Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Kőrforgalom

(#2727) 2014. december 23., kedd

Úgy látszik, tényleg elkezdik építeni... A Bécsi út, Ürömi út kereszteződése. Valaha semmi sem volt itt, kifelé menet a jobbra kanyar nem volt kihívás, de akkor kintről befelé jönni balra nagyívben komoly mutatvány volt. Már régóta lámpás a kereszteződés, rendesen fel is torlódik a forgalom ami befelé jön. Kőrforgalmat ígértek, amit látom a fákat már kivágták, mintha a tereprendezés is elkezdődött volna. Nem tudom milyen lesz, az viszont biztos hogy elég nagy felfordulás lesz, amíg építik majd...

66218

 

Kisgazda

(#2513) 2014. február 24., hétfő

Szombaton reggel esett, egész nap borult volt – tartottam attól, hogy vasárnap is, akkor meg ugrott a kerti munka. (Akkor is lett volna mit csinálni, mondjuk takarítani...)

Nem esett szombaton, vasárnap meg délelőtt egy darabig klassz derült idő is volt. Nem volt hideg és csak késő délután támadt fel a szél. Vasárnap reggel mentem, még csak éppen pirkadt. Ürömön reggeliztem, még volt fokhagyma, csináltam pirítóst meg teát – annyit ettem, hogy elbóbiskoltam utána ülve a mosógépet várva. Ahogy lejárt, kiteregettem, aztán felmentem a temetőbe – ha nem teszem meg ezt azonnal hogy kiérek, elmarad az meg nem jó. Van a konyha asztalon egy már majdnem kinyílt aranyeső csokor, akkor került oda amikor azt hiszem kető hete az aranyeső bokrot megkurtítottam és áthelyeztem az előkertbe. Nem vittem ki a temetőbe, mert nincs még hova tenni, Marika volt olyan kedves hogy mind a két síron lekötözte fóliával a kő vázákat, és mivel azért fagy még lehetséges, nem is akarnám ezt kibontani.

A temetőből visszaérve nem volt mese, neki kellett állnom dolgozni, pedig valahogyan tegnap nem sok késztetést éreztem rá. Két örökzöld, tuja vagy mi a csuda állt még az ásott földben, ez helyet is foglal, árnyékot is vet. Ezeket, de legalább az egyiket kivenni, ezt céloztam meg (és egy sor borsót is el akartam vetni.)

Korábban a tujákat is, legutóbb meg a babérmeggyet úgy szedtem ki, hogy legallyaztam aztán tőig levágtam és utána ástam körül a gyökereket, majd elvágva kiszedtem a földből a tuskót. Ezzel csak az a baj, hogy az utolsó lépés, a tuskó kiszedése igen nagyon mutatványos dolog. Most előbb körbeástam, amennyire lehet mélyen, majd baltával, láncfűrésszel elvágva a gyökereket dőlt az magától. Igy, bár jobban kell figyeli arra, mire is dől a törzs, de éppen annak a súlya, a gyökereken levő billentő nyomatéka segít a vékonyabb gyökerek elszakításában.

Az elsőnek kivágott tuja ezzel együtt is komoly feladatot adott, mert lefelé nőtt egy elég masszív gyökere, azt elvágni elég nehéz volt. A másodiknak csak oldalra voltak gyökér ágai, alaposan, az elsőből tanulva alaposabban körbeástam, így a legvastagabb gyökérszál elvágása után dőlt az magtól.

A földön fekvő törzs legallyazása elég időigényes, de már nem annyira nehéz feladat. A vastagabb oldalágakat megtisztogattam a hajtásoktól, ezekből karó lesz a paradicsom, a paprika vagy a bab mellé, a vékonyabbak mentek a szemetesbe. A törzset szépen arasznyi hosszú kuglikra vágva a kisház oldalában stócoltam, a tavalyi tuják meg a legutóbb kiszedett babérmeggy kuglijaival egészen szép rakás lett belőle.

Elvetettem a borsót is, az ásott föld legészakibb részére, ott napot mindig kap majd. Egyetlen sor: a földet meglazítani elég nehéz volt, mert bár akkor nem esett de előtte eshetett sokat: a föld nagyon nedves, nagyon ragadós volt. Nem baj: ami gond a föld lazításánál az kimondottan jó lehet a borsónak. Egy sort tettem csak a földbe (a többit majd később, így fokozatosan pontosabban: folyamatosan fog érni) és egy ott levő valami virágcserje amúgy is túlméretes ágait levágva gallyakkal is lefedtem, nehogy már a frissen elvetett mag – galambeledel legyen...

