Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

KKV

(#2916) 2017. május 25., csütörtök

Tegnap kijavítottam a múlt pénteken született vizsgamunkákat. A másik sulisban volt vizsga, ott kellett (lehetett) két csoport vizsgatevékenysége során felügyelnem egyrészt, és kijavítani amit alkottak. Délelőtt egy KKV I. csoport volt, délután egy KKV II. Egyikük sem az én csoportomba járt. (Nem tudom, ők milyen teljesítményt nyújtottak, pedig jó lenne tudni.)

Kilenc-kilenc vizsgázó volt mind a két csoportban. A feladat ismerős volt, nagyon is… Nekem legalábbis! A szövegszerkesztő feladat általában nem okozott problémát, bár akadt, aki a felsorolás, lista szerű résznél a termék neve és ára közé tett vagy tucat tabulátort… Nem egy akadt, aki azt a népi szokást követte, hogy ha a bekezdés közzé térköz kell, akkor entert nyomogat – pedig de hányszor elmondtam, hogy ez nem civilizált szokás! (Igaz, nem nekik mondtam el.) A Word 2016 alapértelmezett sorközét csak kevesen vették vissza (ezt nem is tekintettem hibának, bár észre kellett volna venni, hogy a minta nem ilyen.) A kép beillesztése nem volt gond, egyeseknek az igen, hogy a kerékpáros feladatnál a beillesztendő három velocipéd képéből egyet el kellett forgatni. Az aláírás rész nagy kihívás volt, a tabuláció nem ment nekik: még aki jól megcsinálta, az sem szabályosan, szépen (persze hogy a pontokat megkapta rá.) A táblázatkezelő viszont komoly kihívás volt (nem véletlen hogy az enyéimekkel ilyen feladatot csinálok a legtöbbet). Az INDEX() és a HOL.VAN() függvénypárost helyesen senki sem használta! Ketten egészen érdekes módon kerülték meg. Egyikük sok HA() függvénnyel, még érdekesebb volt a másik: egy új oszlopot felvéve az első elé, megfelelő értékkel feltöltve FKERES() függvényt használt. Teljesen rendben való mind a kettő. Ahogyan nagyon nem az, amikor a minta alapján egészen egyszerűen csak begépelték a cellába az értéket – sajnos nem egy dolgozat csupán ennyit tartalmazott! Nem volt nagy a táblázat, ezért reális lehetőség volt az abszolút hivatkozás megkerülésére az, hogy többször beírta, átszerkesztette a képletet. És a másik véglet: egyetlen, de egyetlen egy szem hivatkozás nem volt benne, az egész táblázat összes értékkel kijelölt cellájába egyszerűen a minta alapján begépelt értéket… Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy az ő csoportjában a felkészülés során soha sem csináltak táblázatkezelő feladatokat! Végül a harmadik, a prezentáció kezelő feladat olyan elnagyoltan volt kiírva, hogy szinte mindenki 100% közeli teljesítményt nyújtott – pedig volt, aki animációt nem is csinált és volt aki 12 pontos betűkkel rakta tele a diákat.

Mindegy, ez van. Ez is megvan. A leggyengébb dolgozat is 51 pontos lett azaz mindenki mehet a másik két tárgyból szóbelizni és ha az sikeres (meg azok írásbelije is az volt), akkor lesz OKJ-s papírja.

KKV

(#2907) 2017. május 13., szombat

Tegnap este hulla fáradtan értem ki. A tegnapi azaz a pénteki az egy olyan csoport volt esti foglalkozáson akik nagyon akarnak: és nem csupán a Word-ben bekezdést igazítani, hanem Excel-t! (Két KKV-s csoportunk van akik szépen elkülönülnek ami a nyelvoktatást illeti, de a szerdai és a pénteki informatika foglakozásra mindenki azon a napon jön, ami neki a legalkalmasabb.) Szóval tegnap este csak táblázatkezelő volt, konkrétan Excel. Ez a nekik tanítani rendelt legrafináltabb alkalmazás (bár tervezek majd velük adatbázist is kezelni de az nincs a tananyagukban, azt csak úgy „miért ne, jó is az” alapon… Kíváncsi vagyok, az SQL-hez mit szólnak majd...) Úgy szoktam csinálni, hogy mind a három (inkább négy) alkalmazáshoz, amit nekik használniuk kell, veszünk egy-egy feladatot. (A szerdai csoporttal nem is mindig elég az idő a három feladatra, a pénteki csoporttal viszont szokott menni a négy feladat is, ekkor vagy a táblázatkezelés vagy a prezentációkezelés dupla feladattal szerepel a táncrendben.) Hát tegnap kérte az egyik hallgató (alig negyvenes, ő könyvelő a Porsche Hungáriánál utálja a munkahelyét, ezért állásváltás előtt van és az állásinterjúkon állítólag a táblázatkezelő alkalmazását, ismeretét kérik számon – na ez a motiváció fő oka), szóval ő kérte azt, hogy tegnap este csak Excel-lel foglalkozzunk. Hát legyen, ezért és mert nem erre készültem, a feladatok közreadása során improvizálni kellett – nem igazán kedvelem az improvizálást, ha óra előkészítéséről vagy megtartásáról van szó, de tény: olykor kell –, ez volt az egyik ami miatt a tegnap este elég fárasztó volt nekem. A másik az „osztott üzemmód”. Hárman voltak, az előbb említett könyvelő hallgatón kívül még egy egészen fiatal nő, ő nem régen csatlakozott a csoporthoz, ő éppen aznap volt doktori iskola felvételijén és nagyon ismeri a táblázatkezelőt. Pár bonyolultabb függvény kapcsán azért sikerült neki újat mutatni. Kicsit később érkezett egy szintén negyvenes hölgy aki jogász és a NAV-nál dolgozik és szinte semmit sem ismer az Excel-ből! Becsületére legyen mondva, hogy ott volt – ebben a képzésben gyakori, hogy ami nehezebb, azt egészen egyszerűen nem csinálják – szóval ott volt (bár utóbb több alkalmat is kihagyott), és nagyon igyekszik! Mivel ennyire kevesen voltak, mindenki egyéni tempóban végezte a feladatmegoldását. Mindig zavar, ha az a tempó amit én diktálok, nem megfelelő: az is baj, ha túl lassú mert akkor az aki tudna gyorsabban haladni, unatkozhat, de az még nagyobb baj, ha nem tud követni és lemarad! Ezért találtam ki, hogy mindenki megkapja a feladatlapot papíron és a forrásokat elektronikusan, végezze a feladat megoldását és ha kell, kérdez, vagy ha nem ő kérdez hanem én találok valamit fontosnak elmondani megteszem. Ha nincs nagy aszinkronitás a jelen levők munkatempójában, akkor van amit mindenkinek lehet címezni, ezt mindenkinek mondom el vagy a kivetítőn mutatom meg, azonban sokkal gyakoribb az egyéni megjegyzés. Így viszont ez elég strapás előadói szempontból, hármuknak háromféleképpen instrukciókat adni. Azért igyekeztem, és remélem mindenki a saját előismereti és lehetőségei szerint tempósan dolgozhatott!

