(#2340) 2013. március 11., hétfő

Március harmadikán, vasárnap sikerült megint totál lemerítenem az akksit mert rajt' hagytam a fényszórót. Ez mondjuk önmagában nem is hír, sajna nem először volt ilyen (és tartok attól, hogy nem is utoljára). Vasárnap reggel vettem észre, hogy szombaton kora délután, fél három magasságában megállva Ürömön a ház előtt, nem figyeltem erre eléggé: a tűző nap is a baj oldalán állt, nem tűnt fel hogy a gyújtás levétele után a világítást nem kapcsoltam ki.

Vasárnap reggel meg már nem indult el...

Ürömön van töltő, akkumulátor töltő. Én építettem annak idején, 14 vagy 15 éves koromban. Egy trafó a lelke, ezt azt hiszem még a nagyapámtól kaptam – a csuda tudja ő honnan szerezte – sok kimenettel, ezeket annakidején amikor még diákként jártam az iskolában, Gerbovits tanár úr kimérte nekem, vettem hozzá 100-100-as szelén egyenirányító lapokat – ha jól emlékszem, nyolc darab van benne, valamiért párban szerepelnek a Graetz-hídban, bár ebben biztos nem vagyok. Az egész egy lécekből csinált alapon van, a doboz váza már nem emlékszem mi, alumínium lemezek borítják, a trafónál kétoldalt szellőzőt is fabrikáltam rá. Igen nehéz, masszív jószág... Erre tettem az akksit vasárnap délelőtt, és hogy a töltést hamarabb vegye fel, egy lavór meleg vízbe is állítottam. Egy óra töltés után betettem, de semmi... A következő próba késő délután volt, de meg sem nyikkant, semmi áram a kocsiban nem volt.

Hát ilyet én még nem láttam...

Hazajöttem busszal aztán felhívtam Tibit, mi a csuda lehet ez. Megmondani ő sem tudta de megígérte, hogy hétfőn munka után kimegyünk, megnézi. Úgy is lett... Hátfőn felvételiztettem, igyekeztem hogy négyig meglegyen és akkortájt hívott is. Kimentünk Ürömre, nézegette, méricsgélte... Első blikkre az volt az ötlete hogy tönkrement a generátor – na ennek igen nagyon nem örültem volna... (Meg hát miért is ment volna tönkre, szépen működött amikor leálltam vele szombaton délután). Az hamar kiderült, mi a közvetlen ok: egy nagy, 80A-s olvadóbiztosíték van az akku pozitív saru közvetlen közelében, ez ment ki. Ez miatt nem volt semmi áram a kocsiban. Hanem hogy egy ekkora benga biztosíték miért ment ki azt még akkor nem értette Tibi sem... Vissza nem lehetett az akksit kötni mert rövidzárközeli áramlökést eredményezett... Ahogy Tibi méregette, méregette a feszmérő polaritása lett fura neki.

Mint kiderült, a pólusok helyet cseréltek!

Azt mondta, ilyet nem látott zsenge fiatalkora óta amikor a Merkurnál dolgozott, és az ottani akkus bácsika rendre fordítva formázta meg az átadás előtt levő kocsikhoz kiadott akkukat ő meg fiatal szerelőként nem értette azt, hogy miért vágja le sorra a biztit egy vadi uj kocsiban a vadi új akku. És tényleg: fordítva betéve és bekötve az akkut, normál áramfelvételt mutatott üresen és indult is, valamint – ezt nagy örömmel hallottam – a generátor is töltött rendesen. Igaz, a belső világítás nem ment, a műszarfal sötét volt de más fogyasztó kapott áramot. Tibi megígérte, utánanéz a kiment 80A-s biztinek és az akksit visszaformázza, ehhez azonban el kellett menjünk hozzá. Elvittem, otthagytam a kocsit, Tibi volt olyan rendes hogy vissza hozott Pöttyösbe...

A történet pénteken folytatódott, napközben telefonált Tibi hogy rendben a kocsi, este mehetek érte. A dolgot kissé bonyolította, hogy pénteken öttől egy jótékonysági est volt az iskolában, az alapítványunk számára gyűjtöttünk, mely alapítványon levő pénz legfontosabb és legközelibb „feladata” a tanévvégi, a jó tanulóink számára szervezendő jutalomút finanszírozása lenne. Az est hát után ért véget, utána még papírmunka volt, azután indultam ki. Szerencsére enyhe idő volt: esett ugyan kora este de ekkorra csak a tócsák emlékeztettek erre. Nem is tudom, mikor voltam Tibiéknél úgy, hogy nem kocsival... 24-essel mentem a közvágóhídig, ott kis gyalogolás a Ráckeve-Tököli hévig. Nyolc után ment a következő, nyolc megálló az, ami Tibiékhez közelebb van bár innen is volt vagy háromnegyed óra mire kiértem. Az igazsághoz tartozik, hogy Tibi szólt, mondta a telefonba, hogy hívjam ha leszálltam a hévről, de nem volt képem még erre is megkérni. Péntek este végül is rendben lezárult a „projekt”, a kocsi megint rendben.

Tanulság? Nem tudom, van-e... Egyfelől hogy a japán tervezők hülyék, minek hangjelzés a be nem kötött biztonsági öv miatt, ha a fennhagyott tompított miatt nincs. Másfelől hogy kiszállás után inkább kétszer járjam körül a kocsit mint egyszer – sem :( Harmadrészt: egy csontra lemerített akksi bizony feltölthető fordítva minden gond nélkül... Negyedszer? Talán az, hogy az ürömi töltőt feszmérővel meg kéne alkalomadtán vizsgálni mert erősen úgy emlékszem, hogy jó polaritással tettem töltőre... Vagy nem...