Korábban állt az ásott föld szélén, beljebb egy madáretető. Ez erősen korhadt már. Nem vagyok ott eleget ahhoz, hogy etessem télen a madarakat (amúgy sem hiszem, hogy akarnám), a madáretetőt egy hete kiszedtem. Feltehetően ez miatt, az ásott terület olyan másfél, kettő négyzetméterrel kisebb volt, a felásott és a befüvesedett rész határvonala itt betüremkedett. Ezt is kiegyenesítettem, ezzel is nagyobb lett a veteményezhető rész. Ez egyszerűnek tűnt, aztán ahogy kiderült, a fa kiszedésével egyenértékűen nehéznek bizonyult.

A gyep alatt olyan hat..nyolc ceti mélységben szépen kirakva – téglák bújtak meg a föld alatt! Hogy ez mikor és főleg minek készült, fel nem foghatom! Kiszedegettem ezeket, a kiegyenesített perem nyomvonalon két réteg mélységben a legtöbbet visszatettem, a föld elegyengetésére az ásott területen azonban egészen egyszerűen már nem maradt erőm (főleg mert hogy a jó ideje füves rész felásása a fűzsombékok kiszedegetése miatt elég hosszadalmas, macerás, fárasztó művelet, de csak így lesz a területből rendesen művelhető rész), szóval az elmaradt, arra majd egy hét múlva kerül sor. Most a füves és a művelt kertrész határvonala megint egyenes a kerti ivóvíz csapig, az beljebb van azzal nem tudok mit kezdeni az marad ott. Most egy elég szép darabbal lett nagyobb a művelhető rész: a szegély kiegyenesítésével nagyobb lett, a babérmeggy és a tuja kiszedésével pedig naposabb. Majd meglátjuk, mi kerül ide és főleg hogy jó terméssel meghálálja-e az előkészítést.

Hosszú hétvége

(#2345) 2013. március 17., vasárnap

60935

 

60939

 

60941

 

60953

 

Három napos volt a hétvége, vagy majdnem... Péntek nemzeti ünnep – bár az időjárás „kissé” felülírta, szakadt a hó március idusán, inkább volt tél közepe mint a tavasz eleje – aztán szombatra kiderült az idő, meleg ugyan nem lett de legalább szépen sütött a nap.

Délelőtt volt egy órahármasom a SzÁMALK-ban, adatbázisos foglalkozás. A menetrend az, hogy az első 45 perc a számonkérésé, habár ez gyakorlás is: az hogy „közösen” oldjuk meg a feladatokat úgy látom semmit sem használ, de meg úgy is gondolom, hogy önálló munka nélkül semmit sem lehet megcsinálni. Márpedig azt hiszem, a hallgatók a két foglalkozás közt semmit ezzel nem foglalkoznak... Szóval az első 45 perc a számonkérő feladattal telik, most nagyon pontosan tartottuk ezt, aztán a szünet után a második 45 perc ennek a feladatnak a megoldása természetesen kibővítve amivel csak lehet, illetve most is meg korábban is olyan volt hogy a teljes feladat csak pár részét kellett a számonkérés során megcsinálniuk, a többi már a gyakorló részben volt, a második órában. A harmadik 45 perc a tisztán csak gyakorlásra szánt feladaté volt. Most nagyon szépen sikerült ezt tartani, időben voltak szünetek és hajszálpontosan be is fejeztük 11:05-kor de kellett is mert 11:15-kor KG jött órát tartani – persze hogy még ott voltam mert persze hogy még akadt akinek kérdése, megbeszélni valója volt – szóval szépen pontosan belefért, azt hiszem a gyakorló feladatnak két köztes lekérdezésére nem futotta, de mint az UPDATE parancsot, mind az INTO opciót egy feladaton meg tudtuk nézni, ki tudtuk próbálni. (Az már más kérdés, hogy ha a csütörtöki számonkérésben nem átallok ilyet kérdezni, kinek fog menni...

Utána ki Ürömre, busszal... Szép idő volt, elszunyáltam a buszon is, metrón is. Meg a sárga buszon is, épp' idejében de az utolsó pillanatban ébredtem fel a Mészégető előtt, vásárolni kellett ugyanis. A másfél napra kellett valami kaja: krumplifőzeléket csináltam. Két kiló krumplit vettem hozzá, de amikor pucoltam már gyanús volt, a felét csináltam csak meg – és még így is maradt hétfőre, sulisba bevinni ebédre. Vettem egy kiló hagymát is, mondjuk csak egyetlen fej kellett hozzá, de nem akartam, hogy hiányozzon: mint kiderült még a másik kilóból is van a spejzben, hát hagymát egy darabig most nem veszek.

