Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Vége

(#2922) 2017. július 8., szombat

Hétfőn véget ért a tanév. Magy majdnem...

Megvolt a záró értekezlet. Erre nekem egy érettségis statisztikás és egy kompetenciaméréses statisztikás dologgal kell mindig készülnöm. Most mindkettőt elsunnyogtam: az utóbbi mondjuk totál felesleges, mert a megfelelő lapon egészen korrekt tájékoztatás olvasható az iskoláról (ezt szoktuk a saját honlapunkra átemelni), az előbbit majd az augusztus végén leadandó zárójelentéshez majd megcsinálom. Amit szóban elmondtam az az újdonság, a szakmai érettségi tárgy eredményeinek vázolása volt. Nem számokkal, nem diagramokkal – azt hiszem, a záró értekezleten elég kevés kolléga kíváncsi számokra és diagramokra. Mivel benne voltam (én is javítottam és én is vizsgáztattam) és mert a fő fő hatóságok kértek ilyet korábban, nagy vonalakban még a mennyiségi értékeket is tudtam vázolni. Hamar a végére jutottam, szerintem senki sem igényelt többet.

Utána megvolt az értekezlet szokásos része, a tagintézmény-vezető (korábban: igazgató) tartja ezt meg, elmondja ami jó volt a tanévben és azt is, ami rossz. Nemkicsit rossz (szerintem), hogy a tanári kajlaságokat, hibákat általánosságban, nem nevesítve. Ez baj, így mindenkire vonatkozik… Amikor például arról van szó, sok tanár késik az órájáról, persze én is a sok tanár részese vagyok (mert miért is ne): pedig ebben a tanévben azt hiszem kettő alkalommal nem kezdtem az órámat azzal becsengetéskor, hogy jelentsen a hetes, akkor is a fő fő hatóság akart valamit azonnal. OK, ez mentegetőzés, de mégis más, mint amikor a drága aranyos kollegina csengetéskor kezd vonulni az órájára, de persze még hosszú perceket a folyosón el kell trécselnie a másik kolleginával… Szóval az általános negatív megállapítások sajnos mindenkire vonatkoznak… Nevesíteni kellene, másként nem ér semmit. Mindegy, túlélhető.

Majdnem fél kettő volt, mire az ebédre sor került. Most hideg ebéd volt, azaz nem állhatott elő az, ami a karácsonyi ebédnél, hogy (akkor) a marhapörkölt lassan főtt meg, az összegyűltek egy része ilyen olyan indokkal még az ebédelés előtt elment. Az ebéd pazar volt (köszönet a készítőinek, Lippai Jóskának és Csőke Sanyinak): hideg gyümölcsleves, nagyon eltalálva mennyi édes és mennyi savanyú kell bele! A második választható: töltött dagadó vagy sült csirkecomb. A köret majonézes kukorica. Jó volt, finom volt, nagyon.

Ezzel a tanév nagyjából véget ért. Nekem persze akadt és akad is még dolgom, le kellett zárni az érettségi adminisztrálást az egyes csoportoknál (ez megtörtént, bár tegnap ezt hiányolta a fő fő hatóság), mint kiderült az előzetes tantárgyfelosztásból is kimaradt egy kattintás (most át kell aztat küldeni ami szerintem nettó hülyeség, de mindennek van jó oldala: ez azt jelzi, hogy a fő fő hatóság nem lát rá online az elektronikus naplónkra [ezt mondjuk a kollégáknak elárulni nem fogom elsietni], hanem amit akar, azt egy ilyen „küldés” funkcióval el kell küldeni. Megvolt ez is.). Az érettségi elszámolás majdnem kész, ezt leadni a jövő hét feladata, és azután már „csak” az órarend bütykölése lesz feladat. Remélem, idén nem lesz az a pofán vágás, ami engem illet: nekem szánt pofán vágás, hogy küzdök vele nyáron aztán szeptember elsején kiveszik a kezemből és valaki más más szabályokkal jeleskedhet hogy haj de jól megcsinálta. Mindegy, ha így is lesz, nem tudok mit tenni. Hja, vettem lottót! :)

Toyota-nap

(#2475) 2013. november 30., szombat

Réges-régen – nem, nem egy távoli galaxisban bár olyan régen volt időben, hogy lehetne akár térben is messze – szóval sok évvel ezelőtt az Iskolában András napon mindenféle diákprogramok voltak, nem tanítás hanem versenyek, vetélkedők. Ennek a megszervezése és főlek a lebonyolítása, ennyi fiatal kordában tartása és értelmes valamit egyszerre szórakoztató elfoglalása nagyon nem egyszerű feladat...

