Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Özönvíz

(#2913) 2017. május 24., szerda

DSCN2872.JPG

A csatorna képtelen volt ennyi idő alatt ennyi vizet elvezetni, nem elfele hanem kifelé ömlött az esővíz

Tegnap délután még meleg volt, párás a levegő amikor átkerekeztem az Egressy-be. Hat körül indultam a Fáy-ból Ürömre, előtte már nem voltak jók az előjelek: feltámadt a szél és beborult az ég. Pont mikor indultam – persze, mikor máskor – eredt el az eső! Esőkabátot persze reggel nem vittem magammal, minek azt, nem látszott borúsnak. Sőt: mivel most már nincsenek hidegek, pólóban rövid gatyában jöttem el. Na estére már látszott, ez nem volt jó ötlet. Szinte leszakadt az ég amikor indultam! A Mester utca végéig zavart igazán. Nem csendesedett onnantól sem sőt: de ha az ember már bőrig ázott, a szó legszorosabb értelmében, akkor a további víz sokat már nem zavar. Nem is a víz volt a legrosszabb benne hanem a hűvös és a szél. Nagyjából az Országházik szakadt az eső, onnantól is esett, kitartóan de legalább már nem úgy, mint ha dézsából öntenék. Kijjebb viszont az a víz lett bajos ami már idelent volt: a Kolossy magasságában, ahol a bicikli útról fel szoktam jönni, bokáig állt a víz! Addigra én csurom eláztam, nem zavart különösebben hoyg át kell gázolni rajta, de azokat akik a HÉV-hez mentek vagy jöttek, ahogy láttam sokkal inkább. Nem volt viszont mit tenni, tetszett nekik vagy nem, át kellett a zavaros vízen gázolni. Ennél is rosszabb volt a helyzet az ürömi körforgalmat elhagyva: itt veszett sebességgel áramlott a sáros zavaros víz, elöntött mindent! Kerekezni alig tudtam olyan mély volt, szerencsére az autósok többsége tartott, tarthatott attól hogy mi van a víz alatt, nem full gázzal előztek meg. Egy két terepjáróst kivéve, na azok szartak mindenre és úgy beterítettek ezzel a koszos vízzel, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. A csatorna képtelen volt ennyi idő alatt ennyi vizet befogadni, egész buzgárok alakultak ki a csatornafedelek körül, egyet le is fotóztam.

Péntek este

(#2908) 2017. május 13., szombat

Negyed tíz is lett már, mire átöltöztem és elindultam. Előtte esett, nem is gyengén de mire indultam elállt. Korábban olvastam, valami vihart prognosztizált a meteorológia péntek estére Budapest környékére, na reméltem hogy a vihaart akkor kérem szépen ezzel z esővel, ugyan kiadós de csak esővel abszolváltuk is! Szép nagy tócsákat kerülgethettem, de hideg az nem volt. Már az út vége felé jártam – ami hazafelé a legstrapásabb mert erre felé menet vannak a kaptatók, a hegymenetek –, szóval már az út vége felé jártam ami a távot illeti, már a városhatárnál jártam, amikor a vasúti felüljárón – eleredt az eső! Várhatott volna, és meg is úsztam volna (a szó szoros és átvitt értelmében is :)) azt hogy csurom vizesen érjek haza, ha egyfolytában tekerek…

Jó éhes voltam estére: megálltam kifelé jövet a kis Tesco-nál a Kolossy téren, hogy veszek vacsorának valót, de ekkor már 21:58-volt, az automata ajtó már csak belülről nyílt, egyszerűbben: bezártak :( Kicsit odébb, az Árpád giminél is van egy bolt, ami korán nyit későn zár, egy kis Spar, sajnos az sem éjjel nappali, akkorra már az is már zárva volt (ugyan kivilágítva, de már vevő bent nem volt, csak az alkalmazottak vívtak a napi ez-meg-azzal utóvédharcot :))... Ezekkel a megállókkal is, meg a Burger Kinggel is vesztettem annyi időt, hogy alaposan eláztam itt az ürömi dombok között!

