Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Diplomaosztó

(#2610) 2014. július 5., szombat

65007

 

A bajai Eötvös József Főiskola alapos átalakuláson megy keresztül. Lassan egy éve érzékelhetjük, hogy a képzés nem folytatódik. Szeptemberben már nem voltak elsőévesek. Ezt nagyon sajnáltam és sajnálom is: az első éveseknek volt a legtöbb foglalkozásom, az idén ilyen már nem volt... A másodévesek a tanév közben átkerültek a bajai Főiskolától a pécsi Egyetemre. A képzést ez nem nagyon módosította, de másként kell, kellett adminisztrálni, sokkal több papírmunkával járt. A harmadévesek a bajai Főiskolánál maradtak, ez azt jelentette, hogy a képzésükkel kapcsolatos munkát még Bajával lehetett elszámolni, Bajáról jött az államvizsgára képviselő, vizsgabizottsági elnök. Ugyanaz, aki a diplomaosztóra is, Dr. Sztanáné dr. Babics Edit. Ő volt június 30-ig a kar dékánja. Már sem kar nincs, sem ő nem dékán sőt, nem is főiskolai oktató mert nyugdíjba ment – ezeket ő maga mesélte a diplomaosztón. Július 5.-én volt a diplomaosztó, ezzel ennek a csoportnak mindenestül befejeződött a főiskolai képzése. Vele, velük együtt a Főiskola a képzést is befejezte

Pénteken este már Ürömön voltam. Szombaton nem keltem nagyon korán, a 9:17-essel mentem be a Fáy-ba. Meleg napnak ígérkezett, egy szál rövidújjúban, rövidnadrágban és papucsban mentem, ebben az évben első alkalommal ilyen lazán a suliba... Nem én voltam az első, Edit és Meszlényi-Mali Beáta már ott voltak. János, a portás kérésre kulcsokat is adott Editéknek, ez tehát rendben volt.

Babics Edit nem sokkal ezután érkezett, azután a hallgatók is folyamatosan... Nem sokan, hiszen nagyon kicsik mostanra az évfolyamok, tizenegyen voltak jelen, ketten csak tanúsítványt vagy mit kaptak, mert nincs nyelvvizsgájuk, a többiek oklevelet. Szépet, díszeset, magyar és angol nyelvűt. Nagyon praktikus, hogy egy diplomakiegészítőt is kapnak, ez sok oldalas és minden, de tételesen minden tárgyuk minden érdemjegye benne szerepel. A hallgatók egy-egy címeres, a főiskola címerével díszített sálat kaptak, aztán tizenegy után nem sokkal elkezdtük.

Roppant családias volt... Korábban egészen más volt a hangulata az ilyen rendezvénynek. Úgy emlékszem a Széchenyi Könyvtár dísztermében volt ez a rendezvény. Nagyon szép helyszín. Akkor harmincas, negyvenes évfolyam létszámok voltak. Sok családtag is volt jelen (más értelemben tehát az volt családias), szóval egészen ünnepélyes volt a hangulat. Aztán legalább egyszer volt a Vakok és Gyengénlátók Intézete Dísztermében. Ez legalább annyira díszes környezet, igaz sokkal kisebb de hát akkor már ez is elegendő volt, akkor már elindult az a folyamat, hogy egyre kevesebb volt a hallgató... Ez a folyamat ebben a tanévben érte el a mélypontját, egyszer's mind a végét is. A Főiskola átalakul, a karok megszűntek, ezt a képzés, az állami (költségvetési?) segítségért cserébe egészen egyszerűen meg kellett szüntetniük. Ez volt tehát az utolsó eset, amikor a bajai Főiskola adta át az oklevelet...

