Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Körülbelül hatvan

(#2816) 2015. december 26., szombat

… kilométer. Bár volt már egy nap több, de gyakorlatilag egyhuzamban nem, ez eddig a legtöbb. A terep egyszerű (nem dimbes-dombos), ez persze komoly könnyebbség. Az idő hideg, borult, párás, valami ködszitálás féleség is volt – ez is inkább könnyebbség, mert bár vidám dolog szikrázó napsütésben tekerni, a meleg, a kánikula azért nehezebbé teszi. De ez most olyan messzinek tűnik, hogy csak na.

Reggel hat után indultam valamivel Ürömről. (Mondjuk így a kuka kitételéről és visszaviteléről lemaradtam, de hát ez van, talán majd szilveszter napján, ha csak nem módosítottak a kuka napon most is, mint tavaly.)

Ebben az évszakban ilyenkor kora reggel még teljes a sötétség. Dombnak le, a Kálváriánál és lentebb, a Mészégető után, a pilisborosjenői elágazásnál rendesen lehet haladni, „csak” arra kellett ügyelni, hogy a vizes, nyálkás úton meg ne csússzon az ember. (Itt, a Mészégető magasságában és lentebb, lejtőnek lefelé a 40 km/h sebességet is el lehet érni. Ezt nem most mértem, kimerült a sebességmérő eleme de nem is siettem pótolni mert ilyenkor még és már sötétben tekerek és úgysem látom. Kora ősszel mértem ennyit... Ez egy gyakorlatilag rugózatlan járművön elég sok. Nekem az! :))

A Bécsi útra kiérve a körforgalomból már jó ideje a másodikon érdemes kihajtani, a Bécsi út új nyomvonalán haladni. Egy darabig tekertem a régin, de most már nem éri meg. Egyrészt az nem olyan jól karbantartott, ráz az út szélén rendesen… Másrészt hiába gyakorlatilag zsákutca, nagyon ritkán van rajta forgalom. Az viszont aki használja, úgy tudja, hogy gyakorlatilag üres, ezért valami elképesztő tempóval előztek ott meg néha. És amiért leginkább kerülöm: a vasúti átjárónál régebben még csak-csak át lehetett evickélni, áttolni a bringát. Mostanra azonban eltorlaszolták, a sínek közül felszedték a térkitöltőt. Kerülendő…

A körforgalom után egy elviselhető kaptató a vasúti felüljárónál. Az út kétszer egy sávos, frissen épített azaz nem ráz, a burkolati jelekre azonban nagyon kell vigyázni, ilyen nyálas nedves időben meg tudja a bringát dobni, ijesztőt lehet csúszkálni rajtuk, ami ha olykor csak pár centire az ember mellett elhúzó nehéz járművekkel eléggé adrenalin-dús élmény lehet. A vasúti átjáró után egy hosszú lejtő, majdnem a régi laktanyáig, a legmagasabb sebességfokozatban is tekerve szépen fel lehet gyorsulni. Csütörtökön nagyon üres volt az út itt is, a városban is…

A laktanyától (már régen nem az, van ott levéltár, főiskola és persze lakópark) már a régi nyomvonalon megy a Bécsi út, gyengébb is a minősége. A temetőig kétszer egy, utána kétszer két sáv… A Vörösvári út – Bécsi út elágazásáig a Bécsi úton, azután is, az EuroCenternél kicsit jobbra tartva. Most szépen betartottam a pirosakat, de ha nagyon korán megyek, nem mindig szoktam. Ott ahol gyalogátkelőhely előtt van és élő ember a közelben nincs, nem; ott ahol jobbról (vagy balról) út csatlakozik be mindig, hiszen pont ilyen forgalommentes időben aki keresztbe jön, még a sárgán is áthúz – nem is lassan –, ilyennel találkozni és megúszni esélytelen lenne…

