Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Vége

(#2922) 2017. július 8., szombat

Hétfőn véget ért a tanév. Magy majdnem...

Megvolt a záró értekezlet. Erre nekem egy érettségis statisztikás és egy kompetenciaméréses statisztikás dologgal kell mindig készülnöm. Most mindkettőt elsunnyogtam: az utóbbi mondjuk totál felesleges, mert a megfelelő lapon egészen korrekt tájékoztatás olvasható az iskoláról (ezt szoktuk a saját honlapunkra átemelni), az előbbit majd az augusztus végén leadandó zárójelentéshez majd megcsinálom. Amit szóban elmondtam az az újdonság, a szakmai érettségi tárgy eredményeinek vázolása volt. Nem számokkal, nem diagramokkal – azt hiszem, a záró értekezleten elég kevés kolléga kíváncsi számokra és diagramokra. Mivel benne voltam (én is javítottam és én is vizsgáztattam) és mert a fő fő hatóságok kértek ilyet korábban, nagy vonalakban még a mennyiségi értékeket is tudtam vázolni. Hamar a végére jutottam, szerintem senki sem igényelt többet.

Utána megvolt az értekezlet szokásos része, a tagintézmény-vezető (korábban: igazgató) tartja ezt meg, elmondja ami jó volt a tanévben és azt is, ami rossz. Nemkicsit rossz (szerintem), hogy a tanári kajlaságokat, hibákat általánosságban, nem nevesítve. Ez baj, így mindenkire vonatkozik… Amikor például arról van szó, sok tanár késik az órájáról, persze én is a sok tanár részese vagyok (mert miért is ne): pedig ebben a tanévben azt hiszem kettő alkalommal nem kezdtem az órámat azzal becsengetéskor, hogy jelentsen a hetes, akkor is a fő fő hatóság akart valamit azonnal. OK, ez mentegetőzés, de mégis más, mint amikor a drága aranyos kollegina csengetéskor kezd vonulni az órájára, de persze még hosszú perceket a folyosón el kell trécselnie a másik kolleginával… Szóval az általános negatív megállapítások sajnos mindenkire vonatkoznak… Nevesíteni kellene, másként nem ér semmit. Mindegy, túlélhető.

Majdnem fél kettő volt, mire az ebédre sor került. Most hideg ebéd volt, azaz nem állhatott elő az, ami a karácsonyi ebédnél, hogy (akkor) a marhapörkölt lassan főtt meg, az összegyűltek egy része ilyen olyan indokkal még az ebédelés előtt elment. Az ebéd pazar volt (köszönet a készítőinek, Lippai Jóskának és Csőke Sanyinak): hideg gyümölcsleves, nagyon eltalálva mennyi édes és mennyi savanyú kell bele! A második választható: töltött dagadó vagy sült csirkecomb. A köret majonézes kukorica. Jó volt, finom volt, nagyon.

Ezzel a tanév nagyjából véget ért. Nekem persze akadt és akad is még dolgom, le kellett zárni az érettségi adminisztrálást az egyes csoportoknál (ez megtörtént, bár tegnap ezt hiányolta a fő fő hatóság), mint kiderült az előzetes tantárgyfelosztásból is kimaradt egy kattintás (most át kell aztat küldeni ami szerintem nettó hülyeség, de mindennek van jó oldala: ez azt jelzi, hogy a fő fő hatóság nem lát rá online az elektronikus naplónkra [ezt mondjuk a kollégáknak elárulni nem fogom elsietni], hanem amit akar, azt egy ilyen „küldés” funkcióval el kell küldeni. Megvolt ez is.). Az érettségi elszámolás majdnem kész, ezt leadni a jövő hét feladata, és azután már „csak” az órarend bütykölése lesz feladat. Remélem, idén nem lesz az a pofán vágás, ami engem illet: nekem szánt pofán vágás, hogy küzdök vele nyáron aztán szeptember elsején kiveszik a kezemből és valaki más más szabályokkal jeleskedhet hogy haj de jól megcsinálta. Mindegy, ha így is lesz, nem tudok mit tenni. Hja, vettem lottót! :)

Statisztika

(#2923) 2017. június 8., csütörtök

Lassan ráfordulunk az érettségi időszakra… Az év elejétől van vele dolog, de most lassan csak azzal lesz és van, hogy nem is kevés. És van, hogy értelmetlenül az a nem kevés...

Tegnap délután volt itt az egyik bizottsági elnök, a szokásos látogatáson, ilyenkor megnézi amit meg akar és kell neki, elviszi amit el akar vinni. Korrekt, ettől ér az érettségi annyit amennyit (bár csak érettségivel ma már sokra nem viszi a fiatal), mivel betartanak és betartatnak minden vonatkozó szabályt.

