Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Lemorzsolódás

(#2921) 2017. június 27., kedd

Első alkalommal ezen tanév első féléve után, azaz ezen naptári év elején kellett ilyet csinálni. Valami baromi hosszú neve van, mindegy is mi mert az egész úgy marhaság ahogyan van. Valaki, akinek van rá hatása és szereti a statisztikát, keresztülnyomta, valakik akik csak a szép szavakat értik de a mögöttes tartalmat nem, jóváhagyták, na ettől kezdve évente két alkalommal ezzel foglalkozni kell.

Kis statisztika. Olyan, mint az októberi és nagyjából pont annyi is az értelme. Nem általában a statisztikát tartom ostobaságnak, mert ha pontosan körülhatárolt adatokból pontosan megadott szempontok szerit végzünk feldolgozást, abból okosság is kisülhet. Csak hát sajnos nagyon egyszerű összeadni az almát a körtével, csábító a lehetőség, hogy értelmezzük és értékeljük azt hogy 42, de ez akkor is egy színtiszta marhaság, munka feleslegesen, értelem nélkül.

Mindegy, a nehezével megvagyok. Az iskolastatisztika alapján kellett mindenféle hülyeségeket felvinni. Nem a célt hanem a módszert tartom ostobának és feleslegesnek. (Persze csak akkor felesleges, ha nem az a cél, hogy a vizsgaidőszakban naplopással és unatkozással foglalkozó intézményvezető helyettesek kapjanak már valami munkát – na erre pont jó!) A lemorzsolódás, a korai intézmény elhagyás, a végzettség nélküli kilépés valós probléma. Nem vagyok elég képzett ahhoz, hogy kitaláljam, mi lenne a jó stratégia ennek csökkentésére (de meg nem is fizetnek meg hogy ezen agyaljak). Az biztos, hogy egy vagy több dolgot nekünk is másként kellene csinálnunk, mivel ha így megy tovább, el fog fogyni a gyerek! Valaha 800 fölött is volt a létszám, most lassan a félezret sem fogja elérni. Ez persze még így is soknak hangzik, de a tendencia nagyon aggasztó! Baromi jónak, baromi okosnak definiáljuk magunkat, közben olyan legénykék, akiket talán empátiával, talán egyéni bánásmóddal, talán korrepetálással, talán… Talán nem is tudom mivel itt tarthatnánk, elmennek olyan suliban ahol nem mondják, hogy ők baromi jók és kőkemények, de a gyerek akkor is ott van. Persze értem én, a színvonal engedése hosszabb távon visszaüt. De abból is baj lesz (nem lehet, lesz), hogy és ha a léc ilyen magas. Akkor – hogy ne kalandozzak el – félévről félévre lesz lemorzsolódás, korai iskolaelhagyás. És akármi csicsás statisztikát is készítek, ettől semmi de abszolúte semmi sem változik!

Na ez a legbosszantóbb abban, hogy ilyennel kell foglalkozni!

Szombat, szakrajz, javítás

(#2706) 2014. november 24., hétfő

00066031

Szakrajz füzetek, benne a házi feladattal, javítás értékelés – és a jegyek rögzítse Excel táblába, beírása az @Naplóba...

Szombaton délelőtt a suliban voltam bent (késő délutánig). Pénteken a három szakrajzos órán beszedtem a füzeteket. Előző héten mind a három csoport egy csavarkötéses feladatot kapott, ebben gyakorolni lehetett (kellett volna) a hatlapfejű szabványos csavar, illetve az orsómenet-anyamenet egybecsavarva ábrázolását, a metszet rajzolását, illetve a méretek elhelyezését a rajzon. Egészében nem nehéz feladat. Ehhez képest viszonylag sokan, minden osztályból páran egészen egyszerűen nem csinálták meg. Valami rajzkezdemény van, de világosan megmondtam, aki nem készítette el az elégtelen – és addig az ott is marad amíg a kész rajzot meg nem kapom. Sok minden lehetséges, az azonban hogy a rajz ne készüljön el, nem! Sajnos, a kész rajzok sem tökéletesek (habár ezt az osztályzatban nem, „csak” az ahhoz fűzött kommentárokban akarom és tudom jelezni). Az @Naplóban lehet a jegyhez kommentárt is fűzni a témánál, sajnos csak 255 karaktert és ezt nem is csonkítással kezeli a program hanem ha ezt túl lépem, kivételt dob és nem rögzíti a jegyet. Ezért aztán egy ODT-be í roma megjegyzéseket, plusz hozadék, hogy a speller figyel az elgépelésekre is, meg az is hogy a típus megjegyzés mondatokat összeszedve a legtöbb – de nem minden – megjegyzés ezekből összeállítható. A kijelölésen a Writer szépen megmutatja, hány karakter lett kijelölve, így lehet a 255-ös korlátra figyelni. Ez a megjegyzés megjegyzés formában kerül be az Excel táblába és a témához az @Naplóba, így nem csak az mehet át, hányas lett a rajz hanem ami talán ennél is fontosabb, az is hogy mi nem volt jó (azaz hogy min kell és lehet javítani). Talán valami foganatja van, talán mintha az első rajzon elkövetett hibák száma kevesebb lenne. Bosszant, hogy akad nem egy, aki egészen egyszerűen nem csinálja meg, pedig heti egy óránk van, egyik hétről a másikra kapták a feladatot... Persze, nincs ebben rendkívüli, mindenki aki ilyen vagy hasonló tárgyat tanít, panaszolja ezt... Meglátom mi lesz – jó lenne enyhe nyomás alatt tartani a csapatot, gyakori teszt jellegű óra elejei dolgozatokkal (ehhez nem kell sok idő és javítani is elég gyors) és amikro lehet, feladatokkal is. A következő a fogaskerék hajtás, ezt elkezdtük éppen, ebből feladat azt hiszem nem lesz hamarabb, mint a téli szünetre...

Szakrajz

(#2679) 2014. október 16., csütörtök

2679--szakrajz

 

A következő szakasz feladata...

A jelképes ábrázolásokat vesszük, megvolt az orsómenet, az anyamenet, most jön sorra hogy ha kötésben vannak, akkor miként ábrázoljuk ezeket. Az évet két, metszeti ábrázolással kezdtük, egy lépcsős metszet és egy félnézet-félmetszet volt. Ezt tavaly tanulták, de hát mire emlékeznek a tavalyi anyagból? Nem sokra, ami kissé aggasztó mert ugyan mire fognak kettő (!) év múlva emlékezni amikor a közlekedési alapismeretek (közlekedéstechnika) c. tárgy érettségi vizsgáján lesznek géprajz kérdések, esetleg feladatok?

