Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Kormányhivatalos érettségi

(#2887) 2016. június 15., szerda

Ebben az évben is volt OH-s érettségi, bár ez nem pontos mert nem az Oktatási Hivatal hanem a Kormányhivatal szervezi – ha jól sejtem. A Pest megyei és a Budapesti szervezte vizsgákon volt tennivalóm ebben az évben.

Tegnap volt meg a vége, a Schuleck-ben volt kettő felelőm. Középszint, ahogyan írtam, egyikük gépészeti alapismeretekből, a másikuk közlekedési alapismeretekből, igaz hogy közlekedés-üzemvitelből.

Szép tiszta idő és elég meleg is volt, azért kerekeztem… Jól időben odaértem, de az első felelő a fiatalember aki gépészeti alapismeretekből írt és felelt, már ott volt. A papírmunkával nem volt sok gond, az ottani igazgató helyettes asszony az össze ívet előkészítette: a vizsgaterem a könyvtár nagyolvasója, a mellette levő teremen egy hosszú pulton szokott kikészítve lenni minden papír, „csak” meg kell keresni azt, hol is kell aláírni.

Mivel az OH szervezi, sem a tételek elkészítésével sem az értékelési útmutatóval nincs dolog (mármint vizsgáztatónak), mert ezt is az OH adja.

A fiatalember, aki nem is volt olyan fiatal (érettségizőhöz képest semmiképpen, lehetett már harminc is), lazán kihúzta a sorban legutolsó tételt. Aztán egyáltalán nem igyekezett leplezni azt, hogy nem erre számított, pedig amit húzott nem is volt nehéz: az A tétele a dörzshajtás és a lapos szíjak (mondjuk utóbbi annyira nem korszerű téma), a B tétele meg a keménységmérés. Érdekes figura volt, a viselkedésében egy egészen jó adag színészkedéssel.

Közben mentek a feleletek. Aki akkor felelt éppen, amikor megérkeztem, egy alig huszonéves fiatal lány, igen sokat beszélt, nem figyeltem milyen tárgyból vizsgázik éppen. Ezután egy fiatalember került sorra, na az ő tételére, pontosabban a feleletére már kicsit emlékszem: marketing alapismeretek a tárgy, és érfolyamokról, kamatlábakról beszélt. A következő egy szlovákiai magyar lány volt, alacsony és nagyon fekete, tündéri észak-magyarországi, palócos akcentussal beszélt. Ő is marketing alapismeretekből felelt de nem nagyon emlékszem arra, mi volt a tétele… Ezután két színesbőrű fiatalember: nagyon vékonyak, nagyon magasak és nagyon mosolygósak. És majdnem teljesen egyformák! Mint kiderül, ikrek, édesapjuk nigériai, édesanyjuk magyar – a vizsgáztató kolléga kérdezte tőlük. Magyar személyi igazolvánnyal igazolták magukat, a kiejtésük tökéletes volt, semmi akcentus. Még volt valaki aki bejött tételt húzni, azután következtek az én felelőim.

A pasi a gépészeti alapismeretek tárgyból nagyon úgy kezdett neki hogy ez neki nem fog menni. Rossz taktika… A dörzshajtásról valóban elég keveset tudott – mondjuk annyit akárki tud, az is aki nem készül, illetve nem ebből a tárgyból készül vizsgára (lehet, ő sem). Egy elég egyszerű képletet el is rontott, az elnök szólt bele – én nem akartam, a vizsgázó vizsgázik, joga van hülyeséget mondani, nekem azt hiszem nem kijavítani kell hanem értékelni, de mindegy. (Eléggé általános vélekedés az érettségiztetők körében hogy a vizsgázót rá kell rá érdemes vezetni. Soha senkitől nem hallottam az ellenkezőjét, kezdek magamis meginogni, bár egyelőre azt hiszem: aki valamit nem tud, hiába is maceráljuk kérdésekkel, azt egészen egyszerűen nem vagy amint itt is történt az összeszorító erővel, az átvihető erővel és a surlódási tényezővel, rosszul tudja. Persze a kérdezősködés után a vizsgázó rávágta: „Hát persze!”, de ki hiszi azt el hogy tudta, csak… Rosszul tudta!) A lapos szíjakról sem mesélt valami sokat, aztán áttértünk a B tételre. Az elég jól ment neki bár ott is kavart dolgokat, illetve lényeges elemeket homályban hagyott. De hát amit nem tud arról hiába faggatom, nem fogja villámütésre felidézni tudni.

