(#2407) 2013. július 27., szombat

xxxx

 

(Erről már korábban is akartam írni, mindig akkor jut eszembe, amikor lemegyek és valami dolog akad a Napfény utcai Spár-nál... Akkor kell elmenni a képen látható fa előtt...)

Elég régen volt, tizenöt vagy tizenhat éve is talán. Vagy több: Orsi vagy éppen akkor lett iskolás vagy nagycsoportos óvodás lehetett... Kapott görkorit (a beidézett lapon az első, a fitnessznek nevezett hasonlít leginkább arra, ami Orsinak volt). Nagyon akarta, nagyon fel volt dobva, amikor megkapta, felvehette és első alkalommal mentünk le benne. Persze volt vele probléma... A liftig csal eltopogott, de aztán foldszinten az a pár lépcső kifelé már kihívás volt... A bejáratnál a sárrázó okozott problémát, a vasrostély...

Nem ment egyszerűen az első pár méter, de Orsi ügyes, belejött egyhamar. Persze egy dolog a talpraesettség és egy másik, hogy szokatlan volt az igénybevétel neki, elég hamar elfáradt. Annyira hamar, hogy itt, a képen látható fa alatt kellett első alkalommal megállni. Persze nem is Orsi lett volna, ha elismeri azt, ha egyszerűen elismeri, hogy hamar fárad, nem... Amikor ideértünk a fa alá, kitalálta, hogy valami nem jó a cipőn, valamit igazgatni kell rajta. Hamar megszokta utána és sokszor mentünk le korizni...

Erről a fáról azóta is mindig ez jut eszembe. Nem is sarkalatosan fontos esemény, a csuda tudja miért maradnak meg dolgok (és miért fakulnak semmivé más dolgok)...