Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

(#2716) 2014. november 29., szombat

Most megy a Viasat History-n az a film, ami a izlandi saga-król szól... Nem tudom nem észrevenni, hogy nem egy történelmi izét feldolgozó film – alapvetően arról szól milyen szerepet is játszottak a nők a történelemben – szóval nem lehet nem észrevenni, hogy ezen a csatornán mennyire szeretik, hogy a női szerepről szóljon egy-egy film. Ahogy a női szerep hanyagolása is hiba, szerintem az is amikor ezt erőltetik... Van egy másik is, az több filmből áll és a kora császárkori Róma történetét dolgozza fel, pontosabban ebből azt, amiben az uralkodó feleségét anyját lányát, a császári ház női tagjainak szerepét és történetét mondhatja el. Mindegy, ez van... Egy fekete hajú, kissé molett nagy szemű mosolygós csinos nő, harmincas alig lehet a narrátor (a nevét nem tudom, nem figyeltem a stáblistát). Ha a női szerep annyira fontos lehet, akkor meg miért csinos nők narrálják ezeket a filmeket? (Helen Castor, a császárkori Róma nőinek történetét feldolgozó nő is mutatós). Lehet, hogy az okos nő szerepeltetése nem teszi annyira nézhetővé még az ilyen filmeket sem mint a csinos nő? (OK, lehet a csinos is okos...) A film amúgy olyan közepes, bár lehet csak azért nem több mert már sokszor láttam. Az izlandiak saga-iról szól, egyet-egyet végig is visz azzal hogy a szereplőit és a történéseit elhelyezi a valós történésben. Nem rossz, bár a lényeg azt hiszem mint mindig, a részletekben lehet, ezért aztán nekem jobban tetszik az a film, az a sorozat (több is van), amit a BBC csinált, és azt dolgozza fel, milyen is volt egy tanya, egy farm, családok élete az Edward, a Tudor korban, másik azt, hogyan éltek a hétköznapi emberek a második világháborúban a mezőgazdaságban... Apró részletek sorozata, de sokkal emberközelibb, mint ez ami a saga-król szól csak, de semmit arról hogy hogyan, miként lehetett olyan kopár helyen megélni mint Izland... Kutya hideg lehet ott – mint tegnap este itt, Ürömön...

1984

(#2700) 2014. november 11., kedd

Tegnap este, kaja közben megkaparintva a távost, addig kapcsolgattam amíg egy nekem eddig nem ismerős csatornán az 1984-et láttam menni. Aztán végig is néztem... Orsi a telóján csetelt – állítása szerint egyszerre vagy öt emberrel – azaz nem nagyon figyelt oda az elején, de aztán igen, kérdezett... A könyvet nem olvasta el... Én többször is, de – erre amikor válaszolni akartam neki, kellett rájöjjek, hogy nem, pontosabban nem megfelelően tudtam csak válaszolni. Vagy esetlen és ügyetlen vagyok amikor ilyesmiről kell/lehet mesélni, vagy – remélem inkább ez –, egészen egyszerűen ezt a könyvet nem lehet egy-egy mondatban elmesélni. A történést persze igen, de a lényeget, azt ami az alatt van és főleg mindazt a rémisztően reális párhuzamot ami a valósággal van, szerencsére hic et nut csupán: lehet, azt nem.

Szóval majdnem az elejétől sikerült megnézni a filmet is, ezt még soha sem láttam. Nem ugyanolyan jó, mint a könyv (már ha a „jó” nem kissé fura jelző egy ennyire brutálisan komor témához), sok minden ami a szövegben le van írva, ami szerintem a regény ijesztő, rideg nyomasztó "realitásához" nagyon is hozzátartozik, na az hiányzik a filmből és szerintem a látvány ezt nem pótolja. Azt hiszem viszont, hogy soha sem lehet ugyanaz egy könyv és egy film. A film végéről hiányzik a brutális befejezés, ez is a film fogyatékossága, mindegy -- a film már csak ilyen...

Orsinak felkeltette az érdeklődését: elkérte az e-book readert (a táskámban van, hordom magammal, de nem olvasom mostanában, mivel biciklivel járok azon nem lehet, idehaza semmire sincs már erőm a sulisban meg melós van), a memóriakártyájára a MEK-ről leszedett Word-ös változatot áttettem PDF-be és felmásoltam.