A temetőnél van egy Burger King, ott vettem végül is két hamburgert. Hogy ezek milyen kicsik! Nem a Burger King, a hamburgerek! OK, biztosan van nagy is, de biztos ami biztos, a legegyszerűbbet vettem, kértem. Talpig szakadt farmerben, bokán fényvisszaverővel, fejemen a biciklis sisakkal sokat nem gondolhatott rólam a srác: (szerencsére), ezért meg sem kísérelt kapásból letegezni (hogy én azt de rohadtul utálom, nem vagyok én tanulatlan jenki!), és szerencsére nem tett kísérletet olyasmi ajánlásával aminek a nevét sem értem, arról meg végképp fogalmam sincs, hogy mi a bánatos nyavalya van benne! :) Hja és persze hogy gyorsétterem, persze hogy majd' 10 percet kellett várni, pedig az aki előttem volt, már vitte a cuccost, aki utána és előttem volt, akkor adta le az elviteles rendelést és csak azután jöttem én. A srác bántóan, idegesítően negédes majdnem éneklő-kántáló hangnemben beszélt, kapkodott ugyan a szerencsétlen, de egymaga volt a pult mögött (ketten voltak de a másik az autós ügyfeleket szolgálta ki), szóval csodák nincsenek, ha nem fizetnek meg elég számú alkalmazottat, nem megy ez a kiszolgálás dolog gyorsan! Kicsit bosszantott, hogy várakozni kell, de hét végül is péntek este az péntek este, hétvége jön, minek görcsöljek…

Nem akartam menetben majszolni, leültem odakint és jól berakosgattam az arcomba az, amit hamburger címen adtak, végül is jólesett mert meleg volt, laktató volt... Az íze felejthetős, de hát nem kértek sokat érte és végül is ez nem a Ritz! Szóval volt több megálló is út közben kifelé. Ezekkel vesztetem vagy húsz percet, na pont annyi ideig áztam. Viszont amikor már a falu határában jártam na akkor igazán rákezdett: nem esett, akkor már nem csak szemerkélt hanem – ömlött az eső, csurom vizes is lettem!

Fárasztó hét volt, jólesett lekászálódni idekint a bringáról. Tegnapelőtt, amikor korán jöttem vettem valami TV műzlit (az ilyen olcsó viszont cserébe ezért vacak dolgot hívja a Tesco Tesco Value-nak, TV-nek :)) a sarki kis Coop-ban (nem nem Tesco-s cuccot árul a Coop, csak vicc volt), tejjel abból még ettem egy kistányérral. Végül is nem volt rossz, ettől a műzlitől sem kell, lehet csodákat várni, édes, kakaós, ropogtatni való, azt meg hogy igazából miből is készíthetik, jobb ha balladai homály fedi :):) Na ezután, nem sok kellett addigra már az éjfélhez, rajtaütés szerű lefekvéssel együtt elkövetett elalvás következett :):) Hajnalban viszont, fáradtság ide vagy oda, fél kettőkor felébredtem és elég sokáig éber is voltam, persze a szokásos dolog segített, a TV-t (tévét :)) bekapcsoltam egy órás kikapcsolásra beállítva, na azután már szunya volt egészen addig amíg meg nem láttam hogy jesszus elmúlt hat óra…

De az már nem péntek, az már a szombat...

Esőben

(#2771) 2015. május 2., szombat

67325

 

67327

 

67334

 

67338

 

67340

 

67347

 

67350

 

67374

 

67378

 

Szerencse?

(#2722) 2014. december 10., szerda

Az. Bár elsőre nem mindig látszik!

Tegnap kora reggel a sötétben, még vizes úton, már éppen nem szemerkélt az eső, a sulisba menet sikerült meg- és elcsúsznom, persze bringával...

Ez persze nem akkora szerencse... Egy öreglány téblábolt előttem, biztos voltam benne merre tér ki de az öreglányok kiszámíthatatlanok, csak besasszézott a a másik oldalra az utolsó pillanatban, maradt a satufék (már amit a bringán lehet), a kanyarodás, és a vizes-faleveles járdán a megcsúszás... :( Nem vagyok rá büszke, még szerencse, hogy ilyenkor még koromsötét van :(

Az öreglány szabadkozott, én is – persze hogy nekem kellett volna ügyesebbnek lenni.

