesz érdeklődés. Gondoltam én. A szülői értekezlet napját gondoltam kijelölni, ez neki is megfelelt.

Az oldalszárny 31-es alkalmasnak tűnt, amikor jött a hadnagynő (inkább csak kislány, alig idősebb Orsinál), ott beüzemeltem a kivetítővel a gépét (nem volt egyszerű, mert egy 230 V-os csatlakozó bizonytalan), de mint kiderült, kár volt.

Nem jött ugyanis senki...

Közzétettem ugyan az osztályfőnöki csoportban, de vagy nem hirdették az osztályfőnökök vagy el sem olvasták. Az osztályfőnöki csoportbéli felvételükről kaptak érdesítést, de legalább a fele vagy nem is látta, mert nem nézi a levelezését vagy látta de nem tudott vele mit kezdeni. Ez van.

Nagyon nem akartam a dolgot túllelkeskedni, mivel elvileg is hülyeségnek tartom. A hadnagylány persze teszi a dolgát és ez rendben van. Parancsot kap, végrehajtja, ez is rendben van. Elég hosszú prezit összeállított, megdolgozott vele, ez is rendben van.

Azzal kapcsolatban azonban van kétségem, hogy ha pusztán csak elmondjuk a szülőknek, milyen tudatmódosító szerek léteznek, mik ezek használatra utaló jelek, teszünk-e annyit, mint amit szükséges lenne, ezzel elérhetünk-e valamit. Felteszem, a képek szövegek többségét, amit például a hadnagylány a prezijében felhasznált, a net-ről szedte le (nincs ezzel semmi gond), ezeket az érdeklődő szülő tehát pont annyira el tudja olvasni ha akarja...

Persze azt nem tudom, mi lenne igazán hatékony hogy a fiatalok még csak – szerintük! – futó kipróbálás szintjén se kerüljenek ilyesmivel kapcsolatban, de gyanítom, hogy ez nem túl hatékony.

És a leglényegesebb ami miatt nem akartam túllihegni ezt a dolgot az, hogy szerintem a rendőrség a kényelmesebb, lustább utat választja, amikor ilyet csinál! A rendőrség amikor ilyesmiket szervez, a dolgot a lehető legkönnyebb oldalánál fogja meg. Nem tudok a legerősebb felháborodásnál finomabban arra gondolni, milyen már, hogy a rend őrei, amikor a baj bekövetkezik – nem drogproblémára, hanem garázdaságra gondolok, sajnos volt rá példa –, amikor az utcán suhancok egy csoportja elveszi a telefonját egy diáknak, amikor feljelentést tesz nagy nehezen a szülő és a rendőrség csak mentegetőzik előre is, hogy feltehetően nem lesz meg a tettes, nem tudom nem funkciótévesztésnek tekinteni, hogy a rendőrség okoskodó előadások megtartására szólítja fel a fiatal hadnagyait ahelyett hogy utcai harcosokká képezné őket (akit lehet, ezt a kislány feltehetően nem lehetne), akik nem szövegelnek, nem sopánkodnak hanem amikor, kell ott vannak, amikor szükséges, erőt mutatnak a rosszfiúkkal szemben és nem az áldozatnak kellene attól félnie, hogy mi lesz ha a feljelentés mentén ha a rosszfiúk rovására írják azt is amit ellene elkövettek, aztán a törzs éppen szabadlábon levő tagjai majd jól bosszút állnak! Sajnos ezt sem én találtam ki!

Nem vagyok rendpárti, a jog az jog, nem szeretem ha az átlagember a kezébe veszi az igazságszolgáltatást, hiszem, hogy az állam egyetlen monopóliumáról, az erőszak monopóliumáról soha, semmilyen körülmények között nem mondhat le. Az azonban, hogy ahelyett hogy rendet tartanának, ilyen előadások tartására adnak utasítást, nekem valahol komoly funkciótévesztésre utal... Vagy ami még rosszabb, gyávaságra és lustaságra...

Adatszolgáltatás

(#2547) 2014. március 26., szerda

Tényleg úgy érzem magam gyakorta ilyenkor, mint ha megelevenedne Hašek: Švejk a derék katona c. műve. Annak az első harmadában van egy rész: Švejk valamiért elszakad az alakulatától, aztán gyalog indul utánuk persze hogy pont az ellenkező irányban, és a morva hegyek között egy kis faluban megállítja egy csendőr, a falu csendőre. Neki van sokszor az a feladata, hogy a felettesei utasítására különféle kimutatásokat állítson össze és küldjön. Lehet, hogy már mi is ott tartunk ahol 1914, 1915 táján az Osztrák-Magyar Monarchia? Ijesztő lenne...

Tegnap egy, a drogprevenció kapcsán az iskolával együttműködő szervezetekről, az együttműködésről és persze arról kellett adatot szolgáltatni, hogy az iskola fizetett-e ilyen szolgáltatásért és ha igen, miként, mennyit. Mint az adatszolgáltatásból kiderült, ilyen együttműködés csak azokkal a szervezetekkel lehetséges, melyek egy EMMI rendelet szerinti minősítéssel rendelkeznek. Ha ez ilyen fontos – elismerem hogy fontos, bár a jó szándékot nem vonva kétségbe, felteszem, hogy sok mekkelek működik ilyen programok fenntartása kapcsán, házal ilyesmivel – szóval ha ez ilyen fontos, miért nem a tanév elején tették meg legalább a figyelemfelhívást, miért nem akkor kérték be a tervezett együttműködéseket... A csuda tudja ezeknek a kimutatásoknak mi a sorsa...

Az meg csak hab a tortán, hogy a régi Gazda már ott tartott, hogy WEB-es form-on rögzíttetett ilyen adatokat, ez korrekt, most meg visszaléptünk az Excell korába. Mi lesz még? Hamarosan papíron kézírással kell leadni ilyen fontos adatokat?