Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Emelt szintű érettségi

(#2885) 2016. június 5., vasárnap

Tegnap délután megvolt az emelt szintű gépészeti alapismeretek érettségi szóbeli része is.

Újpestre kellett menjek, a Kanizsay Dorottya Egészségügyi Szakközépiskolába. Volt olyan ötletem, hogy kerekezem, de letettem róla, nem is csak mert öltönyben kerekezni nem a legjobb ötlet, de mi van ha esik, és akár esik akár nem, leizzadva mégsem lehet vizsgáztatni. Így metróztam. Szokatlan volt. Nagyon hosszan kell menni, a végállomásig.

A suli elég közel van a metró újpesti végállomásához. Korán érkeztem (nem akartam késni), várni is kellett egy sort. Jöttek mentek a diákok – sok a lány – meg tanárok is, aztán jött egy nagyjából velem egykorú úr. Testes, nagydarab ember, ő volt a tantárgyi bizottság másik tagja. Egy Athene nevű szakképző (magán)iskola vezetője, ahogyan mesélte. A vezetéknevére nem emlékszem (a suli lapján nem találom), János a keresztneve. Hamarosan érkezett egy szintén magunk korabeli hölgy, ő is emelt szinten érettségiztetni jött de mint kiderült, nem a gépészeti hanem a mezőgazdasági alapismeretek tárgyból. János még humorizált is, hogy tuti nem a gépészetre jött mert ott nem volt annak idején sok lány. Tényleg nem...

Az iskola igazgatónője és a helyettese fogadott bennünket, mutatta meg azt, merre van a vizsgaterem. Az igazgatónő meglepően lazán hétköznapian öltözött hölgy (Edina mindennapi tip-top viselete után ez fura volt), a helyettese egy alig harmincas (még talán annyi sem), nagyon csinos nő, mint később kiderült magyar-pszichológia szakos tanár.

A Kanizsay idén volt első alkalommal kijelölt vizsgahelyszíne a Pest Megyei Oktatási Hivatalnak (ezt is az igazgatóhelyettestől tudtuk meg). Minden a helyén volt, ám az tényleg látszott, hogy rutinjuk ebben még nincs. A vizsgabizottság harmadik tagja egyben elnöke kicsit később jött, ő is olyasforma korú mint mi, alacsony vékony ember. A vezetéknevére nem emlékszem, A keresztneve Lajos. Nem emlékszem arra sem, hogy mit mondott, hol is dolgozik, az biztos hogy nagyon sok -féle mindent csinált (talán éppen azért nem marad meg konkrétum).

Kibontottuk a szóbeli tételcsomagot. Meg a papírokat, amiket adminisztrálni kellett. Ebben János inkább otthon volt (Lajos egyáltalán nem, még soha sem volt tantárgyi bizottság elnöke). Aztán megnéztük milyenek a szendvicsek – jók voltak, azt hiszem a másik két vizsgabizottságnak nem nagyon maradt – és amíg a kettő órát vártuk, a vizsgázókat, ment a trécselés. Ők ketten beszéltek, felváltva (nekem nem volt mit mondanom). Érdekes volt hallani, főleg mert az ilyen történetmesélés talán többet árul el a mesélőről, mint a tárgyáról…

Kettőre egy szem diák (vizsgázó) sem volt jelen… Ekkor Lajos – nagyon akkurátus ember – megkérte az igazgatóhelyettes asszonyt, hívja fel a Pest megyei Kormányhivatalt, mi a teendő ilyenkor. (Tavaly egy egészen hasonló szituációban az elnő egyszerűen várt fél órát, aztán papíroztunk majd – hazamentünk.) Ssem Lajs sem az igazgatóhelyettes asszon nem nagyon voltak képben ami a vizsga menetét illeti… A Kormányhivatal válasza az volt, fél háromig várjunk aztán lehet adminisztrálni és menni.

Így is lett. Na a papírok töltögetésénél volt megint tétova tanakodás, még jó hogy János amit kellett kitöltött. Kicsit még szövegeltünk, egy jóízűt szidtuk a szakgimnáziumok rendszert (szidták – nekem most sem kellett beleszólnom), aztán Lajos kitalálta, hogy a tételeket átadás-átvételi papírral adhatja csak vissza. Ez volt az a pont amikor János is, én is úgy találtuk, szerepünk itt véget ért, elköszöntünk és elindultunk a metróhoz.