Az első két feladatot önállóan csinálták meg – na ennek tapasztalatai alapján ezeket az itt mutatottat is szépen lassan, a rajz technikáját újra és úja elmondva csináljuk meg. Mondanám hogy közösen de ez nem egészen igaz, ahhoz hogy rájuk tudjak figyelni, ahhoz hogy a kérdéseikre reagálni tudjak de még inkább sorra végignézzem munka közben mit és hogyan csinálnak, ahhoz az kell hogy nem foglaljon le a rajz elkészítése ott helyben, ehhez viszont nagy segítség, ha a rajz kivetíthető módon és az elkészítés lépéseit is mutatóan fázisolva, animálva rendelkezésre áll. És persze hogy legyen a teremben projektor, hála istennek ezt eddig még sikerült elérni.

Nem rossz ez – de sajna nem gyors. Persze lehet, hogy amit a tempóval (termelékenységgel?) elvesztünk azt minőségben visszakapjuk? A rajzaik általában szépek – az így közösen elkészítettek mindenképpen – és sok olyasmiről is lehet szót ejtenem ami nem a menet ábrázolása, de ami szerintem nagyon fontos része a rajztanításnak. Olyasmiről, amit tanultak is, amit csináltak is már, de ami mert nem napi gyakorlat szinten készítenek műszaki rajzot (heti egy óránk van!), nem vált eddig készséggé (nem is válhatott).

Az érettségi feladatok viszont nem aktív rajzkészítést hanem rajzértelmezést és -olvasást kívánnak. Na azt még végig kell gondoljam, hogy ezt miként tudom velük gyakoroltatni. Az biztos, hogy az aktív rajzkészítésen keresztül passzív rajzfelismerést és -értelmezést is szokták, a baj csak az hogy heti egy órában egészen egyszerűen erre idő nincs. Arra nincs, hogy elegendő számú és fajta feladatot megoldjunk! Valami olyat ki kell majd találnom, ami szépen működni látszik az eggyel alacsonyabb évfolyamon a közlekedési alapismeret tárgyban, amikor is tesztkérdéseket vetítek ki a számonkérés során és ezek megadott válaszlehetőseinek kiválasztásával kell a dolgozatot abszolválniuk. Ez általában jól sikerül nekik, az jó, és ez olyan mint ami az érettségi feladatsorok elején van, ez is fontos. Ám ott is, és majd itt is szükséges lesz ezen passzív mód mellett aktívabb számonkérésre is, majd meglátom miként fér bele. Nagyon kevés az idő...

Szigorlat

(#2597) 2014. június 11., szerda

Hetedikén volt a főiskolai képzés másodévén a szigorlat. Nem bajai a képzés, mert a bajai főiskola szabadulni akar ettől: nem vettek már fel elsőéveseket ebben a tanévben, a másodéveseket pedig átadták a Pécsi Tudományegyetemnek. (Csak a harmadévesek képzése és államvizsgája maradt Baján) Megvolt tehát a szigorlat. A helyszín most már nem a Budavári Iskola volt, mint eddig évről évre mindig, hanem a Fáy. Olyan kevés a hallgató, hogy a Várban a bérleti díjra nem futja, ezért lett más a helyszín. Feltehetően, pontosabban: sajnos valószínűsíthetően most volt ilyen szigorlat utoljára: mivel elsőévesek nincsenek, egy év múlva ilyenkor másodévesek sem lesznek, szigorlat sem lesz. Kár, de hát ezen elmerengtem már korábban is, most nem ezt akarom ismételgetni, hanem a szigorlatról írni...

A bajai főiskola rendelte úgy, hogy a szigorlat előtt egy beugrót kell tartani, gyakorlatot, Word Office alkalmazásokkal Word, Excel, Acces és PowerPoint feladatok megoldásával abszolválják ezt a diákok. Soha sem tudtam meg, eredetileg ennek a kivitelezését a Főiskola miként gondolta ahogyan azt sem, miért kell egy elméleti vizsga előtt ilyen gyakorlatot tartani, miért kell egy felsőfokú képzésben alapvetően középfokon számonkért dolgot beilleszteni, ha csak nem azért, mivel a képzésben résztvevők eredetileg, középiskolás korukban informatikát nem tanultak vagy nem tanulhattak. (Persze, ahogyan módszeresen kerül a középiskolai informatika oktatás elsorvasztásra, a helyzet pár év múlva megint ilyen lesz). Mi úgy abszolváltuk, hogy a beugróra készítettem a vizsgázók létszámánál valamivel több feladatot, az érettségi feladatok után vagy azokat kicsit átalakítva: ahol kellett lerövidítve, ilyen például a szövegszerkesztés, ahol meg szükséges volt, kibővítve, ilyen volt az adatbázis-kezelés.

A feltehetően utolsó szigorlat így zajlott: szombaton nyolc körül értem be a suliba. Szerencsére vészesen kapkodni nem kellett. Előtte való nap, pénteken délután kikerestem a feladatokat, a hozzájuk való forrás állományokat a vizsgákra használt megosztott, a vizsgázók számára csak olvasásra elérhetővé tett mappába másoltam. A feladatlapokat lenyomtattam, beborítékoltam. Ellenőriztem, hogy az elkészített feladat szövegébe a megfelelő azonosító került-e beírásra, aztán hogy az egyik, találomra kiválasztott azonosítóval bejelentkezve tényleg csak olvasható-e a nyers állományok mappája és írható-e a saját mappa. Ezzel a beugró előkészítve, még megcsináltam a húzótételeket is.