Mazochista #1

(#2862) 2016. március 19., szombat

Négy osztálynak heti egy órában taníthatok egy „Közlekedési alapismeretek” c. tárgyat. Mondjuk a név semmit nem mond a tárgy tartalmáról: ebben minden van, amiről egyszer valaki valahol azt hitte, hogy egyformán kell majd autószerelőknek, vasúti gépészeknek, hajógépszerelőknek és repülőműszerészeknek csakúgy, mint vasúti forgalomirányítónak, fedélzetmesternek vagy szállítási menedzsernek. De most nem ezt akarom kritizálni…

A tárgy utolsó szakasza – szerencsére – számolós. Az egyik diák nem kis elkeseredéssel bökte ki amikor ideértünk hogy „... de hisz ez tisztára fizika!” Komoly dicséret ez! Okosságokat meg kevésbé okosságokat számolunk, nem baj: a lényeg, hogy a fiatal szokjon dolgokat. Például hogy a mérőszám mértékegység nélkül csak akkor nem hülyeség, ha annak a dolognak ab ovo nincs is mértékegysége, különben meg pongyolaságból soha de soha nem szabad a mértékegységet lehagyni. Szokja továbbá azt is, hogy egy számolás során előbb a képletet írjuk le betűkkel azután behelyettesítünk, számokkal (és ugye mértékegységekkel). Szokja, hogy értelmesen kerekítünk… Szóval sok okosságot lehet elmondani, tanítani és a sok gyakoroltatással reméljük rögzíteni.

Nem egyformán haladok velük és nem azért, mert egyik csoport erősebb a máik meg gyengébb (habár ebben is lehet valami), hanem mert ha ez vagy az a kolléga nincs, akkor adódik az, hogy a saját órámat tartsam meg. Így aztán van osztály ahol már a június elejei óraszámot írjuk fel és van ahol márciusban még „csak” a márciusit. Ez sem baj, lemaradás nincs, akikkel meg jól előrehaladtunk hát azok sokat kapnak a jóból. Ők persze ezt másként mondják…

Hétfőn az egyik csoporttal elérkezettnek látom az időt, hogy számpélda legyen a dolgozat. Síma ügy: a tanerő felírja a táblára a számokat a bemenő adatokat a legény meg számol… Aham, meg egyeztet a szomszéddal, annak mi jött ki! Nem nem! Emlékszem a nyolcvanas évek legelején, az ezerszer áldott emlékű Műegyetem Közlek karán amikor fogaskerék, tengely vagy hajtómű méretezés volt a feladat – előbb számolás, sok azután megrajzolás – mindenki egyedi bemenő számsort kapott, annak alapján kellett a maga kütyüjét megterveznie! Kicsibe miért ne lenne jó ez itt is? Minden legényem egyedi számsort kap, számoljon azzal. A feladat mindenkinek azonos, tehát nem érheti szó a ház elejét miszerint ennek vagy annak könnyebb vagy nehezebb a feladata, ám senki sem tud kibújni a feladat megoldása alól azzal, hogy egyszerűen lemásolja a másikét, mivel a számadatok nem egyeznek senkiével.

Ez a terv. Szépen hangzik, jó is. Igen ám, de nem pár diákról van szó, hanem első kőrben is harmincvalahányról, de ha a módszer működik akkor még háromszor ennyiről (és ha a dolgok úgy alakulnak ahogyan most alakulni látszanak, akkor jövőre öt osztállyal lehet ugyanezt a mókát megcsinálni). Ki is kell tehát vitelezni lehetőleg a legkevesebb munkával és a legtöbb automatizálással.

Ami nem gond, amióta a szovjet tudomány feltalálta – Forest Gump szavaival – a nagyon számító gépet.

Az első menet nem komoly kihívás. Táblázatkezelőben egy olyan táblázat készítése, ahol egy sor egy diák, annyi az oszlop ahány adatra egy számpélda elkészítése során szükség van. Egy-egy adatnak van egy bázis értéke: pl. a kocsi össztömege olyan tonna körüli, a sebesség olyan 60...70 km/h. A véletlen függvény viszonylag hamar megkerült (LibreOffice Calc-ban a vél(), Microsoft Office nem játszik), az sem nagy szellemi mutatvány, hogy az így kapott 0...1 intervallumba eső számot 0,5 levonásával olyanra toljam el ami szimmetrikus a nullára, valamint hogy a bázisérték mibenléte és nagysága szerint valami mozgástartományt adjak meg, a példánál maradva a kocsi tömege maximum plusz mínusz 100 kg-ot, a sebesség 15...20 km/h-t módosuljon. Egyhamar előállt a táblázat, ahogy egy diák nevéhez egy olyan számsor tartozott ami ha kis mértékben is de eltért akármi másiktól azaz egyedi. Ezzel a dolog legkönnyebb része megvolt.

A második menet is inkább csak ujjgyakorlat. A feladatlap megalkotása ODT-ben. Sok papír nincs, nem is kell, egy álló A5 elegendő lesz. Begépelem, megformázom, kipróbálom milyen lenyomtatva, ez is rendben. A dokumentum ekkor még egy diák nevét és egy konkrét számsort tartalmaz. Ez az amit módosítani akarok.

És itt jön a probléma… Azaz nem probléma kihívás. Körlevéllel a dolog símán megoldható. Microsoft Word-del és Excel-lel ilyen sokat csináltam. Mondanám, hogy nem bonyolult de hát ami megy az nem bonyolult akár ha pilótavizsga is kell hozzá, mondjuk a Word, Excel pároshoz még az sem kell. De LibreOffice-szal ilyet még nem csináltam! Bízzunk a szovjet tudományban, nem csak a nagyon számító géppel de a zInternettel is megajándékoztak minket amúgy pedig gugli a barátunk, nosza keressünk.