Családtagok egyáltalán nem voltak, „csak” a majd' tucat hallgató. Edit kiosztotta a sálakat, majd megnyitotta a diplomaosztót. Előbb Babics Edit beszélt. Szépen, érthetően, világosan és sajnos eléggé pesszimistán... Kicsit beszélt a Főiskola régmúltjáról is, szép időkről is meg a hullámvölgyekről is. Három ilyet említett: a '45-öst, az '56-os és – a mostanit... Nem is tudok mit mondani erre hogy az első kettő harcokhoz, társadalmi kataklizmákhoz kötődik – és most? Hát tényleg ekkora nagy bajban lennénk? Ekkor mesélte el Babics Edit, hogy tavaly a tanév elején kellett megállapodást kötni a fenntartóval (többször említette „fenntartó”, de soha sem nevezte néven, hogy ki és mi is ez), ami megállapodás a karok megszüntetését, helyett intézetek létrehozatalát jelentette, sok képzés megszüntetését – például az informatikus-könyvtáros szakét is. Sokat és elgondolkodtatóan beszélt – de mondom, nagyon nem volt vidám.

Megvolt a hallgatók fogadalomtétele is, ezt Székely Géza Endre mondta. Azután a hallgatók elköszönő beszéde következett, ezt Szabó Tilda mondta. Szépen, tagoltan beszélt, nem volt nagyon fellengzős de nagyon értelmesen, szépen beszélt. Azt követte a diplomák átadása – lehet, hogy a sorrend nem ez volt – amikor is mindenki kézhez kapta a diplomáját, Ezután Edit beszélt, az ő szavai zárták az ünnepséget.

Szigorlat

(#2597) 2014. június 11., szerda

Hetedikén volt a főiskolai képzés másodévén a szigorlat. Nem bajai a képzés, mert a bajai főiskola szabadulni akar ettől: nem vettek már fel elsőéveseket ebben a tanévben, a másodéveseket pedig átadták a Pécsi Tudományegyetemnek. (Csak a harmadévesek képzése és államvizsgája maradt Baján) Megvolt tehát a szigorlat. A helyszín most már nem a Budavári Iskola volt, mint eddig évről évre mindig, hanem a Fáy. Olyan kevés a hallgató, hogy a Várban a bérleti díjra nem futja, ezért lett más a helyszín. Feltehetően, pontosabban: sajnos valószínűsíthetően most volt ilyen szigorlat utoljára: mivel elsőévesek nincsenek, egy év múlva ilyenkor másodévesek sem lesznek, szigorlat sem lesz. Kár, de hát ezen elmerengtem már korábban is, most nem ezt akarom ismételgetni, hanem a szigorlatról írni...

A bajai főiskola rendelte úgy, hogy a szigorlat előtt egy beugrót kell tartani, gyakorlatot, Word Office alkalmazásokkal Word, Excel, Acces és PowerPoint feladatok megoldásával abszolválják ezt a diákok. Soha sem tudtam meg, eredetileg ennek a kivitelezését a Főiskola miként gondolta ahogyan azt sem, miért kell egy elméleti vizsga előtt ilyen gyakorlatot tartani, miért kell egy felsőfokú képzésben alapvetően középfokon számonkért dolgot beilleszteni, ha csak nem azért, mivel a képzésben résztvevők eredetileg, középiskolás korukban informatikát nem tanultak vagy nem tanulhattak. (Persze, ahogyan módszeresen kerül a középiskolai informatika oktatás elsorvasztásra, a helyzet pár év múlva megint ilyen lesz). Mi úgy abszolváltuk, hogy a beugróra készítettem a vizsgázók létszámánál valamivel több feladatot, az érettségi feladatok után vagy azokat kicsit átalakítva: ahol kellett lerövidítve, ilyen például a szövegszerkesztés, ahol meg szükséges volt, kibővítve, ilyen volt az adatbázis-kezelés.

A feltehetően utolsó szigorlat így zajlott: szombaton nyolc körül értem be a suliba. Szerencsére vészesen kapkodni nem kellett. Előtte való nap, pénteken délután kikerestem a feladatokat, a hozzájuk való forrás állományokat a vizsgákra használt megosztott, a vizsgázók számára csak olvasásra elérhetővé tett mappába másoltam. A feladatlapokat lenyomtattam, beborítékoltam. Ellenőriztem, hogy az elkészített feladat szövegébe a megfelelő azonosító került-e beírásra, aztán hogy az egyik, találomra kiválasztott azonosítóval bejelentkezve tényleg csak olvasható-e a nyers állományok mappája és írható-e a saját mappa. Ezzel a beugró előkészítve, még megcsináltam a húzótételeket is.