Innen a szokásos az útvonal, a Margit kórház előtt aztán az Árpád gimnázium mellett el. Gyakorlatilag elkészültek vele, a burkolat jó, kerítések nincsenek. Korábban pocsék volt ez a szakasz a fonódó építése miatt, mostanra azonban az út készen van. Korábban valahol az Óbudai Egyetem előtt volt egy bazi nagy kátyú, egyik reggel centiméterekre sikerült elkerülnöm, akkor még kikarózva sem volt. Kocsival talán csak a bosszúság, bringával biztos bukás…

Ezután egyenesen, nem az úttal balra tartva a Lajos utcán majd onnan az első jobbra kanyarodással a Bokor utcán – régebben erre mentem –, hanem tovább a Bécsi úton. Itt eléggé elkeskenyedik, kétszer egy sáv de az autóknak osztozniuk kell a villamossal a sávban. Majd, ha már megy a villamos mert most még csak a vágány van meg. Korábban ez az építkezés miatt elzárt volt, ide bekerekezni persze érdemes volt mert nem volt forgalom, aztán szemből, most már két irányból lehet, forgalom. Itt érdemes balra tartva, a háromszög alakú tér (Puskás Öcsi tér?) dél felé haladva bal oldalán tekerni mert bár a burkolat kocka- és macskakő, kissé ráz, de nem csúszik és a hajnali, vagy a késői órákban járókelő sincs sok.

A Kolossy térre kiérve bármelyik zebra jó, mert átellenben kell a tér átellenesen másik oldalára, valami ágy- vagy matracbolthoz eljutni, innen pedig ki Duna partra, ehhez a HÉV síneken át kell menni (elég posék) és egy zebrán, ami 15..20 másodpercig zöld (még gyalogosnak is kevés). Onnan az Árpád fejedelem út és a Slachta Margit rakpart között. Jobbra előbb kutyafuttató aztán a hév sínek… Itt elég jó a kerékpárút. Nem világbajnok, bár az egyik fogtörő púpot az öreg aszfaltban legalább fehér festékkel megjelölték. Gyalogos itt egyáltalán nincs, biciklis is kevés (ebben az évszakban). Világítás alig, egy helyen a fák között kanyarog a kerékpárút, itt jól jön ha erős az első lámpa.

Már egészen a Margit hídhoz közel van a bicikli úton egy lámpa, ezen átjutva már a Margit híd kerékpáros alagútja következik. Itt megint egy lámpa (okosan a baloldalon is megismételték, a délre haladók a jobboldalit az alagút pereme takarásából nem látják), majd az újonnan épített szakasz jön. Ez jó, bár olykor keskenynek tűnik (előzni azt nem lehet) és cikk-cakkos is, de hát ez az ára, hogy fát ne vágjanak ki a bicikli út miatt, erre szerintem szava senkinek nem lehet. Jobbra elmarad a Bem tér a Külügyminisztériummal, aztán a Batthyány tér a Vásárcsarnokkal és a Szent Anna templommal. Itt, ezen a tájékon a kerékpáros út nyomvonalvezetése egyetlen idiótasága van (azt hiszem ez elég idióta dolog bár jobb megoldásra nem lenne tippem), egy merőleges jobb- és mindjárt egy balkanyarral a bicikli út átvezet villamos síneken! Még nincs villamosforgalom, de ha lesz ez nem csak zavaró de veszélyes is, habár ki van lámpázva, túlságosan is (nem értem, melyik lámpa mit véd).

Azután ha jól emlékszem, itt van az Insitut Françai és utána már nem sokkal a Lánchíd következik. Itt is alagútban megy a kerékpáros út, ez a szakasz még nincs meg, még aszfalt burkolat hiányzik az alapozó betonról ami persze ennek megfelelően (hogy alapozó), hepehupás is.

