(#2330) 2013. február 13., szerda

Háromnegyed ötkor tudtam elköszönni és indulni kedden este a suliból, át a SzÁMALK-hoz. Szerencsére a hosszabb utat választva a Petőfi hídon átmenve elkerültem a dugót a Rákóczi hídon és egyetlen perccel korábban a kezdésnél értem oda. Le tudtam adni a januári óraelszámolást is. Ez az órasorozat, nyolc alkalom, keddenként (és ugyanez egy másik csoportnak szerdánként) lesz ezután ilyen késői időpontban. A keddi alkalomra egy terembe két osztályt osztottak be amivel semmi gond, racionális hogy kisebb oktatói költséggel dolgozhasson az iskola (ami persze nekem annyira nem jó de senki sem kérdezte nekem mi a jó), baj azonban hogy még szék is alig volt amire leültethettem őket. Zsolt korábban levélben, most Gabriella személyesen is kért, figyelmeztetett, hogy a hallgatók nem programozók... Persze, tudom. Nem egészen értem miért ez a komoly figyelmeztetés, lehet, hogy az iskolának rossz tapasztalata van a programozást tanítókkal? Lehet hoyg a hallgatók visszatérően panaszolták, hogy túlterheli őket a programozás tanulása? Majd vigyázok ezzel, majd figyelek erre, majd fokozottan ügyelek a hallgatói ellenállás lebontására, amit amúgy is megtettem volna, de mindegy... Szóval elképesztően sokan voltak, mind a két csoportot ismerem mert volt velük adatbázisos foglalkozásom. A programozás nehéz ügy lesz velük. Egyrészt mert tényleg nem programozó alkatok (ki az?) de méginkább mert hogy olyan alapfogalmak is homályban vannak – ezeket pedig ki kell a fényre csalogatni :) – mint katalógusváltás DOS ablakon, aktuális katalógus. Titkárnőknél hagyján, de milyen már, hogy leendő WEB-mesterek a forrásfájlt az Asztalra mentik aztán egy másik munkamappában nem találva jelzik, baj van – de hogy mi, arról fogalmuk sincs. Lehet, nem ez a tipikus, de nagyon meglepett tegnap este, hogy olyan jellegűek voltak a gondjaik mint a saját diákjaimaknak, pedig ők profi informatikusok lesznek ellentétben akik profi autószerelők lesznek (már aki és reméljük sok), de nem profik ami az informatikát illeti. Nem volt könnyű az óra, mert hiába felnőtt a jelenlevők zöme – vagy tán éppen azért? – de voltak pillanatok amikor úgy fegyelmezetlenkedtek és hangoskodtak mint a sajátjaimak rosszabb pillanataikban, csak hát amíg ezekre rákiálthatok, felnőttekre talán mégsem... Gabriella elmondta azt is, hogy három diák aki nem a két csoport taga is ott lesz az órán – és a foglalkozás végén elkérdezte tőlük, hogy milyen volt... Ezt nem nagyon értettem, lehet Gabriella azt ellenőrizte le, hogy pontosna kezdek és pontosan fejezek be? (Na ez a francia csoport miatti csúszás az esetleges elkésés miatt érdekes lehetett volna, szerencsére jól alakultak a dolgok.) Lehet, hogy ezen három diák véleményének kikérésével az órát ellenőrizte? Ha nem akkor paranoiás kezdek lenni ha igen, akkor viszont nem értem, hogy egészen egyszerűen miért nem ült be órát hospitálni? Nem zavart volna, és meg is tette sok éve amikor a nappalisoknak tarthattam Adatvédelmet...

Hazafelé megint rohanás, hogy odaérjek nyolcig a postára, mivel a lakásbiztosítást kellett befizetni aztán véget ért a nap – ideje is volt, nagyon fárasztó volt. Ma majdnem ugyanez... Hja, megint egy szürke nap az irodában :) Egészében persze örülök, hogy van ez a programozás óra, ebben az évben sajnos nincsenek emelt szinten érettségizni akarók akiket lehet programozásra korrepetálni – van viszont ez a nyolc alkalom amikor Java-t taníthatok. Mindent jó tanítani, ha informatikát lehet az még jobb, de ezen belül is a legérdekesebb (csinálni is, tanítani is) a programozás... Kár, hogy olyan nagyon ritka az ilyen alkalom...