Szombat reggelre nem maradt már tennivaló más, mint kiszellőztetni a termet. Aztán kilencre összegyűlt mindenki, azt hiszem mind a kilenc hallgató még soha sem volt így egyben – én legalább is nem emlékszem rá.. A hallgatók feladatot húztak, nem mindenki volt elégedett azzal, amit a véletlen neki juttatott. Érdekes, egy olyan kollegina adott ennek leginkább hangot aki táblázatkezelést (azaz nem adatbázis-kezelést) húzott. Mivel az értékelésre nagyon kevés idő marad – a beugrót azonnal követi a szóbeli – ezért nagyon figyeltem, körbejárva szemmel tartottam azt, ki miként halad a feladatával. Mit mondjak – ilyenkor kell rádöbbennem, hogy bizony van alapja annak, hogy felsőoktatásban ilyen, középiskolában elsajátítandó dolgot kell számonkérni. (A SzÁMALK képzéseiben, OK az nem felsőoktatás, úgy emlékszem korábban volt ilyen tantárgy, mindig másként hívták, volt hogy ECDL kompetenciák, volt hogy Office alkalmazások, de a lényege az volt hogy ilyemsit lehetett tanítani és kellett számonkérni. Azt hiszem semmi sem mutatja jobban annak a döntésnek az idiotizmusát, nem tudok visszafogottabban fogalmazni, amelyik elsorvasztja a középiskolai informatika oktatást, mivel annak ezt, ilyesmit kellene készség szintig elsajátíttatnia...) Nehezen ment a hallgatóknak nagyon... Az eredmény? Hát erről csak annyit hogy dolgozott mindenki, és hogy nem akartam volna senkit sem emiatt elvágni a vizsgázás lehetőségétől, azt hiszem ez jelzi mekkora a távolság aközött ami született, és aközött, amit szerintem egy informatikustól el kellene várni.

Azt hittem a nehezén túl vagyunk, pedig nem. Következett a szóbeli. Pont egy tucat tétel van ezeket nem én szerkesztettem és sajnos a képzés ideje alatt átszerkesztetni sem volt módom. Pedig nagyon kellett volna! Addig rendben, hogy a tételek között a könyvtárgépesítés is szerepel, ez OK. Az is rendben van, hogy elég nagy súllyal szerepel az adatbázis kezelés, ez a képzést tekintve fontos. Az már megkérdőjelezhető, miért kell egy gyártó egy termékét (Microsoft Access) tételesen néven nevezve szerepeltetni az egyik tételben, ami csakis erről szól! Az is rendben, hogy jelölőnyelvvel kapcsolatos tétel is van (HTML), bár az már annyira nem, hogy egyetlen tanított informatika tárgyban sem szerepel tematika szinten ez (egy felvetett kérdésemre azt a választ kaptam, hogy oldjuk meg egyik tárgyban – ami OK, de akkor miért nem lehet a tematikába is belevenni?) Az is szép dolog, hogy szerepel tételben a programozás, bár ennek még a bemutatására sem elegendő a képzés ideje nem hogy valami fogások megtanítására. Nagyon hiányoltam mind a képzésből, mind a tételek közül az XML-t, pedig ennek kapcsán elméletben is sok szépet meg lehetett volna tanítani és ami szerintem alig túlbecsülhetően fontos, ehhez nagyon is lehetett volna kapcsolni gyakorlatot, magát az XML-t és/vagy egy XML interpretációt, mondjuk az SVG-t (az elég látványos ahhoz, hogy akinek tanítják, szeresse csinálni.) Szerepel durva hiba is a tételekben, a WEB lap készítés kapcsán a Dreamwaver, hát ezt finoman szólva ignoreáltuk, mi a csudának egy, ráadásul fizetős alkalmazás fogásait számonkérni (amikor persze tanítani nem tudjuk?) Szóval a tételek olyanok, amilyenek, eleget beszéltünk róla a foglalkozásokon, a legutolsón konkrétan végigmentünk mindegyiken, végigvettem melyik mit tartalmazzon kifejtés szinten.

Azt hiszem, soha még ilyen rossz hatásfokkal nem dolgoztam...