Ezután jött a kisasszony, a közlekedési alapismeretek üzemviteles tételével. Ez is A meg B tételből áll. Az első a tengeri hajózás volt (azt hiszem a B tétellel kezdte). Ő sokkal ügyesebb vizsgázó volt, először is mert azzal kezdte amit tud – mint kiderült az A tételt alig –, másrészt mert arról beszélt amit tudott, igaz: ez olykor nem kapcsolódott a tételéhez. Olykor egyáltalán nem… Csak elfogyott a hajózásos tétele, jött a másik… Na ez pont olyan hülye tétel volt, mint a múlt héten emelt közlekedési üzemviteles vizsgán az, amit ott és akkor a vizsgázó húzott, csak az a közúti ez viszont a vasúti közlekedés területéről. A Budapest-Záhony vasútvonalról kellett beszélnie. Mivel – utóbb már biztos vagyok ebben – semmit erről nem tudott, a vasúti szállítás szerepével kezdte, OK bár nem ez a tétel… Viszont csak nem kerülhette ki azt, hogy néven ne nevezze a helységeket (ezt a tétel is kérte): Székesfehérvár, Siófok, Nagykanizsa. Én meg csak néztem ki a fejemből… Na erre azért rákérdeztem, de nem: megismételte a rosszat! Ez volt az a pont amikor láttam, ezt nagyon nem kell, nem is lehet erőltetni, a vasúttal kapcsolatos általánosságokon kívül nem nagyon sikerült összehozni egyebet, konkrétabbat…

A harmadik felelő el sem jött, úgyhogy ennyi volt…

Mivel az ottani kollégák is jöttek-mentek, jó negyedórát még üldögéltem ott – feleltető lévén ott tagja voltam a bizottságnak –, hogy meglegyen a három fő. Azután jött az egyik helybeli kollegina, én meg szedelőzködtem, jöttem…

Ennyi volt nekem erre a vizsgaidőszakra a vizsgáztatás…

Emelt szintű érettségi

(#2885) 2016. június 5., vasárnap

Tegnap délután megvolt az emelt szintű gépészeti alapismeretek érettségi szóbeli része is.

Újpestre kellett menjek, a Kanizsay Dorottya Egészségügyi Szakközépiskolába. Volt olyan ötletem, hogy kerekezem, de letettem róla, nem is csak mert öltönyben kerekezni nem a legjobb ötlet, de mi van ha esik, és akár esik akár nem, leizzadva mégsem lehet vizsgáztatni. Így metróztam. Szokatlan volt. Nagyon hosszan kell menni, a végállomásig.

A suli elég közel van a metró újpesti végállomásához. Korán érkeztem (nem akartam késni), várni is kellett egy sort. Jöttek mentek a diákok – sok a lány – meg tanárok is, aztán jött egy nagyjából velem egykorú úr. Testes, nagydarab ember, ő volt a tantárgyi bizottság másik tagja. Egy Athene nevű szakképző (magán)iskola vezetője, ahogyan mesélte. A vezetéknevére nem emlékszem (a suli lapján nem találom), János a keresztneve. Hamarosan érkezett egy szintén magunk korabeli hölgy, ő is emelt szinten érettségiztetni jött de mint kiderült, nem a gépészeti hanem a mezőgazdasági alapismeretek tárgyból. János még humorizált is, hogy tuti nem a gépészetre jött mert ott nem volt annak idején sok lány. Tényleg nem...

Az iskola igazgatónője és a helyettese fogadott bennünket, mutatta meg azt, merre van a vizsgaterem. Az igazgatónő meglepően lazán hétköznapian öltözött hölgy (Edina mindennapi tip-top viselete után ez fura volt), a helyettese egy alig harmincas (még talán annyi sem), nagyon csinos nő, mint később kiderült magyar-pszichológia szakos tanár.

A Kanizsay idén volt első alkalommal kijelölt vizsgahelyszíne a Pest Megyei Oktatási Hivatalnak (ezt is az igazgatóhelyettestől tudtuk meg). Minden a helyén volt, ám az tényleg látszott, hogy rutinjuk ebben még nincs. A vizsgabizottság harmadik tagja egyben elnöke kicsit később jött, ő is olyasforma korú mint mi, alacsony vékony ember. A vezetéknevére nem emlékszem, A keresztneve Lajos. Nem emlékszem arra sem, hogy mit mondott, hol is dolgozik, az biztos hogy nagyon sok -féle mindent csinált (talán éppen azért nem marad meg konkrétum).

