(#2844) 2016. február 06., szombat

A kis boltban vettem pár dolgot, nem sokat. Mindegyiknek tudom az árát… A legfiatalabb nő volt itt… Amikor a fizetésre került a sor, akár hogyan is adtam össze fejben nem jött ki… Aztán megnéztem a pénztárgép papírszalagját.. Egy 599-es tételt 799-nek ütött be. Nagyon udvariasan visszakérdeztem, nincs-e valami tévedés, mi volt ez a tétel. Mutatja… Mondtam, ez tegnap este még 599 volt… Tett egy kőrt a gondolák között, de persze nem volt kicímkézve, nem hiszem hogy innen tudta meg, valóban elszámolta… Amikor visszaért a pénztárgéphez, már kimondottan mogorva volt… Mondtam, nézze meg, ha tévedek, elnézést… Egy szót sem szólt, nyitotta a pénztárgépet és adta vissza az aprót… Amikor elköszöntem, azt még fogadta, de láttam, ma sem szereztem barátot, sőt! Miért kell nekem szarul éreznem magam, ha ő tévedett, ha erre udvariasan figyelmeztette, ha ezt azzal hogy a hiányolt aprót visszaadta, elismerte? Ha tévedek, elnézést kérek… Ő tévedett – nem kért elnézést.