De hogy még annál is több kelljen…?

Az elnök kérte a statisztikát. Néztem rá buta szemekkel, mit és minek, nem kért a 10 év alatt ilyet még elnök. De mindegy is, a ketszintu.hu csodákra képes, lenyomtatjuk majd belőle, mondja, melyik kell. Itt kezdődtek a bajok! Amit elmondott, olyan nincs. Nagy nehezen kiderül, hogy ezt ő meg szokta kapni, ezt az iskolában megcsinálják, hiszen ahol tavaly volt, ott is megcsinálta a matekszakos osztályfőnök neki, nem neki kellett összeszámolgatnia, pedig ő ezt szeretné szerepeltetni az elnöki jelentésében.

Még egyszer, betűzve: szeretné…

Nagyon felkaptam a vizet! Mutatni persze ilyenkor nem lehet, mit gondol az ember, de roppant bosszantott, hogy mivel „meg szokta kapni”, meg hogy „szeretné a jelentésében”, dolgozzam vele én! Amikor ilyen kimutatást nem kér semmi és senki. Ja nem is, ő igen…

A dolgot az bonyolította, hogy a ketszintu.hu riportja annyi sort tartalmaz, ahány a vizsgázó – ebből leszűrni ezt a vizsgacsoportot, durván a diákok negyedét nem nagy mutatvány – és nyolcor négy oszlopot, ahol is az oszlopnégyesek ilyen sorrendben a vizsgatárgyat, a vizsga szintet, a vizsga fajtát és a mentességet (meg még más mindent, de az most nem kell) tartalmaz.

Próbálkoztam Acess-szel és SQL-lel, de nem boldogultam vele (lehet, van rá mód), a 8x4 egymás melletti oszlop nekem egymás alá kellene… Végül táblázatkezelőben faragtam át, majd a szűréseket beállítva kézzel egy másik táblázatba átmásolva lettek meg a kérdéses számok.

Van, hogy a statisztika olyasmire világít rá vagy olyasmit támaszt alá ami a kérdéses statisztika nélkül nem vagy nem markánsan látható. Aztán van, hogy a statisztika remek fegyver arra, hogy az ember bizonyítson, rossz esetben bizonygasson valamit ami a statisztikába belemagyarázható, na ez már annyira nem jó. És van, hogy a statisztika totál semmit sem mutat, csak egy halom szám. Nekem pár órai munkával a legutóbbit sikerült összeütnöm. Remélem, csuklik az a kolléga aki tavaly ezen elnöknek ezt a statisztikát megcsinálta és innen kérek elnézést attól a kollégától, aki jövőre fogja megkapni a „nekem meg szokták csinálni” causát és nem lesz annyi vér a pucájában (nekem sem volt), hogy az egész ötletet elutasítsa visszakézből...

Kapkodós

(#2921) 2017. június 7., szerda

Ebben az évben is volt, van jutalomút: Edina szervezi (igen lelkesen!), a megfelelő tanulmányi eredményes diákoknak kínálja fel, a jutalom a felkínáláson kívül az hogy nem a teljes árat kell kifizetniük. Népszerű, bár az első lelkesedés – februárban kezdődik a szervezés – az idő előrehaladtával kissé megcsappan, az eredetileg azt hiszem négyes félévi átlag kissé lejjebb szokott szállni.

Mindig előre kijelölésre kerülnek a kísérőtanárok is. Most is. Ők három napig nincsenek a sulisban, ez vagy egyéni cseréket vagy helyettesítést igényel. Most úgy volt, csak az előbbit. Nem is tettem semmit, hiszen nincs ezzel tennivalóm. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.

Az egyik kollegina aki kísérő lett volna, két hete vállát törte. Szerencsétlen eset, pár éve egyszer már megesett ez vele, most ugyanazon az oldalon ugyanott törött csontja. Ő tehát nem utazhat. Azt, hogy ki megy helyette, Edina dönti döntötte el. Még mindig semmit sem tettem, hiszen a kutya nem szólt nekem, tehát nincs ezzel teendőm. Akárki is a kijelölt, biztosan lerendezte az óráit, ha nem kért helyettesítést.

Az imént, a kérdéses óra előtt pár perccel jön az egyik osztály, nem rossz csapat de hát mint minden diák, ők is azt nézik hol lehetne rövidíteni könnyíteni az iskolai munkán (és nem csak a diák van ezzel így a tanév végére, sajnos), szóval jönnek a nagy lakli kamaszok, hogy mi lesz a tanárnő helyettesítésével. Nézek rájuk (felteszem, igen csak bután), hogy ugyan miért kellene helyettesíteni? Mondják: mivel elutazott a jutalomútra Németországba.