Kibontottuk a szóbeli tételcsomagot. Meg a papírokat, amiket adminisztrálni kellett. Ebben János inkább otthon volt (Lajos egyáltalán nem, még soha sem volt tantárgyi bizottság elnöke). Aztán megnéztük milyenek a szendvicsek – jók voltak, azt hiszem a másik két vizsgabizottságnak nem nagyon maradt – és amíg a kettő órát vártuk, a vizsgázókat, ment a trécselés. Ők ketten beszéltek, felváltva (nekem nem volt mit mondanom). Érdekes volt hallani, főleg mert az ilyen történetmesélés talán többet árul el a mesélőről, mint a tárgyáról…

Kettőre egy szem diák (vizsgázó) sem volt jelen… Ekkor Lajos – nagyon akkurátus ember – megkérte az igazgatóhelyettes asszonyt, hívja fel a Pest megyei Kormányhivatalt, mi a teendő ilyenkor. (Tavaly egy egészen hasonló szituációban az elnő egyszerűen várt fél órát, aztán papíroztunk majd – hazamentünk.) Ssem Lajs sem az igazgatóhelyettes asszon nem nagyon voltak képben ami a vizsga menetét illeti… A Kormányhivatal válasza az volt, fél háromig várjunk aztán lehet adminisztrálni és menni.

Így is lett. Na a papírok töltögetésénél volt megint tétova tanakodás, még jó hogy János amit kellett kitöltött. Kicsit még szövegeltünk, egy jóízűt szidtuk a szakgimnáziumok rendszert (szidták – nekem most sem kellett beleszólnom), aztán Lajos kitalálta, hogy a tételeket átadás-átvételi papírral adhatja csak vissza. Ez volt az a pont amikor János is, én is úgy találtuk, szerepünk itt véget ért, elköszöntünk és elindultunk a metróhoz.

Érettségik

(#2881) 2016. május 23., hétfő

Csütörtökön érettségik miatt futkoztam. Előtte levő napon írták az (szakmai) alapismeretek tárgyakból az érettségiket. A korábbi jelentkezéseim alapján kaptam az OH által szervezett középszintű gépészeti és közlekedési alapismeretekből és ugyanebből emelt szinten is. Na most egy kettő mindegyikből jutott! (Mondjuk én a közlekedési alapismeretek közlekedéstechnika tárgyból jelentkeztem és persze hogy közlekedés-üzemvitelt kaptam, de hát ez apróság...)

Először a Pest megyei Kormányhivatal szervezte vizsgák javítását intéztem el. Ehhez a Pest megyei városházára kellett menni, erősen bent a belvárosban. Biciklivel persze nem probléma. Kocsival horror lett volna, de hát kerekezni mindenütt lehet! Hanem az épületben eltalálni oda, ahova kell, na az komoly kihívás volt! Egy ódon épület, valami Jókai regényt idéző városháza, magas fehérre meszelt falak (nem túl tiszták, de hát az idő vasfoga ami elrepült felette…), rendkívül tekervényes folyosók, átjárók…

Három vizsgázó jelentkezett, egy el sem jött, kettő emelt szintű gépészeti alapismeretek dolgozatot javíthattam. Az egyik még csak-csak, hanem a másik, aki a 100 pontból elért vagy 12-t… Miért kell annak, aki ennyire felkészületlen, emelt szinten ezt a tárgyat választania? Nem tudom jelent-e valamit: egy kolléga javított velem egy időben: társadalmi alapismeretek tárgyat. Amíg gépészeti alapismeretekből két vékonyka dolgozat volt, addig neki több tucat. Az a tárgy ennyivel fontosabb? Azzal a tárggyal ennyire többre lehet menni? Azt hiszem alapvetően nagy a baj, ha a humán dolgok ennyire előbbre valók a reáliáknál!

Délelőtt azután átkerekeztem a Schuleck-be. Ez a Keletinél van, bringával ez sem egy nagy távolság. Ott egy közép gépészet és egy közép közlekedési alapismeretek várt rám (persze üzemvitel, de mindegy), ezeket azonban el lehet hozni, mivel középszint, hát el is hoztam (amúgy sem lett volna lehetőség ott helyben kijavítani).