Hát ez eddig nem olyan nagy szerencse. Ahogy feltápászkodom, veszem észre, hogy a hátizsákom egyik zsebe nyitva, kipotyogott belőle ez-az. Persze nem világrengetően fontos dolgok: egy zsebkés, egy tekercs spárga, kétféle USB kábel. (Jesszus, tisztára mint a Tom Sawyer-ben :) Csak hát azok gyerekek! :):)) Na szóval ha nem csúszom el, nem vettem volna észre, hogy nyitva van, mire meg észreveszem elpotyogtatom ezeket – szóval szerencse végül is... Szóval végül is soha sem lehet tudni, mi a pech és mi a szerencse...

Defekt

(#2657) 2014. szeptember 17., szerda

Hja, a technika az technika. Segít, de olykor cserbenhagy... Vagy valami ilyesmi...

Hátfőn biciklizem befelé a sulisba. Nem voltam top-on: zuhogott (nem esett, nem szemerkélt, nem szemetelt, nem permetezett, hanem zuhogott) az eső, esőkabát ide vagy oda, amit nem védett az pillanatok alatt csurom vizes lett. Nem esett valami jól mert nem voltam jól, elkapott valami nyavaja, nátha, torokfájás – de hát ősszel tavasszal ebben nincs semmi különös, jön, elmúlik.

Az viszont nem esett jól, hogy – szerencsére más a Mester utcában, a sulitól nem messze – egyszer csak fura hangokat kezd hallatni az első kerék, mint ha hajtogatnának valami lapot. Persze: defekt.

Na tessék. Most ez pech, vagy szerencse...? Pech, mert jobb lett volna ha nem – szerencse, mert korábban is lehetett volna amikor nagyobb gondban lettem volna, mihez is kezdjek. Tolni így ugyanis kínszenvedés, a külső egy pillanat alatt leugrik a kerékről.

Nagy nehezen elvánszorogtam vele a sulisba. Napközben amikor alkalmas volt, kompresszorral felnyomtam de hallani lehetett a sziszegést, szóval menthetetlen volt.

Délelőtt feladtam a rendelést a gumis WEB áruházba... Mondjuk nem erre akartam költeni, de hát mit van mit tenni. Másnap már jött a mail, a belső rendben van. Mentem is érte, közel van az átvevő pont, a Gát utca. Aztán délután – nem akarok akkor bénázni a szereléssel amikor tele a suli, a fenének hiányzik a sok oktondiskodó diák akik persze a villáskulcs ördögének tartják magukat, szóval délután levettem a kereket, ki a régi belsőt. Kis keresgélés után meg is volt: olyan 4..6 mm-es vágás van rajta (alaposan elláthatta a baját valami), ajd meglátom, ezt me tudom-e ragasztani, jó lehet-e ez a belső tartaléknak. Aztán bele a belső – ahogyan apám tanította, szelepnél ki, szelepnél be. Szerencsére leszedtem és áttettem a régi belsőről a fém szelepkupakot, aminek a nyúlványával ki lehet a szelepet szerelni (az újjal nem), szelep nélkül összeszereltem, szelep be, aztán már csak levegőt kellett bele nyomni a kompresszorral.

A kereket visszatenni nem volt gond, ha már fejen állt a bringa, az oldaltámasz rögzítését is meghúztam, most lekerült a felkötő madzag, most megint van használható oldaltámasz. És első abroncs, remélem sokáig. (nem tudom meddig – ezek szerint erre fel kell készülni).

Negyvenegy

(#2627) 2014. augusztus 24., vasárnap

Mármint kilométer... Egy nap... Biciklivel... Eddig ez a legtöbb amit tekertem, és mit mondjak, most, másnap reggel bizony érzem is, hogy nem volt kevés.