Alapvetően nem fecsegtem túl sokat, de ezt meg is mondtam a felkészítés során, a vizsga nem tanítás, itt a vizsgázó beszél, a vizsgáztató meg értékel, csendben, belebeszélés és főleg: kiigazítás nélkül. (Nemsoká' érettségi, végigszenvedhetem majd, hogy a kollégák, a legpozitívabb pedagógiai indíttatásból, nem tudván elviselni, hogy rossz dolog hangozzon el vagy a jó nem, ha a felelő nem mondja, hát mondják ők a jó feleletet, pedig vizsgán ezt nagyon nem kéne...) Szóval én csak hallgattam, ha a felelő a végére ért, akkor kérdeztem párat...

Az első felelő egy ezen a szinten nem könnyű tételt kapott, hálózati elemek. Dícséretére legyen mondva, szépen megtanulta, bár voltak benne hibák (ami nem katasztrófa), és kérdésekre nem tudott mindig válaszolni (ami viszont kár). Egészében derekas teljesítmény volt. A második felelő egy nagyon elméleti tételt fejtett ki, az információról beszélt, bár inkább felolvasta amit a felkészülés alatt leírt – ezzel sincs semmi baj. Azzal már inkább, hogy emlegette az adatvédelmet, és azt írta körül, hogy ez védelem – az adatnak :( Pedig erről beszéltünk...! A harmadik felelő azt az ominózus Access-es tételt fejtette ki amit emlegettem fentebb. Végül is szépen feldolgozta, bár azt nem értettem (szerintem ő sem), miért negyedik generációs fejlesztőnyelv ez, de hát végül is nem feszegettük, a felelet szintén derekas teljesítmény volt. A következő felelő egy fiatal kollegina, a WEB hely tervezéssel, CSS-sel PHP-val foglalkozó tételt fejtett ki. Na ez az amihez em votl tantárgy, feldolgoztuk a lehetőségekhez képest de hát kevés volt az. A felelet ott volt rendesen, bár kicsit kapkodós volt, kicsit kevesebb szóval több infó talán jobb lett volna, de végül is a tételt kifejtette, ebben is ott volt a felkészülés, a munka... A következő felelő a TCP/IP és ehhez kapcsolódó témaköröket kellett elmondja. Kellett volna... A kolleginát foglalkozáson nem sokat láttam, ami persze még nem ok arra, hogy ennyire semmit se tudjon a tételről. Pedig ez megtanulható, erről volt elég idő beszélni – beszéltünk is – ez informatikusnak akkor is fontos, ha humán informatikus. Ez volt aznap az első eset amikor komolyan gondoltam arra, az eddigi szigorlatok történetében először ennyi, elégtelen, jöjjön még egyszer! A következő felelő talán a legjobb tételt húzta, adatbázis modellek.... Ezt is kidolgoztuk, volt hozzá elméleti foglalkozás, gyakorlat is (ha csak Access-szel is). Ha az előbbi felelet mellbevágóan kevés volt, ez még annál is kevesebb, ez volt az amikor maga a felelő ismerte el, hogy ebből bizony semmit sem tud. Ha eddig mérges voltam, ez volt a tanácstalanság pillanata. Kivágjam? Vagy húz még egyet? Az utóbbi, bármennyire is más a véleményem, azt gondolom mindenkinek jár még lehetőség, lehet, hogy peches és csak pont ezt az egyet nem tudja... A másodjára húzott tétel pedig legalább olyan jó tétel volt, kézzelfogható, olyan, amit csináltunk a gyakorlatban is – igaz, sajnos régen. A HTML nyelvről kellett beszélni. Kellett volna... Erről sem mondott a kollegina sajnos sokat... És akkor igen finoman fogalmaztam! Ahogy előző, úgy ennek a felelőnek a kérdését is félretettem... A következő felelő – megfelelő felelőszám után egy-egy tételt visszatettem – ismét az információról beszélt, ez rendben is volt, korrektül elmondta amit kell, bár a lottószámok információtartalmára vonatkozó kérdésnél nem votl elég ravasz a képlet értelmezésével kapcsolatban, sebaj... A következő tétel valóban nem könnyű – bár az adatbázisos feladatok során ezt erőltettem, az SQL-ről kellett: inkább azt mondom: lehetett volna beszélnie, nekem ez nagyon tetsző tétel. Neki nem, sajnos... Ez is gyenge – ha nem igyekeznék kerülni, hogy sértő legyen, azt mondhatnám: pocsék! - felelet volt... A következő felelő a másik Access-es tételt fejtette ki. Az indítás ijesztő volt, az Access-t táblázatkezelőnek nevezte, de ezt tekinthetjük véletlen bakinak, a többi amit elmondott rendesen ott volt.