Puff neki! Akkor most kapkodva, szaladgálva fűhöz fához igyekezhetek, hogy megoldjam, ne legyen lyukas órája az osztálynak sőt ha lehet értelmes elfoglaltságot azaz megtartható tartalmas órát találjak nekik. OK, hogy ez a dolgom, teszem is; de az nem OK, hogy soha – na jó: olykor, sajnos hogy nem ritkán – nem tudom meg időben azt, hogy kit mikor kell helyettesíteni.

Felvételi

(#2917) 2017. március 01., szerda

Tegnap kezdődtek az Iskolában a felvételi beszélgetések. Sok éve az a hagyomány, a megszokás, hogy a nyolcadikosok év végi eredményei (nyolcadikban: félévi) alapján számított pontokat vesszük alapul. Ez nem jó, mert ahány iskola annyiféleképpen osztályoz, semmi egységesség ebben nincs. Szoktuk kérni, hogy ha amúgy a legény írt központi írásbelit (magyar és matematika), akkor annak az eredményét is közölje, de egyfelől nem kell ilyet írniuk (csak elit gimnáziumokba vagy nagyon kapós szakközépiskolákba [szeptembertől a nevük, nevünk: szakgimnázium] való felvételi esetén), másfelől meg ha írt is, semmi sem kötelezi arra, hogy közölje is. Pedig mutat valamit: emlékszem valamikor a közelmúltban volt jelentkezési lap, amin egészen magas pontszám állt, a lehetséges 90 pontból majdnem 80, ám a központi magyar talán 8, a matekot 10 pontra írta meg a fiatal.

A felvételi beszélgetéssel az a cél, hogy olyanokat vegyünk fel, olyanoknak kínáljuk fel a felvételt akik nálunk is maradnak. A gyerek több helyre is jelentkezhet és mi nem tudjuk, nem tudhatjuk azt, hogy minket a saját rangsora hanyadik helyére tett. Ez mondjuk rendjén van így, nekünk sokkal bonyolultabb de a diák érdekeit jobban szolgálja mint az, ha egyetlen helyre felvételizhetne csupán.

Szóval akiket felveszünk, azokat szeretnénk meg is tartani. Elnézve persze a statisztikát, azt hogy hányan hagynak el minket a kilencedikben, komoly kétségeim vannak afelől, hogy ennek van értelme. Vagy a módszer nem jó vagy olyat akarunk mérni és vizsgálni ami közben, mert a gyerek kamasz lesz, megváltozik… Igaz: a jelenlegi kritikája mellé nem nagyon tudok odatenni javaslatot, nem tudom mi lenne a megfelelő. 43 – te jó isten, már 43! – éve a felvételi egy négy órás procedúra volt négy tantárgyból, ezek közül egy egy szerkezet szét és össze szerelését jelentette. Ilyet persze ma is lehetne csinálni – de attól tartok, akkor nem tudnánk az osztályainkat feltölteni. Megváltozott a világ, ma már sokkal kevesebben akarnak autószerelőnek állni...

Tegnap, ma és holnap, valamint pótnapként a következő hétfőn lesz ilyen elbeszélgetés. „Megnyertem” a tegnapi és a holnapi napon egy-egy csoportot. Nem nagyok: 12...13 diákot osztottam be egy csoportba. Így ha nem húzza el feleslegesen a kérdező tanár akkor kettő, kettő és fél óra alatt végezni lehet a feladattal.

A tegnapi csoportban tizenketten voltak. Egy legény nem jött el, egy gyerek pedig másutt lett volna, de valamiért ide jött – nem baj, nem küldtem el, nem az a lényeg, hogy kinél hanem az, hogy valaki beszélgessen vele, hogy valaki rögzítse amit ennyi után tudni lehet róla.

A beszélgetést azzal kezdjük, hogy egy adatlap félét kitöltetünk velük (anyja neve, lakcíme, iskolája neve, címe, stb.) Utána három kérdésre kérjük, hogy a saját szavaikkal, a saját fogalmazásukkal válaszoljanak: mutassák be a családjukat, írják le azt, hogy miért akarnak hozzánk jönni tanulni, és… No, a harmadik kérdés nem jut eszembe. Amikor kiosztja a kérdezést végző kolléga e lapokat, ezt elmondjuk nekik (az útmutatóban leírtam), nem ad támpontokat, mert éppen azt szeretnénk tudni, miként fogalmaz a srác.