Szombat reggelre nem maradt már tennivaló más, mint kiszellőztetni a termet. Aztán kilencre összegyűlt mindenki, azt hiszem mind a kilenc hallgató még soha sem volt így egyben – én legalább is nem emlékszem rá.. A hallgatók feladatot húztak, nem mindenki volt elégedett azzal, amit a véletlen neki juttatott. Érdekes, egy olyan kollegina adott ennek leginkább hangot aki táblázatkezelést (azaz nem adatbázis-kezelést) húzott. Mivel az értékelésre nagyon kevés idő marad – a beugrót azonnal követi a szóbeli – ezért nagyon figyeltem, körbejárva szemmel tartottam azt, ki miként halad a feladatával. Mit mondjak – ilyenkor kell rádöbbennem, hogy bizony van alapja annak, hogy felsőoktatásban ilyen, középiskolában elsajátítandó dolgot kell számonkérni. (A SzÁMALK képzéseiben, OK az nem felsőoktatás, úgy emlékszem korábban volt ilyen tantárgy, mindig másként hívták, volt hogy ECDL kompetenciák, volt hogy Office alkalmazások, de a lényege az volt hogy ilyemsit lehetett tanítani és kellett számonkérni. Azt hiszem semmi sem mutatja jobban annak a döntésnek az idiotizmusát, nem tudok visszafogottabban fogalmazni, amelyik elsorvasztja a középiskolai informatika oktatást, mivel annak ezt, ilyesmit kellene készség szintig elsajátíttatnia...) Nehezen ment a hallgatóknak nagyon... Az eredmény? Hát erről csak annyit hogy dolgozott mindenki, és hogy nem akartam volna senkit sem emiatt elvágni a vizsgázás lehetőségétől, azt hiszem ez jelzi mekkora a távolság aközött ami született, és aközött, amit szerintem egy informatikustól el kellene várni.

Azt hittem a nehezén túl vagyunk, pedig nem. Következett a szóbeli. Pont egy tucat tétel van ezeket nem én szerkesztettem és sajnos a képzés ideje alatt átszerkesztetni sem volt módom. Pedig nagyon kellett volna! Addig rendben, hogy a tételek között a könyvtárgépesítés is szerepel, ez OK. Az is rendben van, hogy elég nagy súllyal szerepel az adatbázis kezelés, ez a képzést tekintve fontos. Az már megkérdőjelezhető, miért kell egy gyártó egy termékét (Microsoft Access) tételesen néven nevezve szerepeltetni az egyik tételben, ami csakis erről szól! Az is rendben, hogy jelölőnyelvvel kapcsolatos tétel is van (HTML), bár az már annyira nem, hogy egyetlen tanított informatika tárgyban sem szerepel tematika szinten ez (egy felvetett kérdésemre azt a választ kaptam, hogy oldjuk meg egyik tárgyban – ami OK, de akkor miért nem lehet a tematikába is belevenni?) Az is szép dolog, hogy szerepel tételben a programozás, bár ennek még a bemutatására sem elegendő a képzés ideje nem hogy valami fogások megtanítására. Nagyon hiányoltam mind a képzésből, mind a tételek közül az XML-t, pedig ennek kapcsán elméletben is sok szépet meg lehetett volna tanítani és ami szerintem alig túlbecsülhetően fontos, ehhez nagyon is lehetett volna kapcsolni gyakorlatot, magát az XML-t és/vagy egy XML interpretációt, mondjuk az SVG-t (az elég látványos ahhoz, hogy akinek tanítják, szeresse csinálni.) Szerepel durva hiba is a tételekben, a WEB lap készítés kapcsán a Dreamwaver, hát ezt finoman szólva ignoreáltuk, mi a csudának egy, ráadásul fizetős alkalmazás fogásait számonkérni (amikor persze tanítani nem tudjuk?) Szóval a tételek olyanok, amilyenek, eleget beszéltünk róla a foglalkozásokon, a legutolsón konkrétan végigmentünk mindegyiken, végigvettem melyik mit tartalmazzon kifejtés szinten.

Azt hiszem, soha még ilyen rossz hatásfokkal nem dolgoztam...

Alapvetően nem fecsegtem túl sokat, de ezt meg is mondtam a felkészítés során, a vizsga nem tanítás, itt a vizsgázó beszél, a vizsgáztató meg értékel, csendben, belebeszélés és főleg: kiigazítás nélkül. (Nemsoká' érettségi, végigszenvedhetem majd, hogy a kollégák, a legpozitívabb pedagógiai indíttatásból, nem tudván elviselni, hogy rossz dolog hangozzon el vagy a jó nem, ha a felelő nem mondja, hát mondják ők a jó feleletet, pedig vizsgán ezt nagyon nem kéne...) Szóval én csak hallgattam, ha a felelő a végére ért, akkor kérdeztem párat...

Az első felelő egy ezen a szinten nem könnyű tételt kapott, hálózati elemek. Dícséretére legyen mondva, szépen megtanulta, bár voltak benne hibák (ami nem katasztrófa), és kérdésekre nem tudott mindig válaszolni (ami viszont kár). Egészében derekas teljesítmény volt. A második felelő egy nagyon elméleti tételt fejtett ki, az információról beszélt, bár inkább felolvasta amit a felkészülés alatt leírt – ezzel sincs semmi baj. Azzal már inkább, hogy emlegette az adatvédelmet, és azt írta körül, hogy ez védelem – az adatnak :( Pedig erről beszéltünk...! A harmadik felelő azt az ominózus Access-es tételt fejtette ki amit emlegettem fentebb. Végül is szépen feldolgozta, bár azt nem értettem (szerintem ő sem), miért negyedik generációs fejlesztőnyelv ez, de hát végül is nem feszegettük, a felelet szintén derekas teljesítmény volt. A következő felelő egy fiatal kollegina, a WEB hely tervezéssel, CSS-sel PHP-val foglalkozó tételt fejtett ki. Na ez az amihez em votl tantárgy, feldolgoztuk a lehetőségekhez képest de hát kevés volt az. A felelet ott volt rendesen, bár kicsit kapkodós volt, kicsit kevesebb szóval több infó talán jobb lett volna, de végül is a tételt kifejtette, ebben is ott volt a felkészülés, a munka... A következő felelő a TCP/IP és ehhez kapcsolódó témaköröket kellett elmondja. Kellett volna... A kolleginát foglalkozáson nem sokat láttam, ami persze még nem ok arra, hogy ennyire semmit se tudjon a tételről. Pedig ez megtanulható, erről volt elég idő beszélni – beszéltünk is – ez informatikusnak akkor is fontos, ha humán informatikus. Ez volt aznap az első eset amikor komolyan gondoltam arra, az eddigi szigorlatok történetében először ennyi, elégtelen, jöjjön még egyszer! A következő felelő talán a legjobb tételt húzta, adatbázis modellek.... Ezt is kidolgoztuk, volt hozzá elméleti foglalkozás, gyakorlat is (ha csak Access-szel is). Ha az előbbi felelet mellbevágóan kevés volt, ez még annál is kevesebb, ez volt az amikor maga a felelő ismerte el, hogy ebből bizony semmit sem tud. Ha eddig mérges voltam, ez volt a tanácstalanság pillanata. Kivágjam? Vagy húz még egyet? Az utóbbi, bármennyire is más a véleményem, azt gondolom mindenkinek jár még lehetőség, lehet, hogy peches és csak pont ezt az egyet nem tudja... A másodjára húzott tétel pedig legalább olyan jó tétel volt, kézzelfogható, olyan, amit csináltunk a gyakorlatban is – igaz, sajnos régen. A HTML nyelvről kellett beszélni. Kellett volna... Erről sem mondott a kollegina sajnos sokat... És akkor igen finoman fogalmaztam! Ahogy előző, úgy ennek a felelőnek a kérdését is félretettem... A következő felelő – megfelelő felelőszám után egy-egy tételt visszatettem – ismét az információról beszélt, ez rendben is volt, korrektül elmondta amit kell, bár a lottószámok információtartalmára vonatkozó kérdésnél nem votl elég ravasz a képlet értelmezésével kapcsolatban, sebaj... A következő tétel valóban nem könnyű – bár az adatbázisos feladatok során ezt erőltettem, az SQL-ről kellett: inkább azt mondom: lehetett volna beszélnie, nekem ez nagyon tetsző tétel. Neki nem, sajnos... Ez is gyenge – ha nem igyekeznék kerülni, hogy sértő legyen, azt mondhatnám: pocsék! - felelet volt... A következő felelő a másik Access-es tételt fejtette ki. Az indítás ijesztő volt, az Access-t táblázatkezelőnek nevezte, de ezt tekinthetjük véletlen bakinak, a többi amit elmondott rendesen ott volt.