Ennyi volt – kis csapat, ám nekem mellbevágóan negatív élmény volt, hogy kilenc főből három, a csapat harmada olyan feleletet adott, hogy... Na mindegy, maradjunk abba hogy a minimumot el nem érő szinten abszolválták. Mivel azonban a másik két tárgyból elfogadható volt a feleletük, végül is a szigorlatuk elégségessel megvan (egy különmegállapodással kettejük kapcsán), viszont semmi sem haszon nélkül való. Bár ez a haszon most semmire se jó, hiszen jövőre egészen biztosan nem lesz ilyen vizsga, azután meg a csuda tudja. A tételeket mindenképpen frissíteni kellene. Mindenképpen összhangba hoznia tárgyakkal, azzal amiről el is hangzik valami a foglalkozások során. Azt pedig valahogyan tudatosítani a hallgatókban, hogy felkészületlenül menni vizsgázni sem nem bűn, sem nem udvariatlanság, csak hát akkor megeshet, hogy kivágják az embert...

EJF

(#2511) 2014. február 24., hétfő

… bár már inkább PTE... Az eddigi EJF-es másodéves képzést átveszi a Pécsi Tudományegyetem. Már kértek adatokat, hogy az ottani ETR-hez azonosítót csináljanak, tegnap kaptam Edittől e-mailt amiben le kell adatokat, dokumentum-másolatokat adni. Szóval ez az átvétel egészen komolynak tűnik. Nem tudom, a PTE milyen gazda lesz, az EJF sokáig jó gazda volt aztán nem, bár lehet erről nem ők tehettek, de hát ettől még a fizetési késedelem nem változik meg.

Akár EJF akár PTE: tegnap volt egy fél napos foglalkozásom a másodévesekkel. Hálózatok II, egy – szerintem – feleslegesen beillesztett tárgy. Sok dologra több időt adnak mint kéne, másra meg kevesebbet vagy semmit. Hálózatokra van egy tárgy a másodév őszi félévében, az ebben a képzésben teljesen elegendő (ezt az időt inkább HTML/CSS/XML elméletre és kezelésre kellene fordítani). Egyébként is: miért kellene alhálózati maszkokkal vagy routing protokoll-lal foglalkozni akkor, amikor akadt a csoportban akinek a mappa készítése, a fájl másolása (másodéven!) probléma, és természetesnek veszi mert ugyan minek az neki, soha sem használ ilyet. Informatikus-könyvtáros lesz... Mindegy – pontosabban: dehogy, is mindegy, de hát nem lehet mit tenni –, szóval így vagy úgy, ez volt a foglalkozás tárgya. Fél napos csupán, a tavalyi anyag ismétlésével és új tananyag-elemkkel való kibővítésére azért szépen felhasználtuk. A végén még kis idő maradt is egy prezentációkezelő feladatra, ez a szigorlati beugró miatt is, de meg mert egy év múlva ilyenkor már a szakdolgozatukat készítik ahhoz (pontosabban majd annak a védéséhez) jól jön ez...

Három bűvös betű

(#2505) 2014. február 9., vasárnap

„EJF-a három bűvös betű, amely egy intézmény, egy közösség, egy család nevét képviseli” - olvasom az EJF honlapján. A másodévesek jegyeit szeretném beírni. Ezért kerestem fel az Eötvös József Főiskola, egy kicsi bajai főiskola WEB lapját. Ott találtam ezeket...