Miután kikapaszkodott az ember a másik oldalon, ott már jó az út, széles is – korábban az építés idején a kerítés, az építési terület elkerítése miatt ez annyira összeszűkölt, hogy egy kerékpár is nehezen fért el, nem hogy a szembejövő, a gyalogosokról nem is beszélve, pedig itt délután, kora este rengeteg a bámészkodó, a fényképező turista, a Lánchíd kivilágítása tényleg képre illő.

Jobbra elmarad a Várkert bazár, egy egy ideig valamiért szépen ki volt világítva, díszítve. Itt már nincs külön kerékpárút, a gyalogosokkal kell osztozni, reggel befelé ez nem gond mert majdnem üres, délután kifelé viszont nem. Az Erzsébet híd alatt áthaladva (addig Friedrich Born rakpart ami a kőfal mögött, bal kézről fut, onnan Roul Wallenberg rakpart) megint építési területet kell kerülgetni. Még egy ideig, gondolom…

Itt jön jobbra a Gellért hegy, előtte a Rudas, itt már emelkedik mert magasabban van kissé a Gellért tér és a Szabadság híd bejárata. A híd előtt egy kerékpáros lámpa, itt érdemes balra kukkantani ha az ember balra a hídra igyekszik, volt már hogy hasító kerekező akart ilyenkor elcsapni. OK, nekem is figyelni kell de mi a rákért itt akar sebességi csúcsot állítani (a villamos sínek is közbeszólhatnak bár szerencsére itt ezeken merőlegesen mehet át az ember).

A híd sima ügy, a közepéig kaptató felfelé, utána lehet hasítani lefelé. Rengeteg, itt kimondottan rengeteg a turista a délutáni, esti órákban és ha jó az idő, csütörtökön kora reggel viszont üres volt. Nagyjából ekkorra köszöntött be a kék óra, a pirkadat. A hídról a pesti oldalon lefelé figyelni kell a lámpára, a Közgazdasági egyetem elől troli áll ki és bazi kőkoloncokat is kell kerülni úgy, hogy a sima aszfaltról átokverése rázós kiskockakőre kell ráfordulni és le a Fővám térnél. A Vámház körúton van kerékpár út bár jobb az óvatosság mert akik a bekötő utcákból kihajtanak, gyakorta csak a gépkocsi forgalomra figyelnek.

A suliba menet nem megyek el a Kálvin térig, hanem a Lónyain, aztán a Török Pál utcán (a lányok ezt Sétinek hívták) a Ráday-ne egészen a körútig és azon át a Ferencváros kevésbé forgalmas részén a Márton utcáig, ott jobbra és már a suli hátsó bejáratánál is vagyok. Csütörtökön azonban nem ez volt az útvonal. A Kálvin térig mentem, ott jobbra az Üllői útra. És ezen végig, egészen végig… Itt sehol sincs kerékpár út – nem tudom, hogy lenne –, így marad a jobb sáv széle. Ez nem valami világbajnok, de még mindig jobb, mint a járda az állandó huppanókkal a kereszteződésekben és a gyalogosokkal – ekkorra kivilágosodott, és megerősödött a forgalom is.

Az Üllői út nem teljesen sík, egészen határozott emelkedői és lejtői vannak. Nem túl izgalmas útvonal, viszont esély sincs eltévedésre! Előbb a Ferenc körút a nagyobb csomópont: éppen a zöldet elkapva lehet kerékpárral a zöld végéig átérni, bár ez itt annyira nem kritikus mint a nagyobb kiterjedésű Nagyvárad téren. A többi lámpa szóra sem érdemes, eddigre már vagy húsz kilométert tekertem, kimondottan jólesett az, hogy olykor meg lehet állni. A Nagyvárad tér után, a Vágóhíd utca becsatlakozásánál, valami Munkaegészségügyi Intézetnél, szabályos vagy nem, felmentem a járdára, az itt elég széles és gyalogos forgalom sem sok van. Az Üllői és a Könyves Kálmán kereszteződésénél lehet választani, tekereg az ember a kerékpáros út nyomvonalán, átmegy a felüljáró alatt, lámpás szintbeli kereszteződéssel át a Könyves Kálmánon és a népliget peremén teker tovább, ekkor bár lámákra kell várni de nem kell cipelni a biciklit – most nem ezt választottam ezért sem, meg azért sem mivel ott, a Népligetben nagyon elhanyagolt az aszfalt és kissé kerülő is Most a Groupama Arénánál lecipeltem majd a másik oldalon felcipeltem a bringát az aluljáróban és a régi, katonai főiskola telke melletti járdán folytattam. Ott mindig sok a várakozó taxi meg a buszpályaudvarról érkezettek nagy bőröndökkel, itt nem lehet hasítani, utána azonban a régi laktanyakerítés mellett igen.