Nem tudom, elolvassa-e... Szerintem minden fiatalnak el kellene. Nem vagyok történész, még csak bölcsész sem: lehet, nem pontos és nem helyénvaló, de azt hiszem, hogy a 20. század sok mindent adott a történelemnek. Ez, az ilyen, totalitáriusnak nevezett rendszerek az egyik legmarkánsabb, legijesztőbb dolog amit adott, olyan dolog ez, amit akár hogyan is, de el kellene kerülni. Pedig a történelem, ha nem is ismétli önmagát, hasonló dolgok sajnos sokszor újra és újra felbukkannak. Az 1984 zavarba ejtően aktuális...

Történelem, értelmezés

(#2694) 2014. október 19., vasárnap

Most megy az „East to west” c. sorozat első eleme. Ez egy török film. Nem vagyok történész – az sokat elmond, hogy Ernő bácsi csak azzal a feltétellel adott ötöst töriből ,hogy életemben eszembe nem jut történésznek lenni (nem jutott) – szóval csak dilettánsként eszembe jutott, szabatos történelem leírás ez vagy az, amire a történelmet oly sokszor felhasználják: egyszerűen: négermosdatásra. (Törökország szeretne EU-s ország lenni – lehet, praktikus is lenne – és gondolom, mint Horvátország is, erre persze az eddigieknél dominánsabban szeretné regisztrálni, hogy milyen régóta szervezett hatalom, pont ezen a csatornán tolták régebben a „Horvát királyok” c. sorozatot, ami érdekes volt persze, de gondolom nem lehetett könnyű a viszonylag mérsékelt tényanyagból sorozatot csinálni...) Szóval Keletről nyugatra... Ez az első rész még nem török-centrikus, ez még valóban a civilizáció kezdetét taglalja (bár ezt is törökországi példákkal!), a későbbiek középpontjában azonban az ottomán-oszmán birodalom áll. Mint a civilizáció egyik letéteményeséé. Azt hiszem, a 14...15 század európai és magyar történelme nem egészen így tükrözi ezt vissza, az a 150 év amikor egészen szoros volt/kellett legyen a történelmünk, nem egészen a civilizáció és a kultúra terjesztéséről szól. Persze, mondom: nem vagyok történész...

A burok

(#2353) 2013. március 31. vasárnap

Nóra vetette fel tegnap, hogy menjünk moziba. OK, de mit nézzünk meg. Nem akartunk messze menni, ha lehet még annyira sem hogy kocsi kelljen hozzá, így a Corvinra esett a választás. Ott pedig a választékból „A burok” c. filmre, este hétkor.

A film kiválasztásában enyém volt a döntő szerep, a lehetőségekből ezt én választottam. Hát – még egyszer egészen biztosan nem nézném meg...

A film kategóriája volt a választásnál döntő szempont, sci-fi... Azt hiszem az Avatar volt ilyen kategória, az nagyon tetszett, remek film volt. Utána valami (a címére sem emlékszem), ami a „Nyolcadik utas a halál” remékje, inkább a parafrázisa volt, na az viszont erősen felejtős kategória...

”A burok” - egy talán jó ötlet rossz megvalósítása. Röviden: trendi, mert elfoglalják a Földet (tényleg, két előzetes volt előtte mind a kettő ilyen földelfoglalós), viszont lassú, érzelgős és túl sokat magyaráznak ahelyett hogy a történések beszélnének a szavak helyett (egyszerűbben: szájbarágós)! Ráadásul logikailag is túl sok a döccenő, itt-ott túl nagyot nyeklik, nem elég hitelesen „kimagyarázott” a legtöbb dolog és történés.

Pedig az alapötlet akár remek is lehetne... (Lehet, az is) A földet idegen értelem „szállja meg”, a Lelkek, akik emberi testbe költöznek. (Az eredeti cím itt is jobb: Host – de ez valószínűleg pontosan nem ültethető magyarra.) Az nem világos, hogy ez az emberi tudat megsemmisülésével jár-e általában: a film főszereplője egyik ha nem a fő konfliktusa azonban éppen az hogy amint a Lélek beköltözik a testébe, tudatában ott van a Lélek is, de a régi személyiség is. Hasonlóan a filmben majdnem végig főgonoszt alakító Hajtó esetében is, a Lélek eltávolítása nem a halálát hanem a régi személyisége ujraéledését jelenti. Ezt a kettős vonalat az iró (irőnő?) nem dolgozta ki – bár nem világos hogy akkor meg mit dolgozott ki...