Az első találat természetesen maga LibreOffice leírása. Rövid leírás – utálom a szószátyár leírásokat – és sima szöveg (erről mindjárt bővebben), sajnos azonban nem megyek semmire vele, mert egészen egyszerűen nem értem. Számomra fontos részletekre nem tér ki, nem tudok végigmenve rajta eredményre jutni. A második harmadik és talán még a negyedik találat is – videó! Na ezt nem szeretem! OK: korszerű, jó meg mittudomén mi, akinek jó az csak használja bátran, de én ki nem állhatom. A magam tempójában akarom végigolvasni, ha kell visszaolvasni, nem pedig a videót visszatekerni. (Apró bár nem elhanyagolható részlet, hogy bár a laptopomon van hang [az is csak a bal csatornában de hát az Univerzum sem tökéletes, miért az én apró gépecském legyen az], az irodai gépen viszont semmi hang nincs [a munkához nem kell], tehát ott a videóval amúgy sem sokra megyek).

A következő találat egy egészen jó leírás. Átolvasva két bajom van vele. Az egyik – erről nem tehet a szerző –, hogy 3.0-s LibreOffice-hoz készült. A másik, hogy Linux-os környezetben adatbázis használatát részletezi, na még erről sem tehet, ha így kell akkor így kell (habár a sokat szidott Microsoft-os környezetben ilyen trükkök nem kellettek). A harmadik – mondtam, hogy két bajom van vele? – meg az, hogy mail készítését írja le, na azt én nem akarok… Az URL-t elteszem (pl. ide link-be), de menjünk tovább.

A következő találat egy tetszetős könyv, a MEK része A Writer egy szép, teljes (?) leírása. Saját maga szerint az E-közigazgatási Szabad Szoftver Kompetencia Központ munkája, a magyarítás legalábbis. (Ez a link a jelen szöveg írásakor már nem él. Már? Most? Nem tudom, pedig előremutató, ígéretes kezdemény… Lett volna…?) Szép leírás, jó leírás, a 4.0 változatról. OK, ez nem gond ezt áthidalom, annyira nem lehet a 4.0 és az 5.0 más...

Nosza, vágjunk bele. Szépen csinálgatom amit leírnak, de egy ponton az 5.0-s akkora luft-ot rúg, hogy orrabukik és lakonikusan közli is ezt, ígérve persze, hogy majd leporolja az orrát, és szépen helyreállít mindent. És egy frász állít, egy (kis) darab munka mindig elvész. Kétszer próbáltam, kétszer ugyanott hasal el. Az 5.0 nem először teszi ezt velem: itt az ideje a downgrade-nak… Arccal a 4.0 felé… És nem adom, fel, ebből ha törik ha szakad, körlevél és személyre szabott dolgozat lesz.

Most itt áll a projekt...

Impress

(#2755) 2015. március 4., szerda

Ott kezdem, hogy nem fikázni akarom ezt a programot. Nagyon régóta használok Microsoft Word-öt és Excelt-t (PowerPoint-ot nem olyan régóta és Access-t sem), amikor a Word-del elkezdtem foglalkozni még Windows 3.1 volt (még nem is 3.11), akkor még DOS-os programok voltak és a Word sem volt wyswyg… Régen volt… A Word-del sok mindent csináltam, azt hiszem kicsit többet megismertem belőle, mint egy átlagos felhasználó – habár a funkciók többségét azt hiszem sem nem ismerem, sem nem használtam soha, egészen egyszerűen egy ilyen bonyolultságú programnál nem lehet mindent ismerni. Hogy ismerem valamennyire, azt tehát mondhatom hogy igen, hogy szeretem-e, hát ez már nem olyan egyértelmű… Volt amikor nagy dokumentumokat kellett vele szerkeszteni és megmagyarázhatatlan hibákkal okozott nemegyszer adatveszteséget, na akkor kimondottan gyűlöltem.

Jó ideje viszont – nem ezért – amit lehet, LibreOffice-szal csinálok meg. Semmivel sem rosszabb, sőt... (Egy infó tanári levlistán valaki kimondottan vacaknak jellemezte – nem semmi azért, hogy aki ennyire szűklátókörű, na az az tanítja a gyerekeket), szóval nagyon tetszik, nem több program konglomerátuma mint a Microsoft Office hanem tényleg egyetlen program, irodai program. Jobban kézre esnek egyes funkciók, bár a megszokott billentyűkombinációk itt-ott hiányoznak (Shift-Ctrl+P és lehet betűméretet állítani, na itt nem mert itt ez felső indexet csinál – de hát ez megszokás kérdése). A frissítéseket letöltöm a Libreoffice-hez és telepítem is és használom is egyre többet, komoly gond nem volt vele. (Csak zárójelben: tegnap egy fenntartói adatszolgáltatást xlsx kitöltésével kellett teljesíteni, persze hogy Calc-ban nyitottam, lementettem ODS-sé és így töltöttem ki, de mivel a másik oldal feltehetően ezzel nem tud mit kezdeni, mentéskor xls-t kértem tőle. Itt jött a meglepetés, figyelmeztetett arra, hogy a munkalapon jelszóval zárolt dolgok vannak, ennek a mentése problémás, akarom-e megváltoztatni a jelszót. A kérdés meghökkentett de miért ne, persze hogy akartam, a semmi lett a jelszó, szépen elmentette xls-sé, amit aztán az Excel már úgy nyitott meg hogy híre hamva jelszónak vagy zárolásnak nem volt. Ennyit az Excel lapvédelméről…)

Szóval a LibreOffice, konkrétan pedig az Impress… A múlt nap a 4.4-es sorozatról olvastam, ahogy már írtam is, letöltöttem és telepítettem – majd jól pofára estem vele, konkrétan az Impress-szel. A tárgyaimhoz már egy jó ideje nem PowerPoint-tal csinálom a prezentációt hanem Impress-szel, egyetlen bajom a lassúsága, de ez felteszem azmiatt hogy jó tízéves elöregedett, a világ boldogabbik helyén már selejt gépen kell futtassam (és még örülhetek, hogy van gép! Tényleg jól teljesítünk!) Az Impress 4.3-as csomagbeli változatán remekül futó prezentáció borzalmas a 4.4-esen, meg sem jelennek egyes tételek. Kipróbáltam tegnap este, miután türelemmel kivártam, hogy az asztali gépre települt a 4.4-es, kipróbáltam egy szűz ODP-vel, pár szövegdobozzal. Pocsék: a szövegdobozok egy része nem jelenik meg, más része nem akkor, amikor kéne, ha nincs animáció akkor meg sem jelenik. Sajnálom, sokkal többre tartom a LibreOffice-t, mint ami, aki ilyen programot stabilnak titulálva kitehetne a lapjára, ezt legfeljebb bétának kellene nevezni. Hja, a hiba három hete még megvolt, tegnap is, szóval lehet, csak nekem gond ez, senki másnak…? Nálam hibás, nem frissítek. nem tudom, mikor frissítek...

