Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Vége

(#2922) 2017. július 8., szombat

Hétfőn véget ért a tanév. Magy majdnem...

Megvolt a záró értekezlet. Erre nekem egy érettségis statisztikás és egy kompetenciaméréses statisztikás dologgal kell mindig készülnöm. Most mindkettőt elsunnyogtam: az utóbbi mondjuk totál felesleges, mert a megfelelő lapon egészen korrekt tájékoztatás olvasható az iskoláról (ezt szoktuk a saját honlapunkra átemelni), az előbbit majd az augusztus végén leadandó zárójelentéshez majd megcsinálom. Amit szóban elmondtam az az újdonság, a szakmai érettségi tárgy eredményeinek vázolása volt. Nem számokkal, nem diagramokkal – azt hiszem, a záró értekezleten elég kevés kolléga kíváncsi számokra és diagramokra. Mivel benne voltam (én is javítottam és én is vizsgáztattam) és mert a fő fő hatóságok kértek ilyet korábban, nagy vonalakban még a mennyiségi értékeket is tudtam vázolni. Hamar a végére jutottam, szerintem senki sem igényelt többet.

Utána megvolt az értekezlet szokásos része, a tagintézmény-vezető (korábban: igazgató) tartja ezt meg, elmondja ami jó volt a tanévben és azt is, ami rossz. Nemkicsit rossz (szerintem), hogy a tanári kajlaságokat, hibákat általánosságban, nem nevesítve. Ez baj, így mindenkire vonatkozik… Amikor például arról van szó, sok tanár késik az órájáról, persze én is a sok tanár részese vagyok (mert miért is ne): pedig ebben a tanévben azt hiszem kettő alkalommal nem kezdtem az órámat azzal becsengetéskor, hogy jelentsen a hetes, akkor is a fő fő hatóság akart valamit azonnal. OK, ez mentegetőzés, de mégis más, mint amikor a drága aranyos kollegina csengetéskor kezd vonulni az órájára, de persze még hosszú perceket a folyosón el kell trécselnie a másik kolleginával… Szóval az általános negatív megállapítások sajnos mindenkire vonatkoznak… Nevesíteni kellene, másként nem ér semmit. Mindegy, túlélhető.

Majdnem fél kettő volt, mire az ebédre sor került. Most hideg ebéd volt, azaz nem állhatott elő az, ami a karácsonyi ebédnél, hogy (akkor) a marhapörkölt lassan főtt meg, az összegyűltek egy része ilyen olyan indokkal még az ebédelés előtt elment. Az ebéd pazar volt (köszönet a készítőinek, Lippai Jóskának és Csőke Sanyinak): hideg gyümölcsleves, nagyon eltalálva mennyi édes és mennyi savanyú kell bele! A második választható: töltött dagadó vagy sült csirkecomb. A köret majonézes kukorica. Jó volt, finom volt, nagyon.

Ezzel a tanév nagyjából véget ért. Nekem persze akadt és akad is még dolgom, le kellett zárni az érettségi adminisztrálást az egyes csoportoknál (ez megtörtént, bár tegnap ezt hiányolta a fő fő hatóság), mint kiderült az előzetes tantárgyfelosztásból is kimaradt egy kattintás (most át kell aztat küldeni ami szerintem nettó hülyeség, de mindennek van jó oldala: ez azt jelzi, hogy a fő fő hatóság nem lát rá online az elektronikus naplónkra [ezt mondjuk a kollégáknak elárulni nem fogom elsietni], hanem amit akar, azt egy ilyen „küldés” funkcióval el kell küldeni. Megvolt ez is.). Az érettségi elszámolás majdnem kész, ezt leadni a jövő hét feladata, és azután már „csak” az órarend bütykölése lesz feladat. Remélem, idén nem lesz az a pofán vágás, ami engem illet: nekem szánt pofán vágás, hogy küzdök vele nyáron aztán szeptember elsején kiveszik a kezemből és valaki más más szabályokkal jeleskedhet hogy haj de jól megcsinálta. Mindegy, ha így is lesz, nem tudok mit tenni. Hja, vettem lottót! :)

Lemorzsolódás

(#2921) 2017. június 27., kedd

Első alkalommal ezen tanév első féléve után, azaz ezen naptári év elején kellett ilyet csinálni. Valami baromi hosszú neve van, mindegy is mi mert az egész úgy marhaság ahogyan van. Valaki, akinek van rá hatása és szereti a statisztikát, keresztülnyomta, valakik akik csak a szép szavakat értik de a mögöttes tartalmat nem, jóváhagyták, na ettől kezdve évente két alkalommal ezzel foglalkozni kell.