Ennyi volt – kis csapat, ám nekem mellbevágóan negatív élmény volt, hogy kilenc főből három, a csapat harmada olyan feleletet adott, hogy... Na mindegy, maradjunk abba hogy a minimumot el nem érő szinten abszolválták. Mivel azonban a másik két tárgyból elfogadható volt a feleletük, végül is a szigorlatuk elégségessel megvan (egy különmegállapodással kettejük kapcsán), viszont semmi sem haszon nélkül való. Bár ez a haszon most semmire se jó, hiszen jövőre egészen biztosan nem lesz ilyen vizsga, azután meg a csuda tudja. A tételeket mindenképpen frissíteni kellene. Mindenképpen összhangba hoznia tárgyakkal, azzal amiről el is hangzik valami a foglalkozások során. Azt pedig valahogyan tudatosítani a hallgatókban, hogy felkészületlenül menni vizsgázni sem nem bűn, sem nem udvariatlanság, csak hát akkor megeshet, hogy kivágják az embert...

FKIAV

(#2563) 2014. április 25., péntek

Na végre... :( Késve (bár de törve nem :)), szóval megkésve mert rosszul emlékeztem egy dátumra, de kijavítottam a FKIAV feladatokat, pontosabban az I. és a II. kategória szövegszerkesztési, és a II. kategória adatbázis-kezelési feladatait. Jó ötletnek tűnt több hónapja, hogy vállaljak adatbázis feladat készítését, a SzÁMALK-osaimnak is tanítottam ilyet. Aztán felvetődött, csinálnék-e szövegszerkesztési feladatot is, én meg felelőtlenül igent mondtam rá. Persze, a feladat elkészítése is rohamtempóban történt (ami a feladaton ugyan nem, de a javítási útmutatón meglátszik, még szerencse, hogy csak én javítok ez alapján, nem többen), de akkor legalább nem késtem el a határidőt.

Most igen...

A levélben amiben szó esett erről (is), szerepelt több dátum is, én erre a maira emlékeztem, hát nem... Mindegy, sajnálkoztam, mást tenni.

A javítás szolgál tanulságokkal. Az első és talán legfontosabb hogy igazán „áramvonalas” feladat csak úgy készülhet ahogyan az érettségi feladatok is, idő kell neki és az is jó, ha többen kell átnézik. Ez persze nem egyszerű, egy ilyen versenynél ahol már finanszírozás sincs, azt hiszem ez megoldhatatlan. A másik az, hogy idő kell rá, nem szabad az utolsó pillanatban kapkodva nekikezdeni – bár a határidő igen jó múzsa...

A szövegszerkesztés feladattal kapcsolatos első tapasztalat az, hogy könyvjelzőt és linket használni még a versenyzők sem nagyon tudnak. (És én még mezőutasításokkal szerettem volna feldobni, érdekesebbé tenni a feladatot...) Általában feltehetően a tanítás során a nagy dokumentumok kezelésére vagy idő vagy figyelem vagy egyik sem jut... Persze a szövegszerkesztő az nem kiadványszerkesztő... Vagy csak nagyon közel áll hozzá... Tanulság az is, hogy gond a verziók közötti eltérés, pedig itt csak Word volt, de a 2003 (amit én használok) és a 2007 (amit a versenyzők) azért eltér valamelyest... Persze én vagyok elmaradva...

Az adatbáziskezeléssel kapcsolatosan még érdekesebbek a tapasztalatok. Ez csak a II. kategóriában volt. Van annak értelme, hogy az I. kategóriában (9. és 10. évfolyam) ilyen nincs, bár az is fontos kérdés (lehetne), hogy az alkalmazói versenyen kell-e adatbázis-kezelés... Akár kell akár nem, itt volt. Érdekes, hogy aki összecsapta a Word-öt, az az Access-el többet foglalkozott, nem tudom ez tendencia-e vagy véletlen. Az UTF-8 kódolás szinte senkinek nem okozott gondot, a megfelelő mezőnévre nem figyelt mindenki. Általános viszont (egyetlen kivétel sem volt!), hogy csakis QBE rácson dolgoztak a versenyzők (ez az SQL forrás szószátyárságából jól látszik!) Senki sem használt SQL-t! OK, hogy középiskolában ilyen okosságot nem szabad – na jó ez gonoszkodás: a szűk keret miatt nem lehet – tanítani, de a versenyfelkészítés során miért nem ezt szoktatják a versenyezni kész tanulókkal? Az a grafikus istenátka semmi értelmesre nem jó, elrejti a lányeget, hosszabb távon haszontalan ismeretet ad, az SQL meg használható lenne később is... Persze megint ott az ellenvetés (megalapozottan!), hogy alkalmazói szinten az SQL ismeretet számonkérni – hangsúlyozom, itt senki sem kérte, QBE rácson szépen megoldható volt a feladat) –, kicsit olyan, mint a WEB lap készítés során nem csak HTML de CSS ismereteket is kérni. A dolog másik oldala pedig az, hogy kell-e, érdemes-e elavult technológiát kérni, vagy (a WEB szerkesztésnél maradva) olyasmit, amit valódi WEB lap készítéséhez nem nagyon használnak...? (WEB-es feladataim nem voltak.)