@Napló, aScÓrarend, XML import és bajságok

(#2704) 2014. november 22., szombat

Jó egy éve, hogy e-naplót akarunk a suliban csinálni, ez év őszétől látszik menni a dolog de még nem tökéletes. Az @Napló jó – biztos más is az lenne, ez azonban de facto most ingyenes – de ezzel is vannak bajok. Pontosabban azzal, hogy az órarend hogyan kerül át az órarend készítő programból az @Napló programba... Nem olyan régen, sajnos: a tanévben került el a dolog odáig, hogy vettünk licencet az órarendkészítőhöz, ezzel pedig lehetségessé vált, hogy az aScÓrarend program XML-be exportáljon, az @Napló pedig ebből importálja az órarendet. (Kézzel, egyenként, tételenként is el lehet helyezni de ez hajmeresztően hosszadalmas és sok-sok hibalehetőséget tartalmazó folyamat.)

Nem egy olyan foglalkozásunk van, ahol az osztály három műhelyben három kolléga vezetésével gyakorlaton vesz részt. Ezek egy – kisebb – része olyan, amikor is egy ilyen osztályharmadot egy kolléga egész évben visz. Ezekkel nincs komoly probléma ami az órarend és e-napló adatkezelését illeti (csak éppen pontosan kell az utóbbiban beállítanom, hogy melyik diák melyik csoportba tartozik, ez sem teljesen zökkenőmentes, de ez kezelhető). A nagyobbaknál majdnem általános, hogy forgással valósul meg a csoportbontás. Ez annyit tesz, hogy hetente másik osztályharmaddal találkozik a kolléga – aki fixen egy adott műhelyhez rendelt – és három hét elteltével találkozik ismét azzal a csoporttal, akivel ma. Ennek a kezelése e-naplóban rémálom: A, B és C hetet kellene felvenni. A dolgot kezelhetetlenül bonyolulttá teszi az, hogy van már A meg B hét, mivel az egyik évfolyamban (azt hiszem kilencedikben) heti fél óra a munkavédelem, heti másfél pedig a szakrajz. (Nem hiszem el, hogy ezt a tantárgyfelosztás szinten másként nem lehetett volna, de abba sajnos nem tudok beleszólni.) Emiatt kell A meg B hét, kell hát kell – van. Ezt azonban még egy hármas tagolással kiegészíteni azt jelentené, hogy hat hetes periódusokat kellene létrehozni – eszem ágában sincs! Ehelyett a hármas tagolást azzal gondoltam kikerülni, hogy az egész osztályhoz rendelem az órarendben a három tanárt (és a három műhelyt), esetileg hol hogyan, de majd ők beosztják a csoportjaikat. Ez működni is látszik, feltéve hogy az a kolléga akinél nincs is ott, nem akar beírni diákot hiányzónak (aki viszont ott van). Na ezzel küzdjenek meg az osztályfőnökök! Kezelik is, ezzel kapcsolatosan nem is kapok visszajelzéseket.

Az aScÓrarend tartalmaz olyan lehetőséget, ami ehhez a hármas bontáshoz kell. Lehetséges vele egy osztálynak, csoportbontás nélkül három helyszínt és három tanárt adni, az osztályoknál eszt szépen három színes csíkkal jelöli, a teremnél műhelynél is és a tanárnál is elfoglaltságként jelzi. Ez korrekt.

Megcsináltam az aScÓrarend programból az XML exportot, aztán az @Napló programba beimportáltam. Az első észrevétel az hogy hosszadalmas. Nagyon hosszadalmas. És ebben nem az én gépecském kapacitása és nem a net elérés sebességének korlátozott volta a hunyó, ezt egészen egyszerűen a másik oldalon futó program lassan dolgozza fel. Mondjuk nincs ezzel gond, nem mindennapos tevékenységről van szó, kivárja az ember. Az kicsit nagyobb baj, hogy ha a net kapcsolat bomlik a beimportálás során, akkor a folyamat ugyan nem szakad meg – ezt a fejlesztőtől tudom – de sajnos akkor semmi utalás nincs arra, hol is tart a folyamat. Ez nem jó. Mondjuk ez sem katasztrófa, az import nem gyakori (a net-telenség mostanában a suliban sajnos igen,d e reméljük ez javul a közeljövőben.)

Az első XML import az @Napló programba majdnem katasztrófa volt. Megjelent ugyan az új osztatú óra annál, akinek változott, de sajnos a régi is. És az órák nagy részét nem vitte át, azzal a semmitmondó üzenettel, miszerint feldolgozott de nem importált sorok. Ezernél is több...

Ez így nem jó.

Újra végignéztem – a ferencvárosi szakképzési kiállításon a szomszédban, a Szentistvánban néztem át először, amikor ott kellett legyek – néztem át, hogy egyezik-e minden elnevezés (tanárok, tantárgyak, termek, osztályok és csoportok) az aScÓrarendben (az XML-ben néztem át) és az @Naplóba. Az importálás fél- de inkább csak negyed sikere arra utalt, hogy nem is...

Az @Napló programban aztán a fejlesztők változtattak. Eddig az új elemek beimportálása mellé került az ott levőknek az @Napló programban, a változás az lett, hogy az időponttól, amikortól a beimportálás történik, a nem adminisztrált tételeket egyszerűen törli és az importból építi fel onnantól az órarendet (szerintem eredetileg is így kellett volna). Mindegy, most már jó.

A következő beimportálás már szeptember 29-től történt, gondoltam ezzel megúszom, hogy a régi órarendből ott maradt tételeket kézzel kelljen kivennem – és igen! A fantom foglalkozások eltűntek. Persze, mindenkiét nem néztem végig, csak egyet-kettőt, illetve néhányan jeleztek vissza, de ez legalább rendben levőnek látszik...

Az viszont nagyon nem volt rendben, hogy nem kevesen jelezték: teljesen eltűnt az órarendjük! Semmi órájuk nem maradt meg az @Napló programban! Na tessék, ez meg miért...? Azt kellett elsőre kiderítenem, hogy mi a közös azokban, akiknek szeptember huszonkilenc, a mostani órarend kezdete óta eltűntek a foglalkozásai. Elsőre semmi, másodikra sem találtam mondjuk Derecskey Tibi és Hegedűs Marika között kapcsolatot. Az egyikük csakis szakmai gyakorlatot tart osztályharmadoknak, a másikuk csakis közismereti órákat, egész órának (még csoportbontása sincs).