Egészen a benzinkútig sima ügy – itt azonban érdemes figyelni, mert van, hogy aki beáll, nem figyel a kerekezőkre, gyalogosokra – majd a templom előtt lámpás átjáró az Ecseri útnál. Nem tudom miért, a kerékpáros lámpa alig fél percre ad zöldet, sokkal később vált szabadra mint a vele pontosan párhuzamos gyalogos lámpa és sokkal hamarabb vált is vissza, gyakorlatilag itt a gyalogos lámpa számít ha kerekezik az ember (ami egy idiótaság megint).

Csütörtökön itt kikerekeztem az Üllői útra (ha Pöttyösbe jövök, maradok a járdán és a Pöttyösnél jobbra szintén járda, csak a ház előtt kell kigurulni a kocsik közzé az útra). A Határ útnál ronda villamosvágányokon kell áttekerni – csúszik is, rossz a szöge, széles is a nyomvályú. Utána egyesen, se balra a reptéri útra se jobbra az Ady Endre útra, csak az Üllői úton kifelé a városból. Elmarad jobbra az EuroPark, egy benzinkút, régebben egy Obi is volt itt. Balra, az út másik oldalán azt hiszem az ötvenes villamos megy kifelé… Jobbra előbb panelek vannak aztán már csak földszintes házak. Balra valószínűleg régebben gyártelepek lehettek, egy részük gazdátlan, más részük mindenféle kereskedelmi izével van tele (és kitáblázva). Akkor sem jókedvű környék, ha szikrázóan süt a nap, de csütörtökön mg ekkor is szemerkélt valami, borult és ködös volt.

Balra elmarad a Kossuth tér, erre emlékszem de a részletekre utána nem, arra csak hogy egy darabig nem nagyon de hosszan emelkedett, utána meg lejtett, a környék itt már inkább kert- vagy kisvárosias (utóbbinak a méret ellentmond). Egészében nem valami gazdag(nak kinéző) vidék… Jobbra azután elmaradnak a házak, beépítetlen gazos telkek, meg ipari épületek követik egymást.

Ez már Budapest határa, közel a repülőtér (is). A négyes út, a vasút és az Üllői út egy pontban fut össze – itt nem kellett átmennem a síneken hanem jobbra majdnem kilencven fokban elkanyarodni. Na ez az út elhagyott, elhanyagolt nagyon… Ez már Vecsés. Széchenyi útnak hívják, a település legszéle. Jó hosszan, majd' egy kilométert kellett délnyugatnak menni, aztán egy kilencven fokos fordulattal délkeletnek és hasonlóan kieső, kültelki úton másfél, két kilométert egy körforgalomig. Onnan ugyanez az irány, de mát Budai Nagy Antal utca. Itt is a település határáig kell elmenni, ott ahol balra kellett fordulni – úgy jegyeztem meg hogy egy magában álló ezért hatalmasra terebélyesedő fa áll ott, mögötte semmi, a nagy magyar síkság – már csak bal kéz felől vannak, mind-mind új építésű kertes házak és ikerházak.