A beszélgető tanárok kapnak személyenként egy lapot, erre adott szempontok szerint kell a tapasztalatukat felvinni. Én gépbe írom (nem tudok elég gyorsan kézzel írni ahhoz, hogy mindent amit a beszélgetés közben fontosnak és hasznosnak gondolok, le is írjam). Csináltam egy munkafüzetet annyi lappal ahány a felvételiző, egy-egy cella egy szempont, ebbe írom be amit kell. A beszélgetés után – ha lehet még aznap este, mostanában a KKV képzés miatt a következő nap reggel – aztán kigyomlálom az elütéseket (jó sok van), és lenyomtatom majd csatolva ahhoz a laphoz amit a srác írt, készen is vagyok.

A legények elég sokfélék. Akad igazi jó tanuló, csupa ötössel a bizonyítványában. Sajnos azt hiszem ő, ők nem minket fognak választani (azaz nem első helyen jelöltek meg minket). A többsége közepes, esetleg alatta is, és egy két beírással az ellenőrzőben, amit ilyen-olyan fegyelmezetlenkedésért kapott. Nagy ritkán de akad olyan is, aki rengeteg fegyelmező bejegyzéssel jön, akinek nagyon gyengék a jegyei és még bukások is vannak félévkor. Egészében: nem tudom, mit tudhatunk meg az ilyen beszélgetések során. Persze közvetlenül sok mindent. Ám abban nem vagyok biztos, hogy ez valamit is mond a beválásról: arról, hogy a legény mennyire fogja megállni a helyét nálunk, arról, hogy nem veszélyezteti-e a srácot – mert nem tudja vagy nem akarja felvenni a lépést, a tempót majd nálunk – az, hogy iskolát kell váltania majd, hogy egy másik, kisebb követelményeket támasztó (szándékosan nem írom, hogy gyengébb) iskolába év közben kell majd átmennie…

KKV

(#2907) 2017. május 13., szombat

Tegnap este hulla fáradtan értem ki. A tegnapi azaz a pénteki az egy olyan csoport volt esti foglalkozáson akik nagyon akarnak: és nem csupán a Word-ben bekezdést igazítani, hanem Excel-t! (Két KKV-s csoportunk van akik szépen elkülönülnek ami a nyelvoktatást illeti, de a szerdai és a pénteki informatika foglakozásra mindenki azon a napon jön, ami neki a legalkalmasabb.) Szóval tegnap este csak táblázatkezelő volt, konkrétan Excel. Ez a nekik tanítani rendelt legrafináltabb alkalmazás (bár tervezek majd velük adatbázist is kezelni de az nincs a tananyagukban, azt csak úgy „miért ne, jó is az” alapon… Kíváncsi vagyok, az SQL-hez mit szólnak majd...) Úgy szoktam csinálni, hogy mind a három (inkább négy) alkalmazáshoz, amit nekik használniuk kell, veszünk egy-egy feladatot. (A szerdai csoporttal nem is mindig elég az idő a három feladatra, a pénteki csoporttal viszont szokott menni a négy feladat is, ekkor vagy a táblázatkezelés vagy a prezentációkezelés dupla feladattal szerepel a táncrendben.) Hát tegnap kérte az egyik hallgató (alig negyvenes, ő könyvelő a Porsche Hungáriánál utálja a munkahelyét, ezért állásváltás előtt van és az állásinterjúkon állítólag a táblázatkezelő alkalmazását, ismeretét kérik számon – na ez a motiváció fő oka), szóval ő kérte azt, hogy tegnap este csak Excel-lel foglalkozzunk. Hát legyen, ezért és mert nem erre készültem, a feladatok közreadása során improvizálni kellett – nem igazán kedvelem az improvizálást, ha óra előkészítéséről vagy megtartásáról van szó, de tény: olykor kell –, ez volt az egyik ami miatt a tegnap este elég fárasztó volt nekem. A másik az „osztott üzemmód”. Hárman voltak, az előbb említett könyvelő hallgatón kívül még egy egészen fiatal nő, ő nem régen csatlakozott a csoporthoz, ő éppen aznap volt doktori iskola felvételijén és nagyon ismeri a táblázatkezelőt. Pár bonyolultabb függvény kapcsán azért sikerült neki újat mutatni. Kicsit később érkezett egy szintén negyvenes hölgy aki jogász és a NAV-nál dolgozik és szinte semmit sem ismer az Excel-ből! Becsületére legyen mondva, hogy ott volt – ebben a képzésben gyakori, hogy ami nehezebb, azt egészen egyszerűen nem csinálják – szóval ott volt (bár utóbb több alkalmat is kihagyott), és nagyon igyekszik! Mivel ennyire kevesen voltak, mindenki egyéni tempóban végezte a feladatmegoldását. Mindig zavar, ha az a tempó amit én diktálok, nem megfelelő: az is baj, ha túl lassú mert akkor az aki tudna gyorsabban haladni, unatkozhat, de az még nagyobb baj, ha nem tud követni és lemarad! Ezért találtam ki, hogy mindenki megkapja a feladatlapot papíron és a forrásokat elektronikusan, végezze a feladat megoldását és ha kell, kérdez, vagy ha nem ő kérdez hanem én találok valamit fontosnak elmondani megteszem. Ha nincs nagy aszinkronitás a jelen levők munkatempójában, akkor van amit mindenkinek lehet címezni, ezt mindenkinek mondom el vagy a kivetítőn mutatom meg, azonban sokkal gyakoribb az egyéni megjegyzés. Így viszont ez elég strapás előadói szempontból, hármuknak háromféleképpen instrukciókat adni. Azért igyekeztem, és remélem mindenki a saját előismereti és lehetőségei szerint tempósan dolgozhatott!