Aztán kiderült, hogy nincs ugyan közös a problémákban, de ennek is annak is oka van. (Mint mindennek, bár nem mindig tudni elsőre mi az, olykor sokadszorra sem...) Az egyszerűbb az volt, amikor megtaláltam, hogy az órarendből kiexportált, az @Napló programba importált XML-ben nem hosszú ű Hegedűs Marika vezetékneve. Amint megnéztem, másnak sem ment át az órarendje, akinek a vezetéknevében hosszú ű betű volt. Ezt viszonylag egyszerű volt korrigálni.

A másik hiba okot azonban nem tudom korrigálni, nem tudtam és most sem tudom, ezt csak kikerülni megkerülni tudom (ami több munkát jelent, sajnos). A harmadosztályos, a csoport-bontott gyakorlatos foglalkozásokkal van gond. Az @Napló nem importál be olyan tételeket amiben nincs a foglalkozáshoz tanár rendelve, ennek persze van értelme. Annak azonban abszolúte semmi, hogy az a nyüves aScÓrarend az XML importba nem teszi bele a foglalkozáshoz rendelt tanár, tanárok nevét ha osztatlan a foglalkozás, ha egy osztályhoz rendelek három helyszínt és három tanárt. Azt persze nem tudom, hogy mindezt hogyan kellene kivitelezni – ez nem az én dolgom – azt azonban sajnos igen, hogy ezzel nekem lesz több gondom. A fejlesztő erre nem is tudott mit mondani (annyiban igaza van, hogy ez nem az @Napló baja hanem az aScÓrarend programé), csak rám hagyta amikor rákérdeztem: az XML-t át lehet a programmal tenni XLS-sé, ott be tudom írni a hiányzó tanárokat és akkor XLS-t tudok az @Napló programba beimportálni. A dolog kicsit persze ennél bonyolultabb. Az ilyen foglalkozások az XLS-ben csak egyszer jelennek meg ezt háromszoros megjelenéssé kell másolni, azután már lehet melléjük tanárt (és termet) rendelni. Nagyon bosszant, hogy olyasmit kell kézzel beírogatnom az XML-ből konvertált XLS-be, ami benne van a ROZ állományban, csak éppen az aScÓrarend program ezt nem írja ki az XML-be. OK, azt nem tudhatja az aScÓrarend, hogy a három tanár melyik-melyik teremben van, de ha ezt , ha csak ezt nem írná ki az XML-be, még akkro is használható lenne az XML ilyen toldozás-foldozás nélkül...

Nem tökéletes, de ha megoldás, hát legyen... Megpróbálom...

Emelt infó

(#2374) 2013. május 22., szerda

Közeleg a javítás leadási határideje...

Egy tucat dolgozat messze nem reprezentatív minta, az alább leírtak tehát legfeljebb pillanatfelvétel, nincs bennük semmi általánosítható... Idén a fizikai sorrendben javítottam a feladatrészeket, ilyen sorrendben esik pár szó a tapasztalatokról lentebb. Személyes adat nincs benne, a feladatok meg már bőven nem titokvédettek, azaz a közzétételnek nincs azt hiszem semmi akadálya...

A WEB lap készítő feladat szerintem kimondottan egyszerű volt (Vetési varjú). Kis képkezelést tartalmazott, ezt kettő kivételével mindenki abszolválta, egy ezen kettő közül is csak alig maradt el attól hogy a megszerkesztendő képe teljes legyen. Ez tehát nem állította a vizsgázókat nehéz feladat elé. Az egy szem HTML állományt egy valaki nagy valószínűséggel forrásban készítette, itt volt elírás ami pontvesztést eredményezett – pedig a WEB lap forrásban való szerkesztése szerintem igen derék dolog, szívem szerint nagyon is preferálnám, még ha középiskolai szinten nem is lehet a HTML nyelv (sajnos!) tananyag, amint mindenekelőtt tanítunk. És éppen ez az egy viszgázó egy apró elírással nem formáz meg valamit amit feltehetően egyénként tud. A többiek szintén vétettek apró figyelmetlenségeket, a fájl kiterjesztésének duplázása például, vagy a keretcím elhagyása feltehetően nem az ismeret csak a kellő figyelem hiányát jelenti. Banális hiba, szerintem ezen a szinten már nem lenne szabad hogy felbukkanjon ilyemi, de mégis: a képbeillesztés nem mindenkinek sikerült! (Ez talán arra mutat, hogy az állománykezelés nem elég hangsúlyos a tananyagban?) Egy valaki nem csinált linket, csak olyan formára hozta, egy valaki nem állította be a linkek színét. Egészében azt hiszem ez kimondottan könnyű feladat volt ezen a szinten és ezt az eredmények is visszaigazolták, ebben a kicsiny mintában mindenképpen...

A táblázatkezelő (Sikerfilm) feladat ezen a szinten „vékonyka” alapból ami a mennyiséget és olykor rafinált, ami a minőséget illeti, most az utóbbi azért annyira nem volt... (Még a négy órás teljes időből sem jut elegendő egy összetettebb táblázatkezelő feladatra.) Egy konkatenálás jelentett talán érdekes nehézséget. Az enyéimek közül ha jól emlékszem, akkor csupán hárman oldották ezt meg rendesen, ketten vagy hárman literállal (ami nem elfogadható), a többiek kikerülték a problémát és segédoszloppal oldották meg – ez önmagában nem baj, megoldás tehát pontértékes, de a konkatenálás ismeretének hiányát azért jelzi. Az INDEX() és a HOL.VAN() páros alkalmazása érettségin rutin, még középszinten is, hát még itt... Egy valaki oldotta meg ezt kikerülve, kritérium mezővel és AB.MEZŐ() alkalmazásával. Viszont a KEREKÍTÉS() használata bajos, talán ha ketten csinálták meg úgy, ahogyan a feladat kérte. Úgy látszik egészen egyszerűen nem értik a megjelenítésben és a számításban való különbséget. Sok-sok formázásért járt egyetlen pont, ez nem jó, de hát ezen a szinten nem formázni kell tudni... Meg persze pont sem marad ami erre ki- és szétosztható lenne. Meglepően szórnak az eredmények a táblázatkezelésben, pedig alapvetően könnyű feladatról van szó, feltehetően a végére maradt és egészen egyszerűen nem jutott rá idejük. Erre utalnak a teljesen üres oszlopok, ahova egyébként egyszerű képlettel kellett volna ezt-azt beírni.