Hazafelé jövet pedig a Batthyány tér felé jövök, attól nem messze van a Hunfaly: ott is volt közlekedési vizsga, emelt szint, bár ezt nem a Pest megyei hanem a fővárosi ilyen-olyan hivatal szervezte (nagyon bonyolult a nevük). Az emelt szint, azt nem lehet elhozni… A suli a várhegy oldalában van, szép ódon épület. A Kacsa utcán mentem fel, bár pontosabb lenne az, hogy fellihegtem, baromi meredek utca, fel sem merült hogy kerekezzek felfelé. A portás kicsit értetlenkedett, kereste telefonon akit kell (kicsit késtem), én meg türelmesen elüldögéltem addig a bejáratnál, minden kifelé menő diák és diáklány megbámult. Pedig nem is a rongyos farmeromban voltam! Egy dolgozat volt, nem is sikerült rosszul – elég hamar végeztem vele.

Ezek voltak az írásbelik (nem egészen múlt idő, a két közép szintűt még le kell adjam), aztán a jövő héten jönnek a szóbelik…

(#2595) 2014. június 7., szombat

64855

Ez a „gyönyörű” szoborkompozíció áll – nem egymagában – a Pataky környékén...

64858

A Pataky, itt voltam emelt szintem gépészeti alapismeretkből vizsgáztatni

Írtam róla valahol, pár hete közvetlen az Oktatási Hivataltól keresett meg, kereste az iskolát meg Pályi Pál, miszerint kellene nekik vizsgáztató... A telefont én vettem fel, így nekem jutott végül is a munka. Nem sok, kevesebb annál jóval mint ami kapcsán számít, hogy mennyit fizetnek érte, de jó hogy lehet ilyennel foglalkozni mert (ha nem is emelt szinten) de a szakmai alapismeretek (nálunk közlekedési) 2016-tól kötelezően választandó érettségi tárgy lesz.

Az emelt szintű vizsga a Pataky-ban volt. Ismerős, voltam már ott sokszor emelt szintű informatika érettségi javítással kapcsolatosan, ismerem is azt az igazgatóhelyettes kollégát, aki most a kormánymegbízott, aki – egyszerűbben fogalmazva – szervezi és lebonyolítja ott ezeket a vizsgákat. (Nem irigylem, roppant sok munka lehet ezzel.)

Korbban indultam pénteken a Fáy-ba, ott van bent az öltöny, fehár ing nyakkendő: átöltöztem és indultam is a Patakyba. 24-essel mentem és a Magdolna utcától egy másik villamossal (a számára nem emlékszem, talán 31-es? 37-es?) Emlékeztem, ez a legjobb a Fáy-ból a Pataky-ba, a másik lehetőség az egyes villamos a Hungárián, de egyrészt ahhol ki kell odaáig gyalogolni mert az 51-es roppant ritkán jár, másfelől két megálló gyaloglás a Hidegkúti stadiontól a Pataky – vagy várni kell villamosra. A Teleki térnél kell a 24-esről átszállni (az a Magdolna utca), hihetetlen milyen lepusztult az a környék. Mind az épített környezet, mind azok, akik jönnek-mennek... Ez régen is ilyen volt? Én erre jártam iskolába 14 és 18 éves koromban és vagy akkor voltam sokkal rosszabb megfigyelő vagy akkor ez a lerobbantság, ez a kopottság, ez a romosság, ez a koszosság, midnen értelemben, nem volt ennyire szembeötlő avagy nem is volt...? Az egy dolog hogy a Teleki teret átépítik, de a közönséget nem fogják átépíteni! Visszafelé például felszállt a villamosra egy 20 körüli alacsony, tagbaszakadt roma srác, kezében egy energiaitalos dobozzal, de a tekintete annyira zavart és homályos volt, annyira részegnek és/vagy belőttnek tűnt, hogy az energiaitalos dobozt a szájához emelni kihívás volt neki... Szóval nem valami fényes környék...

