(#2846) 2016. február 13., szombat

Kedden délután hagyott egy cetlit az asztalomon Edina, miszerint valami dolog akad csütörtökre. Bejelentkezett a Gedeon Társaság. Voltak már az iskolánkban, 2010-ben jöttek bibliát osztani. (Egészen pontosan az Újszövetség, a Zsoltárok könyve és Példabeszédek egy poket kis kötetben, zsebbe tehető méretben.) Négy középkorú úr jött… Utánaolvastam, a Gedeon Társaság csakis civilekből áll, egyházi személy nem vehet részt benne. Protestáns szervezet, egyetlen célja az Újszövetség terjesztése, csakis ingyenes formában. Nincs ezzel semmi gond, ártani biztosan nem árthat a kölköknek. A mostani kvartett egyik tagja, aki elsőnek jött, valaha az Öveges munkavédelmise volt, de KLIK-esedés kapcsán kitették. Környezetvédelmi mérnök. Azután megjött a másik három úr is – érdekes, gedeonita nő nem lehet? – egyikükre emlékszem mostanra csak, egy alacsony vékony szemöveges úr, vagy kéthetes (erősen őszülő borostával), ő tűnt a vezetőnek mert ő kommendálta a kis csapatot. Érdekes emberek… A beszédükbe – nekem meglepő gyakorisággal – szövik bele, hogy „Dicsőség az Úrnak”, hogy ez meg ez az Úr dicsőségére történhetett velük… Egymást testvéreknek szólították, ami szintén nem tipikus. Viszont nem erőszakosak, nem nyomulósak. Minden osztályba, ahova bementünk, elmondták a legényeknek, miért is jöttek, és hogy aki akarja elfogadja tőlük az Újszövetséget, de aki nem akarja, az nem. Bő egy óra alatt kiosztottak több mint háromszáz Újszövetséget. Dolguk végezetével elköszöntek, egymástól is, ahogyan a szavaikból kivetem négyen háromfelé mentek innen. Opus Dei (Isten Műve) – kívülállóként ez jutott eszembe (bár tudom, mérhetetlenül más a két szervezet).