Az adatbázis-kezelés (Természetvédelmi területek) szerintem átlagos feladat, ezen a szinten ennek nem szabadna nehézséget okozni. Persze ilyen összetettségű feladat megoldásához a QBE rács nem ideális eszköz, SQL-ben viszont világosak a feladatok. Érdekes, hogy – feltehetően – senki sem közvetlenül SQL-ben dolgozott hanem a QBE rácson igazgatta a feladatokat. Ezt furcsállom. Az enyéimekkel csak SQL-ben toltuk, nekik ez a természetes. Pedig lehet, egyikük sem fog emeltszintezni. Egészében ez a feladatrész közepesen nehéz feladat volt, azonban a megoldások nem igazolják ezt vissza. Eléggé szórnak az eredmények, akadt egy 100%-os is, de nem egy olyan, akinek a nem alapszintű lekérdezések során nagyjából fogalma sem volt arról, mihez is kezdjen a részfeladattal. Ez az egy vagy két vizsgázó nem hibásan készítette azt el – egészen egyszerűen képtelen volt a táblakapcsolatot a megfelelőre csinálni! A segítőkés Access az azonos nevű mezőket simán összekapcsolta akárha közük egymáshoz nem is volt, a vizsgázó meg bízva, túlságosan is megbízva az eszközzel amivel dolgoznia kellett volna de amit nem lett volna szabad gondolkodni hagynia maga helyett, el is fogadta ezt – persze hogy az eredmény még csak beszélőviszonyban sincs a megoldással! Mindennek van tanulsága, ennek – számomra – az, hogy nincs az SQL-nek alternatívája, nem szabad időt és energiát pazarolni holmi QBE rácsra. Az adatbázis-kezelés nem népművészet! Azon, hogy a közismereti érettséginek része, persze lehet vitatkozni, de ha már része, akkor tanítsuk komolyan: a QBE rács meg szerintem nem komoly eszköz. A feladatról: szép feladat (bár lehet, a közismereti közép- és emeltszinten lassan a természetismerettel és -védelemmel kapcsolatos tárgyú feladatok túlsúlyba kerülnek :)) talán csak egy UPDATE vagy egy INTO hiányzott belőle (bár a teleülésnév keresése a terület nevében azért ott volt!), ami ha meg is haladta a vizsgázók átlagos képzettségét, erről nem a feladat tehet...

Végül a feladatsor legszebb, legérdekesebb eleme, talán a vizsga gyöngyszeme, az amiért – azt hiszem – valaki emelt szintet választ informatikából: a program készítése. (Választás) Szabatosan: algoritmusok és adatszerkezetek, pedig a kapott feladatok jelentős részében semmi törekvés összetett adatszerkezet alkalmazására sajnos nem volt... Érdekes a nyelvek megoszlása: hat C, három Pascal, egy Java (NetBeans-szel) valamint egy VisualBasic, egy pedig egyáltalán semmi... (Nem értem, hogy aki ennyire nem konyít program készítéséhez – ezt azért programozásnak nem nevezném – az miért ezt a tárgyat és azt is miért ezen a szinten választja...) A feladat szerintem nem volt nehéz: fiktív választás fiktív eredményeinek feldolgozása. Jellemző az is, ez korábban is így volt, hogy amíg az első három feladatrész esetén igyekeztek megoldani, a programozáshoz van aki nem vagy alig nyúlt. Öt kivételével mindenki felépítette a program vázát. Fél tucatból azért elég sok ez az öt, aki érdemben semmit sem csinált ezen feladattípussal... Ők olykor érdekes módon kísérelték meg a lehetetlen és tettek próbát arra, hogy a semmire is szerezzenek akár csak egy vagy kettő pontot is. Egyikük elég mókásan három (!) sort mellékelt Pascal-ra emlékeztető nyelven két másik meg C jellegű pár soros forrásában az első feladat mondatszerű leírását adta) és az első egy-két, egyszerűbb részfeladatot meg is csinálta jól. Taktikának mondjuk helyes... Egy érdekes apróság: a Java-ban programozó vizsgázó kommentben üzenetet hagy a javító tanárnak... :) A programozás lett tehát ebben a kimintában legalábbis a legkevésbé megoldott feladat, ez várható volt, bár emelt szinten úgy gondolom, természetes hogy ezt meg tudja a diák csinálni. Hát nem az. A minta egyik fele (az az öt fő) azt hiszem csak plusz pontokat akart az emelt szinttel, se nem szerette se nem tudta azt, amit programcsinálás formájában kellett volna. A másik fele viszont szépen abszolválta a feladatot. Ami a programszerkezetet illeti, ott azért voltak hátborzongató megoldások, olyanok amikor valaki az észt erővel helyettesíti, amikor valaki a nyolc esetet sokszorosan összekapcsolt IF...ELSE szerkezetekkel oldja meg; nemtudom, ha nyolcvan párt indult volna a képzeletbeli választáson akkro azzal miként boldogult volna ezzel a stratégiával, de mindegy. A kód tisztasága, egyszerűsége és célratörő kivitelezése nem volt (talán nem is lehet) értékelési szempont... Egy kivételével mindenki konzolos módban oldotta meg (ebben a mintában), szerencsére a grafikus vacakokat is használó környezet csak egy volt és szerencsére olyan egzotikus nyelv sem akadt mint kettő éve (amikor még nem is volt listás!), nevezetesen a Python...

Összefoglalva: jó feladatsor volt, szépen kidolgozott; kár, hogy a közismereti informatikát az oktatásirányítás hosszas agóniával de gyakorlatilag halálra ítélte. Kár, mivel ennek a tantárgynak sok munkát, odafigyelést tartalmazóak a feladatsorai, javítási útmutatói... A konkrét vizsgaeseményről: érdekesek a végletek lehetnek. Egy dolgozat majdnem 100%-os lett, ha figyel arra hogy a WEB lap készítésnél a képnek legyen buboréksúgója és arra, hogy ne eggyel többnek számítsa a leghosszabb vetítési szünetet a sikerfilmeknél, az is lett volna. A másik az, aki bele sem fogott a programozásba – emelt szintre miért jön, akinek az egyáltalán nem megy? Taktika, amivel persze baj nincs, csak hát ez a tárgyra is rossz fényt vet, vethet (gyengék lesznek a vizsgaeredmények) amennyiben az, aki értékeli, ezeket a nem lényegtelen mellékkörülményeket nem veszi figyelembe... Az idei javítás nem indult jól (a megbízólevél még mindig sehol), és csak remélem, hogy lesz még majd máskor is ilyen (mármint javítás, mármint ilyen tantárgy), mert lassan semmi mód lehetőség ilyesmivel foglalkozni nem lesz. OK, tudom, változik a világ de van, hogy olyasmi vész el aminek nem lenne szabad...

Hátra arc!

(#2359) 2013. május 02., csütörtök

A tantárgyfelosztást Éva sok éve Excel tábla kitöltésével kellett az akkori fenntartó felé, hogy prezentálja. Aztán javultak az informatika alkalmazásának lehetőségei, Főkir volt a következő lécső. Bár az nyögvenyelős volt és lassú, az alapötlet jó volt. Ezt követte az F2, ez egészen használható volt – bár meg kellett szokni hogy ahol azt várná az ember, hogy gömbölyű ott szegletes, ahol sarkosnak várta volna az ember ott gömbölyű.