Az útvonalterv szerint ez olyan negyvenkettő kilométer volt – persze az cikkcakkban a város közepén javasolt átjönni – és három óra harminc perc körüli idő. Nekem kettő óra negyven alatt ment, pedig nem is tepertem nagyon.

Az út visszafelé már a kitartásról szólt, nem is a távolság miatt: a terep nem nagyon emelkedős, a bringa meg ráz amennyire ráz (egy lengéscsillapítós kerékpár biztos számottevően jobb ebből a szempontból), hanem a bicikli nyereg! Na az komoly kihívás. Ahány a lámpa ami piros, mind egy öröm, hogy ha kicsit is, de le lehet szállni… A visszaút Vecsésen át egyszerű volt (korábban elkeveredtem itt, most pont arra jöttem amerre mentem), az Üllői úton ekkorra már igencsak nagy lett a forgalom.

Amikor első alkalommal tettem meg ezt (akkor „csak” Pöttyös és Vecsés között), visszafelé nagyon gyötört, hogy annyit és annyit kell tekerni, most nem – biztos számít az is, hogy mostanában napi rutin a kétszer tizennyolc kilométer… Pöttyösig eljöttem, vetem lottót (rengetegen voltak a lottózóba, igaz: délben bezárt, lehet azért, sorba kellett állni), utána még eltekertem a suliba. Ennyi biciklizés után meg se kottyant!

Körülbelül hatvanhét kilométer volt – ennyit a cím helyesbítéséről. Nem megállások nélkül, de reggel hattól fél tizenkettőig… Éreztem is a lábaim utána rendesen…

Önkiszolgáló kerékpárszervíz

(#2738) 2014. december 29., hétfő

Vasárnap az Europark környékén volt dolgom. Kerékpárral voltam ott, a bejárat előtt van pát állás, ahova le lehet lakatolni a bringát. Ott láttam ezt a ki szekrényt, ilyennel ezelőtt még sehol sem találkoztam. Persze a villáskulcs is, a csavarhúzó is le van láncolva, azt pedig nem tudom, hogy a világítás működne-e benne (nem prübáltam), de érdekes ötlet mindenesetre. Azt viszont nem tudom, mire lehetne használni, például az én bringámon a láncfeszító szokott meglazulni, momentán ehhez a szekrénykében semmi sincs, amivel meg tudnám a csavaranyákat húzni...

66429
Csukva...
66430
… és nyitva

 

Első nap az iskolában

(#2232) 2012. szeptember 03., hétfő

Korán keltem mert még akadt a sulikezdés előtt megcsinálni való. Petra az első héten suliban van, a helyettesítését ki kellett írjam, az órarend jelzeteihez (a tantárgyak és a tanárok rövidítése) szoktak kérni feloldást, egyfajta jelmagyarázatot, ezt is meg kellett csináljam. Az évnyitón az én feladatom lett a tavalyi évvel kapcsolatos dijak (nálunk: Kecskeméthy-dij és Udvarhelyi-díj) átadása. Utánanéztem a névadóknak és pár sort – de tényleg csak pár sort – összeírtam, amit majd elmondok... A legfontosab azonban talán annak kiírása, hogy ki hol legyen. Az első napon minden osztály a suliban van ellentétben a tanév másik 180 napjával, amikor is a szakképzősök egy része külső gyakorlaton van.

Fél hét tájt értem be, elvileg másfél órával korábban mint az évnyitó, elvileg ez alatt ezt-azt meg lehetett volna csinálni de hát nem: egyik kolléga a másik után jött órarendet kérni (már előző naptól kint volt a WEB lapon és onnan is lehet nyomtati) aztán a tanulónévsorokat kitenni, aztán – ilyen emelkedett feladatokkal is kell foglalkozni – éppen mert sokan vagyunk és az enyéimek a legkissebb „tanterembe” szorultak be, annak utánajárni hogy lesz-e nekik elég szék... :)