Tegnap, huszonharmadikán volt Ürömön az általános iskolai osztálytalálkozó. Jó ideje itt vagyok Ürömön, de amikor kijöttem, nem gondoltam végig, hogy erre az alkalomra kell több is mint papucs, kitaposott edzőcipő, kopott farmernadrág, vagy nyári rövid gatya... Azaz haza kellett mennem valami szalonképesebb, valami ünnepélyesebb cuccárt.

Szombatra esőt ígértek. Nem jó előjel, mondjuk akkor megyek, mehetek busszal metróval. Nem fárasztó, gyors is... Reggel aztán mégsem tűnt esőre állónak az idő, és kigondoltam, megyek is, ha pedig lehet, majd jövök is biciklivel. Reggel a közeli kis boltban rövidebb maradtam valamennyivel, ezmiatt le kellett menni a CBA-hoz az automatához, és még reggel ki akartam menni a temetőbe is, virágot vinni a sírokra.

Biciklivel. Pedig odafelé nagyon meredek, ott én csak tolni tudom, viszont a másik irányban megy az, gyorsan megy. Sajnos semmi sem olyan egyszerű, mit amilyennek az ember kigondolja. A bringa azzal köszöntött, hogy a hátsó elég puha volt. Nem eresztett le teljesen, de nagyon is ráfért a pumpálás. Ráfért volna, ám nincs mivel! A pumpa, egy jó nehéz (igazi oroszt – valóban, az apósomtól megörökölt 1200-es zsiguli felszereléséhez tartozott!) pumpa Pöttyösben maradt. It meg ekkor szombaton regel maradt az, hogy lapos vagy nem, ezzel kell elmennem a temetőbe, a CBA-ba majd vissza ide Ady-ba. Utóbbit azért, mert ha visszamegyek, gondoltam ami már nem kell cucc, azt vissza is viszem.

Az első kőr majdnem nyolcig meg is lett, bár a Kálváriánál felfelé most nem ment a tekerés (volt már hogy igen), inkább toltam. A kisboltban rendeztem amit kellett (egyig van nyitva, tudtam hogy nem érek vissza addig). Ady-ban bepakoltam a hátizsákba. A bringa alaposabb szemrevételezése viszont nem hozott jó eredményt: mint kiderült, kissé laza volt a lánc de a legrosszabb, hogy az apró kis kar, ami a féket támasztja ki, kilazult: a csavarról leesett és elveszett az anya. Bár a csavar nem jár könnyen, de ha az kirázódik, elfelejthetem a hátsó féket, Ami magában is baj. Az első fék ugyanis nem valami erőteljes (bár új a fékpofa), a hátsó féket nem lehet nélkülözni.

Szóval indulás előtt és helyett: szerelés! A sufni előtt fejre állítottam a bringát, kilazítottam a tengelyt a hátsó keréken (a támasz kart nem kellett, hiszen az anya hiányában lelazult) A láncfeszítőkkel beállítottam a feszességet (azt hiszem kicsit túl erősre is, ezen majd ma lazítanom kell), és visszaszorítottam a csavarokat. Kerestem egy megfelelő, kis anyát a féket rögzítő kis karra, azt is feltettem, megszorítottam. OK, a bringa, leszámítva a hátsó abroncs elégtelen nyomásást, bevetésre kész volt.

Ekkor már erősen beborult, nyugat felől kimondottan fekete felhők gyülekeztek. Ez volt az első pont, amikor komolyan elgondolkodtam azon, hogy vajon jó ötlet-e ma biciklivel bemenni (még ha kifelé, ha elered istenigazából, akkor persze nem ezzel jövök). Végül is igen! Hátizsák fel (ami nem vízálló azokat persze nylon tasakba bebugyoláltam a hátizsákon belül is), és hajrá!