Nyomás alatt

(#2896) 2016. október 17., hétfő

Ebben a tanévben elég sok az órám. Négy lehetne, tizenhárom van. Ráadásul nem is egy tárgy hanem három, ráadásul ebből kettőt soha sem tanítottam (egy pedig soha sem létezett a szakgimnáziumi rendszer előtt).

Persze ettől még mindent megteszek, hogy felkészülten kezdjem az órát. Ha én megkövetelem a legényektől, hogy felkészültek legyenek, az a legkevesebb, hogy én is ugyanígy tegyek. (Az más kérdés, hogy nem kevesen közülük fütyülnek erre)

A 09.D-vel volt órám a múlt héten hétfőn. Az egyik legjobb tanterem az övék, ez az oldalszárny 31-es: 70 fős terem, lépcsős elrendezés, hatalmas vászon és remek kivetítő. A tananyag készen volt z órára, még dolgozatot is terveztem (ehhez is kell a kivetítő), így eléggé rosszul érintett, hogy a projektor bekapcsolásakor azt láttam, hogy a szöveg majd' harmada lelóg a vászonról.

Pech…

Ekkor jött a neheze. A projektor saját menüjében megkeresni azt, amivel vissza lehet állítani. Mindez a srácok vizslató tekintete előtt, és persze – nem volt abban rosszindulat – elég sokaknak volt elég szép számmal elég remek ötlete.

Hihetetlen idegesítő tud lenni!

Jobb hijján reset-eltem a projektort – na ez lett csak mókás igazán! A kép szépen megjelent, a vászon széleihez igazítva, de – fejjel lefelé… Egy kis ideig próbálgattam, hogy a menü melyik pontja fordítja meg, közben a srácok – jól nevelt kis csapat, nem harsánykodva de persze magukat visszafogni nem tudva – egyik ötlettel a másik után szolgáltak… Nagyon-nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne kezdjek el dühösködni… Nem kezdtem. Miután pár perc keresgélés után sem lett meg a megoldás, lemondtam róla. A projektrt kikapcsoltam, a dolgozat ugrott, az órát táblai munkával abszolváltam.

Szünetben ebben a teremben nem maradhatnak bent a tanulók. Kitereltem őket, és az üres teremben megint nekiálltam azt a nyüves projektort beállítani.

A projection menüpontban volt, percek alatt meglett.

Ez van.

Vizsga felügyelet beosztása

(#2876) 2016. április 27., szerda

Nem tudom, miért lepődöm meg. Tulajdonképpen pont az van, mire számítottam, amiért görcsölök többet és többet, de úgy látszik, feleslegesen is, hiába is…

Jövő hétfőn kezdődnek a vizsgák. Előbb az érettségi, majd a szakmai (ami az elméletet illeti; a gyakorlati beosztása nem az én dolgom, a szóbeli sem a szakmai vizsgán...) Sok dolgommal kések el olykor, sok dolgomat később kezdem mint kellene és a véghajrában lesz csupán meg. Ez nem jó! A vizsga felügyeleti beosztást viszont időben kezdtem el, valamikor április legelején (!)

Hiába…

Tegnap majd' az egész napom azzal ment el, hogy elkészítettem, papírra lenyomtattam a felügyeleteket. Egy-egy táblázat mindegyik napra ABC sorrendben az érintettek nevével (vizsga felügyelettel megbízott kollégák), illetve a felügyeleti beosztás táblázata, mindenki beosztását, nevét kiemelve akire vonatkozik. Babra munka, de ha ettől mindenki pontosan ott és akkor lesz, ahol és amikor kell, akkor megéri…

Lassan egy hónapja tehát, hogy közreadtam (e-mail csatolatként, PDF-ben) a beosztásokat, így ez csak megerősítés. Hittem én… Elkezdtem kiosztani a papírokat, persze aki megkapta, aláírással igazolja, hogy megkapta, hogy tud róla mikor hol kell lennie.