Az első pár percben feldobják a konfliktust (azt hittem ezt fogja felépíteni, kidolgozni a film, de nem – ez nem az út hanem a kiindulás): a földön béke és jólét honol – a film színvonalán fel sem vethető az a kérdés, hogy a békesség nem előfeltétele a jólétnek még akkor sem, ha utóbbi hiánya generálja előbbit. Már ez a nyitószöveg is azt ígéri, hogy túl sok árnyalásra, összetettségre ne számítsunk, béke van és jólét és barátságosság meg udvariasság. Mert hogy a Lelkek átvették a hatalmat, és átvették az emberi testek felett és egycsapásra béke lett... Mondjuk a film cselekményét látva, a Hajtó erőszakosságát, a fene érti, hogy mitől, ez az egyik dolog ami nem logikus, ami érthetetlen és kidolgozatlanná teszi a filmet...

A történet azzal kezdődik, hogy vannak ellenállók. Persze egy „gyenge” fiatal nő a főszereplő, akit elfognak a hajtók és bár leugrik sok emeletről, életben marad. Ennek sincs értelme, és akár sci-fi akár nem, az értelmetlen, illogikátlan dolgok zavaróak. Mindenben, még ahol a fantázia dominánsabb, ott is kell lenni értelemnek, a dolgok logikusan kell hogy kapcsolódjanak, az meg hogy sok emeltről betonra zuhanva valaki életben marad, végképp nem az.

A Lelkek világa sima, ruháig fehérek, cuccaik csillogók. Hogy ez miért természetes, hogy miért ez jutott a szerzőnek és/vagy a forgatókönyvírónak eszébe nem tudom, de ez is egy orbitális hülyeség... A Lelkek (által irányított „hatósági”) emberek fényesen csillogó sportautókon, ilyen motorokon járnak de még a helikoptereik is fényesen csillogóak. Ők maguk meg jellegtelen egyszínű fehérben vannak... Hja, és hogy a nézőnek szemernyi kétsége ne legyen ki hova tartozik: akiket átvett egy Lélek azok pupillája körül ott egy fény-gyűrű...

Az első tíz percben felsejlik, hogy ha az ember sci-fire akart beülni, hogy elkerülje az érzelgős filmet, akkor alaposan melléfogott... Amint beköltözik a FényKukac, az ezer hajlongó csáppal rendelkező fényefehér gubanc, egy a nyak hátsó részén megejtett vágáson beköltözik, amint felébred a páciens az altatásból, ott a tekintetében az aranysárga macska-karika és tudhatjuk, őtet bizony megszállták. A seb meg szemvillanás alatt gyógyul, egy szögletes dobozból (fényes persze ez is, csillogó) ráfújt szpré és volt seb, nincs seb... (Orion űrhajó, 1967 vagy '68, a szupernóva elől menekülve a gépház gombócnyi kezelőszervei megégetik az egyik űrhajós kezét, hát nem richtig ilyennel fújták ne és meggyógyult? :)) Szerintem ez is inkább mókás: a forgatókönyvírónak vagy szerzőnek ezzel gondja volt de nem bíbelődött vele, nosza oldjuk meg, nem baj hogy hülyeség... Metszés, becsápolás, szpré, ébredés, fénykarika. Sima úgy, történések lezárva, lelkizzünk... Akibe ez a FényGubanc beléje költözött, na az onnantól érzelemmentes lesz, lassú és – leszámítva a főhős Hajtót aki megátalkodott boszorkány – onnan kezdve unalmasan álmosítóan jóságos is. A főhős sem, mert hogy neki lelki van, vívódás mert ők ketten lettek őbenne... Nem világos a többi megszállott miért lett inkább katatón, nem pedig ilyen skizofrén, erre ugyan van egy utalás a főhősnő nagybátyja, a nagyon bölcsnek és nagyon meghatározónak ábrázolni akart – szerintem elnagyolt, ezért hiteltelen – öregúr megmagyarázza jól, persze ezt is magyarázni kell, hogy a főhősnő nagyon erős jellem volt ezért nem tudták teljesen átvenni az irányítását feltehetően... Itten Owen bácsi Beru nénije egy vérszomjas boszorkány, még szerencse, hogy a bozótvágót nem adják a kezébe... Szóval a főhős katatón helyett skizofrén lehet mert ő erős volt – mint a Terminátorban az a csaj, lehet ezeket a scifiket is modulársian építik? Csak ő, senki más, ugye sokmilliárd emberből csak ez az egy... Egy kósza gondolat erejéig azért még felbukkan a nézőben – bennem mindenképpen – hogy a hogyan és miért... Mármint az invázió... Ha ezek a CsáposHernyók ennyire nem tudnak semmi mást, mint megszállni: egy korsó sört fel nem emelnek, egy lapáttal fejbe nem vágnak senkit (a filmben a durvulásukhoz kell az emberi test), ugyan hogyan hajtották uralmuk alá a sokmilliárd vadembert, de ennél már csak az „ugyan minek” jobb kérdés – sok hasznuk nem lehetett ebből, de hát a kérdés felvetése is: ugyan minek...