Fejlődünk...

Haladunk...

A KLIK egy Excel tábla kitöltésével kéri leadni a tantárgyfelosztást!

Osztályozó vizsga

(#2356) 2013. április 11., csütörtök

adatbk

Az adatbázis kezelő feladat

tablkez

A táblázatkezelő feladat

Az enyéimeknek még négy (befejezetlen) évük van érettségiig. Akik ebben a tanévben akarnak informatikából előrehozott érettségit tenni, így az osztályozó vizsgát négy részben teszik le.

Ehhez négy, az érettségit nagyjából lefedő feladatot csináltam nekik, az első két vizsgarész meg is volt. Az eredmények elgondolkodtatóak, sajnos adnak okot némi aggodalomra.

Az első feladat volt a számukra legnehezebb, az adatbázis-kezelés. Ettől féltek, félnek és tartottam én is. Egy WEB-es tematiku slap adta az ötletet, diáktanítókat szerveznek rajta. A részleteket nem ismerem, ettől kezdve az ötlet önnálósult! :) Egyedi készítésű, ezt nem oldottuk még meg soha velük és ennek a megoldását sem lelhetik fel sehol (mint a korábbi érettségi feladatoknak). A feladat azzal együtt, hogy az érettségi szokásos mintákat követi, igyekeztem, hogy sem elijesztően nehéz ne legyen, se hibás magabiztosságra alapot adóan könnyű. Az adatbázis létrehozatala mellett UTF-8 állományokból importálás, kapcsolat létrehozatala (ami semmire se való de legalább látják, hogy melyik tábla melyikkel kapcsolódik), azután lekérdezések. Természetesen SQL-ben... A pontozás során még így is olyan elemekért is pontot kellett adni amiért az érettségin nem szokás, hogy ne legyenek az eredmények nagyon gyengék.

szovszerk

A szövegszerkesztő feladat, ez még csak az órai gyakorló...

prez

A prezentációkezelő feladat még kérdőjeles...

A második feladatot tegnap dolgozták fel, ez táblázatkezelő volt. Itt is az érettségit modelleztük, de sajnos ez is nagyon komoly kihívás nekik. A hibák egy részét a gyakorlás orvosolná, akármit is mondanak, meg lehet jegyezni azt, hogy például mire való a SZUMHA(), a DARABTELI(), az INDEX() vagy a HOL.VAN() függvény... Mondjuk meg sem kíséreltem azt, hogy FKERES() vagy VKERES(), esetleg valami AB függvény legyen benne... Itt is kellett viszont az értékelés során olyanokra pontot adni – a cellatartalom igazítása, betűméret, keretezés – és ezeknek egészen apró elemeiért, ami érettségin összefogva ér pontot, azaz ha egy részt nem csinál meg bukja a pontot és a többi fogást, amit amúgy megcsinált, sem értékelik. Osztályozón megtehető, annyi a pont ahány az item, a fogás, ezt kellene érettségin is és a feladatpontokat aztán egy lineáris skálával átkonvertálni értékelőpontokká, így semmi tevékenység nem veszne el. Mindegy, mára ez okafogyott, lásd utolsó bekezdést...

A harmadik feladat jelenleg csak formálódik. Az idő szorít, áprilissal elfogy, a következő feladat a szövegszerkesztés lesz. Ettől nem tartanak, a baj csak az hogy ez viszont érettségin időre is mennyiségre is nagy feladat rengeteg apró itemmel, és a figyelmetlenségük miatt ebből emiatt szoktak sokat elhagyni, nem vagy nem jól megcsinálni. Ez is egy most kreált feladat, egy index.hu-n olvasott cikkről jutott eszembe... Szöveg importálása, lapformázás, betűformázás (beleértve a kiskapitálist, ami nem természetes nekik), a bekezdés formázása (sulykolva hogy barbárság entereket ütögetni), kép beillesztése, illesztése és formázása, keretes bekezdés, lábjegyzet, oldalszámozás... Azt hiszem ez a legfontosabbakat lefedi. Nem mindet: táblázat nincs benne, sorszámozás, esetleg többszintű... Nincs tabulálás, pedig ezzel rengeteget szenvednek (olvastam olyat is, hogy ezt tanítani sem kéne mert elavult, az írógépre jellemző dolog).

A negyedik feladat még kérdőjeles... Még nem tudom, prezentációkezelésből kellene egy nehezebet adni, vagy WEB lap készítőset... Utóbbi ellen szól, hogy az érettségi feladatkészítők nem kedvelik ezt a típust, ritka. Persze okkal nem kedvelik: nem szerepelhet a középiskolai tananyagban a CSS, ezért elavult módon lehet csak tanítani, műveltetni azaz nem biztos, hogy kell az elavultat erőltetni (ha már a korszerűt nem lehet). Valószínű emiatt, hogy egy összetetteb powerpoint-os feladat lesz... Hamarosan el kell dönteni, meg kell csinálni...

Sajnos azt hiszem ezek már nem többek utóvédharcoknál, az informatikának a közismereti középfokú oktatásban leáldozóban van... Hamarabb lesz népitánc, és relaxáció a középiskolában mint az IT eszközökkel és módszerekkel foglalkozó tantárgy – és persze ez bizonnyal így van jól hiszen akik erről döntenek, azt hiszem nagyon sokat keresnek tehát bizonnyal ezzel arányosan okosak is. Ettől még sajnálja az ember, hogy aminek ilyen szépen kialakult az elmúlt szűk évtizedben a módszertana, eltűnik a sűlyesztőben...

Felvételi

(#2336) 2013. február 27., szerda

Felvételi... Megjöttek a suliba a felvételi lapok, letöltöttük a KIR-ről az elektronikusan rögzített adatokat. Sajnos, nincs minden benne, ezek szerint az általános iskoláknak és a szülőknek van lehetősége teljesen kézzel, elektronikus adatrögzítés nélkül is jelentkezést beadni. Na ez orbitális hülyeség ahhoz képest, mennyire (túl)komplikált a rendszer... Egy bazi nagy Excel táblát kaptunk, én ekkorával még nem is dolgoztam. Szembe kellett sülnöm :) azzal, hogy mint a 340 sort, vagy tucat oszlopot kijelölve, az első sort egy ekkora mátrixban ez az Excel nem tudja kitölteni, a javára legyen mondva, hogy szépen üzen hogy ez a terület neki túl nagy. Végül is megvan... Próbálkoztam Acces-be áttenni és trükkös lekérdezésekkel szűrni, de csak a baj van vele, nem egyszerűbb...