Úgy látszik, hiába lett már korábban is publikálva…

Sokan akkor kezdték el bogarászni a táblázatot, amikor papíron megkapták, értelmezni azt, melyik sor vagy melyik oszlop mit jelent. Láthatóan most először kényszerültek arra, tényleg meg is nézzék a beosztást. Ketten is jelezték, nem jó nekik ez a beosztás… Most jelezték… Nem akkor, amikor elektronikusan is megkapták, nem akkor amikor kitettem hirdetőtáblára hanem most, amikor papíron kézbe kapták. És még nem átallotta egy kolléga felemlegetni az erdőket, amik pusztulnak a sok papír miatt. Erre mit mondjak? Jól nevelten és szalonképesen erre ugyan mit lehet mondani…?

Inkább: semmit!

Sportnap 2016

(#2874) 2016. április 26., kedd

Az elmúlt héten pénteken volt a „sportnap”. Nagyon régen, amikor még én idejártam (diákként) is volt hasonló, akkor ha jól emlékszem ősszel (és talán nem is minden évben a négyből). Diákként szívből gyűlöltem a testnevelést, biztosan mert nyeszlett, vézna gyerek voltam és a tesióra maga volt a kudarc, sőt a kudarcok sorozata. A sportnapból is annyi maradt meg, hogy eléggé későn (ősszel korán sötétedik) valami parkban vagy sportpályán hosszan, nagyon hosszan kellett futni, én meg úgy éreztem, kiköpöm a tüdőm! A sportnapot Pletser Jóska elevenítette fel, április közepén, vége felé került megrendezésre évről évre. Jóska nagyon fontosnak tartotta, Márton Peti volt mindig, aki megszervezte. Ideértve talán mint legfontosabbat, a kapcsolatait felhasználva nagyon-nagyon nyomott áron jutott hozzá az iskola a pár órai bérlethez valamely nem távoli sportpályán. Kezdetben a Népligetben, az Építők (?) sporttelepe volt a helyszín, azután mivel ott valami tulajdonosváltás volt, Kőbányára került át a helyszín (az annyira nem volt jó, de hát ez van…) Azután a dolog kifulladni látszott. Nagy munka az egész iskolát megmozgatni, ráadásul van korosztály ahol ez majdnem (vagy egészen) lehetetlen. A „nagyon”, a végzősök és a szakképzésben résztvevők ezt inkább a szabadban eltöltendő szünnapnak tekintették, amivel még akkora baj nem is lett volna, igazán destruktív az volt, amikor és akik hozták a spécizett motorjaikat és főleg kocsijaikat, bőgették a motorokat a sporttelep kerítése mellett, vagy driftelni próbáltak a járgányaikkal. Az egyes versenyszámokban való részvételre annál inkább lehetett rávenni a diákokat, mennél alacsonyabb évfolyamba jártak. Egészében, bár kimondani senki sem merte, úgy kellett ez a program mindenkinek, mint púp a hátra. A végzős osztályfőnökök, az érettségi tárgyat végzősöknek tanító kollégák ki is mondták, nem jó ez hogy a véghajrában esik ki egy teljes nap. (Azon persze lehet vitatkozni, miért ezen a napon akarja akárki is, tanár, diák megváltani a világot, de mindegy.) A program egészében elhalni látszik. Ebben benne vannak a külső körülmények is – a népligeti pályát éppen átalakítják, a másik, a kőbányai pálya kiadásával is problémák vannak és mert piaci árat egy iskola fizetni nem tud, vagy nincs sportnap vagy más helyszín után nézünk. Az utóbbi történt ebben az évben, vagy legalábbis majdnem… Április tizenötödikén volt pénteken a „Szakmák éjszakája” nevű dzsembori, Péterék is sportprogramokat is szerveztek, és úgy tekintettük, a sportnapot ezzel abszolváltuk. A tanév rendjében azonban mint tanítás nélküli munkanap szerepel… Veszni hagyni kár lett volna, hát az eredetileg tervezett szerdairól pénteki napra áttettük, és lett egy – tanítás nélküli péntek, azaz a legtöbb kollégánk és majdnem minden diáknak egy kicsit hosszabb hétvégéje...