Itt rövid időre feléled a remény. Nem a filmben hanem a nézőtéren, mármint hogy érzelgősség helyett – ok, már az is eredmény lenne ha mellette – lenne benne kis mozgás, élet, dinamika... A főhősnő, fejében a kettősséggel, szökik, bár nem világos hova. Szökik, mert a beköltözött Vándor nem tud a FehérBoszorka elvérásának megfelelő mennyiségű információval szolgálni, szökik mert az a satrafa kilátásba helyezi, hogy a Vándor nevű fénygubanc kap egy másik testet, az CsillogóCsápos meg aki benne lakozik majd jól átkutatja a főhősnőt, mielőtt megölik. Mert ugye béke és barátság és jóság és segítőkészség, de hát amit el kell takarítani azt eltakarítják ezek a fényes izék is...

Innentől feszely, kis menekülés, kis üldözés... Nem viszik túlzásba, amint meglódulna a lendület, mindig leül a dolog a lelkizés posványába – ez végigvonul a filmen. Úgy a felétől már erősen zavaró is... Alig javít ezen valamit a sivatag képe, a nagytotálok amíg igazán szépek. Fenségesek – csak hát nem ez lenne a film lényege. Az ellenállók az megvan, a kommuna is, egészen otthonosan elvannak, persze hogy hogyan alakították ki a helyüket arra szó nem vesztegetődik. Természetes ugye hogy a sivatagban van villany – na jó, erre magyarázkodás van de elég hihetetlen.

Innen kezdve kissé gubancos lesz, adott a főhősnő – szerintem nem túl mutatós – meg a kommuna fiatal férfiai és bűn lenne a szerelmi négyszöget nem kihagyni. Adott a sápkóros lelkizős főhősnő, adott a fejében a fénygubanc – akinek ezek szerint szintén vannak pajzán érzelmei, fura ez a fajközi vonzódás, de hát ekkorra az értelem már hetedhéthatáron túl van – szóval egyik oldalon felsorakoznak a főhősnő meg a megszállója, a másik oldalon meg két elég jellegtelen hímivarú szinésztanonc, a megfelelő mértékben kopott és erőnek erejével koszosított ruhában, olyan farmernövendéknek látszanak. Az egyik a megszállatlan főhősnő palija volt az illegalitásban – bevágott képek erősítik a emléket – a másik a csuda tudja hogy került képbe: talán éppen ott volt... Innen kezdve örlődés, mikor melyikkel samcizhat a főhősnő – gondolom a korhatár miatt eksőn az nem fért bele – de nagyjából egyikkel sem. Mert hogy vagy a gazdatest szelleme nem engedi a FényGubanc számára... Egyiket sem... Vagy valami ilyesmi, meg kell valljam itten kezdem elveszteni a fonalat. Lehet, a forgatókönyvíró is: egy portya során elpusztul pár fiatal férfi, ennyit az erőteljes vonulatról, a szerzett túszokból kioperálnak FényGunabcot, ez a horror vonalat erősíti (mert hogy meg nem indokolt módon attól megpusztul a FényPamat is, a gazdatest is), ám a dolog nem áll össze hihető történetté... Aztán a főhősnő, pontosabban a Lélek aki megszállta, hirtelen megmutatja a tuti frankót hogyan lehet kiköltöztetni a betolakodót, és ez valamiért neki az életébe kerül majd. Ha a dolog eddig nyálas volt, itten hipernyálas lesz – amivel még mindig nem lenne gond ha előkészített lenne, de ez nem az. Itten azért a lelkizés és a főhősnő premierplán szenvedése percekig, mert – csak...! Ez lehetett a pont ahol a szerző vagy szerzők időzavarba kerültek. Nem a film idejét hanem a munka leadását tekintve, na itten csapták össze rendesen, kerítenek egy másik hősnőt, teljesen értelmetlenül kijelentik, hogy ez/ő egy korábbi gazdatest ami a szemetesből került elő és uccu, költözzön vándor beléje... Persze, a kőkorszaki szakik – tényleg barlangban laknak – hirtelen képesek úgy költöztetni ezeket a FényCsáposokat ahogyan falusi tanítónő ültetgeti a tanórán a rendetlenkedő diákokat... Egy kis csavar és izgalom a végére, a majdnem elfogatás és hogy kiderül, más macskaszeműek is átálltak a megszállatlan emberek oldalára – és végre a stáblista, fények fel, pattogatott kukoricát lesöpör, kabátot keres – meg a WC-t, na nem az izgalom miatt hanem mert eggyel nagyobb lett a szprájt mint kellett volna...