Kivárás

(#2528) 2014. február 25., kedd

Még sehol sem vagyok a feladattal pedig nemsoká' le kell adni. Na jó ez nem teljesen igaz: nem az hogy nemsoká le kell adni, sajnos az tény, hanem hogy semmi sincs meg belőle. De, már egy nulladik változat elkészült, de kicsit szeretnék erősíteni rajta (hiszen versenyfeladat ráadásul döntős!), és most már kikerekedett az adathalmaz is. Az adatgyűjtés idején még folyamatban voltak, asszem a napokban viszont lezárultak a játékok, keresem is az eredményeket, az éremtáblázatokat, a résztvevők statisztikáját, azt is bele tudom építeni. Szóval akkor ezért vártam eddig ezzel... :)

Közoktatási statisztika

(#2454) 2013. október 15., kedd

kirstat1.jpg

Így indult: ekkor még teljesen üres az adatfeltöltő felület...

Október elejével ismét eljött ez is: a közoktatási statisztika elkészítésének feladata és ideje.

Ez az a feladat ahol nem kell a másik oldalon egyezkedni, nincs személyes elfogadás – és az utóbbi idők tapasztalata alapján hozzá kell tenni: nincs a léc emelgetése, a szabályok módosítgatása: a feladat összetett, de mindig pontosan kiszámítható.

Az első képen látható ablakon a suli alapadatait kell bevinni. Ezután úgynevezett lapokat (ezek valójában WEB-es űrlap, azaz form-csoportok, lapcsoportok – kell a feladatellátási helyhez kapcsolni. (Elképsztően magyartalan kifejezés, a vasutasok hülye szóhasználatára emlékeztet akik a mozdonyt például gépnek titulálják...)

Mindig kell egy lapcsoport a 9...13 azaz a közismereti évfolyamok számára. Kell egy másik a szakmai képzéshez, itt a tanított szakma ás utóbb, mivel eszement tempóban változtatgatják, a „régi” és az „új” OKJ szerinti képzéseknek megfelelően több tanulói és itt ezekhez kapcsolta szakmai képzési adatlapot fűzni. Idén volt még egy az SNI-s diák miatt...

Ezután jön a neheze: az egyes lapcsoportokban megkeresni azokat a form-okat, lapokat amikre ott és nekünk kell adatot bevinni, eldönteni honnan származhatnak, és előszedni onnan (iskolasztatisztika Excel táblája, F2) vagy elkérni attól aki ezt szolgáltatni tudja (rendszergazda, könyvtáros, oktatástechnikus, műhelyiroda adminisztrátor, gazdasági ügyintéző). Utóbbi estben a bevitel mellett a tartalom kontrollja is fontos...

Ha bent van aminek úgy gondolom, felhordva, beírva kell lennie, akkor következik a legnyűgösebb dolog, a hibakeresés és -javítás, ezzel szokott a legtöbb idő elmenni.

Valamiért idén a rendelkezésre álló majd' két hetes időablak végére csúszott a feladat, a teljes átadás a lenti kép szerint a határidő napja előtti estére került... A hétvégén is a suliban csináltam: szombaton mert a táblák lenyomtatása csak ott lehetséges, vasárnap meg egészen egyszerűen az UPC úgy gondolta, nem kell a net a munkaszüneti napra :(

Készen van. Éva biztos nem lenne büszke erre, rám: elég sok a nemkritikus hiba. Ő biztosan még napokat dolgozott volna rajta, keresgélte volna az okokat és a minimumra leszorította volna ezeket is. Emlékszem, valamelyik évben panaszolta, hogy ezt az egyet nem tudja ignoreálni: „Működő iskolában nincs leány?” Akkor még nem volt. Azóta változott egy's más... Szóval most vannak kritikus hibák, de egészen egyszerűen nem érdekelt tegnap este, vigye az ördög: ennyi az ennyi, lezártam, feladtam. Ez a feladat megvan. Remélem, a következő években is lesz...

kirstat2.jpg

...és ez volt a vége: miután kritikus hiba a hibaellenőrzés során már nem bukkant fel, következett az adatátadás. Amint látszik, sokan gondolták az utolsó pillanatra hagyni, nagyon soká lett ebből a háromjegyű számból nulla. Mindegy, ilyekor már türelmesen vár az ember...

Péntek, iskola

(#2325) 2013. január 27. vasárnap

A péntek nem volt egyszerű – bár rosszabb is volt már. Petra nem volt, kettő óra az ő pénteki óráiból rám maradt. Az első a 09.E osztály egyik felének. Velük volt foglalkozásom csütörtökön is (és lesz hétfőn is). Mókás, jókedvű csapat, értelmesek is és Petra jól megtanította őket arra, ami most a tanagyag. Alapvetően nincs velük baj, bár kell a keménység, a határozottság, kell hogy érezzék, akár ha helyettesítés is van, azért az nem 45 perc jópofizás hanem pont olyan munka mint ha Petrával lenne óra (remélem nem rosszabb) Folytattuk amit korábban megkezdtünk. Persze lehetne továbbmenni de azt most nem akartam velük. Egy eléggé összetett feladatot, a malomról szóló prezentációt csináltuk meg. Ez nem ment egy óra alatt: csütörtökön kezdtük, aztán pénteken a nyelvlaborban folytattuk.