Scania

(#2870) 2016. április 15., péntek

70603

Nagyon sokan bámészkodtak a csodajárgány körül

A pénteki "Szakmák éjszakája" rendezvénysorozatra érkezett Pestre a képen (kissé) látható valami. Első ránázásre nyergesvontató, de arra inkább csak nyomkban emlékeztet, inkább – ennek a kategóriának a – tanulmányaitója. Mert ehhez vontatmány nem kapcsolható, nem is arra találták ki. Hanem mire...? Versenyzésre talán, a Scania reklámozására egészen biztosan. Na ennek megfelelően piszok nagy érdeklődést váltott ki a srácaink között! A kocsiról magáról nem csináltam képeket – rengetegen posztoltak ilyet a facebook-ra, ez nem unikum. Azt azonban lefotóztam, mennyire tetszett ez a legényeknek (és kevéske leányunknak).

Mazochista #1

(#2862) 2016. március 19., szombat

Négy osztálynak heti egy órában taníthatok egy „Közlekedési alapismeretek” c. tárgyat. Mondjuk a név semmit nem mond a tárgy tartalmáról: ebben minden van, amiről egyszer valaki valahol azt hitte, hogy egyformán kell majd autószerelőknek, vasúti gépészeknek, hajógépszerelőknek és repülőműszerészeknek csakúgy, mint vasúti forgalomirányítónak, fedélzetmesternek vagy szállítási menedzsernek. De most nem ezt akarom kritizálni…

A tárgy utolsó szakasza – szerencsére – számolós. Az egyik diák nem kis elkeseredéssel bökte ki amikor ideértünk hogy „... de hisz ez tisztára fizika!” Komoly dicséret ez! Okosságokat meg kevésbé okosságokat számolunk, nem baj: a lényeg, hogy a fiatal szokjon dolgokat. Például hogy a mérőszám mértékegység nélkül csak akkor nem hülyeség, ha annak a dolognak ab ovo nincs is mértékegysége, különben meg pongyolaságból soha de soha nem szabad a mértékegységet lehagyni. Szokja továbbá azt is, hogy egy számolás során előbb a képletet írjuk le betűkkel azután behelyettesítünk, számokkal (és ugye mértékegységekkel). Szokja, hogy értelmesen kerekítünk… Szóval sok okosságot lehet elmondani, tanítani és a sok gyakoroltatással reméljük rögzíteni.

Nem egyformán haladok velük és nem azért, mert egyik csoport erősebb a máik meg gyengébb (habár ebben is lehet valami), hanem mert ha ez vagy az a kolléga nincs, akkor adódik az, hogy a saját órámat tartsam meg. Így aztán van osztály ahol már a június elejei óraszámot írjuk fel és van ahol márciusban még „csak” a márciusit. Ez sem baj, lemaradás nincs, akikkel meg jól előrehaladtunk hát azok sokat kapnak a jóból. Ők persze ezt másként mondják…

Hétfőn az egyik csoporttal elérkezettnek látom az időt, hogy számpélda legyen a dolgozat. Síma ügy: a tanerő felírja a táblára a számokat a bemenő adatokat a legény meg számol… Aham, meg egyeztet a szomszéddal, annak mi jött ki! Nem nem! Emlékszem a nyolcvanas évek legelején, az ezerszer áldott emlékű Műegyetem Közlek karán amikor fogaskerék, tengely vagy hajtómű méretezés volt a feladat – előbb számolás, sok azután megrajzolás – mindenki egyedi bemenő számsort kapott, annak alapján kellett a maga kütyüjét megterveznie! Kicsibe miért ne lenne jó ez itt is? Minden legényem egyedi számsort kap, számoljon azzal. A feladat mindenkinek azonos, tehát nem érheti szó a ház elejét miszerint ennek vagy annak könnyebb vagy nehezebb a feladata, ám senki sem tud kibújni a feladat megoldása alól azzal, hogy egyszerűen lemásolja a másikét, mivel a számadatok nem egyeznek senkiével.

Ez a terv. Szépen hangzik, jó is. Igen ám, de nem pár diákról van szó, hanem első kőrben is harmincvalahányról, de ha a módszer működik akkor még háromszor ennyiről (és ha a dolgok úgy alakulnak ahogyan most alakulni látszanak, akkor jövőre öt osztállyal lehet ugyanezt a mókát megcsinálni). Ki is kell tehát vitelezni lehetőleg a legkevesebb munkával és a legtöbb automatizálással.

Ami nem gond, amióta a szovjet tudomány feltalálta – Forest Gump szavaival – a nagyon számító gépet.