Már sok éve nem András nap ez a nap, hanem Toyota-nap...

Ezévben nagyon problémás volt a megszervezése, természetesen amiatt, ami mindenütt van pontosabban amire igaz hogy sehol senkinek sincs elegendő: a pénz miatt. Végül is megvolt, nem is rosszul, de feltehetően ezévtől kezdve nem évente hanem kétévente kerül majd lebonyolításra...

Korábban az is hagyomány volt, hogy évente más volt a program: egyik évben előadások, a másikban verseny, a szakmai tanulmányi verseny házi döntőjére ekkor került sor.

Ebben az évben előadásos alkalom volt.

Az egész Dísztermet székekkel előadóteremnek alakítottuk ki. A jelenlevők sajnos mint a hátsó sorokban foglaltak helyet, így a kép amit ide is teszek, ami az előadóra koncentrál, az a képzetet kelti, hogy üres széksoroknak tartotta aki tartott, előadást, pedig majdnem százan voltunk a rendezvényen...

Tóth Laci nyitotta meg, majd Edina tartott beszédet. Világosat, egyszerűt, letisztultat, nem is hosszút. Ezt követte a Toyota Motor Hungary igazgatóhelyettesének, Dimitris Tripospitis úrnak a beszéde követte, ő még rövidebb volt. Angolul beszélt természetesen, tolmács fordította... Ezt Gál Zoli előadása követte a szakmai kerettantervről. Addekvát volt, hogy ő beszéljen erről, hiszen részt vett a kialakításában, megalkotásában. Az ő előadása is nagyon tartalmas volt, talán kicsit hosszabb, mint ami a hallgató figyelmét leköti, de hát ez egy ilyen téma, kevés benne az izgalom.

63349

Edina köszötő beszéde

Ezután az események három szálra váltottak. A 31-esben Kőfalusi Pál, ő címzetes egyetemi docens tartott egy előadást a Genfi Autószalonra, saját szavaival a Toyota típusainak és újdonságainak az előtérbe helyezésével – a valóságban a japán autóiparról mind szó esett (Huszti Tibi szerint nem is mindig pontosan, a Honda felmagasztalása például teljesen megalapozatlan volt). Ezen voltam végül is ott. A 34-esben Kasuba Gyuri a szoftveres lopásgátlásról tartott előadást, ennek sajnos feléje sem tudtam menni, a Diesel laborban pedig Bükkfejes Gyuri beszélt az uj Diesel próbapadunkról – ezt sem tudtam meghallgatni de az előadás előtt lementem, csináltam képeket.

Több vendégünk mellett itt volt a Fenntartótól, a KIK (vagy KLIK, így is, úgy is szokás emlegetni) Szakképzés-szervezési Főosztálya Budapesti Szakképzési Osztályáról (irgalmatlan körülményes meghatározás!) Mérei Rita, ő a referensünk. Még soha sem találkoztam vele, bár telefonon és e-Mail útján a munka kapcsán sokszor kellett már kommunikálni. Vele beszélgetem, előbb kettesben majd az ebédnél Edina is csatlakozott hozzánk.

Kettőre oszlott szét a vendégsereg és csendesedett el az épület: a kollégák java része hazament az esti szalagavató előtt, nagyon kevesen maradtunk bent. Az e-Naplóval akartam a délutáni csendben foglalkozni, de az órarenden kellett alakítani (Ildikónak egyik nap egyben hét órája van, ezt kérte egy lyukas órával megszakítani), aztán meg a délelőtti programról tettem fel egy hírt a suli WEB lapjára.