Tuti biztos még egyszer nem nézem meg...

Arab számok

(#2310) 2013.január 13., vasárnap

429595_1

Részlet a filmből
(A kép kivételesen nem az enyém, a port.hu lapról származik; a fimről részletesebben (angolul) itt: http://www.imdb.com/title/tt2431022/

Csinálom az osztálystatisztikákat, közben megy a TV... Valami csoda folytán az enyéimek nem kapcsoltak át… A History-n „Az emberiség: Mindannyiunk története” c, film megy. Igen nagyon tetszik, sajnos ezen a csatornán elég kevés ilyesmi van (amíg a másik szolgáltatónál, a ma már nem is létező Fibernet-nél voltunk, annak a csatornakínálatában szerepet a Viasat History: az inkább játszik történelemről szóló filmeket mint emez, az ürömi előfizetés nem UPC mert ott kábel nincs hanem UPC Direct, na annak a csatornacsomagjában a Viasat History is benne van).

Szóval tetszik, leginkább az hogy nem egy-egy tájegység vagy összetartózónak tekintett kulturkőr történelmét dolgozza fel hanem párhuzamosan a civilizációk fejlődését, és persze a cím szerint súlyt fektetve a civilizációk kapcsolatára. Érdekes – de sajnos mert nem vagyok történész, azt nem tudom megmondani mennyire hiteles... A kétség akkor merült fel bennem, mikor az arab kultúrát dicsérve – amivel semmi baj nincsen, ami teljesen rendben is lenne – sorolja az arab kultúra vívmányai között, miszerint ők alkották meg azon számjegyeket és számábrázolási módot, ami ma használunk és ennek megfelelően arab számoknak nevezünk.

Azt hiszem ez tévedés: nem megalkották „csak” átvették és „csak” elterjesztették a hindu számábrázolási módot! Ha a film ebben téved, mennyi tévedés lehet egyik vagy másik történés súlyának megítélésében...?

Persze a történettudomány akár mennyire is a történések lejegyzése (lenne?) a feladata azt hiszem soha sem objektív, akármiként is fogalmaz és csoportosít tényeket, mindig benne van a lejegyzettekben nem csak az, amiről a jegyzetek szólnak de nagyon is az is, aki a jegyzeteket összefoglalja és rendszerezve papírra veti (vagy mint itt, képernyőre szervezi.)