A technikai dolgok persze nem elsődlegesek... A tartalom érdekesebb. Sajnos évről évre kevesebb lapot kapunk, azaz évről évre kevesebb az a diák, aki legalább egy helyen megjelöli az iskolánkat. Csak remélni lehet, hogy ennek fő oka a demográfiai apály és nem más – idén az eddigieknél is komolyabb hangsúlyt kapott, hogy ősszel, koratélen általános iskolákban ismertessük a sulinkat, jó értelemben marketingoljunk (borzalmas magyar szó :() a suli mellett. Sok évvel ezelőtt hatszázas számban érkezett jelentkezési lap, tavaly már aggódtunk mert 410..420 körüli volt ez a szám, ebben az évben azonban csak 347 lapot kaptunk. A másik baj az, hogy változik az ide jönni akaró diákok tanulmányi eredménye is, nem jó irányban. Sok éve a bukás kizáró ok volt, de ez is kell hogy változzon... Most ott tartunk, hogy a három bukás kizáró ok, de hát mennyi törekvés, mennyi szorgalom (le sem merem írni, mennyi okosság) lehet abban a diákban aki nyolcadik félévkor, akkor amikor az általános iskolai tanára is tudja, hogy a jegy hova számít, szóval ha akkor elégtelent kap és egy nyamvadt kis kettesre sem futja neki! Hogy fog az ilyen diák helytállni? Az autószerelő szakmát sok éve érettségihez kötötték, persze ezen lehet vitatkozni, vajon helyes-e. Az is elgondolkodtató lehetne, hogy ott ahol komolyabb az autóipar, egészében az ipar, ahol a gazdaságot nem beképzelt hülyék irányítják, az autószerelő képzést nem kötik érettségihez... Nálunk igen! Jó ez a közismereti, érettségire készítő tárgyakat tanítóknak de nem biztos hogy jó a diákoknak... Mindegy, ez van. Ehhez képest a csuda érti, négy, öt sőt: egy legény nyolc (!) bukással miért akar szakközépiskolába járni, miért próbálkozik az érettségi követelmények teljesítésével – amikor mondjuk egy szakképző intézményben lehet, tisztesen helyt állna, itt pedig nálunk csak vergődni, szenvedni fog. Ha fog...

Végül is az eredeti ötletet, miszerint Access-be áttéve válogatom szét és jelentés (report) lesz a kimenet, elvetettem: Excel-ben csináltam vagy 16 munkafüzetet egy-egy lappal (mert amint megvolt egy küldtem át Mónikának hogy körlevéllel csinálhassa a kimenő leveleket), a legbonyásabb az volt hogy kikeressem a kérdéses három napon az érintett kolléga órarendjében az alkalmas időpontot – már egy ideje így csináljuk, nem egységesen mondjuk délután három óra a beszélgetés időpontja – és persze hogy terem is legyen szabad és persze hogy ha lehet, a kolléga saját osztályának a terme legye az... Biztos ami biztos, az ütközések idejekorán való kezelése miatt a most érvényes órarendből lett egy b másolat, ide felvettem egy „Felvételi beszélgetés” nevű tárgyat amit nem rendeltem osztályhoz, de tanárhoz és teremhez igen, és a leendő osztályfőnökök (és én) kettő négyórás blokkot, a többi érintett kolléga egy ilyet kapott, ezeket elhelyezve az órarendkezelővel az esetleges lehetetlenség, ütközés látszott egyből. Ebben az évben viszonylag sok SNI-s jelentkezés volt, őket mi nem tudjuk felvenni és sok – erről írtam fentebb – aki nem hoyg egy, de volt hogy nyolc (!) bukással tesz kísérletet középiskolai felvételire... Ezeket kivéve a listából készült el a felvételi beszélgetések beosztása...

Iskolastatisztika

(#2312) 2013. január 20. vasárnap

10e

Az osztályom, a 10E statisztikája... Szerencsére a gyenge felbontás elnyomja a lényeget – nagyon gyenge teljesítményt nyújtottak... Sajnos a kollégák könnyebben adnak rosszabb jegyet félévkor mint évvégén, pedig a számok csak számok, pontosan ugyanazt kellene jelentse egy kettes vagy hármas félévkor mint évvégén, különben mit ér az egész?

Az elmúlt hét első fele az iskolastatisztikával telt...

Az elmúlt hét péntekje volt a határidő arra, hogy az osztályfőnökök lezárják a naplóikat (osztályozó) de hát ezt nem mindenki tette meg és aki meg is tette, sok hiányossággal... Mivel az e-Naplóval nem haladtam – ha az meg lett volna, semmi ilyesmi tennivaló nem lett volna – nem éreztem helyénvalónak mint a korábbi években is, kiadni a jegyek és a hiányzások bevitelét Excel táblába.

Tavaly és tavalyelőtt ezt tettük – hiába fogalmaztam mag nagyon világosan (nagyon egyszerűen), hogy senki a kapott Excel munkalapot ne változtassa meg, szinte nem is kaptam vissza változatlant! A fájl nevét cserélték meg, kitöröltek oszlopokat és sorokat (ezzel csesztek velem ki a legeslegjobban mivel cellacímre olvasta be az összeítő táblázat az értékeket), sőt volt olyan aki pl. a dícséretes ötöst „5d”-nek vitte be és fogalma sem volt arról, hogy ez már nem szám így hanem szöveg és számolni vele nem lehet.

Amikor ezeket szóvá teszem, azt mondják: honnan kellene tudniuk, ők nem tanultak sem táblázatkezelőt sem Excelt... Már unom a választ, miszerint én sem, és a nem tudásra nem mentség hogy szervezetten ki mit tanult, főleg nem egy tanárnak akinek hivatása – utálom ezt a szót, inkább: szakmája – a tanulás tanítás. Milyen már ha éppen ez a szakma irtózik attól hogy magamaga tanuljon? Na mindegy...

Szóval ebben az évben magam vittem be a jegyeket... Nagyjából 800 diák, 12..14 tantárgy meg a hiányzások, ez tízezer szám – remélem sok hibát nem vittem be... Szerdára lett meg, a tavalyi munkafüzet jól lett megcsinálva, mert az idei adatok bevitele volt „csak” a fő feladat, persze kellett alakítani mivel az osztályszerkezetünk változott (tavaly 3 13-os és 3 14-es osztályunk volt de idén csak egy 13-os és 6 (!) 14-es, ez persze nem nagyon komplikált módosítás), azaz csak a jegyek belapátolása volt feladat – de nagyon nagy feladat volt.