Sok éve van lehetőségem ennek a főiskolának a budapesti kihelyezett tagozatán tanítani, Az elsőévesekét nem akarom beírni mivel nem írhatom be, mivel: első évesek nem voltak ebben az évben. Nem tudom, hogy könyvtár-informatikus szakra miért nem vettek fel első éveseket, az okok ismerete nélkül igazságtalan lehet a véleményalkotás. A tény az, hogy sok év után megint nincs első évfolyam (egyszer volt már ilyen), és tény az is, hogy a harmadévesek még a bajai főiskola szervezésében végzik utolsó évüket és tesznek államvizsgát, a másodéveseket azonban a pécsi tudományegyetem veszi át.

Bizonnyal bűvösek ezek a betűk, de ezek szerint van akiknek hamarosan múltidő lesz. Bizonnyal egy család nevét képviselik, de ellentétben a cikk írójával (a főiskola lapja a cikk PDF alakját idézi, az eredeti megjelenésre nincs link), számomra elég ambivalens arra gondolni, hogy az iskola, vagy inkább: az Iskola leadja, átadja a képzéseit... Én nagyon sajnálom, hogy akármi is az ok, de a tény az tény, hogy valami véget érni látszik...

Nagyon régóta taníthatok ezen a képzésen, réges-régen volt, hogy a Várban az OSzK-ban lehetett alapszintű számítógép-használatot tanítani könyvtári asszisztenseknek, majd utána sokáig a Fáy-ban különféle informatikai tárgyakat tanítani informatikus-könyvtárosoknak (vagy könyvtár-informatikusoknak, nem tudom mi a kanonikis megnevezés). Igen sokféle tárgyat: az alapokat azaz informatika történelmet, alapfogalmakat, matematikai logikát, programozás alapjait, irodai alkalmazásokat is, PHP is volt egy vagy két évben, VRML is lehetett, HTML, XML is szerepelt egy tárgyban...

Ezek mind véget érni látszanak...

Az okokat nem tudom, tehát megítélni sem lenne helyes, a tény: a bajai főiskola ezt a képzést átadja a pécsi egyetemnek. Azt hiszem, a bajai főiskola ezzel kevesebb lesz. Biztosan felelősen döntöttek, biztosan nem volt más megoldás, bár a részletek ismerete nélkül ez olybá' tűnik, mintha a bajai főiskola megcsonkította volna magát. Ha ezt teszi, akkor biztosan jó ez neki.

Február nyolcadikán, szombaton, amikor ezeket írom akkor tegnap volt a másodévesekkel adatbázisos foglalkozásom. Remélem jó volt, sokkal többet készültem mint eddig hogy jó legyen, és azt is tudom, hogy sokat dolgoztunk, keményen dolgoztunk, a hallgatók a nap végére erősen elfáradtak ám remélem, családiasság ide, bűvös betűk oda, az SQL alkalmazásával kapcsolatban nem csak elmondhattam amit el kellett mondani de be is gyakoroltathattuk amit lehet. Persze hogy családias volt, hiszen csak heten voltak jelen, persze hogy családias, ha a korábbi majd' negyvenes évfolyam létszám helyett mostanra még egy tucatnyian sincsenek a hallgatók és ők sincsenek mind jelen. Nem tudom mi lesz ezután, nem vagyok abban biztos hogy a pécsi egyetemnek kell a pesti kihelyezett tagozat. Nem vagyok abban biztos, hogy nem utolsó alkalommal lehetett ilyen foglalkozásom. Nem tudom, családias volt-e, reményeim szerint azzal foglalkoztunk ami a tananyag és azzal nagyon, remélem akik ott voltak (nem mindenki akinek kellett volna), azok valami újat kaptak, azok ezután tudják mi az az SQL és hogyan kell használni. Lehet, hogy ez a vége. Hosszú folyamat volt és jó volt. Egyszer mindennek véget kell érnie, ami elkezdődött, ez független attól hogy tetszik-e vagy nem. Ez lehet, most itt ért véget.

Remélem akik átkerülnek a pécsi egyetemhez, ők is úgy gondolják úgy érezhetik majd, ahogyan az eredeti cikk írója... Nem ő írta, de ezt is a főiskola lapján találtam: „Az Eötvös József Főiskola hallgatójának lenni végtelen sok lehetőséget jelent.”. Néhány hallgatónak ezek szerint ez csak annyi, hogy – átteszik őket máshova... (Legalább ne írnák ki a lapjukra!)