(#2371) 2013. május 07., kedd

Érettségi... A magyar ment le. Az első feladatlap szövegértés, most Gósy Mária: A gyermeknyelv c. munkáját kellett elolvasni és ezzel kapcsolatosan kérdéseket megválaszolni. A szerző szakmai életrajza lenyűgöző... A téma viszont... Hát eléggé nyelvészeti :( Azt hiszem, hogy ha a témaválasztással lehetett nehezíteni a szövegértést, akkor sikerült! Persze akit érdekel a nyelvészet, akinek rézéke van hozzá annak jó téma – de a mi szakközepeseink között elvétve ha akad ilyen. A másik feladatrész se semmi... A szövegalkotásra a feladat kitűzője három alternatívát ajánlott fel. Az elsőt egészen egyszerűen nem értem – az érettségizők biztosan sokkal okosabbak nálam. Egy bekezdés az utazás és a tanulás (?) kapcsolatáról, két magyarra fordított latin idézettel Leszek Kowalski: Kis előadások nagy kérdésekről. Az utazásról c. munkájából. Az érvelő feladatnak 3-4 epikai mű bemutatásával. Ki találta ezt ki? Hol olvas el nullánál akármennyivel is nagyobb számosságú epikai művet egy szakközepes? Szóval ez eleve kilőve! A második az csak csak – ez a menekülőpálya a mieinknek? A második feladatrész egy novella, Márai Sándor: Az árva c. művének elemzése. Ez legalább érthető feladat, ez eléggé kézzelfoghatónak tűnik. Hanem a harmadik! Két epigramma (remélem, a műfaji megjelölés jó): Berzsenyi Dániel 1802-es Napóleonhoz és Vörösmarty Mihály 1833-as Napóleon c. költeménye összehasonlító elemzése a feladat. OK, maga a feladat itt érthető – nem úgy mint szerintem az első esetében –, de mi a csudát lehet két ilyen kurta versről írni? És nem bekezdéseket hanem oldalakat! Hogyan tudnak a mieink azzal a szókinccsel ami a köznapi beszédükben felsejlik (és főleg azzal, aminek nyoma sincs), a történelmi, kulturális háttér alapos ismerete hiányában – ebben sem vagyok biztos, abban hogy teljesen világos nekik az 1800-as évek legelejének középeurópai tagoltsága, az akkori viszonyok – hogyan lennének képesek ezek nélkül oldalakat írni erről.