A hobbit

(#2304) 2012. december 29., szombat

Csütörtökön néztük meg Orsival, Attilával és Nórival az „A hobbit: A váratlan utazás” c. filmet, az Arénában. Az IMAX nem semmi, bár azért annyira nem is nagy szám. (Persze, az embert elkényeztetetté teszik a multiplexek hatalmas termei – hol van mindettől akár a 40 évvel ezelőtti ürömi vagy akár a 10...15 évvel ezelőtti körmendi mozi terme...) A vászon hatalmas és ívelt is, a nézőtér pedig igen meredeken emelkedő. (Sokban hasonlít a La Géod-ra, az is ekkora de a vászon sokkal homorúbb.) A második sorba szólt a jegyünk, hátrébb valamivel az jobb lett volna, de hát ide kaptak Orsiék négy egymás melletti jegyet, végül is jó volt. Ami a térhatást illeti: biztos más másként van vele, de nekem olykor szédüléshez hasonló „élményt” jelentett: ahogy a képzelt 3D-s megjelenítés mozog a látótérben, az emberi érzékelés „amit” vizuálisan sikeresen becsapnak az effektek, hiányolja, hogy a gravitációs hatások ezt nem követik, ez roppant fura. Három órás volt az egész de még a végére is egyik-másik mozgatott kép esetén éreztem, hogy nem érzem a gyorsulás, lassulás fizikai hatását, ez olyan enyhe szédüléshez hasonlatos érzés...

A film jó volt. A LOTR (Lord of The Ring, A gyűrűk ura) filmtrilógia előtti történések: „A hobbit: a váratlan utazás” A filmben majdnem minden karakter, figura megjelenik akik a LOTR trilógiában – ebben azonban emberek nem. Egy nem hosszú előzmény (lentebb erről még pár szó) amit maga a főszereplő, a már idősödő Zsákos Bilbó mesél el, amint könyvét írja – ezzel kezdődik a film. Aztán 60 évvel visszalépünk, Bilbó ekkor még javakorabeli fiatalember... Gandalf, aki itt Szürke Gandalf és mint ahogyan később kiderül, rangban valahol a mágus vezető, Fehér Szarumán alatt helyezkedik el, ez a Gandalf látogatja meg és bevonja valami vállalkozásba a fiatalember Bilbót. Ő, Bilbó viszont meglehetősen kényelmes és kényelemszerető, nem nagyon fűlik a foga ehhez a kalandhoz. Ahogy a vállalkozás főszereplői érkeznek sorban egymás után Bilbó házacskájába, akkor a film megkapja az alaphangját ami nyers, erőteljes és nem ritkán kimondottan durva. A törpök azok akik és akiknek a megjelenítésével (a filmben nagyon is markánsan és naturálisan ábrázolva) megteremtődik a film alaphangulata. Kecs és kellem, finomság csak kevés van és csak később, a Völgyzugolyos részben a tündék szerepeltetésével jelenik meg. Azért azonban, hogy el ne feledjük az „alapszínt”, a törpök kajálása során, a berzenkedésük („Hús nincs?”) meg a faragatlanságuk kapcsán megvan a kontraszt. A LOTR első kötetére, A Gyűrű szövetségére emlékeztet az, hogy a 13 törp, meg Bilbó akit tolvajnak visznek magukkal, egyfajta küldetést teljesítenek, a történet váza a vándorlás, elindulni valahonnan és elérni valahova... Nem nagyon világos persze az, hogy mire is kell ez nekik a tolvaj azaz a félszerzet, bár szájbarágósan azért elmagyarázzák ezt az elején (nem nagyon meggyőzően), és az meg egyáltalán nem, hogy a sokra képes mágus miért éppen ezt a teszetusza jószágot választotta, de hát mese ez, nem kell nagyon erőlködni racionalitás keresésén... :)

Innentől kezdve megvan tehát a mese fonala, az a szál amire a történések gyöngyeit fel lehet fűzni, ha ez nem képzavar az egyes eseményekkel kapcsolatban: van azokban minden csak semmi ami gyöngyszerű lenne. Az előtörténet: Smaug, a sárkány megrohamozta és legyőzte a törpök hegybe vájt eredeti városállamát mert szemet vetett azok kincseire, ettől kezdve a törpök hontalanok... Mória ostroma során az orkokkak vívott csatában lefejezi a vezérork Thorin nagyapját, amibe apja beleőrül és nyoma vész, csak Thorin (az unoka) veszi fel a harcot és csapja le a fehér rém vezérork jobb karját... A csata végül is a törpök menekülésével végződik. Ennek alapján a kis csapatot a bosszúszomjas orkok követik és olykor megrohamozzák. Persze 13 apró lény, akik saját szavaikkal sem harcosok, mindig felveszik a harcot és mindig ezért vagy azért: sikerrel. Összeakadnak útjuk során trollokkal akiknek teste hatalmas, ám eszük annál parányibb; fogságba esnek de a behemót tohonya trollok addig-addig tökölnek azzal hogy felfalják foglyaikat, azzal hogy hogyan falják fel, azzal hogy miként is fűszerezzék, hogy az időközben kelő nap – kővé dermeszti őket. A koboldok – vagy mik – akik rengetegen vannak és rém csúnyák, szintén fogságba ejtik őket, a koboldkirály tutira Jabba-ra hajaz...