Nagyon hiányzott csütörtökön is a kettesben a projektor – a csuda tudja hova lett, erősködtem korábban hogy legyen ott, de se Petra nem használja se Gyuszi, amit nagyon nem értek Miért kell mesélni arról, hogy mit hol hogyan csináljon a gyerek a képernyőn, ahogyan Petra teszi és miért kell a tanári gép köré gyűjteni a gyereket ha meg akarja mutatni mi a teendő, ahogyan Gyuszi teszi. Na mindegy: ez van. Persze hogy ha az ott tanítók nem használják, és ha pusztulunk lefelé hála a körülményeknek és a folyamatos forráskivonásnak, hála annak hogy nem csak a pénz kevesebb de ráteszi a kezét ez meg az – a korábbi fenntartó például leemelt a nekünk szánt szakképzési támogatásból a hatalmas nagy semmiért! – meg hála annak hogy a fene nagy sikertörténet kapcsán a mostani fenntartó valahol a holdban vagy egy másik galaxisban van és semmihez sem lehet egyszerűen sem engedélyt de meg sem pénz kapni, (ami régebben a GSz volt, ott most telefonon senki sem elérhető, már, még ma meg az isten tudja milyen okokkal éppen nincs bent), szóval sikertörténet a javából hála a sok körülménynek csak éppen eszköz egyre kevesebb. Ami van romlik, ami romlik annak a javíttatására meg egészen egyszerűen nincs pénz. Ez az igazi sikertörténet! Például ugrott az a projektor, mert a műszaki vonal érdekérvényesítése erősebb, egy ott megpurcant projektor helyett persze hogy ezt vitték el. Ha nem használják a kollégák, itt akkor persze jól tették, hogy elvitték oda (nem tudom hova) – csak persze nekem meg nagyon hiányzott csütörtökön.

Meg lehet az órát így is tartani, de nagyon kell tudni mit csinál a gyerek, nagyon kell ismerni a feladatot is, meg a programot is amivel elkészítik. Sokszor jut eszembe, amikor ha kérdez a gyerek és nekem fejből, emlékezve a program megfelelő ablakára kell mondanom, hogy hol mit csináljon, hogy ami ez kicsiben, az lehet nagyban – a vakon sakkozás! Pénteken a nyelvi laborban esély sincs kivetítőre mert ott régen valami analóg rendszerrel tanították a nyelvtanár kollégák és kolléganők a diákokat, mostanra azt hiszem „csak” neteznek nyelvoktatási céllal... A 09.E-sekkel elvoltunk, a feladattal végeztünk is. Feszes óra volt, senki sem maradt le és nem volt olyan, akinél nem készült el: ritka az ilyen sajnos. Pedig mindegyiknek ilyennek kellene lennie.

Előtte is, ezután is is a szakrajzra készültem. Kora reggel amint megjöttek, beszedtem a srácaimtól a feladatot, a házi feladatot. Hát mit mondjak... Nem egy nyelvet beszélünk? Hiába mondom nekik, nem dolgoznak szépen, áttekinthetően, tisztábban kellene. Volt aki éppen hogy nem összegyűrve, de kétrét hajtva és koszosan adta be a rajzlapot, a másik valami cikkcakkos tépett szélű lapon adta be, a harmadik valami újrahasznosított barna csomagolópapíron. Házi feladatot! Szakrajzból! Volt aki, egy kilencedikesben jó tanuló, ott akarta megcsinálni, egy üres rajzlapot hozott – beszedtem, nevét ráírva megkapta érte az elégtelent! 15..17 évesek: mikor hiszik el hogy a kiadott feladat, házi feladat, nem kajla vigyorral a suliba, a beadás napja reggelén megcsinálandó, mikor hiszik el hogy a házi feladatot odahaza kell megcsinálni. Nem tudom ez mikorra javul valamit...

A harmadik óra egy másik kilencedikes csapattal volt, de mert a hely rendelkezésre állt, mert nem volt ott óta, bevittem őket a 37-esbe. Persze hogy pont akkor kellett Gábornak a szervert újraindítani, ami azt jelenti, hogy a 37-es tanári monitorja kell neki ehhez, így nem hogy a srácoknak net, de még kivetítő sem volt. Hát... Ez van, ebből kell valamit kihozni. Mivel mindezeket a rossz körülményeket persze csak az utolsó pillanatban tudtam meg. Rögtönözni kellett – nem szeretem az ilyeneket mert ezek nem mindig sikerülnek... Most is prezentáció kezelés volt, de kis elmélet is (nem nagyon kedvelem, az informatika gyakorlati tárgy), egy kis fecsej arról, mi is a prezentációkezelés, aztán hogy fenntartsam az érdeklődést: mindenki saját magáról írt pár sort és készített ebből prezentációt. Az animálásig már nem jutottunk el. Majdnem semmi eszközzel kellett értelmeset csinálni, talán ez az lett, értelmesen kitöltött, nem haszontalan óra...

A hatodik óráig levő időt arra (is) felhasználtam, hogy konzultáltam Zsil-lel. Szombaton a három háromórás blokkból az utolsó a multimédia foglalkozás sorozat utolsó foglalkozása. Most mozgókép és hang szerkesztése a feladat. Zsil-től kaptam egy Adobe Premier-t, azt amit annak idején nem kevés pénzért megvette a suli. Egy iskolai ünnepély felvételén bemutatott pár fogást, amiért nagyon hálás vagyok neki. A filmet három részre darabolva az utolsó két részt megcserélte, majd a film elejére egy fekete képernyőt tett, majd feliratot. Elejére is, a végére is. Utána effekttel megcsinálta, hogy a vágásoknál ne ugorjon... Aztán renderelt... Nekem ezek ismeretlenek voltak, de nagyon hálás vagyok, hogy megmutatta, enélkül a szombati harmadik foglalkozással nagy bajban lettem volna... Nagyon féltem ettől a foglalkozástól, de mostanra egészen tetszik, ezt érdemes lenne akár a középiskolai tanításba is bevinni, ha lenne ingyenes program és a dolog nem lenne gépigényes. A gyerekeknek egészen biztosan igen nagyon tetszene.

