(#2296) 2012. december 20., csütörtök reggel hat óra

Nem jó idők jönnek...

Eddig sem volt nagyon sok eszközünk, de most rohamosan szűkölnek a lehetőségeink. Ami megvan, folyamatosan amortizálódik, ami felújításra, javításra szorulna, úgy marad és használjuk ahogy tudjuk... Van, hogy nem tudjuk...

A régi számtechben mindig is volt projektor, most nincs. Az oldalszárny műszaki nagy előadóban tönkrement az ottani és azt ami itt volt, oda tettük át. Az ottani képzés stratégiailag fontosabb, infót meg maholnap senki sem fog tanulni hiszen a mostani oktatásirányítás abban a formában ahogyan eddig volt, feleslegesnek minősítette (abban a formában meg ahogyan elképzelik, egészen egyszerűen nem tanítható). Mindegy, ez van nem érdemes ezen rugózni, a véleményünket senki sem kéri, a fenti döntéseket itt lent a béka segge alatt 100 km-re egészen egyszerűen végre kell hajtani.

60141

Bal oldalon fenn hagytam a szerkesztés fordítás futtatás vázlatát, jobb oldalora éppen elfértek az apró programok kódjai, egyik a másik után...

Szóval nincs projektor az egyesben... Szombaton volt foglalkozásom, ebben a félévben az utolsó az EJF-esekkel. Mivel elmélet is meg gyakorlat is volt, előbbit az egyik emeleti tanteremben tartottam meg ahol még van projektor. (Ha az utolsó projektor ízzó is ellobban majd, az lesz a nap amikor a prezentációkezelőt mint a régi gazdagabb világ fényűzését, egészen egyszerűen elfeledhetjük...) Aztán lementünk a tanterembe a foglalkozás gyakorlati részére...

A programozási tételek hangsúlyos részt kapnak ebben a tárgyban, hát a program készítésével foglalkoztunk. Mivel az idő igen kevés, az egyik, ha nem a legnehezebb résztémára kevesebb az idő mint mondjuk a hálózati ismeretekre – amire szerintem feleslegesen van kettő alkalom amikor egy fél elegendő lenne – ezért éppen csak az alapfogásokat tudtuk átvenni, azt is (és éppen ezért) csak egy mára valóban nem korszerű környezetben, Pascal nyelven...

Azért amit lehet, kihoztunk belőele, azt hiszem. Projektor hijján a táblára kellett dolgozzak, elmaradt a lehetőség amit a projektoros munkában leginkább kedvelek, miszerint a munkát szépen fokozatosan építjük fel: egy apró kódot nem az elejétől a végéig írunk meg, hanem előbb a vázát, majd egyik kiegészítést a másik után eszközölve, a forrást nem lineárisan építve hanem egyik-másik részéhez visszatérve és funkcionálisan bővítve alakul az ki. Mindegy, ez van! Amit megcsináltunk, messze alatta van annak, amit meg szerettem volna (és amit szerintem meg is kellene könyvtár-informatikusokkal), de hát ne zúgolódjon az ember mert ha majd ez sem lesz, akkor még erre a kevéskére is nosztalgiával gondolunk majd... Kevesebbet dolgoztunk fel mint szerettem volna de remélem amit lehetett azt elvégeztük. Ennyit, ilyen komplexitású programocskákat tudtunk megcsinálni, elmondtam amit nulláról indulva az adott nyelvi környezetről el kell – minimum – és az adott keretek között egyáltalán lehetséges – maximum – az megvolt... A csoport kicsi, a hangulat barátságos, majdnem családias, mi kell még? :)