Egészében tartalmas jó rendezvény volt, egészen komoly erőfeszítést igényelt Edinától, Erzsikétől, Lacitól és Tibitől (azt hiszem senkit sem hagytam ki) a megszervezése hiszen a körülmények és a külső feltételek évről évre rosszabbak lesznek. Nem tudom, meddig romolhatnak még...

(#2436) 2013. augusztus 23., péntek

62648

 

nem valami egetrengető bejegyzés, még csak nem is nagyon egyedi... Tegnap ebéd keresés közben egy tasak tarhonya akadt a kezembe. Az enyéimek nem nagyon szeretik, gondoltam nem nagy veszteség nekik ha megcsinálom és megeszem...

Olajat melegítettem – mint kiderült, kicsit többet a kelleténél – abba bele a tarhonyát. Kevergetni kell, szépen folyamatosan pirult meg, talán kicsit sötétebbre mint szokásos, de jó volt így is. Aztán pont kétszer annyi vízzel mint a tarhonya, felöntöttem. Sót tettem bele, borsot is akartam de azt nem találtam, kis ételízesítő, és hagytam forrni. Amint felfőtt, a tüzet alatta egészen gyengére véve, olyan negyed óra alatt elfőtte teljesen a vizet, na akkor kellett lezárni.

Nem csináltam mellé semmit, csak így magában lapátoltam be, a képen látszik, mennyi volt... Sok! :)

Az év utolsó tanítási napja

(#2298) 2012. december

Nemsokára karácsony... Egy ideig most nincs iskola...

Az utolsó nap péntek volt, nem szokványos nap... Soha sem szokványos persze az ilyen utolsó nap. Pénteken az enyéimek műhelyben vannak azaz csak kétharmada jön reggelre. Igaz, kora reggelre, negyed nyolckor kezdődik nekik a műhelyfoglalkozás. A nagyteremben – díszteremben nevezzük, bár nem valami díszes – tartottuk ebben az évben is az évzáró ebédet ahova nyugdíjas kollégáinkat is meghívjuk mindig.

A terem azonban sok minden másra is szolgál, reggel át kellett rendezni – ehhez négy legény jött fel a műhelyből. A délelőtt kapkodással szaladgálással telt el, közben próbáltam a szombati két foglalkozásra készülni. Konkrétan a HTML, XML foglalkozásra, mérsékelt sikerrel... Két nagyobb szünet volt, az elsőben a tantestület kapta meg a karácsonyi ajándékát, a másodikban pedig a tantestület tagjai kis műsort adtak a tanulóknak, na ez is évek óta hagyomány.

Ezután jött az osztálykarácsony. Előtte három srácot elküldtem vásárolni. Hát lehet, hogy nem jól választottam ki őket, mert hülyéskedésre használták ki az alkalmat, persze végül is megvették amit meg kell. Az osztálykarácsony elég hangos volt, nem tudom mi okosságot lehetne tenni velük, de rettentő hangosak és rendetlenek. Egy ilyen alkalom nem az az alkalom amikor le lehetne teremteni őket de azért mégis elég zavaró ez a viselkedés. Megvolt, az osztálykarácsony is megvolt, Ezután következett a tantestületi karácsony.

Sok éve hagyomány már, hogy a valaha nálunk dolgozott, már nyugdíjas kollégákat is meghívjuk. Sajnos többen is lemondták: erre vagy arra hivatkozva kimentették magukat. Így is szép számmal jöttünk össze. Előbb kis műsor volt, ebben mint már jó pár éve, betlehemes játék, kollégák szerepeltek énekkel, majd Edina beszéde következett és utána pedig a karácsonyi ebéd. Régebben a kollégák főztek, most a szomszéd iskolából hozta át Erzsike és segítői.

Ebéd után csevegés, aztán egyik kolléga köszönt el a másik után, és szép lassan kiürült az épület. Lassan: az ebédnek kettő körül lett vége és hat óra körül lett teljesen üres az épület. Akkor jöttem el én is.

60162

A Díszteremben az első nagyszünetben kapta meg a tantestület a karácsonyi ajándékát: az étkezési utalványok második felét...