Amikor kigurultam a Dózsa útra, már szemerkélt, amikor leértem a CBA-hoz már esett. Rendesen... Mivel már úton voltam, visszafordulni pont annyira elázás lett volna, ráadásul még a kereket sem fújtam fel, hát mentem tovább, le az elágazásig, a Bácsi útig. Itt nem balra, hanem most jobbra fordulva, nagyon közel, alig ötven méterre talán egy ÖMV kút van. Kicsi kút, volt esélye, hogy a semmiért áztam meg, volt esély arra hogy úgy járok amint a bicikli összerakásakor két hete, amikor is elvittem az éppen készre szerelt első kereket, aztán – nem is működött a kompresszoruk. Amilyen kicsi ez az ÖMV kút, sehol sem találtam kompresszort, majd eszembe jutott hogy van kút ahol kézi kütyü, egy tartállyal mozgatható ellátott izé az, amivel a keréknyomást ellenőrizni és korrigálni lehet. Ezt sem elsőre találtam meg, de meglett. A hátsóban az óra szerint alig volt nyomás, igaz: nagyon kicsik ezek az abroncsok, ami a térfogatot illeti: egy mozdulat, és majd' két atmoszféra lett a nyomás, jó kemény lett a gumi. A szokásos (még apámtól tanultam! :)) módon ellenőriztem, nem ereszt-e de nem.

Egy kocsi állt a kútnál, egy férfi és egy nő, a férfi tankolt majd bement fizetni. A nő nem szállt ki, csak engem nézett, gondolom elgondolta, hogy bolond ez a pasi, esőben bringázik... Elindultam a Bécsi úton visszafelé. Már nem zuhogott, de szemerkélt. Ez volt a második pont, amikor elgondoltam: előre, hazafelé vagy balra, vissza, hazafelé... Az előbbi mellett szólt, hogy egészen egyszerűen ezt terveztem ki, hogy ezzel jó esetben annyi napi kerekezés jár ami még nem, csúcskísérlet... A második mellett az, hogy szemerkél, habár már vizes lettem, ha mérséklődik akár ki is száradhatok, az hogy visszamegyek és buszhoz lejövök, pedig biztosan időveszteség...

Az első lett: hajts, irány előre. Na annyira azért nem lelkesen és lendületesen, a VÁM-nál ugyanis erősen emelkedik, na itten erőlködni kellett feljutni. De ezt leszámítva a befelé menet lejtmenet, szó szerint. Végig a Bécsi úton, mérsékelten kell tekerni mert hol erősebben, hol gyengébben lejt... Az eső már elállt, a menetszél meg az, hogy nagyon hideg nem volt, egykettőre kiszárított. Átmentem a vasúti átjárón (azt a vasútszakaszt hihetetlen tesze-tuszasággal csinálják, nem is tudom mennyi ideje, de legalább egy éve nincs ott sín; most az átjáró mér készen van, egészen jól megcsinálták, de vonat itt még sokáig nem fog járni), el a régi orosz laktanya előtt (most mindenféle intézmények, a tiszti lakótelem meg a gépszín helyén meg „lakópark”-nak nevezett lakótelep), el az Óbudai temető mellett. Itt már kétsávos, és a forgalom is akkora hogy megéri a járdán menni. Annak is van hátulütője, a hatalmas döccenők az útkereszteződésnék és a gyalogosok akik vagy nem vesznek észre, vagy nem akarnak észrevenni (bár ezen a szakaszon nem volt olyanok, mint később, a Duna parton). Itt korábban útépítés miatt egy sáv volt csak, de mostanra megcsinálták. Itt a volt Radelkis (azt hiszem egy darabig Nokia is volt, most semmi, gazdátlan, eladásra hirdetik), egy a domb tetején épített beton épület mellett el, és ez már a Vörösvári út, Bácsi út sarka. Itt elmentem a régi busz végállomés mellett (már a hetvenes évek közepén sem ez volt), majd a Bécsi úton tovább. Itt az úttesten mentem, mert szombaton ilyen tájt azért nem olyan nagy a forgalom – az azonban mindig ijesztő, amilyen sebességgel és vannak akik: amilyen közel elhúznak az ember mellett, és mentül nagyobb a járgány amivel ezt teszik (busz, teherautó különösen ott van). El a Margit kórház mellett, aztán egy bal irányú fordulattal a Lajos utca és a Kolossy tér következik. Ez talán az út „legsűrűbb” része: itt a járda nem alkalmas biciklizésre, az úttestnem széles, éppen elegendő a meglevő két sáv részére és még ilyentájt, még szombaton kora délelőtt is elég nagy a forgalom. Mindegy, ez van: ezen is át lehet, át kell jutni.