Kis statisztika. Olyan, mint az októberi és nagyjából pont annyi is az értelme. Nem általában a statisztikát tartom ostobaságnak, mert ha pontosan körülhatárolt adatokból pontosan megadott szempontok szerit végzünk feldolgozást, abból okosság is kisülhet. Csak hát sajnos nagyon egyszerű összeadni az almát a körtével, csábító a lehetőség, hogy értelmezzük és értékeljük azt hogy 42, de ez akkor is egy színtiszta marhaság, munka feleslegesen, értelem nélkül.

Mindegy, a nehezével megvagyok. Az iskolastatisztika alapján kellett mindenféle hülyeségeket felvinni. Nem a célt hanem a módszert tartom ostobának és feleslegesnek. (Persze csak akkor felesleges, ha nem az a cél, hogy a vizsgaidőszakban naplopással és unatkozással foglalkozó intézményvezető helyettesek kapjanak már valami munkát – na erre pont jó!) A lemorzsolódás, a korai intézmény elhagyás, a végzettség nélküli kilépés valós probléma. Nem vagyok elég képzett ahhoz, hogy kitaláljam, mi lenne a jó stratégia ennek csökkentésére (de meg nem is fizetnek meg hogy ezen agyaljak). Az biztos, hogy egy vagy több dolgot nekünk is másként kellene csinálnunk, mivel ha így megy tovább, el fog fogyni a gyerek! Valaha 800 fölött is volt a létszám, most lassan a félezret sem fogja elérni. Ez persze még így is soknak hangzik, de a tendencia nagyon aggasztó! Baromi jónak, baromi okosnak definiáljuk magunkat, közben olyan legénykék, akiket talán empátiával, talán egyéni bánásmóddal, talán korrepetálással, talán… Talán nem is tudom mivel itt tarthatnánk, elmennek olyan suliban ahol nem mondják, hogy ők baromi jók és kőkemények, de a gyerek akkor is ott van. Persze értem én, a színvonal engedése hosszabb távon visszaüt. De abból is baj lesz (nem lehet, lesz), hogy és ha a léc ilyen magas. Akkor – hogy ne kalandozzak el – félévről félévre lesz lemorzsolódás, korai iskolaelhagyás. És akármi csicsás statisztikát is készítek, ettől semmi de abszolúte semmi sem változik!

Na ez a legbosszantóbb abban, hogy ilyennel kell foglalkozni!

GINOP, VEKOP

(#2924) 2017. június 9., péntek

Múlt héten, valamikor a hét közepén jött egy feladatelrendelő levél. Nem volt nagyon határozott, inkább kérést mint parancsot tartalmazott. Az „Oktatási intézmények és IKT vállalkozások közötti együttműködés ösztönzése és támogatása" projekt motiváció és attitűd kutatása címet viselte, már a cím is rémes. A konkrét azonosítója vagy mi méginkább, idemásolom elrettentésül: GINOP 3.1.1 –VEKOP-15-2016-00001. A levél a pünkösdi hosszú hétvége előtti pénteken jött azt hiszem, benne a határidő: pünkösd hétfő! Komolyan! Ez és a nem kimondottan parancs jellegű megfogalmazás azt sugallta, ez símán el lehet sunnyogni…

Sajnos nem. Tegnap már egy szigorúbb hangú levél kért konkrét beszámolást, hogy halad a dolog, sajnos még a határidőt is kitolták – mára. Nincs mese, ki kell töltetni a tizenegyedikesekkel (a tegnapi parancs levél ezt fogalmazta meg konkrétan).