A hatodikban szakrajz volt az enyéimekkel. A vetületi ábrázolás témakőr végénél tartunk. A csapat nagy része nem veszi a dolgot komolyan – lásd fentebb, amit a házi feladatról írtam – és ami még rettentően zavar: állandóan, szünet nélkül beszélnek! Nem tudom mi a fenét lehet ezzel kezdeni: a pénteki óra után kétharmadának semmi dolga, a harmadik harmada meg műhelybe megy utána. Így vagy úgy, a lényeg, hogy ha fecsegéssel meg fegyelmezetlenkedéssel elvacakolják nekem az időt, hát tovább ott tartom őket. Erre nagyon-nagyon szoktak neheztelni. A szülőin is szóba kell majd ezt hozzam... Megmondtam nekik, hogy sok mindent lehet csak azt nem hogy a feladatot nem végezzük el! Most a kúp mindenféle ferde síkokkal való metszését csináljuk. Sajnos hogy nem nagyon tudom a többség érdeklődését felkelteni – pedig nagyon érdekes dolog. (Nem tudom, mennyi bajom lesz a hétfőn elkezdeni szándékozott axonometrikus ábrázolással...)

Pénteken volt egy hetedik óra is. Edina osztályában vagy hatan érettségizni szeretnének, kértek korrepet... A hetedik óra neki is nekem is jó, a 37-s rendelkezésre áll. Most már ment a szerver, most már rendelkezésre állt a kivetítő. Évával nem sok adatbázisos feladatot csinálnak (tavaly Erika tanította őket de az év majdnem felét, többet is talán én dolgoztam velük mert Erika tartósan betegállományban volt), szóval nem sok adatbázisos feladat volti ebben az évben, hát mondjuk ezen lehet segíteni. Azzal foglalkoztunk, persze SQL-lel (a QBE rács csal lúzereknek való bohóckodás). Azt viszont nem értem, hogy Éva az érettségiről miért nem mesélt el neki, minél többet. Vagy megtette, csak a diákok letagadják? Nem tudom. A srácokkal tehát, mind a hárommal :) SQL-ben egyszerű lekérdezésekkel adatbázist kezeltünk, nem nagyon reagáltak, nem tudom miért voltak annyira megszeppenve, de remélem majd később feloldódnak.

Délután hamar elcsendesült az iskola... Kicsit a naplóellenőrzőssel bíbelődtem, aztán a szombati foglalkozásra készültem. HTML, XML... Sajnos eléggé kevés időm maradt rá, de hát ebből kellett valamit kihozni. Nem maradtam sokáig... Este Pöttyösben feltettem az asztali gépre a Premier-t, a filmet kipróbáltam vágni szerkeszteni, nagyjából meglenni éreztem vele. Az AudaCity egyszerűbb történet, ingyenes program, nem is annyira gépigényes. Nagyon fáradt voltam, el-elaludtam az asztali gép előtt, a kis gépen a másik foglalkozásra készülni már nem is volt energiám

HTML, XML és PhotoShop

(#2313) 2013. január 20. vasárnap

xxxx

”Kinetikus művészet” - korábban a keretes lapok szemléltetésére csináltattam, most a DIV-ek és a CSS használatát tanultuk ezen... Szeretem ezt a feladatot, a második képen mutatottat városkép (Grande Arche, ezt láthattam is, nagyon tetszett) kapcsán.

xxxx

Ez lett a számonkérő feladat, három file-ból kellett összeszerkeszteni...

(HTML, XML és PhotoShop) A hét vége közeledtével égetően szükségessé vált a szombati foglalkozásokra készülni. Kétféle órasorozatot vihetek most a SzÁMALK Szakközépiskolában: a szombat reggeli órasorozat rendszergazda képzésben HTML XML szerkesztésről szól. Eddig csak HTML volt, az elmúlt órán már a CSS-se, foglalkoztunk. Sajnos a többség elég nehezen érti... Az előző foglalkozáson íratott számonkérés hosszadalmas volt, de ez volt az egyetlen nehézsége. Egy nagy, összetett táblázat az oldal váza ebbe egy kisebb táblázat kellett készíteni. Tökéletes megoldás azt hiszem nem is született, nagyon gyenge sajnos annál több... Pedig ehhez a feladathoz még „csak” kitartás és nagy odafigyelés kellett – azokhoz amiket ezután, ahhoz már a CSS (és a övetkezőhöz az XML és annak egy realizációja, a CSV) valamelyes ismerete, habár ez utóbbi kettőből – sajnos – az órarend sajátossága miatt (dupla foglalkozás az utolsó) már számonkérni nem tudok.

A délutáni foglalkozás még nehezebb. Maga a tananyag nem az, képkezelés PhotoShop-pal – a baj csak az, hogy én ezzel korábban nem foglalkoztam, sokkal-sokkal többet kell egy foglalkozásra készülni mint olyan témakör esetén amit korábban már tanítottam. (Ha lesz, ha lenne ilyen órasorozatom a későbbiekben, kevesebb munkával menne, majd meglátjuk). Szombaton egy kisebb feladat (liquid szűrővel egy gömbölyű alakzat kockává formázása) A számonkérő feladatban viszont az eddigiekben csinált feladatokat sorbafűztem: így megvalósult amit a tantárgyi program követel azaz komplex feladattal kérünk számon, megvalósult az hogy csak olyat kérjünk számon amit meg is tanítunk. Tartottam nagyon attól, hogy kevés lesz az el(ő)készített anyag az órára, de nem: a számonkérő feladat volt a második, és volt aki ötkor adta be – 16:50-ig tart a délutáni foglalkozás és szünetet még nem is tartottunk... Hab a torán – nem szeretem hab – hogy sajnos a programmal komoly gondok voltak: a PhotoShop Cs5.1 változatával dolgoztunk, hát az utolsó két foglalkozáson már csak nehezen, ugyanis a trial (!) verzió 30 napja lejárt... Fel nem tudom fogni, hogy az iskola, ha nincs pénze megvenni a PhotoShop programot, miért nem a grafika használatára és nem adott program használatára helyezi a hangsúlyt (főleg ha a képzettek nem is profi grafikusok lesznek, hiszen szombaton például szoftvertervezőket tanítottam), miért nem preferálja az iskola az ingyenes alkalmazásokat főleg, ha deklaráltan a tantárgynak (órasorozatnak) sem előzménye nincs sem folytatása, ha semmi más tárgy nem épít rá... Na mindegy, kérdés amire soha sem lesz válasz...

Szombat

(#2309) 2013. január 12., szombat

60629

Napkelte január közepén, olyan fél nyolc tájt...

Péntek este annyira volt erőm, hogy kiválogattam, milyen feladatokkal próbálkozom majd a szombati foglalkozáson, a multimádia a kritikus. A HTML, XML foglalkozáshoz megcsináltam a számonkérő feladatot még pénteken délután. Szombaton nagyon korán akartam kelni, hogy rendbe tegyem ezeket, de persze a „nagyon”, az nem sikerült...

