Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Szabványírás

(#2243) 2012. szeptember 24., hétfő, 05:34

59196

A pénteki óra ezzel telt el... A füzetlep tartamának kialakítása, a 75° vonalzókkal való kimérése és a legtöbb munkát igénylő rész, a betűk rajzolása... Nagyon nem megy nekik :(

Pénteken páros órám volt az enyéimekkel. Nem lesz ilyen még egyszer, mert ennek a hétnek az órarendje más volt mint a megelőző kettő és mint a követő, reméljük nagyon sok, mármint reméljük, hogy ekkorát év közben már nem kell az órarenden változtatni. Szóval péntek nap második felére, eléggé a végére esett egy páros rajzóra. Ez jó bár a péntek délután nem ideális, elég nehéz fegyelmezni őket. Ez van, elboldogultunk... Egy nem túlságosan érdekfeszítő rész jön, a szabványírás. Amúgy is katasztrofális a gyerekek kézírása (sok esetben a felnőtteké is), és sejtettem hogy nem lesz egyszerű.

Hanem amit ezek a legények műveltek...!

Képtelen 10 mm-es távolságra, képtelenek párhuzamost, képtelek vékony vonalat húzni, A 75 fok csak hozzávetőleges, össze-vissza van meg nekik, a betűk alakját csak odavetik, mintha folyóírás lenne :( A táblán igyekeztem áttekinthetőt csinálni – vajmi kevés haszna volt sajnos a többségnek. Nem tudom mit csináljak velük, de az ijesztő az, hogy 28-ból alig egy tucat gyerek munkája elfogadható :(:( Pedig ők az első olyan évfolyam, akik számára nem 4gyszerűen a műszaki szakma szeretete, a fegyelmezett áttekinthető tiszta munkára való törekvés, nem „csak” ez, az erre nevelés az, ami miatt ez fontos: nekik ez, a szakrajz érettségi tárgy! (nem önállóan, de a NKT szerint kötelező ötödik tárgy, a szakmai képzésükhöz tartozó alapismeretek feladatsor tartalmaz ilyeneket).

Nagy küzdelem lesz, az informatika ehhez képest kutya füle...

Első nap az iskolában

(#2232) 2012. szeptember 03., hétfő

Korán keltem mert még akadt a sulikezdés előtt megcsinálni való. Petra az első héten suliban van, a helyettesítését ki kellett írjam, az órarend jelzeteihez (a tantárgyak és a tanárok rövidítése) szoktak kérni feloldást, egyfajta jelmagyarázatot, ezt is meg kellett csináljam. Az évnyitón az én feladatom lett a tavalyi évvel kapcsolatos dijak (nálunk: Kecskeméthy-dij és Udvarhelyi-díj) átadása. Utánanéztem a névadóknak és pár sort – de tényleg csak pár sort – összeírtam, amit majd elmondok... A legfontosab azonban talán annak kiírása, hogy ki hol legyen. Az első napon minden osztály a suliban van ellentétben a tanév másik 180 napjával, amikor is a szakképzősök egy része külső gyakorlaton van.

Fél hét tájt értem be, elvileg másfél órával korábban mint az évnyitó, elvileg ez alatt ezt-azt meg lehetett volna csinálni de hát nem: egyik kolléga a másik után jött órarendet kérni (már előző naptól kint volt a WEB lapon és onnan is lehet nyomtati) aztán a tanulónévsorokat kitenni, aztán – ilyen emelkedett feladatokkal is kell foglalkozni – éppen mert sokan vagyunk és az enyéimek a legkissebb „tanterembe” szorultak be, annak utánajárni hogy lesz-e nekik elég szék... :)

Az évnyitó a szokásos volt, most Csaba állította össze, szellemes apróságokkal tette nem-sablonossá. Két legényem szerepelt benne, jól. Ezután szokás szerint, az első nap szokása szerint három osztályfőnöki óra. Ez rémes volt: az osztályom amúgy sem egy visszafogott halk szavú csapat, de most beszorulva a 09/A terembe egészen egyszerűen nem lehetett bírni velük! Nagy nehezen elvégeztem amit el kell: névsor egyeztetés, ellenőrzők kiosztása és megíratása, a baleset- és tűzvédelem ismertetése és aláíratása, a tanév rendje főbb pontjai (a szünetekre, a tanítás nélküli munkanapokra meg a szülői értekezletekre különös tekintettel :)) lediktálása – úgyis elfelejtik – aztán a munkaruha adatlapok megbeszélése (idén lesz nekik gyakorlat!) - csupa izgalmas pedagógiai feladat :):)

Az első igazi óra szakrajz volt az enyéimeknek, már a saját teremben ami nem nagyterem de a 09/A majd' duplája, na itt már egyszerűbb volt velük. Még nem rajzoltunk, csak a felszerelésről meg a tantárgyról esett szó.

Ennyi tanórai munkám volt hétfőre, az enyéimeknek volt még egy földrajz és mert nagyon rendetlenek, nem hagytam őket szabadon hazamenni, lementem rájuk nézni hogy rendben hagyják-e ott a termet. Nem tudom számít-e ez valamit, hogy lesz-e ennek valami pozitív hozadéka, de remélni remélem, hogy igen és kevesebb baj lesz velük év közben mint előző évben volt.

Az órarenddel kapcsolatban nagyon sok és sokféle észrevétel volt. Ezeket fel- és beodolgozni szép feladat ráadásul már az e-Naplót is konfigolni kell és péntekre a végleges tantárgyfelsoztás it az F2-ben – szóval nem lesz uncsi...

Négyig voltam, akkor busszal Pöttyös, majd kocsival ki Ürömre. Szerencsére ott minden rendben van, majd ki a temetőbe locsolni. Alig esett, a föld kemény és száraz. A kertben kapálásra nem maradt már idő, de locsolásra igen. Kell is, a paradicsom kezd száradni: ez lehet persze a vegetációs idősuakának a természetes vége is de lehet a szárazság is, nem értek eléggé hozzá sajnos, nem tudom. Teremni viszont nagyon terem, hétfőn este is egy nagy tálra valót szedtem le. Ezt átvittem Marikának, ő is szokott hozni ezt-azt. Mindjárt meg is szedte szilvával a tálad; kissé kapkodósan mert percei voltak a hatog, a torna kezdetéig – apám is de mennyit morgolódott, hogy Marika mindig elkésik :) Mindegy – jó ötlet volt átvinni a paradicsomot, és aranyos volt tőle, hogy erre a tálat teleszedte gyümölccsel.

Olyan nagyon tipikus koraőszi este: az utca tele gyerekkel, az úttesten játszanak és jó hangosak is, már hamar alkonyodik, de met még meleg az időjárás, melegek az esték is... A faluban nem mint itt bent a városban, a falu közepétől távol meg csendesek is...

Ahogy hazaértem, vettem észre hogy a szemüvegem meg otthagytam, ez nagy gáz, mert sem este sem kedden reggel, délelőtt nem vagy csak nagyon macerásan tudok akármit is csinálni, dolgozni, kell sajnos nagyon az az (olvasó) szemüveg... Visszamenni érte idő és pénz, ezért inkább elmentem az Europark-beli InterSparba. Aggódva, hogy egyfelől nyitva van-e még (ez már este nyolc volt) és tartanak-e ilyet de szerencsére igen és igen. Most majd meg van egy tartalék, feltéve hogy nem feledem el majd magamhoz venni amit Ürömön hagytam...