60173

A tanári kórus a mostanra hagyománnyá vált karácsonyi műsorával (ezt az utolsó nap egyik szünetében tartjuk)

60197

Osztálykarácsony a 10.E osztályban, 2012-2013 tanév...

60200

Osztálykarácsony a 10.E osztályban, 2012-2013 tanév...

60203

Osztálykarácsony a 10.E osztályban, 2012-2013 tanév...

60208

A Fáy Díszterme, kész, teljes a berendezés. A kép közvetlen az ünnepi ebéd előtt készült

60230

A karácsonyi ünnepi műsort annak szerkesztője, szervezője nyitja meg, Parti Gábor (magyar-történelem) tanár úr.

60266

A betlehemes játék szereplői

60268

Részlet az ünnepi műsorból (balról jobbra): Parti Gáborné (angol), Dr. Zántó Edina (magyar, történelem), Tóth Károly (testnevelés)

60280

Dr. Zántó Edina igazgatónő ünnepi beszédet mond

Nyáridő

(#2218) 2012. augusztus 04., szombat 05. óra 33 perc

Korán akartam indulni, de aztán valamiért nem lett az olyan nagyon korai... Persze nincs nagyon sietni sehova sem, pont ezt szeretem ebben az évszakban. Kocsival megyek ki: ahogyan számolgatom, mivel nincs BKV bérletem, nem lenne sokkal olcsóbb metróval, sárga busszal sem.

A műanyag locsolót a teraszon hagyom mindig, a kocsival csak a kertkapu előtti kocsifeljárón állok meg, éppen csak belépek a locsolóért, bedobom hátra és megyek tovább, fel az Ady utcán, aztán balra majd az út végén nagyon meredeken fel, jobbra. A temető előtti parkolóban állok meg, ritkán a temetőkapuba a kocsifeljáróra (ezt azt hiszem nem lenne szabad, de nem vagyok ott annyi ideig hogy útba lennék és nem i szólt még senki). A síron most nincs rajta a kő, de sok az ültetett virág. Ennek egy részét, a muskátlit és a vinkát én ültettem, a többit Marika. Ő szórta meg a földet hánccsal is, ez biztosan jót tesz a locsolás után annak, hogy a forróságban a víz nem párolog el. Locsolás: három vagy négy locsolónyi víz kell, ehhez arrább kell gyalogolni a hordókig amit a keresztút nagy fái alá állítottak fel, ritkán viszont még feljebb, a vízcsapig. A másik sír is kap vizet...

Reggel még árnyékban van a kiskert, mire visszaérek a temetőből. A kocsit behozom az udvarra, de nem állok fel vele a terasz elé mert ott süti nemsoká' a nap. Játszóruha (ami ilyen kánikulában csak egy másik rövidnadrág), majd megyek kapálni, gyomlálni. Apám betegsége idején, a tanév végén nagyon elhanyagoltam ezt, a kiskert egyik felét teljesen elborítja a gaz, az esők utáni puha földből viszonylag könnyen jön ki gyökerestől, de még így sem egyszerű... A paradicsom hatalmasra terebélyesedett, a paprika nagyon szépen hajt, onnan minden gyomot kiszedtem (de ott a korábbi folyamatos kapálás miatt nem is tudott megfakadni komolyabban semmi) Egy korábbi vihar megdöntötte a paprikákat, szerencsére kárt a tövekben amúgy nem tett de össze-vissza állnak, ezért földet rátöltve azon egyengetni kell... Meg földet lazítani, kapálni is bár a vizes sáros földben ez nem egyszerű. A korábban palántázott paradicsom (egy része nálam nevelkedett, a másik fele Marikánál) hatalmasra hajtott mostanra, ezt fel kell kötözni: ehhez karókat keresek, madzagot, ollót. Aztán jön az ügyeskedés, melyik hajtást mennyire emeljem meg... Marikától kaptam még pár tő paradicsomot később is, ezeket elpalántáztam de sok jóra nem számítok, mert erősen sárgulnak, talán ha egy vagy kettő meg fog fakadni. A többi reménytelen, de ami megfakadt, az életrevalónak látszik, abból, igaz későőszre, de még paradicsom is lehet mert virágokat találok rajtuk.