(#2595) 2014. június 7., szombat

64855

Ez a „gyönyörű” szoborkompozíció áll – nem egymagában – a Pataky környékén...

64858

A Pataky, itt voltam emelt szintem gépészeti alapismeretkből vizsgáztatni

Írtam róla valahol, pár hete közvetlen az Oktatási Hivataltól keresett meg, kereste az iskolát meg Pályi Pál, miszerint kellene nekik vizsgáztató... A telefont én vettem fel, így nekem jutott végül is a munka. Nem sok, kevesebb annál jóval mint ami kapcsán számít, hogy mennyit fizetnek érte, de jó hogy lehet ilyennel foglalkozni mert (ha nem is emelt szinten) de a szakmai alapismeretek (nálunk közlekedési) 2016-tól kötelezően választandó érettségi tárgy lesz.

Az emelt szintű vizsga a Pataky-ban volt. Ismerős, voltam már ott sokszor emelt szintű informatika érettségi javítással kapcsolatosan, ismerem is azt az igazgatóhelyettes kollégát, aki most a kormánymegbízott, aki – egyszerűbben fogalmazva – szervezi és lebonyolítja ott ezeket a vizsgákat. (Nem irigylem, roppant sok munka lehet ezzel.)

Korbban indultam pénteken a Fáy-ba, ott van bent az öltöny, fehár ing nyakkendő: átöltöztem és indultam is a Patakyba. 24-essel mentem és a Magdolna utcától egy másik villamossal (a számára nem emlékszem, talán 31-es? 37-es?) Emlékeztem, ez a legjobb a Fáy-ból a Pataky-ba, a másik lehetőség az egyes villamos a Hungárián, de egyrészt ahhol ki kell odaáig gyalogolni mert az 51-es roppant ritkán jár, másfelől két megálló gyaloglás a Hidegkúti stadiontól a Pataky – vagy várni kell villamosra. A Teleki térnél kell a 24-esről átszállni (az a Magdolna utca), hihetetlen milyen lepusztult az a környék. Mind az épített környezet, mind azok, akik jönnek-mennek... Ez régen is ilyen volt? Én erre jártam iskolába 14 és 18 éves koromban és vagy akkor voltam sokkal rosszabb megfigyelő vagy akkor ez a lerobbantság, ez a kopottság, ez a romosság, ez a koszosság, midnen értelemben, nem volt ennyire szembeötlő avagy nem is volt...? Az egy dolog hogy a Teleki teret átépítik, de a közönséget nem fogják átépíteni! Visszafelé például felszállt a villamosra egy 20 körüli alacsony, tagbaszakadt roma srác, kezében egy energiaitalos dobozzal, de a tekintete annyira zavart és homályos volt, annyira részegnek és/vagy belőttnek tűnt, hogy az energiaitalos dobozt a szájához emelni kihívás volt neki... Szóval nem valami fényes környék...

Erősen tűzött a nap mire kiértem a Pongrácz úti lakótelep megállóhoz, ez a vasúti töltés tetején van ez a megálló. A sulit megtaláltam, egy régi-régi, ószocialista lakótelep kellős közepén van. Mivel időm volt, körbejártam az épületet, eddig nem, csak most vettem észre egy felirat maradékát, árnyékát, helyét a homlokzaton, valami népiskolának épült annak idején. Ezek szerint az épületegyüttes, a lakótelep még a szocialista időknék is régebbi, ezek szerint a két világháború között építhették, hiszen a szocialista időkben nem nevezték az általános iskolát népiskolának...

Egy főre emlékeztem, amikor megérkeztem – az épület üres volt és csendes, nem volt ma tanítás náluk – megnéztem a kiírásokat, és kettő fő szerepelt a listán. A teremben, ahol a vizsgáztatók egybegyűjtése volt, egy fő várakozott, pont ő volt a tantárgyi bizottság másik kérdezőtanára. Nemsoká' jött az igazgatóhelyettes kolléga, felkísért minket a vizsgaterembe. Kitettük összekészítettük, előkészítettük a papírokat és vártunk, még bő fél óra volt ekkor a kezdésre. Az előírás ezt az időt ara szánja, hogy a kérdezők átnézzék a tételeket. A és B tétel van a szóbelin ebből a tárgyból, mindkettő 25-25 pontot ér, ha jól emlékszem az írásbeli 100 pontja mellé így jön 50 a szóbelivel. (Emelt szinten nem javítottam gépészeti ismereteket). Egészében a szóbeli tételek nem nehezek, szép kérdések, klasszul kifejthető válaszlehetőségek, bár mondjuk a két munkavédelem nekem olyan szövegelősnek, halandzsázósnak tűnik, de hát olyannak is kell lenni.