Nagyon szeretem az ilyen online kérdőíveket. Szép okos kérdések, amikre ha elég sok a válasz, akkor szép okos statisztikát lehet ebből csinálni és levonni a következtetéseket. Mikor? Milyet? Hát mikor milyet! Most éppen – gondoltam mielőtt megszervezem, hogy százegynéhány diák kitöltse, egyszer én is végigmegyek a kérdéseken – arról szól a sok kérdés, melyik diák milyen eredményt ér el informatikából, heti hány órája van (na erre mindjárt visszatérek), mennyire motivált az informatikával kapcsolatban, mi a véleménye az informatikai állásokról, akar-e informatikus lenni.

Isten bizony gyakorta úgy érzem, hogy csak berzenkedi tudok, de úgy látszik mostanában csak hülyeség jön szembe. Vegyük akkor sorba… Az informatika tantárgy kiherélésre került az elmúlt években. Az óraszám draszikusan lecsökkent, a tartalom megnövekedett – had legyen a tananyagot feldolgozni képtelen infó tanár is frusztrált, mielőtt pályaelhagyóként többszörös pénzért elmegy informatikusnak – szóval kasztrálták a tárgyat, most meg valakik GINOP-ilag, VEKOP-ilag úgy gondolják az mégis fontos? Hol volt ez a sok szép és okos, derék ember, amikor földbe döngölték a tárgyat? OK, a kérdés költői. A mostani felmérést ez annyiban érinti, hogy parancs szerint tizenegyedikesekkel kell az online kérdőívet kitöltetni, mert hogy ők a sulisban még bent levő legidősebb, pályaválasztás előtti korosztály – de nekik éppen ezért már nincs is ilyen tárgyuk. De facto már nem is érettségi tárgy (nem informatikai szakmacsoportos szakgimnáziumról és nem gimnáziumról beszélek), hiszen ezévtől kötelezően választandó (tündéri oxymoron!) az ágazati szakmai érettségi tárgy. Továbbá: a szakgimnazisták amikor ide beiratkoztak tulajdonképpen választottak – ezt a sajtó, sok írás erősen kritizálja is, miszrint tizennégy, tizenöt éves korban ez korai – választottak, hiszen az a szakma érdekli őket amit mi tanítunk. Hogy a viharba várható akkor el, hogy a lelkecskéjükben heveny vágy ébredjen informatikusi pályát választani amikor egyfelől ők (a mieink) az autók iránt érdeklődnek (persze ki jobban ki kevésbé), másfelől az informatikával kevesebbet találkoznak (tanórán biztosan) mint magyar irodalommal, történelemmel vagy testneveléssel?

OK, tudom a GINOP, a VEKOP meg az ilyesmik nem erről szólnak. Akkor miről? Hogy értelmetlen projektek kapcsán van aki pénzt kaphat? Mert az reális cél. Más nem tudom, van-e…

Na szóval ma ennek a hülyeségnek a kapcsán az öt tizenegyedikes osztályunkat felesben az elsőtől az ötödik óráig ezzel foglalkozik (mással már úgysem, szinte senki kolléga nem tanít már, ami baj – de ez egy másik bejegyzés), ezzel foglalkozunk majd: más és más osztályt más és más kollégával levisszük a két számítógépteremben és kitöltetjük ezt a hülye kérdőívet. A parancs tehát szabatosan és sarkosan alakilag is elfogadhatóan végrehajtva.

Update: ennyi munkával akár okosságot is lehetett volna csinálni… Két osztály már szépen kitöltötte a kérdőívet, most tölti a harmadik és még kettő van, az ötödik óra végére meg is lesznek. Az első és második órán én felügyeltem az egyik osztályfélre a harminchetesben, mit mondjak erősen nosztalgikus érzés volt (valaha minden órám ott volt, abban a teremben).

Update2: megnéztem net-en: a GINOP-ra a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program kifejezést találtam… A VEKOP-ra meg ezt: Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program. Nem is értem, hogy tudtam élni eddig ezen ismeretek nélkül…