Nem olvastam a könyvet, de az biztos: a képi hatások nagyszerűek, biztosan szövegesen sok mindent le lehet írni de a film amit lehet, be is mutat... És nagyon sok mindent megmutat... Megint kergetőzés, harc, aztán Thorin akarata ellenére Völgyzugolyban kötnek ki ahol ambivalens a találkozás Elrond-dal (mintha tényleg fiatalabb lenne itt, mint a LOTR-ben, pedig ez a film későbbi – erre is figyeltek a film készítői?) és itt jelenik meg Szarumán. Ismerve a LOTR történéseit, mindaz amit és főleg ahogyan elmond a Fehér Mágus, már előrevetíti árulását – és itt említik meg Szauront, aki a LOTR történéseiben olyan fontos szerepet játszik. A törpök a fejük után mennek – és bár a „nagyok” nem helyeslik azt, hogy vissza akarják szerezni hazájukat, ők szó szerint is mennek, útnak indulnak.

A film fokozza a feszültséget, a következő összecsapás egészen brutál, a két legerősebb szereplő is szembekerül: A FehérOrk (a csuda tudja, neve van-e) és maga Thorin. Azt hiszem ez is filmes alapelv, hogy párhuzamosan vonultatják fel jelenetről jelenetre a két pólust akik persze egyenlő erősek kell legyenek és nagyon megkülönböztethetőek – itt mindkettő stimmel – és ezeket csak a történések csúcspontján lehet egymásnak ereszteni... Előtte elszakad Bilbó a csapattól, ő meg Gollammal akad össze és itt bukkan fel a Gyűrű, itt kerül – legalábbis ezen fim szerint – az Bilbó tulajdonába. Egy elég mókás találóskérdés párbaj után eldurvul a helyzet, Bilbó csak azzal menekül, hogy véletlenül :) ujjára húzva a gyűrűt az láthatatlanná teszi őt. A gyűrű ás pokoli tulajdonságát ez a film még nem emlegeti, a tünde felirat sem látszik rajta és meg sem említik, hogy ez az Eggyűrű, hogy több más is készült, ahogyan Sazuronnal és a gonoszsággal sem kerül még kapcsolatba... Elhangzik korábban egy érdekes mondat – lehet, a történések durva brutalitását akarták ezzel tompítani? - miszerint nem az az igazi harcos aki ölni tud hanem aki tudja, mikor nem kell ölni... E mondat illusztrálása, hogy amikor lehetne, Bilbó – akinek harciasságát azért reálisnak megőrizni akarva a forgatókönyvíró és/vagy a regény szerzője elég ügyetlenkedést is kever kardforgatása megjelenítéséhez – szóval ez a Bilbó látva a gyűrű elvesztését megkönnyező Gollamot, akkor sem vágja el a torkát amikor tehetné. Persze itt is van deus ex machina, itt is a LORT-ban látott effektet használják, sasok mentik meg a főhősöket. Ekkorra már eléggé fészkelődik az ember a moziszékben, a kicsit túlméretezett hosszra utal az hogy az ember nem csekély megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy mára ennyi volt: a kis csapat, 14 kicsi és a Mágus párás szemmel szemléli a Magányos Hegyet és szinte szájbarágósan fogalmazzák meg: innen folytatjuk :)

Egészében jó film. Erőteljesebb (durvább?) mint a LOTR (habár az sem gyenge), az után már nem annyira újszerű sem a történet sem a helyzetek de hát ez minden folytatásra igaz (még ha ez ilyen előrevetett folytatás is), és javára legyen mondva a filmnek, hogy csak a hossza hozható fel negatívumként, nem laposodik el a dolog mint annyi más folytatás esetén. Jó film, megnézendő film mindenkinek, akinek a LOTR tetszett és tetszik...

Update: a folytatást, a trilógia harmadik részét lásd itt... (A másodikat az update idején, 2014. december 26-án még nem láttam)