Erősen tűzött a nap mire kiértem a Pongrácz úti lakótelep megállóhoz, ez a vasúti töltés tetején van ez a megálló. A sulit megtaláltam, egy régi-régi, ószocialista lakótelep kellős közepén van. Mivel időm volt, körbejártam az épületet, eddig nem, csak most vettem észre egy felirat maradékát, árnyékát, helyét a homlokzaton, valami népiskolának épült annak idején. Ezek szerint az épületegyüttes, a lakótelep még a szocialista időknék is régebbi, ezek szerint a két világháború között építhették, hiszen a szocialista időkben nem nevezték az általános iskolát népiskolának...

Egy főre emlékeztem, amikor megérkeztem – az épület üres volt és csendes, nem volt ma tanítás náluk – megnéztem a kiírásokat, és kettő fő szerepelt a listán. A teremben, ahol a vizsgáztatók egybegyűjtése volt, egy fő várakozott, pont ő volt a tantárgyi bizottság másik kérdezőtanára. Nemsoká' jött az igazgatóhelyettes kolléga, felkísért minket a vizsgaterembe. Kitettük összekészítettük, előkészítettük a papírokat és vártunk, még bő fél óra volt ekkor a kezdésre. Az előírás ezt az időt ara szánja, hogy a kérdezők átnézzék a tételeket. A és B tétel van a szóbelin ebből a tárgyból, mindkettő 25-25 pontot ér, ha jól emlékszem az írásbeli 100 pontja mellé így jön 50 a szóbelivel. (Emelt szinten nem javítottam gépészeti ismereteket). Egészében a szóbeli tételek nem nehezek, szép kérdések, klasszul kifejthető válaszlehetőségek, bár mondjuk a két munkavédelem nekem olyan szövegelősnek, halandzsázósnak tűnik, de hát olyannak is kell lenni.

Sokat cseverésztünk a kollégákkal, bár inkább csak ők ketten egymással, a bizottság elnöke és a másik kérdező tanár, engem egyikük sem ismert, a Fáy nevét is csak hallomásból, egymást viszont ismerték. Nem baj, érdekes volt hallgatni amiket beszéltek. A másik kérdező tanár kolléga iskolája Tatabányán egy sokszoros összevonással kialakult intézmény, sokkal nehezebb helyzetben vannak mint mi ráadásul a tankerületük is kekeckedőbb mint a mienk – szóval áldhatjuk a szerencsénket, hogy a mi körülményeink olyanok, amilyenek, bárha olykor nehéznek is érezzük. A másik kolléga egy magániskolában tanít, érdekes volt tőle hallani, hogy mi a KIK fenntartásúak hozzájuk képest gazdagok vagyunk (ezt azért nem hiszem, de az elgondolkodtató, hogy neki, nekik ez a véleményük).

Nyolc tájt megjött az első vizsgázó, mint kiderült az egyetlen (a másik egyszerűen nem jött el). A srác roppant ideges volt, nem tudom sikerült-e lenyugtatni – én húzattam vele tételt és igyekeztem, hogy ne görcsöljön, hiszen akkor biztosan a saját színvonala alatt teljesít. Mondjuk jellemző, hogy a srác nem hozott ceruzát, ezt tőlem kérte el, hogy a tolla amit hozott, az egy szem töltőtolla is szétesett, semmi rajzeszköze számológépe nem volt... Persze, ez csak az eszközellátottság – a felkészültsége sajnos szintén ezen a szinten volt. Nem is molyolt sokáig, a törvény előírta fél óra után nekiállt felelni. Nem mondott el mindent, volt amit igen de rosszul és nagyon nem lehetett vezetni, segíteni neki – ez a vizsgázóknál tipikus, azt tapasztaltam, hogy a stressz és a drukk miatt ilyenkor szinte felesleges is a segítő kérdés mert még az sem jut eszükbe ami nyugodt légkörben feltehetően beugrana, ilyenkor a segítő kérdés inkább megijeszti őket. A srác végül is olyan 50%-os teljesítményt nyújtott. Szépen szabályosan: külön pontoztunk és átlagoltunk – de nem volt nagy szórás, az egyes elemek között alig pár pont eltérés volt a három pontozólapon.

Kicsit vártunk a másik vizsgázóra – de hiába. Azután a papírmunka jött, na ez az elnök feladata, a kolléga elég lazán kezelte, persze egy műszaki, egy gépész nem fog soha lelkesedni az adminisztrációért :) Utána a paksamétát levittük a helyettes kollégának, és nagyjából ennyi volt az egész, negyed tíz magasságában jöttünk ki az épületből. Ennyi volt a gépészeti alapismeretek szóbeliztetés...