Az első menet nem komoly kihívás. Táblázatkezelőben egy olyan táblázat készítése, ahol egy sor egy diák, annyi az oszlop ahány adatra egy számpélda elkészítése során szükség van. Egy-egy adatnak van egy bázis értéke: pl. a kocsi össztömege olyan tonna körüli, a sebesség olyan 60...70 km/h. A véletlen függvény viszonylag hamar megkerült (LibreOffice Calc-ban a vél(), Microsoft Office nem játszik), az sem nagy szellemi mutatvány, hogy az így kapott 0...1 intervallumba eső számot 0,5 levonásával olyanra toljam el ami szimmetrikus a nullára, valamint hogy a bázisérték mibenléte és nagysága szerint valami mozgástartományt adjak meg, a példánál maradva a kocsi tömege maximum plusz mínusz 100 kg-ot, a sebesség 15...20 km/h-t módosuljon. Egyhamar előállt a táblázat, ahogy egy diák nevéhez egy olyan számsor tartozott ami ha kis mértékben is de eltért akármi másiktól azaz egyedi. Ezzel a dolog legkönnyebb része megvolt.

A második menet is inkább csak ujjgyakorlat. A feladatlap megalkotása ODT-ben. Sok papír nincs, nem is kell, egy álló A5 elegendő lesz. Begépelem, megformázom, kipróbálom milyen lenyomtatva, ez is rendben. A dokumentum ekkor még egy diák nevét és egy konkrét számsort tartalmaz. Ez az amit módosítani akarok.

És itt jön a probléma… Azaz nem probléma kihívás. Körlevéllel a dolog símán megoldható. Microsoft Word-del és Excel-lel ilyen sokat csináltam. Mondanám, hogy nem bonyolult de hát ami megy az nem bonyolult akár ha pilótavizsga is kell hozzá, mondjuk a Word, Excel pároshoz még az sem kell. De LibreOffice-szal ilyet még nem csináltam! Bízzunk a szovjet tudományban, nem csak a nagyon számító géppel de a zInternettel is megajándékoztak minket amúgy pedig gugli a barátunk, nosza keressünk.

Az első találat természetesen maga LibreOffice leírása. Rövid leírás – utálom a szószátyár leírásokat – és sima szöveg (erről mindjárt bővebben), sajnos azonban nem megyek semmire vele, mert egészen egyszerűen nem értem. Számomra fontos részletekre nem tér ki, nem tudok végigmenve rajta eredményre jutni. A második harmadik és talán még a negyedik találat is – videó! Na ezt nem szeretem! OK: korszerű, jó meg mittudomén mi, akinek jó az csak használja bátran, de én ki nem állhatom. A magam tempójában akarom végigolvasni, ha kell visszaolvasni, nem pedig a videót visszatekerni. (Apró bár nem elhanyagolható részlet, hogy bár a laptopomon van hang [az is csak a bal csatornában de hát az Univerzum sem tökéletes, miért az én apró gépecském legyen az], az irodai gépen viszont semmi hang nincs [a munkához nem kell], tehát ott a videóval amúgy sem sokra megyek).

A következő találat egy egészen jó leírás. Átolvasva két bajom van vele. Az egyik – erről nem tehet a szerző –, hogy 3.0-s LibreOffice-hoz készült. A másik, hogy Linux-os környezetben adatbázis használatát részletezi, na még erről sem tehet, ha így kell akkor így kell (habár a sokat szidott Microsoft-os környezetben ilyen trükkök nem kellettek). A harmadik – mondtam, hogy két bajom van vele? – meg az, hogy mail készítését írja le, na azt én nem akarok… Az URL-t elteszem (pl. ide link-be), de menjünk tovább.

A következő találat egy tetszetős könyv, a MEK része A Writer egy szép, teljes (?) leírása. Saját maga szerint az E-közigazgatási Szabad Szoftver Kompetencia Központ munkája, a magyarítás legalábbis. (Ez a link a jelen szöveg írásakor már nem él. Már? Most? Nem tudom, pedig előremutató, ígéretes kezdemény… Lett volna…?) Szép leírás, jó leírás, a 4.0 változatról. OK, ez nem gond ezt áthidalom, annyira nem lehet a 4.0 és az 5.0 más...

Nosza, vágjunk bele. Szépen csinálgatom amit leírnak, de egy ponton az 5.0-s akkora luft-ot rúg, hogy orrabukik és lakonikusan közli is ezt, ígérve persze, hogy majd leporolja az orrát, és szépen helyreállít mindent. És egy frász állít, egy (kis) darab munka mindig elvész. Kétszer próbáltam, kétszer ugyanott hasal el. Az 5.0 nem először teszi ezt velem: itt az ideje a downgrade-nak… Arccal a 4.0 felé… És nem adom, fel, ebből ha törik ha szakad, körlevél és személyre szabott dolgozat lesz.

Most itt áll a projekt...