A Duna mellé kiérve egy, szombaton piacként funkcionáló parkoló mellett megyek el, aztán valami kórház, és már a Margit híd magasságában vagyok. Itt megy le a föld alá a HÉV pálya, északabbra a HÉV sínek és a Duna között megy a kerékpárút és vezet el vagy Csillaghegyig, na ott szívtam meg legutóbb amikor kijöttem, hogy maradtam a kerékpárúton pedig az nekem nem jó. Visszafelé innen kezdve nem kell az úttesten kerekezni, lehet a bicikli úton. Persze, az sem mindenütt fenékig tejfel: a gyalogosok, a turisták persze hogy ott kolbászolnak, ami még rosszabb hogy több szakaszon a felfestés szerint a járta egyszerre kerékpárút és járda, a gyalogosoknak: szóval itt nem a kocsik kerülgetnek engem hanem én a gyalogosokat.

A Margit hídnál egy kis alagúton vezet keresztül a kerépár út (a híd alatt), aztán szép nagy fák alatt végig a Duna parton. A Batthiány térnél (is) van egy elég nagy bérbicikli „kikötő”: BUBI a fantázianeve, szerintem ennél hülyébb nevet akkor sem találhattak volna neki, ha az elmegyógyintézetben hirdetnek pályázatot a névadásra az ápoltak közreműködésével. OK, értem: Budapest Bicikli akármi, innen ez a hülye név, de nekem elég irritáló.

A Lánchídnál megint alagút, ott kicsit kanyarogni is kell a kerékpárúttal. Az Erzsébet hídnál le volt az út zárva: valami Iron Man verseny miatt az alsó rakprton nem is volt forgalom, a kerekezőket leszámítva, na őket, ezeket elnézve úgy éreztem magam,m ahogyan a Verdákban Matuka érezhette a a főszereplő Piros Villámot látva: ezek a bringák és az enyém...

Ezután már a Gellért hegy tövében fut a kerékpár út. Mivel Üröm a Budai, Pöttyös meg a Pesti oldalon van, ekkorra lassan elodázhatatlan lett a kérdés, ugyan melyik hídon is menjek át. Itt kézenfekvő megoldásnak tűnt a Szabadság híd, még lejjebb lehetett volna a Petőfi hídon, ám onnan a Sorokséri út egyik irányban vagy a körút és az Üllői út (a körút miatt) nem tűnt túl nyugis megoldásnak – hát balra be, és átmentem a Szabadság hídon. Itt is a gyalogosokkal kell a gyalogjárdában osztozni, ami nem is olyan egyszerű, ráadásul a közepéig emelkedik is rendesen. Viszont a Dimitrov (most: Vámház) téren már van az úttestből elkülönített kerékpár út és ezt többé-kevésbé tiszteletben is tartják a kocsik. Aztán a Kálvin tér, aztán jobbra az Üllői út, na ez nem probléma mentes a forgalom miatt de nem is vészes. Az Üllői elején az úttesten tekertem, aztán a járdán, utóbbi nem is rossz mert gyalogos itt nem olyan sok van, és a keresztutcák nem mindegyike nyelvelharapósan döccenős. Az Üllőin a Nagykörúti kereszteződés bonyás, vagy az aluljárót választja az ember és az veszélymentes de akkor a bringát cipelni kell (az Ukrajna bizony nemsúlyra optimalizált), vagy szintben megy az ember át a kereszteződésen, ez viszont a forgalom miatt nem veszélytelen. Az utóbbit választottam, nem volt kedvem cipekedni.