Sokat cseverésztünk a kollégákkal, bár inkább csak ők ketten egymással, a bizottság elnöke és a másik kérdező tanár, engem egyikük sem ismert, a Fáy nevét is csak hallomásból, egymást viszont ismerték. Nem baj, érdekes volt hallgatni amiket beszéltek. A másik kérdező tanár kolléga iskolája Tatabányán egy sokszoros összevonással kialakult intézmény, sokkal nehezebb helyzetben vannak mint mi ráadásul a tankerületük is kekeckedőbb mint a mienk – szóval áldhatjuk a szerencsénket, hogy a mi körülményeink olyanok, amilyenek, bárha olykor nehéznek is érezzük. A másik kolléga egy magániskolában tanít, érdekes volt tőle hallani, hogy mi a KIK fenntartásúak hozzájuk képest gazdagok vagyunk (ezt azért nem hiszem, de az elgondolkodtató, hogy neki, nekik ez a véleményük).

Nyolc tájt megjött az első vizsgázó, mint kiderült az egyetlen (a másik egyszerűen nem jött el). A srác roppant ideges volt, nem tudom sikerült-e lenyugtatni – én húzattam vele tételt és igyekeztem, hogy ne görcsöljön, hiszen akkor biztosan a saját színvonala alatt teljesít. Mondjuk jellemző, hogy a srác nem hozott ceruzát, ezt tőlem kérte el, hogy a tolla amit hozott, az egy szem töltőtolla is szétesett, semmi rajzeszköze számológépe nem volt... Persze, ez csak az eszközellátottság – a felkészültsége sajnos szintén ezen a szinten volt. Nem is molyolt sokáig, a törvény előírta fél óra után nekiállt felelni. Nem mondott el mindent, volt amit igen de rosszul és nagyon nem lehetett vezetni, segíteni neki – ez a vizsgázóknál tipikus, azt tapasztaltam, hogy a stressz és a drukk miatt ilyenkor szinte felesleges is a segítő kérdés mert még az sem jut eszükbe ami nyugodt légkörben feltehetően beugrana, ilyenkor a segítő kérdés inkább megijeszti őket. A srác végül is olyan 50%-os teljesítményt nyújtott. Szépen szabályosan: külön pontoztunk és átlagoltunk – de nem volt nagy szórás, az egyes elemek között alig pár pont eltérés volt a három pontozólapon.

Kicsit vártunk a másik vizsgázóra – de hiába. Azután a papírmunka jött, na ez az elnök feladata, a kolléga elég lazán kezelte, persze egy műszaki, egy gépész nem fog soha lelkesedni az adminisztrációért :) Utána a paksamétát levittük a helyettes kollégának, és nagyjából ennyi volt az egész, negyed tíz magasságában jöttünk ki az épületből. Ennyi volt a gépészeti alapismeretek szóbeliztetés...

Megbízólevél

(#2372) 2013. május 21. kedd

Emelt szintű érettségi javítás... Az OH, pontosabban a kormányhivatal megbízólevele alapján... Eddig az évek során mindig így volt.

Most nem, a Budapesti Kormányhivatal állítólag még senkinek semmiféle megbízólevelet nem küldött ki! Azért ez nem gyenge: rajtam a középszintű érettségi kapcsán számonkérik, hogy mindenkinek aki az érettségin felügyelőtanárként, javító vagy kérdezőtanárként közreműködik, időben megfelelő tartalommal megcsináltam-e, kiadtam-e a megbízóleveleket. Majd' egy éjszakát dolgoztam vele hogy meglegyen... Pedig a helyi szervezés egyszerűbb: tudom ki mit fog csinálni és az is tudja aki csinálja. Az emeltszintűnél idegen emberek idegen helyszíneken dolgoznak, a megbízólevél teszi hitelessé a dolgot: a Kormányhivatalnak nem kell ezeket a szabályokat betartania?

Ezek után még abban sem vagyok biztos, fizetnek-e :(