Jó darab idő a Mészégetőtől felgyalogolni az Ady utcáig – szerencse, hogy legalább most nem esett az eső mint (azt hiszem) másodikán, amikor legutóbb gyalog tettem meg ezt az utat. A két szatyorral azért nem semmi túra.

A kaja elég hamar meglett, finom lett (csak rengeteg). Utána, még tartott a világosságból, kerti munka... Legutóbb két tuját vettem ki: legallyaztam őket állva aztán tőből elvágtam és körülásva a csonkot amennyire tudtam, a föld alatti gyökereket is elvágva kivettem a földben levő részét is, a vastagját legalábbis. A gödröt amit az utóbbihoz kell csinálni aztán visszatemetve nagyjából nyoma sem maradt a fáknak. Maradt, ásonyomnyira azért van a földben gyökér, de ennél jobban nem tudom, nem is akarom kiszedni a gyökérmaradványokat.

Szombaton már nem volt időm ehhez, hat tájt már sötétedik... A két soron következő fát fejmagasságig, fentebb is ameddig elértem, a nagy ágvágó ollóval. Amikor már csupasz – elég mókásan néz ki olyan két, két és fél méter magasságában megmaradt ágakkal... Aztán tőből levágtam, a már a földön levő törzseket legallyaztam, a törzset meg elvágtam darabokra, jó lesz az tüzelni ha hamarabb nem akkor május közepén a családi találkozón ami a jelek szerint, ez már egészen tutinak tűnik, itten lesz...

Szombat este csak arra futotta, hogy kicsit körbeástam a két tő csonkot, aztán rám alkonyodott. Vasárnap pirkadatkor akartam folytatni de hiába volt szikrázóan tiszta idő és szép napsütés, ropogós hideg lett, esélytelen volt ásni... Inkább dolgozatokat javítottam, az adatbázisos csoport dolgozataival el voltam maradva. Késő délelőtt aztán rászántam magam: a két törzs csonk körül jól kiástam amit csak ki lehetett, aztán a gyökereket ástam körül, isten bizony így érezheti magát a régész aki ezt azt kapargál ki az ásatás során...

A harmadik fa kivétele során valami megszorult a láncfűrészben és már nem tudtam beindítani, így a törzs feldarabolása elmaradt. Azért körbe legallyaztam azt is, kiástam és elvágva a gyökereit még egészben döntöttem le. A törzs a pünkösdi rózsák közzé került, feldarabolom majd később, a földet elegyengettem és most olyan a kiskert azon része mint szeretném. Ásni nem lehetett, mert kora délutánra, mire végeztem, a felengedett felső talaj egy dágvány lett, csúszkáltam a sárban.

Kiskert

(#2343) 2013. március 14. csütörtök

60901

A kertészeti áruház, itt vettem meg a borsót. Dughagymájuk viszont nem volt – alapvetően díszövényekre, virágokra és más haszontalanságra szakosodtak...

Az elmúlt szombaton már csak egy óra-hármasom volt: párhuzamosan kezdődött egy „Adatbázis alapjai” című, ez nyolc foglalkozás és egy „Adatbázis, SQL”, ami előbbi folytatása (nem egyazon csoportnak). Utóbbi azonban csak négy foglalkozásos, az elmúlt szombaton már csak az első három óra volt meg. (Ez jó mert nem fárasztó, de persze kevesebb pénz...) Utána kimentem Ürömre, útba ejtve a Bécsi úton, nem messze a vasúti átkelőtől, szemben a volt laktanyával a kertészeti áruházat. Vettem vetőmagokat. Múlik a tél, ideje a kiskerttel is foglalkozni.

Az elmúlt ősszel a belső kerítést kezdtem kivenni, nem végeztem vele. A főtartók nagyon mélyen vannak. Valószínűleg nem is fogom kivenni, egyszerűen levágom a föld felett: a gyepet az ásott földtől elválasztó téglasor mentén vannak, a téglasor marad, nem fog hát senkit zavarni...

Szombaton remek, szép tavaszi idő volt, napsütéssel és enyhe idővel. Amikor kiértem, hidegebb volt a lakásban mint odakint! Vettem csülköt, annak az elkészítésével elbíbelődtem elég sokat, de hát annak főnie kell sokat, nem akartam este odatenni... Aztán kimentem a kertbe...