Háromnegyed nyolc tájt indultam, Kelenföldre végül is nem kellett menni... A SzÁMALK környéke reggel még nem nagyon zsúfolt (nem úgy délben, kora délután). Az első foglalkozás a HTML, XML. Azt korábban jeleztem a hallgatóknak, hogy lesz számonkérés, bár a végére ígértem de meggondoltam magam és azzal kezdtünk – na ez igen nagyon jó ötletnek bizonyult, mivel a számonkérő feladat ha bonyolult nem is, de hosszadalmas volt igencsak. Legalábbis sokat-sokat dolgoztak rajt’ a hallgatók. (Ha a végére hagytam, elég nagy gondban lettek volna és persze én is...) Sajnos pár dolgozatot leszámítva közel sem születtek jó megoldások – pedig ez még „csak” a statikus, CSS-nélküli HTML volt, igaz táblázatot táblázatba ágyazva, de hát ők nem felhasználói szintű informatikát kapnak, nekik ez szakmájuk lesz (ez a csoport momentán általános rendszergazda). A foglalkozást bonyolította, hogy nem volt a végére net, a mail útján való feladatbeadás nem volt lehetséges, pendirve-on kellett összemásolnom a kész anyagokat. Annyian vannak hogy ez nem egyszerű...

A következő majdnem három óra üres volt, nincs foglalkozásom – átmentem a suliba. Gyors ebéd a kínaiba, utána belevetettem magam a délutáni foglalkozás feladataiba. Ezt nem csinálom napi szinten (nem a foglalkozásra készülést :) hanem azt, ami a délutáni fogllakozás anyaga, a PhotoShp használata), ezért erre sokkal-sokkal többet kell készülni. Itt is azt találtam ki, hogy számonkérő feladattal kezdünk, de itt még annyira sem mertem eltérni az órán gyakorolt feladattól mint a másik tárgyban a másik csoportban. Egy olyan feladatot csináltam amilyet december 22-én dolgoztunk fel. Na akkor is volt gond: a karácsony előtti utolsó, ráadásul szombatra eső munkanap az eredetileg kiírt teremből, mivel az nem a SzÁMALK szakközépiskola hanem a GDF épületében van és azt meg délben lezárták, áttettek minket egy olyan teremben ahol – nincs gép! Elég bajos PhotoShop kezelést tanulni gép nélkül... Nagyon kevesen voltak a hallgatók, ezért megoldható volt, és a rendszergazda rendes volt mert meg is oldotta, hogy lehozott laptopokat és azon dolgoztunk. Így vagy úgy: az akkori feladatfeldolgozás körülményei nem voltak ideálisak, ez is nehezítette, hogy az ahhoz hasonlót most megoldják a diákok. Nagyjából azért ment – volna a dolog ha program lett volna hozzá :( Már az elmúlt héten jeleztem a sulinak, hogy a trial lejárt a gépeken... Nem történt semmi, most is ugyanazt találtuk... Volt gép ahol a CS3ast sikerült elindítani, a baj csak az hogy az nem egészen ugyanaz, sem kezelőfelületében sem funkcionalitásában (ha ugyanaz volna nem lenne kettő verziószám különbség!), másutt meg... Hát másutt meg más módszerrel sikerült életet lehelni a programba – de nem így kellene ennek lenni, nem lenne szabad hogy nem legális eszközök kelljenek egy óra megtartásához. (Értem én, hogy a SzÁMALK szakközépiskolának egy erősen túlkínálati oktatási piacon kell talpon maradnia és ebben a harcban, ez minden túlzás nélkül az, fegyvertény hogy PhotoShop-ot oktat és a grafika kezelésére mondjuk nem az ingyenes GIMP-et tanítja a diákoknak, de ez így akkro sincs rendben mert meghirdet valamit amije valójában nincs is... :() Nyögvenyelős volt nagyon ez a foglalkozás...

60627

A SzÁMALK sakközépiskola épülete

A szünetek kihagyása miatt fél ötkor végeztünk, amikor kijöttem az épületből még nem volt koromsötét – azzal bíztatja magát ilyentájt az ember, hogy lám-lám, máris hosszabbodnak a napok. (Biztosna hosszabbodnak de ebből még olyan sok nem látszik...)

Feladat volt, vásárlás. Spar – a közelünkben kettő is van,m mind nagyjából olyan 6...800 méterre. A Napfény utcaihoz mentem elsőre, aztán láttam hogy vasárnap kettőkor az hosszabb időre bezár mert átépítik. Gondolom akkor a készleteket már nem töltötték fel, de mivel semmi különöset csak nagy tömegűt kellett venni (azt még rém merik bízni :):) azért próbálkoztam... Volna - de ötkor bezárt, a biztonsági őr már be sem engedett... Nosza, a másik Spár-hoz az Ecseri úthoz mentem, na ott meg éppen akkor zártak, persze hogy az is bezár ötkor. (Elkényeztetik a viszonyok az embert – emlékszem gyerekkoromban a közeli falusi bolt reggel hét és délután négy között volt nyitva munkanapokon és slussz – ahhoz képest hogy hétvégén is nyitva vannak a boltok, számottevő többlet. Aki meg szombaton dolgozik, az magára vessen, minek halmozni az élvezeteket :))

Kaja Pöttyösben, utána indultam ki Ürömre. Kis hó esett, el akartam lapátolni aztán egy ötlettől vezérelve inkább a nyírfaseprűt kerestem meg. Kerestem volna, de nem találtam, el is ment vele egy jó idő. Igaz, addig valamelyest belemelegedett... Nem is csináltam már este semmi értelmeset a TV nézésen kívül (ott UPC Direct van, annak sokkal jobb a csatornaválasztéka, mint itt az UPC-nek. Gondolkodtam az átíratás után a csomagváltáson, nem kell talán mint a sok száz TV csatorna, főleg mert negyedük horvát, román, szerb meg ki tudja még mi nyelven beszélő hírcsatorna, de sajna, a legalacsonyabb díjkategóriába eső csatornacsomagban csak a magyar királyi TV van meg a nemzetiszín pántlikás Duna TV-k, meg még pár gagyi kereskedelmi TV, ez úgy meg simán nézhetetlen...)