(#2753) 2015. március 4., szerda

Tegnap szakrajz óra, egy tizedikes osztállyal. Nem túl jó a hírük, hangoskodónak rendetlennek hiszi őket mindenki – azok is –, de nekem nincs velük bajom. Olykor emeltebb hang kell hozzájuk, de harag az nincs, kamaszfiúk… A szakmais magyarázatra mindig figyelnek, és ez a lényeg… Tegnap a hegesztésről magyarázok, lemezél megmunkálásról, olvadék- és hozzáadott anyagról, védőgázról, hegfürdőről, varrathernyóról, csupa érdekes dolog… Figyeltek is… Közben meg akarok nézni valami a könyvben, de nem látom jól, keresem a szemüvegemet. Sem az ingem zsebében nincs, sem az asztalon, sem a laptopon, éppen azon vagyok, hogy visszamegyek az irodába érte amikor félhangosan elmormolom, hol is lehet a szemüvegem. Erre az első sorban ülő srác megjegyzi: Ott van a tanár úr ezében. És tényleg, pont hogy ne feledjem hova tettem, nem teszem soha le, a mutatópálcával egyetemben mindig a kezemen van. Most ezt elfelejtettem… Ajaj, mi jön még?