Majdnem délre jár már, amikorra a nap már a kiskertre süt, a forróság még erősebb lesz, ez az amikor abba kell az ottani munkát hagyni... Megkeresem a spejzban a hosszabbítót, a teraszra kipakolom a gépet és kiülök oda... Az aktuális munka az iskolai órarend. Erről írtam jó hosszan és unalmasan korábban – lassan vége az adatdeffinícós résznek és jön a leginkább heurisztikus rész, a berendezés. Ez az amikor kiderül kinek kivel mikor lesz, lehet órája és az ez ahol a legtöbb kompromisszum kell, kellene. Ez az a rész, amikor a lehetetlent kell megtenni. Olyan ez, mint egy túlméretes csomagot a csomagtartóba, a keretek közzé begyömöszölni. És ez az a rész, amit nem nagyon lehet megjósolni, meddig is tart tehát igyekeznem kell, mert fogy a nyár...

Egy másfél óra és megéhezem, keresek valami kaját. Maradt előző napról egy literes sólet konzerv fele, na az éppen meg is teszi... Mostanra kissé unalmas kaja, de mindegy, jól lehet ezzel lakni. Egy a baj, hogy sok nappal ezelőtt vett kenyér, hiába is tettem a nylon tasakjába és zártam le, penészedik :( Nincs mese, el kell sétálni a kisboltig... Közel van, forgalma sincs (mi a csudának tartják fenn nem tudom, pedig áru is van bőven) kenyeret megvettem, visszaballagok. A megmelegített sólettel, kenyérrel beülök a TV elé... Érdekes – és ilyenkor mindig eszembe jut – hogy voltak egyszerű szabályok Ürömön a családi házban, amikkel szemben menni soha eszembe sem jutott. Ilyen volt, hogy gyerekkoromban mindig a konyhában ettünk, alig pár alkalmat leszámítva, de az már azután volt hogy elköltöztem, hogy gyerekek (unokák) lettek: a nagycsaládi ebédeket leszámítva soha másként nem is volt ez... Étkezés mindig a konyhában... Ezt még apám is tartotta. Én viszont megszoktam az elmúlt majdnem három évtized alatt, hogy evés közben TV-t nézzek, hát beviszem, leülök a TV elé és evés közben nézek valami hülyeséget a TV-ben... (Szerintem nem hülyeség, de Pöttyösben annak tartják. :)) Kaja után a tányérok a mosogatóba ki, mosogatás van hogy csak két három naponta...

Ebéd után a TV előtt alszom valamennyit, a telefont azért biztonságnak okáért beállítom, egy, másfél óra – amiből aztán kettő is lesz. Előbb utóbb csak felébredek, jöhet a kávé. Ehhez, emiatt van a hűtőben tej mert fele-fele szoktam, ehhez kellett egy nagyobb bögrét keressek, olyat, amibe bele is fér.

A kávé után visszaviszem a gépet a teraszra – mostanra már fullasztó itt is a hőség bár a nap már egy ideje nem süt ide, de ha nincs szél, ha nem jár a levegő akkor a meleg rendesen itt reked. Nehezen indul a munka, a kávé lassan hat de aztán már igen... Óránként, másfél óránként fel kell állni, járni kicsit, megnézni a postaládát (az igazit, a hagyományosat, ami a kertkapun van), akármit, egészen egyszerűen nem bírok ennyit ülni... Ahogy alkonyodik, szelidül kicsit a hőség... Keresek a hűtőben valami kaját vacsorára, megint beülök a TV elé, de a gépet most már elpakolom mert kaja után indulok vissza. Most mosogatás is lesz, nem akarom a pár napos, nem sok de azért mégis csak meglevő mosatlant otthagyni. Vágok pár szál rózsát is: folyamatosan van éppen nyíló és talán az is számít, hogy ezeket a messze elkalandozó hajtásokat levágom. Ez nem egyszerű, mert rettentően tövises, a szárát le kell az előtt hogy összekötözöm, tisztítani, ezzel mindig elvacakolok kicsit.

Alkonyodik... Pakolok, zárok, indulok...

Nyáridő...