Ősszel elmaradt a felásás. Ezt sajnálom nagyon, kellett volna, nagyon... Mindegy, ez van. Most nekiálltam az ásásnak.

60879b

Ilyen apró gyújtógyertyát még nem is láttam... Ha kipurcan, honnan fogom vajon pótolni? Ezek ezekszerint szabványosak?

Kicsit vizesebb volt a föld, mint ami ideális lett volna, de nem volt vészes. Azt leszámítva, hogy kutya nehéz dolog... A kerítés mentén hatalmas tuják: nem tudom miért kerültek oda. Gyerekkoromban itt egresbokrok voltak: azok is foglaltak helyet, de legalább nem magasak, legalább nem vetnek, vettek árnyékot a veteményesre. Valami hasznuk, termésük is volt (bár gyerekként a rettentő sok töske közül nem nagyon szerettem egrest szedni). A tuják nem szúrnak, semmi hasznos rajtuk nem terem de az udvart árnyékolják. Ez nem volt baj, amíg a veteményes helyén is gyep volt, de a konyhakertnek nap kell inkább mint árnyék.

Elsőre lenyesegettem a tuják, a túlsó kettő kilógó ágait. Karcsúak lettek, kevesebb árnyékkal... Aztán ahogy ástam, eszembe jutott, hogy nem kell ezeknek feltétlen ott lenni. Az rendben, hogy amíg vannak, a szomszédból átlátni, de nem tudom, miért kellene hogy zavarjon ha Kati átlát... Azt hiszem, nem kell... Szóval a szombati alkonyig való ásás után, vasárnap amikor kora reggel nekiálltam, megfogalmazódott bennem: ki ezekkel a fákkal!

Az ötlet remek, a megvalósítás azonban nem ennyire egyszerű. Az ágakat szombaton nem volt nagy kaland a kézi metszőollóval levágni. A fa törzse azonban komolyabb feladat. Szerencsére megtaláltam a nagy, kétkezes metszőt. Ezzel az ágak könnyen mentek, de még fenn, a véknya sem a törzsnek... Ujabb eszközmódosítás: a kézi fűrész. Megtaláltam, el is kezdtem e hamar látszott, hogy ez nem vezet messzire, ezzel soha sem végzek így.

Ami nem egy kézzel, hátha megy géppel. Előkerestem a láncfűrészt. A villamostól kevésbé tartok, előbb azt... Elő is került, de volt (és van is) vele kis gond: csak éppen lánc nincs rajta :( Szóval ez így ebben a formában kiesett. Ezután kerestem a belsőégésű motorosat... Az meg is lett. Emlékeztem, hogy ez kétütemű motorral megy, ebbe tehát keverék kell. A keverékes kanna megvolt, a tankba töltöttem benzint, elolvastam szépen a plaketten, a rászegecselt lemezen levő leírást: korrektnek tűnt, nem szószátyár, a lényeget tartalmazta.

Bátor próbálkozás...

Semmi... Még csak tétova berregés sem, egyszerűen semmi. Mintha teljesen halott lenne a motor. Újra és ujra próbálkoztam – és jutott eszembe, hogy ez az egyik, ami miatt a belsőégésű motorosat nem nagyon akartam elővenni (a másik a zaj meg a füst). A fűrész nem indult, jó félóra küzdelem után, ami engem jobban kifárasztott – alaposan! – mint a motort, még semmi.

60877b

Kép a múltból, kétütemű felsőkenőolaj, mér ÁFOR-os flakonban... Motorba már nem tölteném, van vagy negyven éves, de a láncfűrészt kenni talán jó...

Próbáltam teljes gázzal és gázadás nélkül. Leszedtem a „légszűrő” tetejét, megnéztem hogy az indító fogantyú mi a csudát is csinál (semmi különöset, „csak” egy plusz szívócső fojtás) aztán kiszedtem a gyújtógyertyát is. Na ez nem volt egyszerű: a gyertyakulcsot megtaláltam a fűrész doboza tetejében belük, a gyertyát nehezebben. A porlasztó van felül, eddig rendben, igyekeztem elképzelni a henger irányát, valahol annak a végében kell a gyertyának lenni. Meg is lett, természetesen hogy elférjen, ezért a tervezők ferdén építették be. A hely kicsi – és meglepetésemre a gyertya is nagyon apró de megvan benne, rajta minden ami a nagyokon. (Annyira tetszett, hogy le is fotóztam).