Innen – az Observer régi helye, a volt Kilián laktanya magasságában egy kocsikijárón felhajtva a járdára - egészen a Nagyvárad térig. Ott megint kissé nemegyszerű az áthajtás a kereszteződésen, de utána már nagyon is ismerős a pálya, előbb valami kórház kertje mellett végig, aztán a stadion mellett: most már átadták, most már nem kell az építkezés miatt vagy a másik oldalon menni vagy itt, de itt építési mindenféléket kerülgetni... A Népligetnél van lehetőség szintben gyalogjárón átmenni de ahhoz a másik, a volt Pénzverde oldalán kellett volna jönni, nem ezt tettem ezért az aluljárón kellett a bringát átcipelni. Ezután végig a katonai főiskola helye, egy üres gazos hatalmas telek menén. Tavasz végén, nyár elején itt eperfákon érit a termés, potyog el és van tele sötétvörös meg fehér termésekkel a járda. Gyalogos itt nagyon kevés van, bringás is alig., Aztán a vasúti híd alatt jön át az ember, aztán már a benzinkút az ecseri útnál. És most itt van akadály, a villamospálya építése miatt nagy most itt a felfordulás, le is kellett szállni, tolni kellett a bringát hogy átjussak a József Attila lakótelepre. A továbbiakat már a lakótelepen tettem meg, itt nincs gyalogos forgalom számottevő és gépkocsi is kevés. Így értem haza...

A visszaút gyakorlatilag ugyanez a nyomvonal volt, de sokkal tovább tartott, azt hogy pontosan miért nem tudom, lehet az első húsz, huszonegy kilométer fárasztott ki, az is lehet, eléggé valószínű, hogy a kifelé út vége felé, a Bécsi út majd Ürömön a bevezető út emelkedése lassít sokat a tempón. Az tény, hogy amíg befelé 90 perc volt az út, csak kicsivel több, visszafelé a két órát is elérte. Mindegy: megjártam, és alig áztam el...

Eső után

(#2580) 2014. május 19., hétfő

64547

 

Vasárnap a szombatról...

(#2565) 2014. április 27., vasárnap

Vasárnap reggel van, nem korán.

Megvolt a szombat, ebben a tanévben – de lehetséges, hogy egy jó időre – az utolsó munkás szombat... Tanítottam egész nap. Most sokáig nem lesz ilyen, azt sem tudom biztosan, lesz-e még... (Lesz majd egy szigorlatozós szombat meg egy államvizsgáztatós szombat, de tanítós ebben a tanévben már biztosan nem.)

Este nagyon ki voltam fulladva: nem hittem, hogy egy egész napos tanítás ennyire kiveszi az erőmet. Igaz, a délelőtti azért nem volt könnyű mert nemszeretem tárgy volt amiről beszélni kellett -- nem szeretem, mert én nem értek hozzá, a hallgatók, egyesek bizonnyal viszont nálamnál is jobban, az meg elég blama... Könyvtárgépesítés a tantárgy neve és a tartalma pedig az integrált könyvtári rendszerek: lehet, hogy csak az én mániám a gyakorlat, de ezt a tárgyat is úgy tudnám elképzelni, hogy gépteremben történik a foglalkozás, és egy-egy minta rendszeren ki is lehetne az egyes rendszereket próbálni. Ez most ezzel szemben színtiszta elmélet... Ez volt a délelőtti foglalkozás, igaz nem az egész: az utolsó órára levittem a hallgatókat a gépterembe, és a Word egyes, szerintem érdekesebb és megint csak: szerintem majd a szakdolgozat készítése során számukra hasznos szolgáltatását mutattam meg és be nekik. Jó csapat, érdeklődőek voltak, kérdeztek...