Az évnyitó a szokásos volt, most Csaba állította össze, szellemes apróságokkal tette nem-sablonossá. Két legényem szerepelt benne, jól. Ezután szokás szerint, az első nap szokása szerint három osztályfőnöki óra. Ez rémes volt: az osztályom amúgy sem egy visszafogott halk szavú csapat, de most beszorulva a 09/A terembe egészen egyszerűen nem lehetett bírni velük! Nagy nehezen elvégeztem amit el kell: névsor egyeztetés, ellenőrzők kiosztása és megíratása, a baleset- és tűzvédelem ismertetése és aláíratása, a tanév rendje főbb pontjai (a szünetekre, a tanítás nélküli munkanapokra meg a szülői értekezletekre különös tekintettel :)) lediktálása – úgyis elfelejtik – aztán a munkaruha adatlapok megbeszélése (idén lesz nekik gyakorlat!) - csupa izgalmas pedagógiai feladat :):)

Az első igazi óra szakrajz volt az enyéimeknek, már a saját teremben ami nem nagyterem de a 09/A majd' duplája, na itt már egyszerűbb volt velük. Még nem rajzoltunk, csak a felszerelésről meg a tantárgyról esett szó.

Ennyi tanórai munkám volt hétfőre, az enyéimeknek volt még egy földrajz és mert nagyon rendetlenek, nem hagytam őket szabadon hazamenni, lementem rájuk nézni hogy rendben hagyják-e ott a termet. Nem tudom számít-e ez valamit, hogy lesz-e ennek valami pozitív hozadéka, de remélni remélem, hogy igen és kevesebb baj lesz velük év közben mint előző évben volt.

Az órarenddel kapcsolatban nagyon sok és sokféle észrevétel volt. Ezeket fel- és beodolgozni szép feladat ráadásul már az e-Naplót is konfigolni kell és péntekre a végleges tantárgyfelsoztás it az F2-ben – szóval nem lesz uncsi...

Négyig voltam, akkor busszal Pöttyös, majd kocsival ki Ürömre. Szerencsére ott minden rendben van, majd ki a temetőbe locsolni. Alig esett, a föld kemény és száraz. A kertben kapálásra nem maradt már idő, de locsolásra igen. Kell is, a paradicsom kezd száradni: ez lehet persze a vegetációs idősuakának a természetes vége is de lehet a szárazság is, nem értek eléggé hozzá sajnos, nem tudom. Teremni viszont nagyon terem, hétfőn este is egy nagy tálra valót szedtem le. Ezt átvittem Marikának, ő is szokott hozni ezt-azt. Mindjárt meg is szedte szilvával a tálad; kissé kapkodósan mert percei voltak a hatog, a torna kezdetéig – apám is de mennyit morgolódott, hogy Marika mindig elkésik :) Mindegy – jó ötlet volt átvinni a paradicsomot, és aranyos volt tőle, hogy erre a tálat teleszedte gyümölccsel.

Olyan nagyon tipikus koraőszi este: az utca tele gyerekkel, az úttesten játszanak és jó hangosak is, már hamar alkonyodik, de met még meleg az időjárás, melegek az esték is... A faluban nem mint itt bent a városban, a falu közepétől távol meg csendesek is...

Ahogy hazaértem, vettem észre hogy a szemüvegem meg otthagytam, ez nagy gáz, mert sem este sem kedden reggel, délelőtt nem vagy csak nagyon macerásan tudok akármit is csinálni, dolgozni, kell sajnos nagyon az az (olvasó) szemüveg... Visszamenni érte idő és pénz, ezért inkább elmentem az Europark-beli InterSparba. Aggódva, hogy egyfelől nyitva van-e még (ez már este nyolc volt) és tartanak-e ilyet de szerencsére igen és igen. Most majd meg van egy tartalék, feltéve hogy nem feledem el majd magamhoz venni amit Ürömön hagytam...