A gyertya persze csupa takony volt, olajos rendesen, megtörölgettem, aztán gyertya nélkül pár indítási kísérlet, hogy a hengerből is kiürüljön a sok olaj... Gyertya vissza, újra próbálkoztam, újra csak a sikertelenség... :( Már feladni készültem, amikor a sokadik próbálkozás után a motor meggondolni látszott, és pár ütemre elindult. Aztán megint és megint, de csak pár fordulatra, míg végül a nem is tudom mennyi ideig, de legalább egy óráig való próbálkozás után, előbb csak bizonytalanul, majdnem leállva de – elindult a motor... A gázt koppanásig húzva előbb felpörgettem majd hagytam terhelés nélkül járni. Sok ideje már nem működött az is biztos – és sok időbe telt amíg most sikerült elindítani.

A használata sem volt egyszerű... A fát legallyaztam a törzséig és fejmagasságig, aztán a talaj felett amilyen közel lehetett, elvágtam. A törzset feldaraboltam és kitettem a kisház fala elé száradni: majus elején jön a nagycsalád ide, akkor tervezünk kerti bográcsolást is, ez a gyantás, addigra remélem alaposan kiszáradt fa éppen alkalmas lehet a bogrács alá... A gallyak mentek a szemétdombra, de a neheze még hátravolt: azt a földdarabkát is akartam, akarom használni, úgyhogy a törzs csonkját körbeástam, és amilyen mélyen csak lehetett, fejszével meg a láncfűrésszel elvágva a gyökereket, kivettem olyan 15..20 cm mélységben. Azután a gödörre visszakerült a föld és nyoma sem volt annak, hogy pár órája még ott fa volt.

A kertet folyamatosan felásva eljutottam a következő ilyen tujáig, na azt kivenni emberesebb feladat volt, az egy magasabb és erősebb fa volt. Megdolgoztatott, de a vége az lett hogy most ott is tiszta, veteményesre alkalmas a föld, a gallyak a szemetesben, a törzs pedig szépen feldarabolva vár a sorsára a kisház fala előtt. Aznap több fanyűvésre már nem is volt időm, inkább a kertet ástam fel.

Dughagymát és borsót akartam ezen a hétvégén a földbe tenni. A dughagymára végül is nem került sor, a borsónak is csak a felét vetettem el. A középen kialakított gyalogút mentén jobbra egy másik: két ágyás meg is van. Az északabbra levőbe kettő, a másikba három kisárok készült kapával majd jött a borsó.

60873

A két ágyás a sorok betakarása előtt...

A kétsoros ágyásba a kései érésű, a másikba a korai került, aztán befedtem őket, karók kerültek az ágyások fejéhet és rá a vetőmag tasakja – ezt tavaly is megtettem de akkor a szél elfújta a tasakot, most lecsippentve a sarkát ráhúztam amennyire tudtam.

Egyet felejtettem el – ez már csak később jutott eszembe –, azt hogy gallyakkal lefedjem, mivel így félő hogy madarak megtalálják és kicsipegetik a magokat. Remélem, hogy nem.

Éppen alkonyatra végeztem az ágyások, a sorok visszatakarásával, a szerszámok tisztogatásával és elpakolásával... Egészében: a fanyűvés nem volt betervezve, az viszont igen hogy felásom a kertet és amit lehet elveteményezek.

Nem lett felásva az egész, a fák kint vannak azaz ahol vetemény van ott már nap is lesz, a belső kerítéshez nyúlni sem volt időm, szóval bőven maradt tennivaló a következő hétvégekre...

Favágás

(#2278) 2012. november11., vasárnap délelőtt

59899

Ottó megszemléli művét: a puszpáng bokor nagyja már kint van...

Az ürömi ház előtt, ott ahol valaha diófa volt, most egy sövény van, puszpáng (Buxus sempervirens) azt hiszem... Annakidején anyám, apám elmondása szerint egy maradék száracskát csak úgy leültetett az udvar egyik félreeső sarkában...

Mára egy hatalmas fa lett belőle, a kert egyik felét árnyékba borítja. Azaz már csak borította... Rita szerint az nem kell oda – nekem meg mindegy – ezért az elmúlt vasárnap kiszedtük.

A munka javát Ottó csinálta, eldaraboltuk, levágtuk, kivágtuk, sőt a földből is kivettük ameddig csak lehetett, most egy nagy folton a fekete folt mutatja csak a helyét. Ezt majd befüvesítem (lehet ezt még a tél beállta előtt meg kéne tenni, legalábbis ami a fűmag elszórását, bedolgozását illeti...)