A délutáni foglalkozás a harmadévesekkel való ezen tanévbeli egyetlen foglalkozásom volt, ez olyasmiről szólt, mint ami a SzÁMALK egyik órasorozata volt, az ahol egy foglalkozáson négy- de inkább ötféle korábbi órasorozat ismeretanyagát kellett velük gyakoroltatni. A feladatot húsvéthétfőn csináltam, a nagyszombati SzÁMALK-os foglalkozáson jelen nem levőknek házi feladatul, na ez most pont jól jött. A tantárgy neve valami olyasmi, hogy WEB lap készítés. Az első egy órában azt hiszem újat nem mondtam nekik de aztán igen. A HTML alapszekezet nem volt ismeretlen számukra, a CSS nyomokban már igen. A végén szépen belehúztunk, akkor már PHP is előkerült, ez mindhármuknak – ilyen kevesen voltak – újdonság volt. Sok volt mindez, de azt hiszem élvezték, bármi furán is hangzik (mármint az, hogyan lehet mondjuk a programozást élvezni :)), ez szabadon választott foglalkozás volt, a kredit (pontok) miatt vették fel. Nemsoká' államvizsgáznak és ehhez 180 ilyen kreditet kellett megszerezniük a három év alatt, lehetséges, hogy a három jelenlevőnek csak ezzel volt meg? Nincs ezzel baj, ott voltak és érdeklődőek voltak, én meg kifulladtam, hogy még... Fél ötig kellett volna tartani de a szívem szakadt volna meg, ha működő PHP kódot nem tudunk csinálni (az SQL alkalmazása így is kimaradt), szóval ráhúztunk, de nem türelmetlenkedtek a hallgatók.

Mire szedelőzködtünk és mentünk, már kiürült a suli. Napközben ugyanis nagyon nem volt csendes: valami rendezvény volt, sokan voltak jelen, megtelt a díszterem aztán délután szekciókban ültek össze, ehhez is kellett féltucat tanterem. Amikor szüneteket tartottak, igen csak hangosak voltak, de estére, amikor mentünk, már csak mi voltunk, én mentem utolsónak el az iskolából (ahogyan reggel meg én voltam az első, a nagykapu még nyitva sem volt).

Szóval éppen elértem az öt ötvenötös buszt. Kicsit kellett csak várni, na annak soárn meg élvezhettem milyen a nemtudommi-akcentus németből, vagy holland vag német volt az a négy velemegykorú valaki, három nő és egy férfi akik három egészen kis testű kutyával mókáztak a megállóba, és akik szintén az ürömi buszra szálltak (a kiskutyákkal, természetesen). A CBA-nál szálltam le, mert nem mertem a Halleron vásárolni (akkor elkésem a buszt), a CBA-nál leszálltam, vettem csilisbabhoz valókat, aztán felballagtam Ady utcába.

A szombati nap szemerkélő esővel, egészen masszívan beborult éggel nyitott, de olyan dél tájt, kora délután elállt az eső, kiderült az ég és a nap is kisütött (hideg egész nap nem volt). A Kálvária dombnál valami móka volt, rendezvény, vagy egyszerűen csak meccs a focipályán, sok kocsi állt ott meg hangosak is voltak. Ahogy kiértem, beraktam a mosógépet mosni, aztán este csináltam egy nagyon nagy adag csilisbabot, a felét megettem, leküldtem még utána lekváros kenyeret is hogy a csilis bab komolyan vegye, nem akárki ette meg :) utána meg roppant erőfeszítés kellet ahhoz, hogy a mosógépet kipakoljam, hogy kiteregessek. Nem mertem az udvarra, pedig szeretem ha ott szárad – egészen más az illata –, nem mertem az udvarra mert féltem, úgy járok mint húsvéthétfőn és -kedden, amikor is (kedden) a reggeli eső eláztatta a száradó ruhát. Szóval este kaja után kellett lelkierő hogy a teregetést ne hagyjam másnapra, hogy még aznap megcsináljam. De megvolt, a cucc (már vasárnap, a ragyogó napsütésben és az enyhe szélben) kiszáradt, lehet majd vasalni... (Vasárnap délután le is vasaltam.) Szóval ennyi volt... Most azon gondolkodom, kicsit melózzak-e vagy reggelizzek, meg azon mit csináljak meg elsőre... :):)

Szóval itt csend van és nyugi: vasárnap reggel...

Vörös és fekete

(#2469) 2013. november 24., vasárnap

A képek vasárnap kora délelőtt készültek az ürömi temetőtől nem messze. November vége felé jár, hideg még nincs de jó ideje esik és be van borulva... Jövő hétre még erős fagyokat ígérnek...

63322

Vörös...

63320

...és fekete.

Ördög veri feleségét...

(#2400) 2013. július 6., szombat

Egyszerre esett és sütött a nap...

62416

 

div>